Bicsák Bence, Vas Kata Blanka, Németh Nándor, Telegdy Ádám, Kovács Sarolta, Salim Omar Gergely – olyan magyar sportolók, akiktől előzőleg nem sokan vártak olyan jó szereplést, mint amire végül Tokióban képesek voltak. A Sportudvar összefoglalja, hogy mely olimpikonjaink okoztak kellemes meglepetést teljesítményükkel.
Vas Kata Blanka
Őszintén szólva, egyáltalán nem vártam semmit a női hegyikerékpárosok versenyétől, legalábbis olyan értelemben, hogy a szám egyetlen magyar indulója, a mindössze 19 esztendős Vas Kata Blanka élete első olimpiáján szerepelt, s a hasonló cipőben járó fiatal sportolók számára az első olimpia általában a tapasztalatszerzésről szól. Blanka tapasztalatot szerzett, de nem akármilyet. Megtapasztalhatta, hogy milyen érzés olimpiai negyediknek lenni. Blanka remekül rajtolt, azonban a pályába beépített híd előtti kanyarban elcsúszott a saras úton, ezért a 3. helyről egészen a 9. helyig esett vissza. Óriási lélekjelenlétéről és küzdenitudásáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy képes volt öt embert is megelőzni, köztük olyanokat, akiket előzetesen a végső győzelemre is esélyesnek tartottak a szakértők, szakírók. Blanka az utolsó kör elején került a 4. helyre, s le tudta szakítani üldözőit, így teljesen nyugodtan, kényelmesen érhetett be a célba, s ünnepelhette a szenzációs eredményt. Blanka alig akarta elhinni, hogy erre képes volt, bár ahogy elmondta, kedvezett neki az, hogy előzőleg esett az eső, mert ő sárban szeret a leginkább versenyezni. A saras pálya meghozta gyümölcsét: meglett az olimpiai 4. hely, s ez az eredmény egészen biztosan új lehetőségek előtt fogja megnyitni a kaput Blanka számára mind hazai, mind nemzetközi téren. Hazai szempontból elsősorban a szponzori kört lehet bővíteni, nemzetközi szempontból pedig a versenyzési lehetőségek és egyáltalán az elismertség növekedésére lehet számítani, ami alapja lehet annak, hogy Vas Kata Blanka nagyszerű karriert fusson be a következő években, évtizedekben. Remélem, hogy a 2024-es olimpián is hallani fogunk róla, akár a hegyikerékpáros verseny győzteseként.
Telegdy Ádám
Telegdy Ádám, Kapás Boglárka párja a 200 méteres hátúszásban szerepelt a tokiói olimpián. Ebben a számban 1980-ban születtek utoljára magyar érmek az ötkarikás játékokon, amikor a moszkvai csonka olimpián Wladár Sándor győzött Verrasztó Zoltán előtt. Ádámnak most nem volt sok esélye az éremszerzésre, de 1980 után az első magyar volt a szám döntőjében, ahol aztán az 5. helyen csapott célba. Előzetesen nem vártam tőle még csak döntős szereplést sem, de kellemes meglepetést okozott az egyébként igen gyengén szereplő magyar úszóválogatottban, s rá is igaz az, ami Vas Kata Blankára, hogy még sok szép éve lehet az úszásban, s nem kizárt, hogy 2024-ben már favoritként lehet majd vele számolni.
Salim Omar Gergely
Húsz év után volt ismét magyar az olimpiai tékvandótorna mezőnyében. Sydney-ben Salim József a bravúros 5. helyen végzett az 58 kg-os (légsúlyú) kategóriában. Nagybátyja nagyszerű eredménye után az idei olimpián Salim Omar Gergely próbálkozhatott ugyanebben a súlycsoportban, s végül ő is 5. lett. A fiatal sportoló első mérkőzésén kikapott az olasz Vito Dell’Aquilától, ám mivel legyőzője megnyerte az olimpiát, így ő a vigaszágon folytathatta. Ott thai ellenfelét legyőzte, így a bronzéremért küzdhetett meg egy dél-koreaival. Sajnos az a meccs nem sikerült, de az így elért 5. hely is szenzációs eredménynek számít egy olyan sportágban, amely 1988 óta része az olimpiai programnak, de a magyarok nem tartoznak az élvonalhoz. Omar mostani teljesítménye növelheti a sportág iránti érdeklődést a fiatalok és a sportszerető közönség körében is, ami alapja lehet annak, hogy a jövő olimpián akár több magyar is ott lehessen, s szintén jó eredményeket tudjon elérni. Omar is nagyon fiatal még, úgyhogy neki is bőven lehet még esélye ennél is jobb eredményeke produkálni. Reméljük sikerül.
Bicsák Bence
A hegyikerékpárhoz és a tékvandóhoz hasonlóan triatlonban sem lehettek vérmes reményeink az olimpia előtt, mert ez sem egy magyar sikersportág, legalábbis az olimpiákon. Sosem volt arra példa, hogy akár a férfiaknál, akár a nőknél lett volna magyar az első tízben, úgyhogy már egy ilyen eredmény is történelmi bravúr lett volna. Ez a történelmi bravúr pedig a férfiaknál idén megvalósult. Az élete első olimpiáján szereplő Bicsák Bence ugyanis a 7. helyen végzett Tokióban. Eredménye azért is rendkívül jó, mert egy hónappal az olimpia előtt még sérüléssel bajlódott, így nem volt biztos, hogy indulhat az olimpián. Végül elindulhatott, s ha már ott volt, akkor úgy döntött, hogy megveri a mezőny legnagyobb részét, közte akár olyanokat is, akik magasabban vannak jegyezve nála, s akár éremmel is távozhattak volna Tokióból. Bence a befutó után óriási eredményként értékelte a 7. helyet, amelyért nagyon sok embernek köszönetet mondott. Elsősorban azonban magának kell köszönetet mondania, hiszen ez a fantasztikus eredmény az ő érdeme. Szereplése hitet adhat a magyar triatlonsport szereplőinek, hogy igenis van keresnivalójuk honfitársainknak ebben a sportágban is, s ennél komolyabb eredmények is megvalósulhatnak a közeljövőben. Nem feltétlenül Bicsák Bence az egyetlen, akitől lehet remélni nagy eredményeket, hiszen a nőknél is minden idők legjobb magyar szereplése valósult meg azzal, hogy Bragmayer Zsanett a 12. helyen végzett. Szurkolni fogok nekik, hogy ez a mostani szereplés ne egy kicsúszott nagyszerű teljesítmény legyen, hanem egy remek időszak kezdete.
Németh Nándor
Az úszóknál Telegdy Ádám mellett érdemes megemlékezni a 100 méteres gyorsúszásban indult Németh Nándorról is, aki egy olyan számban tudott döntőbe jutni, amiben a magyarok nem voltak jók mostanában. Nándor az 1960-as római olimpia után első honfitársunkként úszhatott ötkarikás döntőt ebben a versenyszámban. Ott végül a 8., vagyis utolsó lett, de már a döntős szereplés is nagy eredmény tőle, mert így van remény arra, hogy 100 gyorson is legyen a következő években egy magyar, aki éremesélyesként vághat neki Európa-bajnokságoknak, s akár világbajnokságoknak, olimpiáknak is. Remélem, a mostani eredmény nagy lökést fog adni neki, s fogunk még róla hallani.
Kovács Sarolta
A Sportudvar az olimpia előtti esélylatolgatásokban a női öttusázók versenyében Gulyás Michelle-től várt érmet, akár aranyat is, mivel szenzációs eredménysort produkált idén. Aztán az olimpia nem úgy sült el számára, ahogy azt ő és mindenki más remélte, mivel a lovaglásban egy hisztis lovat kapott, aki nem volt hajlandó egy akadályt bevenni, így pedig Michelle rengeteg pontot vesztett, s kiszállt az érmekért folytatott küzdelemből. A másik magyar induló, Kovács Sarolta viszont azon kevesek közé tartozott, akik szinte hibátlanul tudták teljesíteni a lovaglást, így a 2016-os világbajnoknak esélye nyílt az éremszerzésre. Sarolta végül beváltotta ezeket a reményeket, s a 3. helyen fejezte be a 2020-as olimpiát. Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy egy korábbi világbajnoktól meglepetésnek számít az olimpiai bronzérem, de aki tisztában van azzal, hogy a székesfehérváriak öttusázójának milyen éve volt eddig, nem lepődik meg ezen a kijelentésen. Saroltát az év elején meg kellett műteni. Ezt követően újrakezdte az edzéseket, azonban júniusban egy vérrögöt találtak a térdében, ezért újra hosszú hetekre kidőlt, ami olimpiai felkészülésének nem tett jót. Ki kellett hagynia a májusi világbajnokságot is, ám így is kvótát szerzett Tokióra. Az olimpia előtt kb. egy hónapja volt arra, hogy felkészüljön a nagy versenyre, de ez a felkészülés annyira jól sikerült, hogy Sarolta végül a 3. lett. Lehet, hogy a sok pihenés is jó hatással volt rá, mint ahogy az is, hogy nem sokkal a játékok előtt eljegyezték. Ettől függetlenül az olimpia egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatta dobogós eredményével, ami minden szenvedésért kárpótolhatja, ami idén érte. Remélem, sokat fogunk még róla hallani, mert még sok szép éve lehet az élsportban.
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum