Tegnap este befejeződött a 2020-as Európa-bajnokság a magyar labdarúgó-válogatott számára. Sajnos ez volt a papírforma. Ennek ellenére igencsak fájó a kiesés, mivel a nagyon gyenge németek ellen abszolút rászolgált a győzelemre a nemzeti tizenegy. A franciák és a németek ellen összesen háromszor vezetett az együttes, s végül kettő pontot tudott megszerezni. Előzetesen én csak egy pont megszerzésében reménykedtem, úgyhogy várakozásaimat fölülmúlta a szereplés, azonban az utolsó mérkőzésen megint csak percek választották el a mieinket a nagy bravúrtól, ezért bennem inkább csalódottság van a történtek miatt. Ettől függetlenül nem lehet szégyenkezni a csapat teljesítménye miatt, hiszen csak úgy, mint négy éve, most is fél Európa tátott szájjal áll a magyar labdarúgók teljesítménye előtt. Most már csak az a kérdés, sikerül-e ezt a formát átmenteni a vb-selejtezőkre?
A magyar labdarúgó-válogatott abban a tudatban léphetett pályára tegnap este Münchenben, hogy ha győz, akkor biztosan továbbjut a legjobb tizenhat közé. Ez persze alapvetően egy hiú ábránd volt, de a csapat Franciaország elleni teljesítményét látva bőven akadtak reménykedő hangok szurkolóink körében, s magam is úgy álltam hozzá ehhez a mérkőzéshez, hogy lehet keresnivalója a magyar együttesnek. Ahogy az Eb előtt egy hónappal írt cikkemben is megfogalmaztam, a németek ellen lehet a legtöbb sansza a csapatnak a pontszerzésre, mivel a Nationalelf évek óta szenved, s március végén még az észak-macedónoktól is ki tudott kapni odahaza. Ettől függetlenül nem a magyarok voltak a mérkőzés esélyesei már csak azért sem, mert a német válogatott Portugália ellen meglepően jól játszott, s végül sima győzelmet aratott Ronaldóék fölött. A mieink mellett elsősorban az szólt, hogy a portugálok ellen 85 percig remekül tartották magukat, míg a franciák ellen nem szereztek egy pontot, hanem elvesztettek kettőt. Az is jó ómen lehetett, hogy a magyar válogatott másfél éve veretlen idegenben, s többek között olyan csapatok ellen tudott legalább egy döntetlent elérni, mint Oroszország vagy éppen Szerbia.
Így is nagyon nehéz mérkőzésre volt kilátás, hiszen a németeknek is kellett a pont a biztos továbbjutáshoz, mert simán alakulhattak volna úgy a dolgok, hogy a 2014-es világbajnok esik ki. A 11. percben ez a forgatókönyv aktiválódott, ugyanis Szalai Ádám egy remek fejessel előnyhöz juttatta a magyar csapatot. Csapatkapitányunknak ez volt az első gólja a kontinenstornán, egyben ő lett az első játékos, aki a 2016-os és a 2020-as Eb-n is betalált a kapuba, hiszen négy évvel ezelőtt Ausztria ellen szerzett gólt. Ekkor úgy állt a csoport, hogy Magyarország a harmadik helyen továbbjut, Németország pedig kiesik. Nem sokkal később a portugálok is megszerezték a vezetést Ronaldo tizenegyesével a franciák ellen, úgyhogy ekkor még nagyobb bajban volt a német válogatott. A germánok játékán érződött a hatalmas nyomás, hiszen ugyan többet birtokolták a labdát, s egy kapufáig is eljutottak, de összességében véve ötlettelen, kissé lefagyott játékot mutattak be, miközben a mieink főleg kontrákra rendezkedtek be. A magyar védelem remekül állta a sarat, az volt az ember érzése, hogy ennek a csapatnak képtelenség lesz ezen az estén gólt lőni. Persze még sok volt hátra.
Amíg a mieink vezettek a szünetben, addig a másik mérkőzésen a franciák Benzema 11-esével egyenlítettek, de ezzel még mindig a németek álltak kiesésre. A második félidőben kezdetben nem sokat változott a játék képe a mi meccsünkön: főleg a németeknél volt a labda, a magyarok pedig labdaszerzésekből igyekeztek operálni. Eközben Franciaország Benzema második góljával megfordította a mérkőzést, így ekkor a németek kicsit föllélegezhettek, hiszen a portugálok álltak kiesésre, miközben a magyar együttes a második helyet foglalta el a tabellán. A német játékosok azonban nem foglalkoztak ezzel, s a 66. percben Havertz góljával egyenlítettek. Ez egy elkerülhető találat volt, mert a magyar védelem nem állt helyzete magaslatán ennél a szituációnál – ha csak egy kicsit is jobban helyezkednek a fiúk, akkor meghiúsítható lett volna ez a gól. A mieink azonban szerencsére nem ezen rágódtak, hanem a középkezdés után rögvest visszavették a vezetést, mivel Schäfer András tudta kihasználni a német védelem óriási kihagyását és Neuer kapus ebből fakadó kiszolgáltatottságát. 2:1 ide. Mivel ezelőtt nem sokkal Ronaldo egy újabb büntetőt értékesített, ezért ekkor megint a németek álltak kiesésre, vagyis sajnos rászorultak a gólszerzésre. Lehetett abban bízni, hogy a magyar védelem állni fogja a sarat (amely a nagy esőzés miatt szó szerint volt értendő), azonban csak úgy, mint a portugálok ellen, ezúttal is a 84. perc hozta meg a bukást. A sérüléséből visszatért Goretzka egy végletekig kijátszott helyzet végén vette be a magyar kaput, s a 2:2-es állás azt jelentette, hogy a mieink állnak az utolsó helyen.
A német válogatott az egész mérkőzésen az elmúlt időszakban mutatott formájával rukkolt elő, vagyis nagyon vérszegény focit mutatott be, azonban az egyenlítés után minden rutinját bevetve sikeresen eldugta a labdát a mieink elől, akiknek ezáltal sajnos már nem adódott lehetőségük a gólszerzésre. 2:2 lett a vége, így a magyar válogatott kettő ponttal zárta Európa-bajnoki szereplését, miközben Németország megszerezte a csoport második helyét, mivel a szintén négypontos Portugáliát a jobb egymás elleni eredmény miatt megelőzte a csoportgyőztes franciák mögött. A lefújást követő percekben látszott a csalódottság a magyar játékosok arcán, s természetesen mi, szurkolók is csalódottak voltunk, hiszen ebben a mérkőzésben benne volt a csodával fölérő győzelem lehetősége. Pár perccel később azonban már sokan arról kezdtek el beszélni, mennyire csodálatos teljesítmény a világ legjobb csapataival szemben két pontot elérni. Természetesen ez valóban nagy eredmény, hiszen jómagam előzetesen egy, a közvélemény jelentős része pedig nulla pontot várt ettől a csapattól. A magyar labdarúgók azonban újfent bebizonyították, hogy képesek fölszívni magukat, s akkor bizony ez a csapat irtó nehéz ellenfél mindenki számára. A portugálok is csak az utolsó tíz percben tudták 3:0-ra elkalapálni a nemzeti együttesünket, a végig gyengén játszó franciák futottak az eredmény után, s végül csak egy rossz védelmi helyezkedésnek köszönhetően tudtak egyenlíteni, a továbbjutásra nem igazán rászolgáló németek pedig elsősorban rutinjuknak köszönhették, hogy sikerült kétszer is egalizálinuk a magyarok ellen.
A csapat tehát nem okozott szégyent, s nemhogy nem szenvedett el nagy vereségeket, hanem több döntetlent ért el, mint győzelmet. Ugyanez volt a helyzet négy évvel ezelőtt is, csak akkor a vereség helyett egy győzelem jött még össze, de ugyebár azt a portugál-osztrák-izlandi csoportot fölösleges a mostanival összehasonlítani. A magyar válogatott tehát megőrizte másfél éve tartó idegenbeli veretlenségét, s ez a tény az őszi vb-selejtezők előtt nagyon jó hír, hiszen Angliába és Lengyelországba is kell utazni. Persze még messze vannak azok a meccsek, s természetesen a gyengébb ellenfeleket is le kell győzni, de ha a csapat továbbra is hisz magában, s nem hagyja, hogy ellenfele ráerőltesse akaratát, akkor akár nagyon szép vége is lehet a vb-selejtezősorozatnak.
Most persze még mindenki az Eb-szereplésről beszél, ami teljesen érthető, hiszen szerencsére nem arról kell diskurzust folytatni, hogy három sima vereséggel kizúgott a magyar válogatott a kontinenstornáról, hanem arról kell beszélni, hogy ez a csapat ismét megmutatta, hogy nem véletlenül jutott ki egymás után másodszor az Európa-bajnokságra. Most fél Európa élteti a magyar csapatot, hiszen rengeteg, nemzetközileg ismert és elismert egykori, akár jelenlegi játékos és edző is ámulattal nézte a magyarok teljesítményét, s elismerőleg nyilatkozott a mieink játékáról. Ezek után az angoloknak is tisztelniük kell a magyarokat, hiszen válogatottunk következő tétmérkőzése szeptember 2-án 20:45-kor a Puskás Ferenc Stadionban a háromoroszlánosok elleni világbajnoki selejtező lesz. Ott sem a mieink lesznek az esélyesek, de elnézve az angolok eddig nyújtott teljesítményét az Eb-n, könnyen lehet, hogy az is egy végletekig kiélezett, izgalmas mérkőzés lesz. Amennyiben sikerül a csapatnak addig kiküszöbölnie azt, hogy ne csak 85, hanem akár 95 percig bírjon egy mérkőzést, akkor ott is el lehet érni egy nagyszerű eredményt. Addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, de lehet reménykedni abban, hogy nem fog megismétlődni az, ami a 2016-os Eb-t követő vb-selejtezőkön megtörtént, amikor lelketlen, eredménytelen játékkal előrukkolva a magyar válogatott gyorsan visszasüllyedt abba a posványba, amelyből hosszú évtizedek után tudott kimászni a franciaországi kontinenstornán.
Most nem jött össze a nyolcaddöntő, de azt gondolom, nincs ok siránkozásra. Nyilván fájó, hogy a tegnap történtek nem eredményeztek győzelmet és továbbjutást, de lássuk be: nem ez volt a realitás. Abban bízhatunk, hogy a 2024-es Európa-bajnokságon jobban tudnak majd szerepelni a fiúk. Vagy akár már a 2022-es világbajnokságon is…
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: sport.mandiner.hu