Véget ért a labdarúgó Európa-bajnokság, s a tornát követő napokban a sportmédia legkülönbözőbb fertályaiban mindenki összeállítja a maga kis álomcsapatát. Most a Sportudvar is így tesz, de ezen az oldalon és ebben a cikkben nem csak a legjobbak, hanem a leggyengébben teljesítő játékosok tizenegyére is fény derül, úgyhogy ha érdekel, görgess lejjebb vagy húzd lefelé a telefon képernyőjét!
A LEGJOBBAK
Kapusok
A svájci Yann Sommer tartotta életben válogatottját a spanyolok elleni negyeddöntőben, miután a franciák elleni nyolcaddöntőben nagy szerepe volt csapata meglepő győzelmében. Öt mérkőzésén összesen 21 védést mutatott be, s ő hárította Kylian Mbappé tizenegyesét is, amellyel kiesett a világbajnok. A dán Kasper Schmeichel is kitett magáért, emiatt pedig apja büszke lehet rá. Az angol Jordan Pickford szintén a legjobb kapusok között említendő, de mindannyiuknál jobban teljesített, s nagyobb hőssé vált Gianluigi Donnarumma, akit a torna legjobb játékosának választottak a szervezők. Az olasz portásnak ugyan hét mérkőzésén csupán kilenc védése volt, de ez elsősorban bivalyerős védelmének volt köszönhető. Amikor dolga akadt, többször is nagy bravúrt mutatott be, a levegőben pedig valósággal verhetetlennek bizonyult. Donnarumma kivédte az angolok utolsó két büntetőjét a döntőben, ami az olaszok végső diadalát eredményezte. “Nagy szerencsénk van, hogy ő velünk van, mert a világ legjobb kapusa” – mondta róla szövetségi kapitánya, Roberto Mancini. A Párizsba tartó Donnarumma még csak 22 éves, úgyhogy nagyon szép és hosszú karrier áll még előtte.
Védők
Simon Kjaer azután, hogy remek szezont töltött el a Milannál, az elődöntőig jutó dán válogatott csapatkapitányaként is megállta helyét. Amellett, hogy a finnek ellen összeeső Christian Eriksennek először ő sietett segítségére, majd ő vigasztalta Eriksen pálya mellett kétségbeesetten zokogó kedvesét, a pályán is nagyot alakított. Ugyanakkor nála is jobban teljesített három olyan játékos, aki a két finalista csapatban szerepelt. Giorgio Chiellini minden kihívást sikerrel teljesített ezen a tornán: kivette a játékból a horihorgas török csatárt, Burak Yilmazt, legyőzte a levegőben a belga Romelu Lukakut és a döntőben ellenállt az angoloknak, különösen Raheem Sterlingnek, aki javarészt miatta produkált gyenge teljesítményt vasárnap. Csapattársa, Leonardo Bonucci is remekül focizott ezen a tornán, de ugyanez elmondható az angolok hátvédjéről, Harry Maguire-ről is, aki párharcainak 84%-át megnyerte, ezzel pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csapata hét mérkőzésén csupán két gólt kapott.
Ami a széleket illeti, Kyle Walker volt a jobboldal királya. A Manchester City védője a három- és a négyvédős fölállásban is remekül elvégezte feladatát, gyorsasága pedig számos problémát okozott a dán, német vagy éppen olasz ellenfeleknek. A baloldalon egy másik angol, Luke Shaw említhető, aki a döntőben szerzett gólja mellett három gólpasszal iratkozott még föl a torna kanadai táblázatára. Szintén szót kell ejteni Leonardo Spinazzoláról is, aki az olasz-török nyitómérkőzésen rendkívül aktív volt, majd az osztrákok elleni nyolcaddöntőben gólpasszt adott. Belgium ellen is remekül focizott egészen Achilles-ín-sérüléséig. Bár csapata végül nélküle is Európa-bajnok lett, de ez mitsem von le érdemeiből.
Középpályások
Az olasz középpálya az egész tornán brillírozott teljesítményével és szervezettségével, ezért nem véletlen, hogy innen is bekerült két játékos a Sportudvar álomcsapatába. Jorginho, a Chelsea védekező középpályása nem feltétlenül mutatott sokat magából a tornán, azonban ő diktálta a tempót, ami lehetővé tette Olaszországnak, hogy megőrizze egyensúlyát. “Jorginhóval minden egyszerűbb. Nélkülözhetetlen ebből a csapatból, a kezdőből is kirobbanthatatlan” – mondta vele kapcsolatban Marco Verratti, aki szintén nagy segítségére volt csapatának az elmúlt egy hónapban. A Kis Bagoly becenévvel illetett játékos a döntőben óriási teljesítményt nyújtott. Látszott rajta, hogy ki van éhezve a sikerre, s ennek érdekében bármekkora erőfeszítésre képes volt. Labdaszerzéseit követően rendre pontos indításokat hajtott végre. A La Repubblica című olasz lap szerint neki csak centiméterek kellettek ahhoz, hogy óriássá váljon.
Az Európa-bajnokság szerintem legnagyobb felfedezettjét is a középpályán találjuk, de nem az olasz, hanem a spanyol válogatottnál. Pedri mindössze 18 évesen alapembere volt a hispán nemzeti tizenegynek. Remek labdatartásával és gyorsaságával egy bizonyos Andrés Iniestára emlékeztetett. Első nagy válogatott tornáján a Barcelona labdarúgója egyszerűen kirobbanthatatlan volt Luis Enrique kezdőjéből, hiszen a spanyolok hat mérkőzésén csupán kettő percig nem volt a pályán. Egyedül a Svájc elleni negyeddöntő 118. percében cserélte le edzője az Európa-bajnokság legjobb fiatal játékosának megválasztott focistát.
Támadók
A Juventus szurkolói az előző szezonban megértették, miért kellett csapatukhoz hozni a Fiorentinától Federico Chiesát. A hazájában már évek óta igen tehetségesnek tartott csatár nevét most már egész Európa ismeri, s nem csak apja, az 1996-os Eb-n gólt szerző Enrico miatt. A megfoghatatlan talján gólt szerzett Ausztria és Spanyolország ellen is. Ő jelentette a reményt a döntőben, amikor Anglia ellen hátrányban volt az olasz csapat. Rajta kívül meg kell említeni a dán Mikkel Damsgaardot is, aki az oroszok ellen 4:1-re megnyert csoportmérkőzésen a torna egyik legnagyobb gólját lőtte, majd az angolok elleni elődöntőben is bevette a kaput. A torna meglepetéscsapatának számító dán válogatott robbantója volt a csehek elleni negyeddöntőben, hiszen a 21. születésnapját éppen aznap ünneplő Damsgaard ott is gólt szerzett. Hosszú karrier áll még előtte is, úgyhogy sokra viheti még.
Ami pedig a klasszikus befejező csatárokat illeti, nem szabad elfelejtkezni a 4 gólig jutó Harry Kane-ről, aki a csoportmeccsek alatt még nagyon eltűnt a mezőnyben, de az egyenes kieséses fázisra összeszedte magát. Meg kell emlékezni a cseh Patrick Schickről is, aki Cristiano Ronaldóval közösen a torna társgólkirálya lett 5-5 találattal. Ronaldo csak a belgák elleni nyolcaddöntőben maradt gól nélkül, míg Schick Skócia ellen a torna gólját lőtte, amikor több, mint negyven méterről vette be az ellenfél kapuját. Gólt szerzett a hollandok és a dánok ellen is. A Lipcse mostani és a Roma korábbi játékosa rövidesen lehet, hogy egy még nagyobb csapatban fog szerepelni.
A LEGROSSZABBAK
Kapusok
Cikkem második felében pedig vegyük górcső alá az idei Európa-bajnokság leggyengébb teljesítményt nyújtó játékosait!
Miközben a 2020-as kontinenstorna több, a nemzetközi nyilvánosság előtt eddig még viszonylag ismeretlen kapus remek teljesítményét hozta magával, addig Wojciech Szczesny, a Juventus első számú portása egy igen rossz Eb-n van túl a lengyel válogatottal. A szlovákok elleni első mérkőzésen nagyot hibázott (összehozott egy kapusöngólt), majd a másik két találkozón ugyan elsősorban védelmének szervezetlensége hozta kellemetlen, többször kiszolgáltatott helyzetbe, de ő sem segítette nem megfelelő helyezkedéseivel csapatát, amelyekből bizony gólok születtek. A legrosszabb kapusok között kell említeni az E-csoport egy másik kapuvédőjét, a szlovák Martin Dubravkát is, aki a svédek ellen veszélyes kijövetelével és Robin Quaison buktatásával összehozta az ellenfélnek azt a tizenegyest, amellyel aztán megnyerte a mérkőzést. Spanyolország ellen Alvaro Morata büntetőjének kivédésével kezdett, utána azonban teljes sötétség uralkodott el szemeiben, ugyanis szerzett egy öngólt, s két védhető lövést sem tudott hárítani, így csapata 5:0-ra kikapott a spanyoloktól, s a két leggyengébb csoportharmadik közé került, így kiesett.
Védők
A teljes francia védelem bekerülhetne a torna balfékcsapatának keretébe, hiszen a csoportmérkőzések során több kihagyásuk is volt a világbajnok gallok hátvédjeinek. Elég csak Benjamin Pavard-t említeni, aki a magyar válogatott elleni mérkőzésen alig bírt támadóinkkal és azzal a Fiola Attilával is, aki vezetéshez juttatta a mieinket. Ott még ugyan föl lehetett hozni mentségére, hogy a németek elleni sérülése hátráltatta, azonban a Svájc elleni nyolcaddöntőben Xherdan Shaqiri vezetőgólja az ő lelkén száradt, majd a második félidőben összehozott egy tizenegyest, amit nagy szerencséjére kihagyott az ellenfél. A védelem bal oldalán megemlíthető a portugál Raphael Guerreiro, aki 2016-os teljesítményétől jócskán elmaradt. A mieink ellen gólt szerzett, mint ahogy a németek ellen is, de ott saját kapuját vette be.
A védelem közepére odatehető Raphael Varane. A Real Madrid védője gyakran rosszul helyezkedett vagy későn eszmélt, amikor cselekednie kellett volna. Svájc ellen esélye sem volt megakadályozni abban Haris Seferovicot, hogy megszerezze csapata második gólját, amely feltüzelte a helvéteket. Említhető még ugyancsak francia részről Presnel Kimpembe, aki elmaradt a 2018-as világbajnokságon mutatott formájától és Clément Lenglet is, aki számomra érthetetlen módon került be a kezdőcsapatba Svájc ellen. A balfékcsapatnak tagja még a német Antonio Rüdiger is, aki az első mérkőzésen azzal vétette észre magát, hogy ha egy kicsit és nem is szándékosan, de megharapta Paul Pogbát. A portugálok elleni meccsen annak ellenére volt kezdő, hogy hazájában sokan követelték, hogy ne lépjen pályára, mert egyszerűen annyira gyenge volt a franciák ellen, hogy az hihetetlen. Végül csapata mind a négy mérkőzésén pályára lépett, de őt is minősíti az, hogy a német védelem négy mérkőzésen hét gólt kapott, közte Schäfer András fejesét, amelynél többek között Rüdiger is teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozta Manuel Neuert.
Középpályások
Maradok Németországnál, mivel az Eb egyik nagy csalódása volt egy olyan játékos, akit két év kihagyás után hívott be újra a válogatottba edzője, hogy tapasztalatával és jó vezetői képességeivel segítse csapatát. Thomas Müller azonban nem tudta megtörni az Európa-bajnokságokon fönnálló hosszú gólképtelenségét, ugyanis az Anglia ellen elvesztett nyolcaddöntő már a 15. találkozója volt a kontinenstornák történetében, de egyetlen gólt sem tudott szerezni, ami annak függvényében, hogy a világbajnokságokon 16 mérkőzés és 10 gól a mérlege, bizony igen lesújtó. A franciák és a mieink ellen nagyon nem ment neki a játék, az angolok ellen pedig Jordan Pickford szúrt ki vele többször is. “Az, hogy megteremtettem egy ilyen nagy helyzetet és aztán kihagytam, pokolian fáj” – ezekkel a szavakkal ostorozta magát a meccs után Müller.
A középpályán rosszul teljesítő labdarúgók listájára fölírhatjuk a portugál Bruno Fernandest is, aki a Manchester United játékának katalizátora volt az elmúlt idényben, válogatottjában azonban szinte semmit sem csinált. A magyarok és a németek ellen csak testben volt ott a pályán, de fejben nem, míg a franciák és a belgák ellen csak csereként kapott lehetőséget. Talán túlságosan kifárasztotta a Vörös Ördögöknél produkált kolosszális játékideje. Egy másik portugált, Danilót is betehetjük a leggyengébbek csapatába, mint ahogy a belga Youri Tielemanst is. Utóbbi sem támadásban, sem a mezőnyben nem villogott, hiszen meccsenként 0,5 lövés előtti passzt produkált és párharcainak mindössze 47%-át nyerte meg. Ez azután, hogy a Leicester alapembereként FA-kupát nyert, nagy csalódás volt tőle.
Támadók
Bár az idei Európa-bajnokság 1976 után a legjobb meccsenkénti gólátlagot hozta, így is bőven akadtak olyan csatárok, akiknek teljesítményét erősen cikizni lehet. Amíg a francia válogatottban a nagy visszatérő, Karim Benzema négy gólt vállalt magára csapata hat találatából, addig Kylian Mbappé egyszer sem tudta megzörgetni az ellenfelek hálóját. Pedig sokszor elkérte a labdát, hogy övé lehessen az utolsó szó. Így tett a Svájc elleni büntetőpárbajban is, azonban lövését Sommer kapus kivédte, ezzel pedig kiesett Franciaország. Egy másik nagy csalódást okozó csatár is kötődik Franciaországhoz, hiszen a török Burak Yilmaz a Lille focistájaként vett részt az Európa-bajnokságon, ahol mindenki arra számított, hogy ő lesz csapata húzóembere, azonban képtelen volt gólt szerezni. Előzetesen még egyesek azt sem tartották kizártnak, hogy ő lesz a torna gólkirálya, azonban végül a törökök egyetlen gólja sem az ő nevéhez fűződött. Fáradt és kifacsart volt, így nem meglepő, hogy nem tudott maradandót nyújtani az Eb-n.
Ante Rebic is a közelmúltban mutatott formája alapján esélyes volt arra, hogy csapata vezéregyénisége legyen a tornán, azonban a horvátok játékosa szintén leszerepelt. A Milan szélsője nagyon átlátszó volt az Európa-bajnokságon. Hiányzott belőle a határozottság, az ütőképesség – az a két tulajdonság, ami miatt többek között a 2018-as világbajnokságon is a horvát válogatott egyik húzóemberének bizonyult. A spanyolok ellen 5:3-ra elveszített nyolcaddöntőben kezdőként lépett pályára, de a 66. percben lecserélte edzője. A kiesés után Instagram-oldalán kőkeményen kiakadt csapata játékán, s élesen kritizálta Zlatko Dalicot, mert szerinte a szövetségi kapitány hibája, hogy nem voltak olyan játékosai a mostani horvát csapatnak, akiket motivált volna az Eb-győzelem lehetősége, holott a 2018-ban vb-ezüstérmet szerzett együttesből a többség most is ott volt. Dalic mester ezt a kijelentést biztosan nem fogja elfelejteni, amikor kihirdeti a horvát válogatott keretét az őszi mérkőzésekre.
A csalódások között említhetjük még Ciro Immobilét, aki főleg a döntőben volt nagyon halovány, de nem szabad kihagyni a fölsorolásból a német Timo Wernert, aki hónapok óta keresi régi önmagát és a walesi Gareth Bale-t sem, aki góljait és vezető szerepét Cardiffban hagyta.
Ez tehát az Európa-bajnokság álom- és rémálomcsapata szerintem. Amennyiben úgy gondolod, hogy valakit kihagytam a fölsorolásokból, akkor annak nevét írd meg hozzászólásban, vagy a Facebookon és a Twitteren, a cikkre hivatkozó bejegyzés alatti kommentben.
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: index.hu