VIDEÓKKAL – Athén azt, amit 1996-ban nem kaphatott meg, 2004-ben megkapta: megrendezhette története második olimpiáját. A játékok bölcsőjében rengeteg fantasztikus teljesítménynek lehettünk szemtanúi, de nem kevés meglepetés is született. Magyar szempontból nagyjából az előző olimpiához lehet hasonlítani az eredményességet, ami azonban jobb lehetett volna, amennyiben nem veszítünk el három érmet. Márpedig sajnos ez történt, mivel két atléta és egy súlyemelő, valamint további két, érmet nem szerzett súlyemelő figyelmen kívül hagyta az éppen akkoriban jelentősen szigorított doppingszabályokat, s vétett azok ellen. Ezen az olimpián amúgy is robbanásszerűen megnőtt a föltárt visszaélések száma, de sajnos Magyarország mindmáig – Görögországgal holtversenyben – a legtöbb doppingeset miatt szégyenkezhet ezzel az olimpiával kapcsolatban. Döbbenetes, hogy még nyolc évvel a játékok után is fény derült újabb doppingesetekre, amelyek érmek elvételét idézték elő a renitensekkel szemben. Az is elég rossz fényt vet utólag erre az olimpiára, hogy az elszállt költségek komoly nehézségeket, sőt, négy évvel később gazdasági válságot okoztak Görögország számára. A Sportudvar összefoglalja a tizenhat évvel ezelőtti olimpia történéseit.
A kilencvenes évek elején, amikor dönteni kellett az 1996-os olimpia házigazdájáról, sokan azt szorgalmazták, hogy Athén alanyi jogon kapja meg a rendezés jogát, hogy így az 1896-os, legelső modern kori olimpia centenáriumán ismét a görög főváros, az ötkarikás játékok bölcsője legyen a helyszín. Athén pályázott is a rendezésre, azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végül a Coca-Cola hathatós támogatásának köszönhetően Atlantát választotta házigazdának. Az amerikai nagyváros aztán egy nem éppen zökkenőmentes olimpiát tudott megrendezni. Athén a fájó vereség után nem tett le arról, hogy belátható időn belül ismét otthona lehessen az olimpiának. A 2000-es milleniumi játékokra nem kandidált a görög főváros, hanem inkább 2004-et célozta meg. Ugyanígy tett Róma, Fokváros, Stockholm és Buenos Aires is, valamint Lille, Isztambul, Rio de Janeiro, Szentpétervár, a Puerto Ricó-i San Juan és Sevilla is, ám ezek a városok még a szavazás előtt visszaléptek. A NOB 1997. szeptember 5-én Lausanne-ban megtartott 106. közgyűlésén döntött a hét évvel későbbi helyszínről. Athén a voksolás mind a négy fordulójában az első helyen végzett, az utolsó körben 66:41-re verte Rómát, így sima győzelmével megszerezte a XXVIII. nyári olimpiai játékok rendezési jogát. Athén sikerében nagy szerepet játszott az, hogy a görögök ezzel az olimpiával akarták megmutatni a világnak, hogy büszkék hazájuknak az olimpiai mozgalom kifejlődésében játszott szerepére, s szerették volna megeleveníteni az ókori játékokat. Sokan úgy vélekedtek, hogy a NOB vigaszdíj gyanánt döntött a 2004-es athéni rendezésről, hiszen a görögök rendkívül csalódottak voltak 1990-ben, amikor elbukták az 1996-os rendezést.
Athén persze nem csak azért kapta meg a rendezést, mert múltja alapján kijárt neki, hanem azért is, mert 1991-ben Mediterrán Játékoknak adott otthont, s az akkor megépített sportlétesítmények jelentős részét az olimpián is föl lehetett használni. Természetesen a szervezők az ókorból fönnmaradt helyszíneket is igyekeztek minél nagyobb arányban bevonni a játékok lebonyolításába, valamint már meglévő épületek fölújítására és új helyszínek építésére is sor került. Az olimpia központi helyszíne az Athéni Olimpiai Komplexum volt, ahol elhelyezkedik a Szpiridon Lúiszról, az első modern kori görög olimpiai bajnokról elnevezett Olimpiai Stadion. Az 1982-ben épített létesítményt fölújították 2004-re, a lelátót futurisztikus tetővel fedték be, a nézőtér kapacitását pedig 72 000 fősre bővítették ki. Itt került sor a nyitó- és a záróünnepségre, az atlétikai számokra és a labdarúgótornák döntőire. Szintén az athéni komplexumban található az uszoda, ahol az úszó-, műugró- és vízilabdatornákra került sor. Építettek egy tornacsarnokot, ahol a torna és a kosárlabda eseményeire került sor. Itt található a 16 kemény borítású pályából álló szabadtéri teniszközpont és a játékokra fölújított pályakerékpáros velodrom is. Több sportág versenyeire más athéni helyszíneken került sor.
Az olimpiai falutól 30 kilométerre, Athén déli agglomerációjában található Hellinikóban, egy régi repülőtér területén alakították ki a szlalom kajak-kenusok pályáját, a gyeplabda-, baseball- és softballstadiont, a vívócsarnokot, valamint a kosár- és kézilabda-mérkőzések számára egy nagy sportcsarnokot, s itt található az Ágiósz Koszmasz vitorláspálya is. Athéntól 10 km-re, a tengerparton fekvő Pireuszban fölállítottak egy sportpavilont bizonyos kézilabda-mérkőzések és a tékvandótornák számára. Itt található a Béke és Barátság Csarnok, ahol röplabda-mérkőzéseket bonyolítottak le, s a strandröpisek pályáját is ezen a területen alakították ki. Az athéni repülőtér közelében, az olimpiai falutól 43 km-es távolságban fekvő Markopulóban található a 15 000 néző befogadására alkalmas, 94 hektáron elterülő lovasközpont és az olimpiai lőtér is.
Több történelmi helyszíne is volt ennek az olimpiának, amelyeket 2004-re fölújítottak. Olümpiából, az ókori olimpiák helyszínéről rajtolt a maratonfutás és ott került sor a súlylökésre is. Az 1896-os játékokon használt Panathéné-stadionban rendezték az íjászversenyeket, míg a labdarúgótornák néhány mérkőzésének a Karaiszkákisz-stadion adott otthont, amelyet 1896-ban velodromként használtak. Más focimeccsekre is Athénon kívül: Heraklionban, Szalonikiben, Patraszban és Volószban került sor.
A görög kormány a 2004-es olimpiát arra használta fel többek között, hogy nagyszabású fejlesztéseket hajtson végre Athénban. Ennek keretében 2001-ben új repülőtere nyílt a városnak, amelyet a játékok apropóján hoztak létre. A régi repülőtér helyén versenyhelyszíneket alakítottak ki. A görögök összesen 3,5 milliárd eurót fordítottak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, aminek keretében megépítették a környékbeli lakosság által évek óta szorgalmazott, a fővárost elkerülő 60 km-es körgyűrűt, létrehozták a város első villamosvonalát, modernizálták a metróhálózatot és bővítették az elővárosi vasutat. Ugyancsak az olimpia alkalmából építettek egy új hidat, amely a Peloponnészosz-félszigetet köti össze a szárazföldi Görögország többi részével – a hidat az olimpiai láng átvonulásakor nyitották meg, amikor az egy hónappal korábban Európa-bajnoki címet szerzett görög labdarúgó-válogatott játékosai futottak a fáklyával. Ezen kívül még számos régészeti helyszínt is rendbehoztak.
És ha már régészet! Az évek során egyre több és több késést halmoztak föl az előkészületek terén, ami a versenyhelyszínek és az infrastruktúra megépítése kapcsán volt jelentős probléma. Jól szemlélteti a gondok súlyosságát, hogy 2003 nyarán, egy évvel a nyitóünnepség előtt még csak a sajtóközpont épülete készült el hivatalosan. A sok csúszásnak egyfelől politikai okai voltak, amelyek alatt a korrupcióra, a minisztériumok és döntéshozó szervek közötti riválizálásra és a kommunikáció hiányára lehet gondolni, másfelől technikai okai is, amelyek alatt pedig a szakképzett munkaerő hiányára, a külföldi cégek elől elzárt pályázatokra, a rossz koncepciókra, a költségek többszöri megvágására és számos, az építkezések közben bekövetkezett régészeti feltárásra lehet gondolni.
A külföldi sajtó, a szponzorok, bizonyos, a játékokon résztvevő sportolóinak biztonságát féltő országok és a NOB, de még hazai szereplők is komoly nyomást helyeztek a szervezőkre annak érdekében, hogy minden készüljön el időben. A görög kormány és a szervezőbizottság éppen ezért meg is duplázta erőfeszítéseit, hogy minden készen legyen az olimpia nyitányára. A több és fölgyorsított munka azonban a költségek érezhető növekedésével járt, hiszen több munkaerőt alkalmaztak, emiatt pedig több pénzt kellett fordítani bérekre és társadalombiztosításra is. Az előkészületek sajnos számos munkabalesettel jártak. A hivatalos közlés szerint az építkezések során összesen 13 munkás vesztette életét különböző okokból, de bizonyos nem kormányzati szervezetek a görög társadalombiztosítási ügynökségre hivatkozva azt jelentették be, hogy több, mint százan haltak meg az olimpia előkészületei során és legalább 4500-an sérültek meg, többségükben külföldről behozott vendégmunkások, akik a hiányzó belföldi munkaerőt voltak hivatottak pótolni, de ezen kívül arra is alkalmasak voltak a görög vezetők számára, hogy alacsony fizetésekkel szúrják ki szemüket. Egy olyan botrány is kitört a szervezés körül, miszerint számos vendégmunkást feketén foglalkoztattak.
Az olimpia költségvetését eredetileg 13 milliárd eurósra tervezték, azonban végül megduplázódott ez az összeg, s 27 milliárdjába került a görög adófizetőknek és a szervezést támogató szponzoroknak a 2004-es olimpia. Ez a nem kis pénz 2-3%-al növelte Görögország államadósságát, s minden bizonnyal hozzájárult az országot a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején sújtó, példátlanul súlyos pénzügyi válsághoz, amely kis híján államcsődöt eredményezett, amit Görögország csak drákói feltételek teljesítéséhez kötött nemzetközi hitelcsomagok segítségével tudott elkerülni. Victor Matheson amerikai sportközgazdász szerint nem maga az olimpia idézte elő a válságot, az elsősorban csak szimbolikus szerepet játszott ebben, mert “bankot robbantott”. Jean-Louis Chappelet, a Lausanne-i Egyetem közmenedzsment-tanára szerint az olimpia nagy hatással volt a görög adósság növekedésére, de az ország súlyos helyzetének kialakulásában szerepet játszott a rendszerszintű korrupció, a 2001-es amerikai terrortámadások utáni rekordméretű biztonsági kiadások és az is, hogy az olimpia több helyszínét a játékok utáni időszakban elhanyagolták. Több más szakértő is úgy látja, hogy az olimpia csak fokozta a görög adósságválságot, hiszen az ország már a 2000-es évek elején, tehát jóval a játékok előtt is strukturális deficittel küzdött. Gazdasági szempontból az is súlyos probléma volt, hogy a turizmus, Görögország talán legfontosabb ágazata sem tudott igazán profitálni az olimpiából, mivel a játékok után a külföldiek gyorsan elmenekültek Athénból, mert a város szinte élhetetlenné vált a sok építkezés és egyéb beruházás miatt – ezek a turisták aztán 2005-ben nem tértek vissza.
A jövőbeli problémák forrását azonban nem csak az elmaradó turisták és a gazdasági válság jelentették. A 2012-es londoni olimpia néhány újságírónak alkalmat szolgáltatott arra, hogy fölkeresse a 2004-es játékok helyszíneit. Egészen döbbenetes volt az összkép, ugyanis a 22 helyszínből 20-at nyolc évvel később már teljesen elhanyagoltak vagy leromboltak. A helyszínek többségét benőtte a gaz, elárasztotta a szemét, és rongálások, graffitik nyomait lehetett látni. Annak idején évi 100 millió eurót szántak a helyszínek fönntartására, de a válság miatt természetesen ezen a területen is komoly forráselvonásokra került sor. A helyszínek lepusztulásában és eltűnésében több tényező is szerepet játszott. Mindenekelőtt, Görögország volt az egyik legkisebb ország, amely olimpiát rendezett, ezért a sportinfrastruktúra mérete nem volt arányban a lakosság számával. Görögország volt az ókori olimpiák helyszíne és a modern kori játékok bölcsője, ezért a korabeli vezetés felelősséget érzett azért, hogy egy grandiózus olimpiával emlékezzenek meg minderre – ehhez az anyagi alapok abból a szempontból megvoltak, hogy Görögország az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején erőteljes gazdasági növekedésen ment keresztül. Emiatt lehetőség nyílt csillagászati pénzeket elkölteni hatalmas, már-már kezelhetetlenül nagy projektek megvalósítására, amelyek ugyanakkor magukban rejtették azt a kockázatot, hogy egy későbbi válság esetén finanszírozhatatlanokká válnak, ahogy azt az elhanyagolt helyszíneken látni is lehetett. Végül az is gondot jelentett, hogy az infrastrukturális elemek rosszul voltak megtervezve, mert a szakemberek nem gondoltak arra, mihez kezdenek a létesítményekkel a játékok után. Az athéni szervezők nem akartak átmeneti helyszíneket használni, ezért most túlméretezett és nem használt építményekkel találják szemben magukat a görögök. Az országban kevesen űznek lovas sportokat, baseballt vagy asztaliteniszt, emiatt eme sportágak olimpiai helyszíneit a játékokat követően alig vagy egyáltalán nem használták. A kajak-kenu-pályát, ahol számos szép magyar sikernek örülhettünk, évekkel később egyszerűen leeresztették és lerombolták. Szintén megszűnt létezni a baseball- és softballstadion. A görög kormány 2011-ben eladásra kínálta fel a hellinikói komplexum jelentős részét, de arról, hogy sikerült-e értékesíteni a területet, nem találtam semmilyen információt sem.
Megjelent Phelps
Minden olimpiai bizottság képviseltette magát a 2004-es olimpián, vagyis 201 ország 10 625 sportolója, köztük 4329 nő vett részt 28 sportág 40 szakágának 301 versenyszámában. Két új nemzet: Kiribati és Kelet-Timor először vett részt az ötkarikás játékokon. Kelet-Timor nem sokkal a 2000-es sydney-i olimpia előtt nyerte el függetlenségét, így akkor az országot képviselő négy sportoló az olimpiai zászló alatt versenyzett. Ez volt hosszú évtizedek után az első olimpia, amelynek ideje alatt már nem létezett Jugoszlávia – a négy évvel korábban még ezen a néven induló csapat Athénban már Szerbia és Montenegró néven szerepelt. Új sportág ezúttal nem került föl a műsorba, viszont először rendeztek női birkózótornát.
Atlétikában az érmek harmadát az amerikaiak és az oroszok szerezték. 100 méteres síkfutásban a férfiaknál az amerikai Justin Gatlin győzött azután, hogy csupán a 6. idővel jutott be a döntőbe. Az ezüstérmet a nigériai származású, de portugál színekben versenyző Francis Obikwelu szerezte meg, míg a harmadik helyen a címvédő Maurice Greene végzett. A döntő első négy helyezettje 9.90 másodpercen belüli időt futott, amire sosem volt példa azelőtt. A hölgyek hasonló számában némi meglepetésre a fehérorosz Julia Neszterenko diadalmaskodott, aki 24 év után első európaiként tudta megnyerni ezt a számot. Férfi 200 és 400 méteres síkfutásban hármas amerikai siker született – előbbi távon Shawn Crawford, utóbbin pedig Jeremy Wariner győzött. A női 400 méteres gátfutásban a hazai közönség nagy örömére a görög Faní Hálkia győzött, aki azonban négy évvel később nem tudta megvédeni címét, mivel nem sokkal a pekingi olimpia előtt pozitív doppingtesztet produkált. A női 800 és 1500 méteres síkfutásban egyaránt a brit Kelly Holmes győzedelmeskedett, s ugyancsak duplázott a férfiaknál a marokkói Hisám El-Gerúzs is, aki 1500-on és 5000 méteren nem talált legyőzőre. Az etióp futók dominálták a hosszútávfutást, hiszen férfi 10 000 méteren Kenenisa Bekele lett az olimpiai bajnok, aki 5000 méteren El-Gerúzs mögött második lett. Ugyanebben a számban – mármint 10 000 méteren – született meg Zersenay Tadesse révén az Etiópiával sokáig feszült viszonyt fönntartó Eritrea történetének első olimpiai érme, amely egy bronz volt. A kombinált számokban, azaz a férfi tízpróbában és a női hétpróbában cseh, illetve svéd győzelem született Roman Sebrle és Carolina Klüft révén. Rúdugrásban a férfiaknál az amerikai Timothy Mack győzött 595 centiméteres eredményével, a nőknél pedig első olimpiai bajnoki címét szerezte a szám egyik legendája, az orosz Jelena Iszinbajeva, aki 491 centiméterig jutott, ami világcsúcsot is jelentett. 393 után először került sor a súlylökésre Olümpiában. A férfiaknál az ukrán Jurij Bilonoh győzött, azonban érmét nyolc évvel később vissza kellett adnia, mert doppingmintájának újraelemzése során szteroidok nyomára bukkantak, ezért utólag diszkvalifikálták, ezáltal az aranyérem az amerikai Adam Nelson nyakába került. A hölgyeknél sajnos szintén módosult a dobogósok névsora, ráadásul nem is egyszer. Eredetileg az orosz Irina Korzsanyenko lett a bronzérmes, azonban még az olimpia ideje alatt pozitív doppingtesztet produkált, így kizárták. Érmét honfitársa, Szvetlana Kriveljova kapta meg, akiről viszont 2012-ben, athéni mintájának újraelemzésekor derült ki, hogy szintén doppingolt, így tőle is elvették a medáliát, amelyet a NOB azóta sem ítélt oda senkinek. A számot egyébként a kubai Yumileidi Cumbá nyerte. A már említett Iszinbajeva mellett még a kínai Liu Hsziang tudott világcsúcsot elérni, aki a férfi 110 méteres gátfutásban 12.91 másodperces idővel lett olimpiai bajnok. Történt egy igen sajnálatos esemény is ezen az olimpián, amely az atlétikához kapcsolódott. A hagyományoknak megfelelően az olimpia utolsó versenyszámaként került sor a férfi maratonfutásra, amelyet sokáig a brazil Vanderlei de Lima vezetett. Már nem volt hátra túl sok, amikor egy őrült beszaladt a pályára és föltartóztatta a brazilt. Késve érkezett a rendőri segítség, ugyanis mire sikerült Limának folytatnia futását, ketten is megelőzték, így egy biztosnak látszó győzelem helyett meg kellett elégednie a bronzéremmel. Lima tizenkét évvel később abban a nagy megtiszteltetésben részesült, hogy a riói olimpia nyitóünnepségén ő gyújthatta meg az olimpiai lángot. Eme sorok írójának a 2004-es volt az első olimpiája, amelyet nézett a tévében, s élőben látta ezt a sajnálatos eseményt nem sokkal a záróünnepség előtt, s bizony nagyon föl volt rajta háborodva már kilenc évesen is.
Úszásban ezen az olimpián tette le névjegyét Michael Phelps. Az amerikaiak csodatehetsége elképesztő éremtermelésbe kezdett, hiszen Athénból nyolc éremmel, közte hat arannyal térhetett haza. Az akkor csak 19 éves úszófenomén rögtön az első versenynapon olimpiai bajnok lett, ugyanis győzött 400 méteres vegyesúszásban, ahol a másodikat több, mint három másodperccel, a harmadikként célbaérő Cseh Lászlót pedig közel négy másodperccel előzte meg, 4:08.26-os ideje pedig világcsúcsnak számított. Phelps két nappal később bronzérmes lett az évszázad futamának is nevezett 200 méteres gyorsúszás döntőjében, ahol Sydney többszörös győztesei: Ian Thorpe és Pieter van den Hoogenband előzték meg. Phelps ezután megnyerte a 100 pillangót, ahol honfitársát, Ian Crockert négy századdal tudta megelőzni. Övé lett a 200 pillangó aranyérme is, majd egy órával ezen sikere után vízbeszállt az amerikai 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként is, s vezetésével legyőzték az ausztrálokat. Phelps további két váltóérmet szerzett: a 4×100-as vegyesváltóval aranyérmes lett, a 4×100-as gyorsváltóval pedig bronzérmes. Zárásként megnyerte a 200 méteres vegyesúszást is. Phelps lett a sporttörténelem második olimpikonja Alekszander Gyityagyin orosz tornász után, aki egy olimpián nyolc érmet tudott szerezni. Ő lett az első úszó, aki hat egyéni számban állt rajthoz az ötkarikás játékokon, s megjavította honfitársa, Mark Spitz rekordját, aki az 1972-es müncheni olimpián hét érmet szerzett, igaz, kizárólag aranyat. Az Egyesült Államok és Ausztrália szerezte az olimpiai bajnoki címek közel felét úszásban, hiszen a már említett Ian Thorpe megvédte sydney-i címét 400 gyorson, s a már szintén emlegetett 200 gyorsos aranya mellé még egy váltóezüstöt és egy bronzérmet is begyűjtött, amelyet 100 gyorson szerzett. Az amerikai Gary Hall Jr. megvédte 2000-ben szerzett olimpiai bajnoki címét 50 gyorson, miközben honfitársa, Aaron Peirsol győzött 100 és 200 háton, s tagja volt a győztes vegyesváltónak is. Mellúszásban a japán Kitadzsima Koszuke nyerte a 100 és a 200 méteres számot is – utóbbiban az akkor mindössze 15 éves Gyurta Dániel végzett mögötte a 2. helyen. A nőknél az amerikai Natalie Coughlin öt éremmel, közte két arannyal búcsúzhatott el Athéntól – ő nyerte a 100 méteres hátúszást és tagja volt a szintén 1. helyen célbacsapó amerikai 4×200-as gyorsváltónak is. A holland Inge De Bruijn, Sydney legeredményesebb olimpikonja ezúttal négy érmet szerzett, mivel megvédte címét 50 gyorson, 100 gyorson ezüstérmes lett, 100 pillangón és a 4×100-as gyorsváltóval pedig bronzérmes. Az ukrán Jana Klocskova nyerte a női 200 és 400 méteres vegyesúszást, miközben az élete első olimpiáján szereplő francia Laure Manaudou rögtön hazavitt mindhárom éremből egyet-egyet, hiszen 400 gyorson győzött, 800-on második lett, 100 háton pedig harmadik.
Teniszben szokás szerint ismét rengeteg éljátékos hiányzott a férfiak tornájáról, hiszen a világranglista első tíz helyezettje közül öten: Coria, Agassi, Hewitt, Nalbandian és Gaudio is távolmaradtak Athéntól. Illetve egészen pontosan az argentin David Nalbandian elutazott az olimpiára, de első meccse előtt nem sokkal könyökfájdalmai miatt visszalépni kényszerült. Szintén sérülés hátráltatta az abban az évben Roland Garrost nyert és szintén argentin Gaston Gaudiót az indulásban, s ugyancsak nem megfelelő egészségi állapota miatt volt kénytelen kihagyni az olimpiát a nem sokkal korábban rendezett torontói 1000-es tornán megsérült, és a változatosság kedvéért szintén argentin Guillermo Coria is. Agassi és Hewitt a sűrű naptárral indokolták távolmaradásukat. A korszak legjobbjai közül indult viszont Athénban Roger Federer, a világelső és az olimpiai torna legnagyobb esélyese, akit viszont a 2. fordulóban meglepett egy 18 éves cseh fiatalember, egy bizonyos Tomas Berdych, aki döntőjátszmában győzte le a svájcit. Berdych végül a legjobb nyolcig jutott. Ezen az olimpián tűnt föl először a szabadkártyával szereplő, a világranglistán akkoriban a 267. helyet elfoglaló ciprusi Markosz Bagdatisz, aki másfél évvel később Ausztrál Open-döntőt játszhatott, onnantól fogva pedig hosszú éveken át a férfi élmezőny tagja volt. Rengeteg kiemelt vérzett el a torna korai szakaszában, azonban ez az állítás nem alkalmazható a sok visszalépés miatt a 10. helyen rangsorolt chilei Nicolás Massúra, aki óriási meglepetésre megnyerte az olimpiát, mivel a döntőben ötszettes csatában legyőzte az amerikai Mardy Fisht. Massúnak ez volt pályafutása 5. tornagyőzelme, egyben ő szerezte Chile történetének első olimpiai bajnoki címét. A dél-amerikai országban azonban nem csak az ő sikerének örülhettek, ugyanis a dobogó legalsó fokára Fernando González személyében szintén egy chilei teniszező állhatott föl, aki a bronzmérkőzésen a döntő szett rövidítésében 16-14-re győzte le az amerikai Taylor Dentet. A nőknél bombaerős mezőny gyűlt össze, s végül az első két kiemelt játszotta a döntőt. Ott aztán az 1. helyen rangsorolt belga Justine Henin 6-3, 6-3-ra megverte a 2. kiemelt francia Amélie Mauresmót, így élete első olimpiai bajnoki címét szerezte. Henin az elődöntőben csak az utolsó játszma rövidítésében tudta legyőzni az orosz Anasztaszja Miszkinát, vagyis nagyon keményen meg kellett dolgoznia ezért a dicsőségért. A bronzérmet végül az ausztrál Alicia Molik szerezte meg, mivel 6-3, 6-4-re verte Miszkinát. A címvédő Venus Williams 6. kiemeltként csupán a 3. fordulóig jutott, de a 2000-ben bronzérmet szerző Jelena Gyementyeva még rosszabbul járt, ő ugyanis már az első körben elvérzett a későbbi bronzérmes Molikkal szemben. A hölgyeknél rajta kívül minden kiemelt játékos túlélte az első fordulót. A férfiakkal ellentétben a nőknél voltak magyarok is a főtáblán: Czink Melindát azonban az 1. fordulóban rögtön Venus Williamsszel hozta össze a sors, az amerikai pedig két nagyon sima játszmában győzött ellene. Másik honfitársunk, Mandula Petra sem járt szerencsésebben, hiszen neki a 10. kiemelt svájci Patty Schnyder jutott, aki szintén viszonylag könnyedén jutott túl rajta. Férfi párosban olyasmi történt, amire addig még nem volt példa az olimpiák történetében: az egyéniben győztes Massu és a bronzérmes Fernandez alkotta chilei duó ugyanis aranyérmet szerzett, mivel a döntőben ötszettes csatában legyőzték a Kiefer, Schüttler német kettőst. A bronzérmet az Ancic, Ljubicic horvát páros vihette haza. A hölgyek hasonló számában kínai siker született. A két magyar páros (Czink Melinda és Kapros Anikó, valamint Mandula Petra és Nagy Kyra) egyaránt az első fordulóban búcsúzott.
A férfi tenisz mellett óriási meglepetést hozott a férfi kosárlabda is, s itt is egy dél-amerikai nemzet ünnepelhetett. Az előző három olimpián egyaránt az amerikai válogatott lett a győztes, igaz, 2000-ben már látszódtak annak jelei, hogy ez bizony már nem az 1992-es Dream Team. Athénban különösen érvényesült ez, ugyanis az amerikaiak rögtön az első mérkőzésükön elszenvedték 1988 után első olimpiai vereségüket, ugyanis 92:73-ra kikaptak Puerto Ricótól. Hiába szerzett a jenkiknél Tim Duncan és Allen Iverson egyaránt 15-15 pontot, a 24 egységig jutó Carlos Arroyóval nem tudtak mit kezdeni. A második fordulóban már javítottak az amerikaiak, mert 77:71-re legyőzték a házigazda Görögországot. Ezt egy Ausztrália elleni 89:79-es győzelem követte, majd jött az újabb vereség. Litvánia 2000-ben még kétpontos vereséget szenvedett az elődöntőben, azonban 2004-ben 94:90-re megverte az amerikai csapatot a csoportkörben. Az USA az utolsó fordulóban 89:53-ra verte Angolát, így végül 3 győzelemmel és 2 vereséggel a B-csoport 4., utolsó továbbjutó helyén csúszott be a negyeddöntőbe a litván-görög-Puerto Ricó-i hármas mögött. A másik csoportot a Gasol-fivérek által vezetett Spanyolország öt győzelemmel nyerte meg, míg mögötte Olaszország, Argentína és Kína jutott még tovább, míg a szerbek némi meglepetésre kiestek. A negyeddöntőben az addig hibátlan spanyolok vártak az amerikaiakra, s előzetesen a többség inkább a hispánokat tartotta esélyesnek, azonban az amerikai együttes rácáfolt a benne kétkedőkre, s 102:94-es sikerrel bejutott az elődöntőbe. Az amerikaiak ágán az argentinok 69:64-re verték a görögöket, akik pedig nagyon reménykedtek abban, hogy hazai földön megnyerhetik az olimpiát. A fölső ágon Litvánia 94:75-re verte Kínát, Olaszország pedig az USA-veréssel nyitó Puerto Rico válogatottját fektette két vállra egy 83:70-es sikerrel. Az elődöntőben az amerikaiak az argentinokkal csaptak össze. Az első félidő végén öt ponttal vezettek a dél-amerikaiak, akik a harmadik negyedben tudtak kicsit jobban elhúzni ellenfelüktől az amúgy végig szoros mérkőzésen, s az amerikaiak hiába nyerték öt ponttal az utolsó tíz percet, a 29 pontos Manu Ginóbili vezette Argentína 89:81-re győzött, így története első olimpiai döntőjére készülhetett. Az amerikai válogatott a kosárlabda olimpiai műsorba való bekerülése, vagyis 1936 óta (az 1980-as, az USA által bojkottált moszkvai olimpiát leszámítva), 1988-at követően második alkalommal nem jutott be a döntőbe, míg a profi játékosok 1992-es megjelenése óta először. A másik elődöntőben Olaszország a 31 pontig jutó Gianluca Basile vezérletével 100:91 arányban verte Litvániát, így 1980 után második alkalommal játszhatott olimpiai döntőt. A fináléban az első negyedet simán nyerték az argentinok, viszont a félidőben csupán kettő pont volt a fórjuk. A második játékrészben azonban nem engedték ellenfelüknek, hogy vezetéshez jusson, s végül a 25 pontos Luis Scola és persze a legnagyobb sztár, Ginóbili vezetésével 84:69-re legyőzték az olaszokat, így Argentína első alkalommal lett olimpiai bajnok kosárlabdában. A bronzérmet azért csak megszerezték az amerikaiak, akik így megmenekültek a totális leégéstől, ugyanis minden olimpiai szereplésük alkalmával dobogósok voltak. A bronzmeccs 104:96-os USA-sikert hozott Litvánia ellen. A nőknél nem történt meglepetés: ismét az Egyesült Államok lett az olimpiai bajnok, mivel a döntőben 73:64-re verte Ausztráliát. A harmadik helyet Oroszország szerezte meg Brazília 71:62-es legyőzésével.
A férfi labdarúgótornán ezúttal is több olyan játékos szerepelt, aki később komoly karriert futott be, így ott volt a mezőnyben a hazai rendezésű Európa-bajnokság elvesztett döntőjét feledni kívánó portugál Cristiano Ronaldo, aki viszont csupán egy gólt szerzett, csapata pedig utolsó lett csoportjában, így kiesett. Ott volt az ausztrál Tim Cahill, a mexikói Rafael Marquez, az olasz csapatban Alberto Gilardino és Daniele De Rossi, a paraguayi Oscar Cardozo, illetve az argentin válogatottban Carlos Tévez, Javier Mascherano, Gabriel Heinze, Javier Saviola és Lucho González. Végül ez az igen erős argentin csapat ért föl a csúcsra, ugyanis csoportját 100%-os teljesítménnyel megnyerte, majd a Costa Rica elleni 4:0-ás és az Olaszország elleni 3:0-ás győzelmet követően a döntőben Tévez góljával 1:0-ra legyőzte Paraguayt, így a kosárlabdához hasonlóan itt is diadalmaskodott – a két siker azért volt különösen fontos Argentína számára, mert az ország ezt megelőzően 1952-ben tudott utoljára olimpiai aranyérmet szerezni. A bronzérem az olaszoké lett, akik a 2003-ban kitört háború sújtotta Irak nagy bravúrok egész sorát véghezvivő válogatottját Gilardino korai góljával 1:0-ra győzték le. A nőknél ismét az amerikaiak végeztek az élen, mivel a döntőben hosszabbítás után 2:1-re legyőzték Brazíliát. A harmadik hely a svédeket 1:0-ra verő német válogatottnak jutott.
Röplabdában a férfiaknál Brazília lett az olimpiai bajnok, miután a döntőben 3:1-re verte Olaszországot. A bronzérmet az amerikaiakat 3:0-ra legyőző oroszok szerezték meg. A hölgyeknél Kína döntő szettben győzte le Oroszországot, míg Kuba lett a bronzérmes Brazília 3:1-es legyőzésével. Strandröplabdában a férfiaknál brazil, a nőknél amerikai győzelem született. Férfi baseballban Kuba azután, hogy 2000-ben először veszítette el az olimpiai bajnoki címet, Athénban visszaszerezte trónját, mert a döntőben legyőzte Ausztráliát. A bronzérem Japánnak jutott, míg az amerikaiak ki sem jutottak az olimpiára. A sportág női változatának tekinthető softballban viszont az USA nyert, amely szintén Ausztráliát múlta fölül a fináléban, ezzel 1996, a sportág olimpiai programba kerülése óta immár a harmadik győzelmét aratta. A harmadik helyen itt is Japán végzett. Gyeplabdában a férfiaknál ausztrál-holland-német, a nőknél német-holland-argentin sorrend jött össze a dobogón.
Evezésben a román Elisabeta Lipa zsinórban negyedik, összesen ötödik olimpiai bajnoki címét szerezte a női nyolcas tagjaként, ezzel mindmáig ő a legeredményesebb női evezős olimpikon. A férfiaknál a brit Matthew Pinsent negyedik aranyérmét szerezte a kormányos nélküli négyesben. Az ausztrál James Tomkins 39 évesen ötödik olimpiáján harmadik aranyérmét nyerte meg. Kajak-kenuban a német Birgit Fischer 42 évesen újabb két érmet, közte egy aranyat szerzett, ezzel ritkán látható teljesítményt vitt véghez, hiszen 1980, 1988, 1992, 1996 és 2000 után 2004-ben immár hatodik olimpiáján lett érmes, egyben ő lett az első sportolónő, aki minden olimpiáján legalább két érmet szerzett. Tizenkét medáliájából nyolc volt arany. Rajta kívül csak Gerevich Aladár mondhatja el magáról, hogy hat különböző olimpián tudott aranyérmet szerezni. A szlalom szakágban a francia Tony Estanguet, a 2024-es, Párizsba tervezett játékok szervezőbizottságának elnöke megvédte C1-ben szerzett címét. A sportág magyar eredményeiről lejjebb fog szó esni.
Ökölvívásban ismét a kubai delegáció uralta a mezőnyt, ugyanis nyolc érmet, közte öt aranyat szereztek a kommunista szigetország öklözői. Az oroszok három aranyérmet nyertek. Birkózásban az oroszok összesen tíz érmet, közte öt aranyat értek el. Először volt az olimpián női (kizárólag szabadfogású) birkózás is, amelyben Japán két aranyérmével a legerősebbnek bizonyult. Cselgáncsban szintén Japán dominált, hiszen a tizennégy kategóriából nyolcat megnyert, ebből ötöt a hölgyeknél. Férfi 60 kg-ban a japán Nomura Tadahiro lett az első judoka, aki zsinórban három olimpiai bajnoki címet tudott szerezni. Férfi 81 kg-ban a mindössze 17 éves görög Ilíasz Iliádisz diadalmaskodott. Nagyon leszerepeltek a franciák, akik Sydney-ben még a második legeredményesebbek voltak ebben a sportágban, ám Athénból csupán egy érmet tudtak elhozni. A súlyemelést ismét beárnyékolták a doppingbotrányok, ugyanis számos versenyzőt kellett diszkvalifikálni a versenyből pozitív teszt miatt. Az aranyérmek közel felét Kína és Törökország szerezte meg. A 150 centiméter magas és 48 kg-os török Nurcan Taylan lett hazája első női olimpiai bajnoka, aki súlyának kétszeresét emelte meg azért, hogy világcsúccsal győzzön. Tékvandóban a nyolc kategóriából hétben ázsiai győztest avattak.
A kerékpárosoknál Sydney nagy sztárja, a holland Leontien van Moorsel ismét sikeresnek bizonyult, hiszen újabb két érmet tett hozzá ötkarikás kollekciójához, mivel megnyerte a női országúti időfutamot, míg a pályaszakág egyéni üldözéses számában harmadik lett. Van Moorsel összesen hat olimpiai éremmel büszkélkedhet. A férfiaknál az ausztrálok négy aranyérmet szereztek, mivel brillíroztak a pályakerékpáros számokban. A hölgyeknél két első helyet értek el, így a hat aranyéremmel a sportág legeredményesebb nemzetének bizonyultak ezen az olimpián. A két legnagyobb érdeklődéssel kísért számban: a férfiak országúti mezőnyversenyében és időfutamában viszont olasz, illetve orosz győzelem született. Előbbi számban Paolo Bettini győzött, utóbbiban pedig az orosz Vjacseszlav Jekimov lett az olimpiai bajnok. Jekimov 2011-ben vált az időfutam athéni győztesévé, mivel a számot eredetileg megnyerő amerikai Tyler Hamilton hét évvel diadala után beismerte, hogy doppingolt a 2004-es olimpián, ezért önként visszaadta érmét.
Több furcsa esemény is beárnyékolta a lovas versenyeket. A hat számból hármat a németek nyertek, ebből viszont két aranyérmet később elvettek tőlük. A díjlovagló csapatok versenyében a németek úgy győztek, hogy egyik lovasuk kétszer is átlépte a rajtvonalat lovával az indulás előtt, ami szabálytalannak minősül. A németeket ezért először diszkvalifikálták, azonban fellebbezésük célt ért, így visszakerültek a versenybe, végül azonban mégis kizárták őket, így vissza kellett adniuk aranyérmüket. A másik aranyérem elvesztése egy doppingesetnek volt köszönhető, ugyanis egyes lovasok odáig süllyedtek, hogy lovaikat doppingolták. Így tett a német Ludger Beerbaum is, aki egy gyulladásgátló szert fecskendezett be Goldfever névre hallgató lovába, ám ezt olyan mennyiségben tette, ami már teljesítményfokozó hatással bírt, ezért a német díjugratócsapat is elvesztette aranyérmét, s a harmadik helyre lett visszasorolva. Rajta kívül egy ír lovasról is kiderült, hogy doppingolta lovát, ezért őt is diszkvalifikálták, s egy német női versenyző esetében is fölmerült a lódopping gyanúja, de őt tisztázták a vád alól.
Vívásban a franciák és az olaszok szerezték meg a 13 érem legnagyobb részét. Laura Flessel győzött női párbajtőrvívásban, ezzel ötödik olimpiai érmének örülhetett. A férfiak párbajtőrszámát megnyerő Marcel Fischer Svájc, míg az olimpia műsorán először szereplő női kardvívásban győztes Mariel Zagunis az Egyesült Államok első vívóaranyérmét szerezte meg az olimpiák történetében.
A tornászoknál Japán 1976 után tudta ismét megnyerni a férfiak összetett csapatversenyét. Paul Hamm lett az első amerikai, aki ebben a sportágban egyéni számban tudott diadalmaskodni, miután mindössze 0,012 ponttal, minden idők legkisebb különbségével tudta megelőzni a másodikat az egyéni összetettben. Talajon a kanadai Kyle Shewfelt hazája első olimpiai bajnoki címét szerezte tornában. Románia dominálta a női versenyeket, ugyanis a hat számból négyet is sportolói nyertek meg. Kiemelkedett közülük Catalina Ponor, aki mindössze 17 évesen, első olimpiáján három aranyérmet (csapat, gerenda, talaj) nyert. Ritmikus gimnasztikában az egyéni- és a csapatszámot is az oroszok nyerték, trambulinban pedig ukrán és német siker született.
Sportlövészetben az oroszok tíz, a kínaiak kilenc érmet szereztek, íjászatban pedig 2000-hez hasonlóan ezúttal négyből három versenyszámot dél-koreai induló nyert meg. Asztaliteniszben folytatódott Kína őrületes dominanciája, hiszen a négy számból hármat megnyert, s így 1988, a sportág olimpiai műsorba kerülése óta immár húsz aranyéremnél járt, s csupán négyet nem tudott megszerezni. Tollaslabdában szintén Kína szerezte a legtöbb, szám szerint három aranyérmet, a másik két elsőség pedig Dél-Koreának és Indonéziának jutott. Triatlonban a férfiak versenyében kettős új-zélandi győzelem született, az olimpiai bajnok Hamish Carter lett. A nőknél az ausztrál származású osztrák Kate Allen nyert.
A 2004-es olimpián 74 ország szerzett érmet, ebből 56 legalább egy aranyat is. Az éremtáblázat dobogóján amerikai-kínai-orosz sorrend alakult ki, az első tízbe pedig még Ausztrália, Japán, Németország, Franciaország, Olaszország, Dél-Korea és Nagy-Britannia került be. A házigazda Görögország a 15. helyet szerezte meg 6-6 arany- és ezüst-, illetve 4 bronzéremmel.
Ez az éremtáblázat többször módosult a játékok óta eltelt években, ugyanis sajnos rengeteg doppingesetre derült fény, s összesen közel húsz érmet kellett elvenni eredeti tulajdonosától visszaélés miatt. A föntebb már említett eseteken kívül elvesztette bronzérmét az ukrán kormányos nélküli négyes evezésben, mivel a csapat egyik tagja az etamivan nevű szerrel bukott le. Súlyemelésben egy orosz és egy görög versenyző bronzérmét kellett elvenni, mivel mindketten tesztoszteron-használatot követtek el. A női diszkoszvetésben harmadik helyen záró fehérorosz versenyzőt szteroidok használata miatt diszkvalifikálták. A 32, a játékok idején leadott pozitív doppingmintából 13 a súlyemeléshez kötődött, amely immár a sokadik olimpián bizonyult a tiltott szerek által legjobban behálózott sportágnak. Ez bizony nem tett jót az Aján Tamás vezette nemzetközi szövetségnek. Egy másik, akkoriban szintén magyar vezetésű nemzetközi szövetséggel rendelkező sportág, az atlétika csupán eggyel kevesebb doppingügy miatt szégyenkezhetett, igaz, évekkel később, a minták újraelemzése során újabb pozitív esetekre derült fény. Exponenciálisan megnőtt a lebukások száma az athéni olimpián, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy sokat fejlődtek a mintavételi módszerek és a minták kielemzésének lehetőségei is, valamint jelentősen növelték az ellenőrzések számát a versenyek előtt, alatt és után is. Többen, akik kvótát szereztek az olimpiára, még az athéni utazás előtt lebuktak, így nem mehettek.
Jó magyar szereplés a dopping árnyékában
Magyarország 209 fős küldöttséggel képviseltette magát a 2004-es olimpián. A 119 férfi és 90 nő 20 sportágban szerepelt. Sportolóink nyolc arany-, hat ezüst- és három bronzéremmel az összesített éremtáblázaton a 12. helyet szerezték meg. Sydney-hez hasonlóan ismét a kajak-kenusok vitték a prímet, hiszen ebben a sportágban három arany, egy ezüst és két bronz született. Janics Natasa győzött K-1 500 méteren, s ugyanezen a távon diadalmaskodott Kovács Katalin oldalán is, a Birgit Fischer fémjelezte német duót megelőzve. Igen emlékezetes jelenet volt, amikor a döntő végén a magyar páros beborult a vízbe, s egy kiadós fürdéssel ünnepelte nagy győzelmét. A harmadik kajakos aranyérmet a férfi négyes szerezte 1000 méteren – a Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Storcz Botond, Horváth Gábor összeállítású együttes ezzel megvédte 2000-ben szerzett címét. A női kajaknégyes (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga) ezüstérmes lett, míg a kenusoknál Vajda Attila és a Kolonics György, Kozmann György páros harmadik lett.
Olimpiai bajnok lett Majoros István kötöttfogású birkózó 55 kg-ban, Igaly Diána sportlövő skeetben, Vörös Zsuzsanna öttusázó és Nagy Tímea párbajtőrvívó, aki a férfi kajaknégyeshez hasonlóan megvédte ötkarikás elsőségét.
A nyolcadik magyar aranyérem a férfi vízilabda-válogatotté lett, amely csoportját 100%-os mérleggel, vagyis öt győzelemmel abszolválta. A csoportban megismétlődött a négy évvel korábbi olimpiai döntő, s bár az oroszok jóval nehezebb ellenfélnek bizonyultak, mint akkor, de így is 7:6-os magyar győzelem született. A csoportelsőség azt jelentette, hogy a mieinknek nem kellett negyeddöntőt játszaniuk, vagyis rögtön az elődöntő következett. A másik csoportban nagy meglepetésre kiestek az olaszok, akiket a németek előztek meg. Az elődöntőbe jutásért rendezett mérkőzéseken Oroszország 12:5-re verte Németországot, Szerbia-Montenegró pedig 7:5-re legyőzte Spanyolországot. Az elődöntőben ismét összejött egy magyar-orosz párharc, amelyet Kásás Tamás három góljának köszönhetően 7:5-re a mieink nyertek meg, így jöhetett az újabb döntő. A másik elődöntőben a szerbek 7:3-ra legyőzték a házigazda görögöket, így a magyar csapat egyik legnagyobb riválisával küzdhetett meg a címvédésért. A várakozásoknak megfelelően egy végletekig kiélezett, izgalmas finálét láthattunk, amely szöges ellentettje volt a 2000-es, az oroszokkal szemben 13:6-ra megnyert mérkőzésnek. Az első negyedet a szerbek nyerték 3:2-re, a másodikat azonban a magyarok húzták be ugyanilyen arányban, vagyis a félidőben 5:5 állt az eredményjelzőn. A harmadik negyedben kicsit elhúztak a balkániak, s 7:5-ös vezetésre tettek szert, azonban a mieink az utolsó negyedben három gólt szereztek, miközben egyet sem kaptak, így 8:7-tel Magyarország megvédte olimpiai bajnoki címét és immár nyolcadik alkalommal lett ötkarikás bajnok a férfi vízilabdacsapat. A döntő hőse egyfelől a négy gólig jutó Kiss Gergely, másfelől a több nagy védést is bemutató Szécsi Zoltán volt. Rajtuk kívül kétszeres olimpiai bajnoknak vallhatta még magát akkor Biros Péter, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás és Vári Attila.
A magyar-szerb döntő utolsó negyede:
Ezüstérmes lett a mindössze 15 éves Gyurta Dániel, aki a 200 méteres mellúszásban az egész világot ámulatba ejtő teljesítménnyel előrukkolva érte el eredményét. Ő lett ezzel minden idők legfiatalabb magyar olimpiai érmese.
Gyurta Dániel ezüstérme:
Vívásban Nagy Tímea győzelme mellett még két ezüstérmet szereztek a magyarok. Nemcsik Zsolt kardvívásban lett második, s ugyancsak a dobogó második fokára állhatott föl a Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián összeállítású férfi párbajtőrcsapat. Ezüstérmes lett még Krutzler Eszter súlyemelő 69 kg-ban. Bronzérmes lett Cseh László 400 méteres vegyesúszásban.
A magyar csapat hatodik ezüstérmét Kővágó Zoltán diszkoszvető szerezte, akinek normál esetben bronzzal kellett volna hazatérnie. Csakhogy a magyar olimpiai csapatot és különösen az atlétikát sosem látott méretű doppingbotrány rázta meg Athénban. 2004. augusztus 23-án került sor a férfi diszkoszvetés döntőjére, amelyet Fazekas Róbert nyert meg. Óriási volt az öröm, hiszen nem minden nap fordul elő, hogy egy olimpiai atlétikai szám dobogóján két honfitársunk álljon. Az ünneplés azonban nem tartott sokáig, ugyanis másnap kiderült, hogy Fazekas doppinggyanúba keveredett. Mint kiderült, a döntő után tartott mintavétel során nem tudott elegendő mennyiségű vizeletmintát szolgáltatni. Három órán keresztül próbálták elérni az ellenőrök, hogy meglegyen a jogszabályban előírt minimum mennyiség, de ez sehogy sem akart összejönni, így a lelkileg teljesen kikészült Fazekas megelégelte a dolgot, s elviharzott a helyszínről. Ez a tette doppingvétségnek minősült, hiszen az ellenőrzés alá vetett sportoló csak akkor távozhat a mintavétel helyszínéről, ha leadta a szükséges mennyiségű mintát, s a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) munkatársai lezárják a vizsgálatot, s elengedik. Mivel Fazekas ezt nem várta meg, így megindult ellene az eljárás. Fazekas pár nappal később gépkocsival elment Athénből. Barátja, a kalapácsvetés győztese, a szintén szombathelyi Annus Adrián fuvarozta haza. Emiatt a WADA látókörébe került Annus is, akinek athéni tesztjei – Fazekashoz hasonlóan – rendre negatív eredményt hoztak. A doppingellenőrök ugyanakkor a gyanús körülmények miatt ismét vizsgálatnak akarták alávetni Annust, aki után valóságos hajtóvadászatot indítottak. A kalapácsvető napokig elérhetetlen volt, majd kiderült, hogy a Szombathely melletti Jákon lévő otthonában tartózkodott. Kiadott egy sajtóközleményt, amelyben jelezte, fölháborítja, hogy a WADA annak tudatában akarja ismét ellenőrizni, hogy Athénban több negatív tesztet is produkált, így szerinte győzelmének tisztaságához nem férhet kétség. Hozzátette, hogy ő és családja is kikészült idegileg egyfelől a hatóságok gyanúsításai, másfelől a botrány miatt kapott halálos fenyegetések következtében. Annus állítólag idegösszeroppanással kórházba is került azokban a napokban. A WADA ennek ellenére mindenáron mintát akart venni tőle, ezért az ügynökség munkatársai Magyarországra érkeztek – előbb a sportoló jáki otthonában akarták elvégezni a vizsgálatot, azonban az őket fenyegető rokonok és barátok miatt rendőri kísérettel kellett elpályázniuk a helyszínről. Később a magyar-osztrák határon fekvő bucsi határállomás osztrák oldalán szerették volna megvizsgálni, de Annus ott sem jelent meg. A NOB augusztus 29-én, az olimpia zárónapjának délelőttjén tartott egy meghallgatást, amelyen Annus nem, csak a képviseletében eljáró Gyulai István, a nemzetközi szövetség akkori első embere és a magyar szövetség illetékesei jelentek meg. A sportolónak nem volt kötelessége részt venni a tanácskozáson, de helyzetén minden bizonnyal sokat segített volna, ha elmegy. Ő azonban nem ment el. Ennek oka pedig a megbeszélés után derült ki. A NOB háromtagú eseti bizottsága (amelynek Thomas Bach, a szervezet mai elnöke is tagja volt) ugyanis aznap délután hivatalosan közölte, hogy Annus Adrián esetében annak gyanúja merült föl, hogy korábban leadott athéni mintája valójában egy másik személytől származott, vagyis a szombathelyi dobóatléta manipulálta vizeletmintáját. Mivel jóban volt Fazekas Róberttel, ezért az ő esetében ugyanez a gyanú fogalmazódott meg. Végül mindkettejüktől elvették az aranyérmet, s kétéves eltiltást kaptak – ez utóbbi büntetés Annusnak már teljesen mindegy volt, mert időközben bejelentette visszavonulását. Fazekas 2006-tól ismét versenyzett, s a 2010-es Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett. A 2012-es londoni olimpián is indulni akart, azonban nem sokkal a játékok előtt pozitív doppingtesztet produkált. Fazekas akkor azzal védekezett, hogy egyik táplálék-kiegészítőjében volt benne egy tiltott szer. Beperelte a termék kanadai gyártóját, mivel azt állította, hogy elfelejtették tájékoztatni arról, hogy tiltott szer is van a tápkiegben. Annus és Fazekas – bár sosem vallották be – minden bizonnyal közösen doppingoltak Athén előtt és Athénban is, s azért nem voltak hajlandóak újabb mintát szolgáltatni, mert máskülönben ezzel buktak volna le. Az éppen Athén előtt szigorított doppingellenes szabályok azonban már lehetőséget adtak DNS-minták tárolására is, hogy később ez alapján azonosítsák egy minta “tulajdonosát”. Annus nem a saját mintáját adta le a WADA ellenőreinek, amivel súlyos szabálysértést követett el – a sporttörténelemben ez volt az első eset, hogy valaki ilymódon vétsen a szabályok ellen. Nagyon megrázta ez az ügy a magyar atlétikát, hiszen minden előzetes várakozást felülmúlt a két aranyérem, amely azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. A botrány nem eshetett jól az IAAF-ot vezető Gyulai Istvánnak sem, aki ugyan próbált segíteni a két, gyanúba keveredett dobóatlétán, de korlátozott lehetőségei voltak már csak azért is, mert egy nemzetközi szervezet vezetőjeként nem tűnhetett részrehajlónak honfitársaival szemben.
Az atlétika mellett a másik, a dopping által erősen sújtott sportágban, a súlyemelésben is el kellett venni egy magyar érmet. Gyurkovics Ferenc a 105 kg-os kategóriában ezüstérmes lett, azonban még a játékok ideje alatt kiderült, hogy egy oxandrolon nevű anabolikus (teljesítményfokozó) szteroiddal akadt fönn az ellenőrök rostáján, ezért diszkvalifikálták. Rajta kívül két másik magyar súlyemelőről, Kecskés Zoltánról és Kovács Zoltánról derült ki, hogy doppingvétséget követett el – Kecskés Athénban, de még az olimpia kezdete előtt bukott le egy anabolikus szteroiddal, Kovács pedig Fazekas Róberthez hasonlóan nem tudott elegendő mennyiségű vizeletmintát szolgáltatni, s ő sem várta meg a kontroll végét, s lelépett.
Összesen tehát öt magyar sportoló követett el doppingvétséget Athénban. Az azóta kiderült további esetekkel együtt Magyarországnak van – Görögországgal holtversenyben – a legtöbb, szám szerint öt doppingesete erről az olimpiáról. Döbbenetes ez a tény, hiszen a magyar sportolókra ezt megelőzőleg nem igazán volt jellemző a visszaélés ezen formája. Egyedül Szanyi Andor súlyemelő volt az, aki még az 1988-as szöuli olimpián érmet szerzett, ám azt doppingolás miatt elvesztette. 2004-ben három magyar érem is elveszett a felelőtlen csalóknak köszönhetően, akik az egész magyar olimpiai csapatra és a magyar sportra is rossz fényt vetettek a hazai és nemzetközi közvélemény szemében egyaránt. Szerencsére hazánk nem részesült olyan szigorú szankciókban, mint napjainkban Oroszország, de legyünk őszinték, nem sokon múlt, hogy a magyar sport megítélését hosszú évekre a sarokba vágja az öt pozitív eset. Szerencsére azóta – Fazekast leszámítva – egyetlen magyar olimpikon sem produkált pozitív doppingtesztet, s bízzunk benne, hogy ez Tokióban és a jövő összes olimpiáján ugyanígy lesz.
Az olimpiatörténeti cikksorozat eddigi írásai megtalálhatóak erre a linkre kattintva!
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: origo.hu