Peking 2008: Lehangoló magyar szereplés

VIDEÓVAL – Kína lett 2008-ban a 22. ország, amely olimpiának adhatott otthont. A pekingi játékokon Usain Bolt és Michael Phelps volt a két legnagyobb sztár, miközben a magyar sportolók leszerepeltek – tisztelet a kivételnek. Az olimpia körül több botrány is volt, de a kínaiak összességében véve remek házigazdának bizonyultak. A Sportudvar összefoglalja a tizenkettő évvel ezelőtti történéseket.

Peking először a 2000-es olimpia rendezésére pályázott, s az 1993-ban tartott szavazás első négy fordulójában győzött is, azonban az utolsó körben kettő szavazat különbséggel kikapott Sydney-től, így lemaradt a rendezésről. A kínai főváros akkori vereségében szerepet játszhatott egyrészt az, hogy a harmadik helyen végző Toronto szavazói Sydney-hez pártoltak át, másrészt az, hogy az amerikai kormány minden befolyását igyekezett fölhasználni ahhoz, hogy megakadályozza az olimpiai játékok Kínába vitelét.

1993-ban tehát még sikerült legyőzni Pekinget, 2001. július 13-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Moszkvában megtartott 112. közgyűlésén azonban már nem. A kínai főváros meggyőző fölénnyel, már a második fordulóban megnyerte a helyszínről döntő szavazást, amelyen 56 szavazattal diadalmaskodott. A második helyen végző Toronto 22, Párizs 18, Isztambul 9, Oszaka pedig 6 voksot kapott, míg Bangkok, Havanna, Kairó, Kuala Lumpur és Sevilla még a szavazás előtt visszalépett. Mindez azt jelentette, hogy Kína első alkalommal és a világ 22. országaként kapta meg az olimpiai játékok rendezési jogát. Csakhogy 2009-ben Zsuan Vejmin, aki a 2001-es döntés idején Kína sportminisztere volt, önéletrajzi könyvében arról vallott, hogy a pekingi pályázati bizottság és Jacques Rogge, a NOB akkor frissen megválasztott elnöke között egy titkos megállapodás született arról, hogy Peking fogja megkapni a 2008-as játékokat. Nagyjából hasonló lehetett a szituáció, mint most, amikor az ausztráliai Brisbane egy “célzott párbeszéd” keretében, lényegében a NOB hasraütése következtében fogja megkapni napokon belül a 2032-es olimpia rendezési jogát. Csak annyi a különbség a két eset között, hogy a mostani nem titokban zajlik.

A pekingi pályázatban az szerepelt, hogy 37 helyszínen tervezik megrendezni az olimpia eseményeit. Ezek közül 12-t a játékokra építenek meg, 11-et fölújítanak, s 8 átmeneti helyszín is lesz. Végül minden elképzelés megvalósult. Az olimpia központi helyszíne, egyben az építészeti szempontból legnagyobb kihívást jelentő Nemzeti Stadion különleges formája után a Madárfészek becenevet kapta. Ezen kívül még a Nemzeti Úszóközpont épült meg az olimpiai parkban. Új helyszín volt még két multifunkcionális sportcsarnok, egy velodrom és egy vizes stadion is, amelyben a szlalom kajak-kenu versenyeire került sor. A labdarúgótornák több mérkőzését vidéki helyszíneken: Sanghájban, Kvinhuangdaóban, Tiencsinben és Senyangban játszották. Kvingdaóban került sor a vitorlázásra, Hong Kong-ban pedig a lovas eseményekre. Ezeken a helyszíneken 18 versenynap leforgása alatt 28 sportág 38 szakágának 302 versenyszámát bonyolítják le, összesen 623 programrész (reggeli, délutáni, esti) alatt. Az olimpiai falu 66 hektáron terül el az olimpiai park északi részén. 42 épületből és mintegy 9000 szobából áll, ahol közel 17 000 sportolót és hivatalos személyt szállásoltak el a játékok ideje alatt.

Kína nagyszabású fejlesztéseket hajtott végre annak érdekében, hogy minél több látogatót fogadhasson az olimpián. Peking infrastruktúráit jelentősen fejlesztették. A város repülőtere egy új, 98 hektáron elterülő terminállal bővült, amely a világ legnagyobbja lett. Ennek a hatalmas kapacitásbővítésnek köszönhetően a légikikötő utasszámát 35 millióról 76 millióra tudták emelni. Ez a beruházás 2 milliárd euróba került. 2008. augusztus 1-jén, vagyis pontosan egy héttel az olimpia kezdete előtt adták át a pekingi déli pályaudvart mindössze két év építkezés után. Ennek az új állomásnak fontos szerepet szántak egyrészt a Pekinget átszelő vasútvonalak kiszolgálásában, másrészt innen indult ki a fővárost Tiencsinnel összekötő nagysebességű vonal, Kína első szuperexpressz-viszonylata is. A vonalon 350 km/h-s sebességre képes vonatok száguldoznak mind a mai napig, s ennek köszönhetően a két város közötti 70 perces menetidőt 30 percre sikerült csökkenteni. Pekingben megduplázták a metróhálózatot, amelynek kapacitását három, összesen 200 km hosszúságú új vonal építésével oldották meg. Ezek a vonalak összeköttetést teremtettek a repülőtér, a belváros, valamint az olimpiai park között. Ezen kívül buszok, minibuszok és szolgálati autók ezreit állították forgalomba a látogatók, a sportolók és a hivatalos személyek különböző helyszínek közötti szállítására. Peking mindig is híres volt rendkívül szennyezett levegőjéről, mégpedig olyannyira, hogy az olimpia előtti években rengeteg aggódó hangot lehetett hallani azzal kapcsolatban, hogy a kínaiak képesek lesznek-e csökkenteni a szálló por koncentrációját, amely bizony komoly veszélyt jelent a sportolók, de a nézők egészségére is. Peking önkormányzata közel 300 000 elavult gépjárművet tiltott ki a város jelentős területeiről, vagy pedig erősen korlátozta azok használatát. Ezen kívül a Peking utcáin naponta megforduló 3,3 millió gépjármű számát 1 millióval kívánták csökkenteni azáltal, hogy az embereket átszoktatják a közösségi közlekedésre. Ezek a lépések mind megvalósultak: csökkent a légszennyezettség, miközben a tömegközlekedési járműveken nem volt jellemző a túlzsúfoltság, holott az olimpia idején naponta 4 millió (!) turista kereste fel a várost. Peking nem csak a légszennyezettség, hanem a kínai lakosság egy nagyon furcsa és nem éppen szép szokása miatt is gyakran a kritikák kereszttüzébe került a 2008-as olimpia előtt. Rengetegen köpködtek az utcákon, mert ezt nem tartották illetlen dolognak. A kínai hatóságok azonban tudomásul vették, hogy a külföldiek többségének nem fog tetszeni, ha köpködő embereket látnak az utcákon, ezért betiltották a köztéri köpködést, s a szabály megszegőit súlyos pénzbüntetésekkel és közmunkával büntették. Ez volt az első olimpia, amelynek nyitóünnepsége előtt az összes jegyet sikerült értékesíteni. A kínaiak egész pontosan 7 millió belépőt dobtak piacra, azonban kiderült, hogy az Egyesült Államok Arizona és Kalifornia államában rengeteg hamis jegyet lehetett megvásárolni az interneten – emiatt a NOB és az Amerikai Olimpiai Bizottság is feljelentést tett.

Nem volt mindent szabad

Kínát az olimpia előtt és annak ideje alatt is rengeteg támadás érte az emberi jogok nem éppen rózsás helyzete, s különösen a sajtó- és szólásszabadság korlátozása miatt. A kínai kommunista rezsim még 2001-ben, a rendezés elnyerésekor azt az ígéretet tette, hogy semmilyen korlátozás nem fogja érni az olimpián dolgozó újságírók munkáját, azonban a New York Times című amerikai ultraliberális napilap egyik riportjában kiderítette, hogy ez egyáltalán nem igaz. A kínaiak furfangos módon, de mégis megnehezítették a külföldi sajtómunkások életét, ugyanis szigorú szabályokhoz kötötték a vízumkiadást, a tartózkodási engedélyt, miközben kételyek merültek fel annak kapcsán is, hogy valóban nincs-e cenzúra. Arto Halonen finn dokumentumfilmrendező szeretett volna forgatni az olimpiáról, azonban a hatóságok arra hivatkozva tagadták meg számára a vízum megadását, mert egy befolyásos tibeti vallási vezetőről készült alkotásában elítélte az emberi jogok helyzetét Kínában, egy másik filmjében pedig az előbbi alkotás forgatásának körülményeit és a kínai cenzúrahatóságok működését mutatta be. Korlátozták az egy országból a versenyhelyszínekre beengedhető médiumok számát is, mert pl. a Kínával hűvös viszonyban álló Nagy-Britanniából csak az olimpiát közvetítő BBC-nek engedték meg, hogy munkatársai belépjenek többek között az olimpiai stadionba.

Az olimpia történetében először volt példa rá, hogy az interneten is figyelemmel lehetett kísérni bizonyos versenyeket, de csak abban a 77 országban, ahol egyetlen televízió sem közvetítette a játékokat. A NOB a YouTube-bal kötött megállapodást élő közvetítések és exklúzív tartalmak közzétételéről. Ez az egyezség hatékony eszközt jelentett az akár a YouTube-on is föllelhető illegális közvetítések, az ún. kalózstreamek elleni küzdelemben is. Az olimpiával kapcsolatban azonban a szabad internethasználat kérdése is fölmerült, hiszen Kína híres világhálójának korlátozásáról is. Bár az ázsiai ország ezen a téren is teljes szabadságot ígért az olimpia miatt beutazó újságíróknak, azonban többen is arról értesültek, hogy a játékok ideje alatt is naponta 20-30 000 kiberrendőr tartotta megfigyelés alatt az internetet, s blokkolt bizonyos oldalakat, valamint cenzúrázta a tartalmakat. Csak Pekingben 300 000 önkéntest toboroztak, akiknek a világhálón zajló események megfigyelése és jelentése volt a feladatuk. 2008 márciusában a vitatott hovatartozású Tibetben zavargások törtek ki, mivel a kínai hatóságok kegyetlenül igyekeztek elnyomni a helyi lakosságnak a függetlenségre és szabadságra irányuló követeléseit. Akkor aktiváltak az ún. Nagy Tűzfalat, amely számos honlapot, köztük a tibetiek jogaiért harcoló Fa Lun Gong civil szervezet, s más emberi jogvédő intézmények (pl. Amnesty International) oldalát blokkolta. Újságírók jelentései szerint a BBC, a Deutsche Welle és Hong Kong-i lapok kínai nyelvű híroldalait is elérhetetlenné tették.

A tibeti konfliktus az olimpiai láng útvonalán is éreztette hatását. A lángot 2008. március 24-én, a tibeti zavargások idején gyújtották meg Olümpiában, ahonnan elindult világkörüli útjára, mielőtt megérkezett volna Pekingbe. A helyszínen a Riporterek Határok Nélkül nevű nem kormányzati szervezet egy, az olimpia bojkottjára fölszólító transzparenst függesztett ki, így tiltakozva honlapjának blokkolása ellen. Amikor a televíziós közvetítésben látható volt a plakát, a kínai televízió azon nyomban leállította az adást. Többek között Londonban és Párizsban is tüntetők zavarták meg a fáklyaváltót, s többször kísérletet tettek a láng eloltására. Egy alkalommal ez sikerült is, ezért az útvonal rövidítése mellett döntöttek. Az eredetileg 80 fáklyavivőből csak 40 tudott élni a lehetőséggel. A kínai televízióban – nyilvánvalóan propagandisztikus célzattal – több incidenst is nem egy esetben megmutattak, pl. azt, amikor egy tibeti zászlót a kezében tartó személy nemes egyszerűséggel fölborított egy kerekesszékes kínai sportolót, aki éppen a lángot vitte volna. San Franciscóban szintén voltak Tibet melletti tüntetések, ezért az ottani útvonalat is le kellett rövidíteni. Amikor már Kínába ért a fáklya, akkor is módosítani kellett az útvonalon, ezúttal viszont a Szecsuán tartományt és Közép-Kínát májusban sújtó erős földrengés miatt. Az olimpiai láng följutott a világ tetejére, a Csomolungmára is.

Az olimpia nyitóünnepségére augusztus 8-án került sor. A tibeti konfliktus elleni tiltakozás jeleként több nyugati államvezető bojkottálta a ceremóniát, országok bojkottjára azonban nem került sor. Az ünnepség egyik csúnya pillanata volt, amikor az aznap kitört grúz-orosz villámháború miatt a kínai közönség kifütyülte a stadionba bevonuló grúz sportolókat. Ezt leszámítva különösebb incidens nélkül zajlott le a színpompás művészi műsort fölvonultató esemény, amely méltó kezdete volt a 16 napon át tartó olimpiának.

Bolt és Phelps nagy sikerei

A 2008-as pekingi olimpián – a 2004-es athéni játékokhoz hasonlóan – kizárólag szuverén nemzetek vettek részt. Új induló volt a Marshall-szigetek, Montenegró és Tuvalu, amelyek egyaránt a két olimpia közti időszakban lettek függetlenek vagy alapították meg saját olimpiai bizottságukat. Így a világ független országai közül a tervek szerint csak a Vatikán nem vett volna részt az olimpián. Montenegró elszakadása miatt Szerbia külön csapattal indult. Tervbe volt véve, hogy a két Korea közös csapattal indul a húsz év után első távol-keleti olimpián, azonban az egyeztetések az észak-koreai atomprogram miatti nemzetközi fölháborodás és szankciók következtében eredménytelenül zárultak. Irak, amelynek olimpiai bizottságát politikai befolyásolás miatt felfüggesztette a NOB, végül mégis saját zászlaja és himnusza alatt indulhatott Pekingben. Csak a nyitóünnepség napján derült ki, hogy Brunei csapata nem tud résztvenni az olimpián, mert a NOB egyetlen sportolójának regisztrációját sem kapta meg.

Ezen az olimpián 204 ország 11 028 sportolója vehetett részt 28 sportág 302 versenyszámában. Kilenc új versenyszám debütált ezen az olimpián: atlétikában a női 3000 méteres akadályfutás, a hosszútávúszás, kerékpárban a BMX szakág, asztaliteniszben a férfi és női páros helyett a csapatverseny, vívásban pedig a férfi tőrözők és a női párbajtőrözők csapatszáma helyett a női kard- és tőrcsapatok küzdelme. A férfi és női indulók közötti különbség csökkentése érdekében gyeplabdában, kézilabdában és labdarúgásban emelték a női tornán résztvevő csapatok számát. Volt egy bemutató sportág, a kínai harcművészet, a Wushu, amely azonban nem képezte a hivatalos program részét. Ez volt az első olimpia, amelyen paralimpikonok is szerepelhettek. Natalie Du Toit dél-afrikai úszónő bal láb nélkül indult a 10 kilométeres nyíltvízi úszásban, míg Natalia Partyka lengyel asztaliteniszezőnő jobb alkar nélkül sportolt.

Atlétikában Jamaica brillírozott a sprintszámok tekintetében, ugyanis a hatból négyet megnyert. Az élete első olimpiáján induló Usain Bolt győzött 100 és 200 méteren is, ráadásul mindkét számot világcsúccsal (9.69 és 19.30 másodperc) nyerte meg. A 100-200 duplára – igaz, világcsúcs nélkül – utoljára 1984-ben Carl Lewis volt képes. A hölgyek 100 méteres távján hármas jamaicai siker született, ugyanis Shelly-Ann Fraser lett az olimpiai bajnok, a dobogó két alsóbb fokára pedig Sherone Simpson és Kerron Stewart állhattak föl. 200 méteren Veronica Campbell-Brown egymás után második olimpiai bajnoki címét szerezte, viszont a nagy favorit 4×100-as váltó szabálytalan váltás miatt kiesett. A 10 000 métert az etiópok uralták, hiszen a férfiaknál Kenenisa Bekele lett az aranyérmes a második helyen célbaérő Sileshi Sihine előtt, míg a hölgyek hasonló távján Tirunesh Dibaba győzött. Bekele megvédte 2004-ben szerzett címét. Bekele és Dibaba a 10 000 mellé megnyerte az 5000 métert is – 5000-10 000 duplára utoljára 1980-ban egy másik etióp, Miruts Yifter volt képes. A kínaiak atlétikában elsősorban a férfi 110 méteres gátfutás címvédőjétől, Liu Hsziangtól remélhettek aranyérmet, azonban az előfutamok során egy elrontott rajtja során megsérült az Achilles-ina, így föladni kényszerült a versenyt. A hazaiak számára óriási dráma volt ez a Madárfészekben. A számot végül a kubai Dayron Robles nyerte meg két amerikai futó előtt. Az amerikaiak két számban is kisajátították a dobogót: férfi 400 gáton Angelo Taylor 2000 után lett ismét olimpiai bajnok, miközben az ezüstérmet Kerron Clement, a bronzot pedig Bershawn Jackson szerezte meg. A másik amerikai triplázásra 400 méteres síkfutásban került sor, ahol LaShawn Merritt diadalmaskodott Jeremy Wariner és David Neville előtt. A norvég Andreas Thorkildsen megvédte athéni címét férfi gerelyhajításban, míg a reggeli órákban, ám nagy hőségben rendezett férfi maratonfutást a kenyai Samuel Kumau Wanjiru nyerte meg. Összesen 5 világ- és 18 olimpiai csúcs született Pekingben: Usain Bolt két egyéni sikere mellett a jamaicai 4×100-as váltóval is világcsúcsot elérve győzött, azonban 2017-ben elvették tőlük az aranyérmet, mert a doppingminták újraelemzése során derült ki, hogy a csapat egyik tagja, Nesta Carter doppingolt. Világcsúcsot ért el az olimpia műsorán először szereplő női 3000 méteres akadályfutásban az orosz Gulnara Szamitova-Galkina (8:58.81), valamint rúdugrásban a címvédő Jelena Iszinbajeva, aki a döntőben 505 centiméteres eredményt ért el.

Úszásban csak úgy potyogtak a világcsúcsok: az akkoriban piacra dobott ún. szuperdresszeknek köszönhetően nem kevesebb, mint 25 esetben sikerült megjavítani az addig valaha volt legjobb időt, s 64 olimpiai csúcs is született. A teljes olimpia mezőnyéből kimagaslott embertelen teljesítményével Michael Phelps, aki már 2004-ben is hat éremmel térhetett haza az olimpiáról. Pekingben azonban nem érte be ennyivel, s mind a nyolc döntőjét megnyerte. Szívfájdalmunkra 200 pillangón, illetve 200 és 400 vegyesen egyaránt Cseh Lászlót előzte meg, ráadásul mindhárom esetben világcsúccsal győzött. 200 gyorson szintén világcsúcsot jelentő idővel lett olimpiai bajnok. 100 pillangón “csupán” olimpiai csúcsot elérve diadalmaskodott, további három aranyérmét pedig a három amerikai váltóval (4×100 és 4×200 gyors, illetve 4×100 vegyes) zsebelte be, amely kivétel nélkül világcsúccsal győzött. Phelps nyolc aranyával megdöntötte az egy olimpián szerzett legtöbb aranyérem és legtöbb érem csúcsát is, amellyel egy másik amerikai úszó, az 1972-ben hét aranyat bezsebelő Mark Spitz megdönthetetlennek hitt rekordját adta át a múltnak. Az úszás slágerszámának számító 100 méteres gyorsúszást a francia Alain Bernard nyerte meg, míg a nőknél hárman is két-két győzelmet arattak: a német Britta Steffen győzött 50 és 100 gyorson, a brit Rebecca Adlington 400 és 800 gyorson, valamint az ausztrál Stephanie Rice 200 és 400 vegyesen. Műugrásban Kína sem állt messze attól, hogy nyolc aranyérmet nyerjen, de végül be kellett érnie héttel, mivel a nyolcadik versenyszámban ausztrál diadal született.

Kerékpárban a pályaversenyeket a britek uralták, akik a tíz aranyéremből hetet vihettek haza magukkal. Kiemelkedett közülük Chris Hoy, aki mindhárom számát megnyerte. A női országúti mezőnyversenyben is brit siker született Nicole Cooke révén. A férfiak hasonló számában a spanyol Samuel Sánchez ért föl a csúcsra, míg az időfutamot a svájci Fabian Cancellara nyerte, aki a mezőnyversenyt egy bronzéremmel zárta, egy évvel később viszont az ezüstérmet kapta meg, mivel a második helyen célbaérő Davide Rebellinről kiderült, hogy doppingolt, ezért kizárták. Az olimpiák történetében először megrendezett BMX-versenyen a férfiaknál a lett Maris Strombergs, a nőknél a francia Anne-Caroline Chausson győzött. A hegyi szakágban a francia Julien Absalon lett az első, aki meg tudta védeni olimpiai bajnoki címét.

Vívásban ismételten Franciaország és Olaszország uralta a mezőnyt, ugyanis a gallok a férfi párbajtőr- és kardcsapatukkal, a taljánok pedig a férfi párbajtőr egyéni számát megnyerő Matteo Taglairol és a női tőrvívást megnyerő Valentina Vezzali révén szereztek két elsőséget Pekingben. Leszerepeltek az oroszok, akik csak egy aranyérmet szereztek női tőrcsapatuknak köszönhetően. Több ázsiai versenyző és csapat is meglepetést okozott a vívóversenyeken, ugyanis a kínai Zsong Man nyerte meg a férfi kardvívást, ezzel ő lett a szám első nem európai győztese. Dél-Korea női tőrvívásban története első vívóérmét szerezte olimpián, míg Japán a férfi tőrvívásban mondhatta el magáról ugyanezt. Meglepően jól szerepeltek az amerikaiak, akik kisajátították a női kardvívás dobogóját, ugyanis a címvédő Mariel Zagunis győzött Sada Jacobson és Rebecca Ward előtt. Az amerikaiak összesen hat érmet szereztek, ami legjobb olimpiai szereplésüknek számított a vívásban.

Tornában a hazai közönség nagy örömére kínai dominancia érvényesült. A házigazdák a 14 aranyéremből 9-et megszereztek, s ehhez hozzájön még a trambulinon elért két győzelem is. Mind a férfi, mind a női csapatszámot megnyerték, s Jang Vei révén a férfiak egyéni összetettjét is. A női összetettet az amerikai Nastia Liukin nyerte honfitársa, Shawn Johnson előtt, aki gerendán győzött. Az Egyesült Államok végzett a sportági éremtáblázat második helyén, de csupán két aranyérmet szerzett. Szintén nem bírtak ellenállni a kínaiak elsöprő teljesítményének az előző olimpiákon a tornában rendre a legeredményesebbnek bizonyult románok, akik ezúttal egy-egy arany- és bronzérmet vihettek haza.

Kézilabdában a férfiaknál és a hölgyeknél is új csapat nyerte meg az olimpiát. Az uraknál Franciaország ért föl a csúcsra, mivel a döntőben 28:23-ra legyőzte Izlandot. A hölgyeknél Norvégia szerezte meg első olimpiai aranyérmét ebben a sportágban, mivel a fináléban 34:27-re verte az elődöntőben Magyarországot legyőző Oroszországot. A mieink sajnos a bronzmérkőzésen kikaptak a nagy mumus Dél-Koreától, így negyedikek lettek. A négy évvel korábban negyedik helyezést elért férfi válogatott ezúttal nem jutott ki az olimpiára. Röplabdában mindkét nemnél brazil-amerikai döntőt játszottak: a férfiaknál az USA, a nőknél Brazília volt a jobb. Kosárlabdában visszaszerezte 2004-ben elbukott trónját az amerikai férfi válogatott, amely a döntőben 118:107-re verte Spanyolországot. A nőknél zsinórban negyedszer született amerikai győzelem, mivel a Team USA a fináléban 92:65-re megverte az örök második Ausztráliát. A férfiaknál a címvédő Argentínának ezúttal be kellett érnie a bronzéremmel, amelyet a zsinórban harmadik olimpiai kisdöntőjét játszó Litvánia ellen szerzett meg. Baseballban nem sikerült a címvédés Kubának, amely a döntőben 3:2-re kikapott az első olimpiai aranyérmét szerző Dél-Koreától. Softballban Japán 3:1-re legyőzte az amerikai válogatottat, amely első alkalommal bukott el olimpiai döntőt a sportág 1996-os megjelenése óta. Labdarúgásban a férfiaknál a Lionel Messi fémjelezte Argentína megvédte címét, mivel a Kassai Viktor által vezetett döntőben Angel Di María góljával 1:0-ra legyőzte az 1996-os győztes Nigériát. A bronzérmet a Ronaldinho és Pato által erősített Brazília szerezte meg. A nőknél ismét az Egyesült Államok győzött, amely a döntőben hosszabbítás után 1:0-ra verte Brazíliát. A bronzérem ismét a németek nyakába került. A vízilabdáról a magyar eredmények taglalásánál fog szó esni.

Ökölvívásban rendkívül sikertelen olimpián volt túl 2008-ban Kuba. Sokan örülnének ebben a sportágban egy olimpián négy-négy ezüst- és bronzéremnek, de nem a bokszot a játékokon évek óta uraló karibiak. Ezúttal egyetlen győzelmet sem arattak, hiszen mind a négy döntőt elveszítették. Kína és Oroszország tudott 2-2 kategóriában győzni, míg a másik hét aranyérmen hét különböző ország osztozott. Birkózásban Oroszország hét aranyérmet nyert, a női számokban viszont Japán dominált. Cselgáncsban a japánok négy, a kínaiak három aranyérmet nyertek. Súlyemelésben a házigazdák brillíroztak, ugyanis a 15 kategóriából 8-at megnyertek. Tékvandóban ismét Dél-Korea bizonyult a legjobbnak a maga négy aranyérmével, míg Mexikó két elsőséget szerzett. A női 58 kg-os kategóriában bronzérmes Rohullah Nikpai a háború sújtotta Afganisztán történetének első olimpiai érmét szerezte. A brit Sarah Stevenson a női 67 kg-os súlycsoportban törött kézzel nyerte meg a bronzcsatát. Sérülését a negyeddöntőben szerezte, amikor a kínai Csen Zsong, a szám kétszeres olimpiai bajnoka ellen, 1:0-ás hátrányban panaszt tett a bíróknál ellenfelére, miszerint egy meg nem engedett támadási formát alkalmazott, s ez vezetett sérüléséhez. A zsűri végül helyt adott a kérésnek, így juthatott tovább a brit hazai riválisával szemben, aminek persze a kínai publikum nem igazán örült. Történt egy súlyos botrány is a tékvandósoknál: a férfi 80 kg-os súlycsoport vigaszági bronzmérkőzésén a kubai Angel Matos annyira feldühödött azon, hogy orvosi időkérésének ideje alatt a vezető bíró ellenfelét, a kazah Arman Csilmanovot győztesnek nyilvánította, hogy megütötte, majd meg is rúgta a bírót. Tettéért örökre eltiltották.

A férfi tenisztornán először fordult elő, hogy a világranglista első tíz helyezettje közül kilencen is tiszteletüket tették az olimpián – egyedül a 9. helyen állt Andy Roddick nem utazott el Pekingbe, ő ugyanis a játékok után egy héttel kezdődött US Openen vett részt. Az ATP, a férfi teniszszervezet ezen az olimpián adott először ranglistapontokat a játékokon elért eredmények után. A 16 kiemeltből 4-en már az első fordulóban búcsúztak: David Ferrer, Andy Murray, Nicolás Almagro és Radek Stepanek számára ért véget igen korán az olimpia. Ismét volt két amatőr státuszú játékos, aki a NOB szabadkártyájával vehetett részt a játékokon. A salvadori Rafael Arevalo meg tudta nyerni első mérkőzését egy dél-koreai ellenféllel szemben, így ő lett az olimpiák történetében 1988-tól számítva az első szabadkártyás amatőr, aki mérkőzést tudott nyerni. Ellenfele a következő körben a világelső Roger Federer volt, akitől természetesen simán kikapott. Arevalónak mindmáig összesen két győzelme van a profik között, ugyanis 2012-ben tudott még egy mérkőzést nyerni Marcel Granollers ellen. Ami Federert illeti, a világelső ezúttal sem tudott érmet szerezni egyéniben, mivel a negyeddöntőben kikapott James Blake-től. Blake az elődöntőben a négy évvel korábban párosban aranyérmet szerzett chilei Fernando González ellen lépett pályára, s vereségét nagyban köszönheti egy bírói hibának. Blake a döntőszett rövidítésében 9-8-ra vezetett, amikor egyik ütésénél González az utolsó pillanatban elemelte ütőjét, nehogy hozzáérjen a labdához, ugyanis úgy érzékelte, hogy nem fog vonalat érinteni, vagyis övé lesz a pont. Blake viszont úgy látta, hogy a chilei ütőjét igenis eltalálta a labda, márpedig akkor neki kellett volna megadni a pontot, s nem ellenfelének. Az amerikai fölhúzta magát a sokak szerint is téves döntésen, s végül 11-9-re kikapott, miután 6-5-nél négy meccslabdát kellett hárítania. A lassítás alapján is úgy tűnt egyébként, hogy Blake-nek volt igaza, de nagyon nehéz eldönteni a szituációt. Végülis Fernando Gonzáleznek megnyílt az esélye arra, hogy újabb olimpiai aranyérmet szerezzen, csak most éppen egyéniben, azonban Rafael Nadal túl kemény ellenfélnek bizonyult, s három szettben aratott győzelmével élete első olimpiáján rögtön bajnok lett. Ez a siker azt eredményezte, hogy a következő héten a spanyol életében először világelsőnek vallhatta magát. A bronzérmet Novak Djokovics szerezte meg, aki Nadal ellen egy drámai elődöntő végén kapott ki, ami miatt el is tört nála a mécses. Roger Federer párosban vigasztalódhatott, ugyanis Stanislas Wawrinka oldalán megnyerte az olimpiát. A svájci páros az elődöntőben a szakág legendáinak számító Bryan-fivéreket győzte le, majd a fináléban egy svéd kettőst fektetett két vállra. Női egyesben három orosz állhatott föl a dobogóra, miután a címvédő Justine Henin és a világelső Ana Ivanovics is hiányzott Pekingből. A győzelmet végül a 2000-ben ezüstéremig jutó Jelena Gyementyeva szerezte meg, aki a döntőben Dinara Szafinát győzte le három szettben. A bronzérmet Vera Zvonarjova nyakába akasztották, aki a kínai Li Nát verte a kisdöntőben. A torna 11. kiemeltje Szávay Ágnes volt, aki azonban az első fordulóban kikapott kínai ellenfelétől. Szávay párosban, Arn Gréta partnereként sem tudott mérkőzést nyerni. Azt a tornát végül a Williams-nővérek nyerték meg, akik 2000 után másodszor lettek olimpiai bajnokok, Venusnak pedig ez már a harmadik ötkarikás aranyérme volt. Asztaliteniszben Kína nyerte meg az összes számot, egyéniben pedig az összes érmet.

Kína története során először nyerte meg az olimpia éremtáblázatát, ugyanis 48 arany-, 22 ezüst- és 30 bronzérmet szerzett. 1936 óta nem volt példa arra, hogy ne az amerikai-orosz páros valamely tagja végezzen az élen. Az első tízben végzett az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Ausztrália, Dél-Korea, Japán, Olaszország, Franciaország. 87 ország szerzett érmet, ami abszolút rekordnak számított. Afganisztán, Mauritius, Szudán, Togo és Tádzsikisztán történetének első olimpiai érmét szerezte. Mongólia és Panama első aranyérmének örülhetett, míg India első egyéni ötkarikás bajnoki címét szerezte meg.

Elszomorító magyar szereplés

Magyarországot 174 sportoló, 91 férfi és 83 nő képviselte a 2008-as olimpián. Ez a szám jócskán elmaradt a négy évvel korábbi 209-től, úgyhogy már csak ebből kiindulva is gyengébb szereplésre lehetett számítani az érmek számát tekintve. Én a magam részéről – s ezzel bizonnyal nem voltam egyedül – azonban jobb szereplésre számítottam, mint ami végül megvalósult. A magyar sportolók ugyanis 3 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzéremmel tértek haza Kínából – ez 1928 után a leggyengébb szereplés volt, utoljára akkor sikerült csupán tíz medáliát szerezniük sportolóinknak. Az olimpia első 14 napjában egyetlen magyar aranyérem sem született, így már azért kezdhettünk aggódni, hogy első hely nélkül maradunk Pekingben. Augusztus 22-én azonban megtört a jég: Vajda Attila megnyerte a férfi kenusok 1000 méteres egyéni számát, így athéni bronzérmét a legfényesebb medáliára cserélhette. Másnap a Kovács Katalin, Janics Natasa kajakpáros megvédte címét 500 méteren, míg a játékok zárónapján a kétszeres címvédő férfi vízilabda-válogatott zsinórban harmadszor nyerte meg az olimpiát, így már 9. ötkarikás címénél tartott, ami mindmáig az utolsó is egyben. A Kemény-legények a csoportmeccsek során négy győzelem mellett egy Montenegró elleni döntetlent tudtak fölmutatni, majd az elődöntőben már 11:9-re legyőzték az egy hónappal korábban Európa-bajnokságot nyert, csupán 2006 óta létező nemzeti csapatot. A másik ágon némi meglepetésre az Egyesült Államok csapata jutott el a döntőig, mivel a legjobb négy között 10:5-re legyőzte Szerbiát. Gólzáporos első negyeddel indult a finálé, hiszen az első nyolc perc végén 6:4-es magyar vezetés állt az eredményjelzőn. A második negyedben egy gólt lefaragtak hátrányukból az amerikaiak (9:8), azonban a második félidőben a magyar együttes megmutatta, hogy ki az úr a háznál, s végül a mieink 14:10-re verték az elfáradó amerikaiakat, így megvédték címüket. A csapat tagjai közül Biros Péter, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán és Varga Tamás háromszoros olimpiai bajnokok lettek.

A döntő utolsó percei:

Kajak-kenuban a Kovács Katalin, Janics Natasa, Kozák Danuta, Szabó Gabriella összeállítású női kajaknégyes 500 méteren ezüstérmes lett, s ugyancsak a dobogó második fokára állhatott föl Fodor Zoltán kötöttfogású birkózó 84 kg-ban. Cseh László szerezte magyar részről a legtöbb érmet, de mindhárom medáliája ezüst volt, hiszen Michael Phelpset 200 pillangón, valamint 200 és 400 vegyesen sem tudta legyőzni.

Bronzérmes lett a Kozmann György, Kiss Tamás kenupáros. Éremszerzésük azért volt bravúros, mert eredetileg Kolonics György lett volna Kozmann György párja, azonban a kétszeres olimpiai bajnok kiválóság néhány héttel Peking előtt, egy csepeli edzés során összeesett, s életét nem tudták megmenteni. A szörnyű tragédia után gyorsan kellett valakit találni Kozmann mellé. Ő lett Kiss Tamás, akivel sikerült érmet szerezni, ezzel pedig méltóképpen emlékezni a fájóan fiatalon eltávozott sportolóra. A másik bronzérmet Mincza-Nébald Ildikó párbajtőrvívó szerezte, így 2008-ban sem maradt olimpiai érem nélkül a magyar vívás.

Sportolóink a bántóan kevés érem mellett hét-hét 4. és 5., valamint négy 6. helyezést értek még el, s összesen 93 olimpiai pontot szereztek, ami Athénhoz képest 44 egységgel volt kevesebb. Természetesen rengetegen kritizálták a gyenge szereplés felelőseit, akik nem elsősorban a sportolók voltak, hanem inkább azok a személyek, akiknek felelősségük és kötelességük lett volna, hogy biztosítsák az olimpikonok nyugodt és zökkenőmentes felkészülésének, versenyzésének feltételeit, de erre a sport és a magyarság iránt érzett gyűlöletükből fakadóan nem voltak hajlandóak. Mindmáig élénken él emlékezetemben a sportlövők skeet számában címvédőként indult Igaly Diána nyilatkozata, amelyet azután adott, hogy a selejtezőben csupán a 11. helyen végzett, ezzel nem jutott be a döntőbe. Igaly élesen kritizálta a korabeli sporttámogatási rendszert, ugyanis számos sportág, köztük a sportlövészet sem kapta meg a kellő forrásokat, s ahogy fogalmazott: a magyar sport visszafejlődik. Sajnos igaza volt.

Schmitt Pál MOB-elnök az olimpia zárónapján adott nyilatkozatában csalódottságának adott hangot, mivel ő előzetesen mindhárom éremből legalább hatot remélt. Schmitt – aki politikai téren szembenállt a korabeli kormányzattal – igyekezett visszafogottan nyilatkozni, s a gyenge szereplés okainak megállapítását a szakszövetségekre hárította. Gyakorlatilag azt találta az egyetlen pozitívumnak a magyar szereplésben – az éremszerzéseket leszámítva -, hogy nem volt doppingeset. A sikeres jövőbeli szerepléshez a döntéshozók segítségét kérte: “Ahogy elvárjuk a szakszövetségektől, hogy készítsék el értékelésüket, ugyanúgy kérjük a döntéshozókat, pártoktól függetlenül, hogy nézzék meg saját teljesítményüket, ha azt akarják, hogy versenyben maradjunk. Tisztelettel kérjük őket, a magyar sporttudomány, a létesítmények, a sportegészségügy finanszírozását, az egyesületek, szövetségek, edzők anyagi és erkölcsi megbecsülését értékeljék ki. Ezeken a területeken feltétlenül előrébb kell lépnünk, elsősorban a finanszírozás és a szemlélet területén”.

Schmitt kérdésre válaszolva kijelentette, ha volt is olyan illúzió, hogy Magyarország sportnagyhatalom, azzal le kell számolni. “Meg lehet számolni, hogy hányan öttusáznak, vízilabdáznak vagy vívnak – nagyhatalomról ne is beszéljünk. Eddig nagy tudású edzők és elhivatott sportolók találkozásából szép eredmények születtek. Ennek így, ilyen körülmények között vége. Mindig is lesznek csodák, mindig is lesz szupertehetség, aki menti, ami menthető. De intézményesen a jó szereplés, ami a 15-20. helyet jelentette, én úgy gondolom, ilyen körülmények között már nem ismételhető meg”.

Elbert Gábor akkori sportállamtitkár, aki idén tavasszal a homoszexualitás mellett Gulácsi Péterhez hasonlóan szintén kiálló és ugyancsak Németországban focizó Jakabfi Zsanettről írt könyvet, az olimpia másnapján elismerte, hogy bizonyos pénzeket késve kaptak meg a sportolók, ugyanakkor amögé igyekezett bújni, hogy bizonyos szövetségek több pénzt is kaptak, mint amennyit kellett volna. Ez fölvetette a korrupció gyanúját. Elbert emellett burkoltan támadta a MOB vezetését, amelyet gyakorlatilag telhetetlennek nevezett.

Már az olimpia előtt is több szakember megkongatta a vészharangot, hogy az athéni és korábbi szerepléseket 2008-ban már lehetetlen lesz reprodukálni, mert már a múltban is több sportágban csak azért születtek olimpiai érmek, mert mindig voltak sportolók és edzők, akik fölülmúlták önmagukat. Lénárt Ágota sportpszichológus szavai szerint ez a kirakat elfedte a hiányosságokat: az elöregedett sporttelepeket, a megdöbbentő állapotban lévő edzőtermeket, az alulfizetett edzőket, az iskolai sportfoglalkozások elhanyagolását és az elégtelen mértékű állami támogatást. Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó az akkori kormányt tette felelőssé a pekingi leszereplésért, mivel a Magyarországot kizsákmányoló, a mezőgazdaságot és az egészségügyet az összeomlás szélére juttató kabinet útjában van egy egészséges nemzeti öntudat és a sport, mint az identitást meghatározó tényező.

Hogy 2012-ben Londonban sikerült-e ismét egy tisztességes olimpiai szereplést összehozniuk a magyaroknak, az olimpiatörténeti cikksorozat következő részéből kiderül.

Az olimpiatörténeti cikksorozat eddigi írásai megtalálhatóak erre a linkre kattintva!

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

A kiemelt kép forrása: sport365.hu

Leave a Reply