Végletekig kiélezett büntetőpárbaj, inspirálatlanul játszó Fernandes – az EL-döntő legfőbb tanulságai

A Villarreal győzelmét hozta a labdarúgó Európa Liga 2020-2021-es szezonja, miután a gdánski döntőben a spanyolok egy maratoni hosszúságú tizenegyespárbajban múlták fölül az előzetesen esélyesebbnek tartott Manchester Unitedet. A közepes színvonalat hozó fináléban akadtak pozitív és negatív momentumok egyaránt – a Sportudvar most ezeket foglalja össze.

POZITÍVUMOK
Egy végletekig kiélezett büntetőpárbaj

Kevés példát találni arra a labdarúgás múltjában, hogy egy tizenegyespárbajban huszonkét rúgást kell elvégezni ahhoz, vagyis minden, a 2×15 perces hosszabbítás végén pályán lévő játékosnak oda kell állnia a büntetőponthoz, hogy eldőljön egy mérkőzés. Tegnap este Gdánskban pontosan ez történt. Annyira jól rúgták a tiziket a csapatok, hogy az utolsó párra, vagyis a két kapusra is szükség volt annak eldöntéséhez, hogy ki nyerje a második számú európai kupát idén. Tényleg mindenki tökéletesen rúgta a maga büntetőjét, még a védők is, akik általában nem szoktak tizenegyeseket elvállalni. Amikor elérkeztünk a 11. párhoz, a két kapushoz, már tetőfokára hágott az izgalom a stadionban és a kocsmákban, valamint az otthonokban is az egyébként meglehetősen felejthető 120 percet követően. Rulli, a Villarreal portása nem hibázott, bevette David De Gea kapuját, erre viszont az MU spanyol kapuőre nem volt képes. Az ő hibája – illetve Rulli védése – döntötte el az EL-trófea sorsát, amelyet története során először az 50 000 lakosú spanyol kisváros csapata, a Sárga Tengeralattjáró emelhetett magasba. A Villarreal számára rendkívül fontos volt a győzelem, mert ezzel kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája következő idényébe (ahol így öt spanyol csapat lesz), s elkerülte az ősszel induló harmadik számú sorozatot, az Európa Konferencia Ligát, merthogy bajnoki eredménye alapján abba a sorozatba került volna be.

A Capoue-Parejo páros diktálta a törvényt a középpályán

A francia-spanyol kettős, vagyis Étienne Capoue és a korábban a Valenciában, a Villarreal ősi riválisában játszó Dani Parejo az a két focista, akit ki lehet emelni a 120 perc alapján. Mind a ketten elsősorban a védekezésből, s különösen Bruno Fernandes megizzasztásából vették ki részüket. A duó párharcainak felét megnyerte, rendszeresen kivágta a labdákat a Villarreal térfeléről, s ezekből a labdákból gyakran megtudott indulni a Sárga Tengeralattjáró. Dani Parejo a 29. percben egy gólpasszt is kiosztott, amelyből Gerard Moreno juttatta vezetéshez a spanyolokat. Étienne Capoue az egész mérkőzésen a védekezést segítette, s ő volt a blokk a manchesteri támadásokkal szemben – talán ezért választották őt a mérkőzés legjobbjának.

NEGATÍVUMOK
Mason Greenwood

Túl fiatal egy ilyen meccshez vagy egyszerűen túl nagy volt vállán a teher? Nem tudni, Mason Greenwood mindenesetre egészen gyenge játékkal rukkolt elő a tegnapi döntőben. A manchesteri támadóalakzat jobb oldalán szerepelt 19 éves játékosnak nem sikerült jól bánnia a labdával, passzai, beadásai rendre pontatlanok voltak, így egy idő után Wan-Bissaka vette át tőle ezt a feladatot. Greenwood nem tudott profitálni gyorsaságából, s egyetlen lövése sem volt, holott korábbi mérkőzéseken igen veszélyes volt a kapura. Csapattársai is nagyon kevés esetben találták meg labdáikkal, mert túl korán vagy túl későn indult meg egy-egy passzra. Szenvedésének Solksjaer mester a 100. percben vetett véget, amikor helyére beküldte Fredet.

Bruno Fernandesnek nem volt nagy estéje

Harry Maguire távollétében a portugál volt a Vörös Ördögök csapatkapitánya, azonban eme feladatának nem igazán tudott megfelelni. Nem volt képes utat mutatni csapattársainak, amikor a Manchester United szenvedett és küzdött azért, hogy valahogy eljusson az ellenfél kapujához. Fernandesnek meg kellett próbálnia a szorosan összekapcsolódó villarreali védelem zavarását, feltörését, azonban a spanyolok középpályásai fizikailag fölé kerekedtek. Bruno Fernandes statisztikái egészen pocsékak lettek: egyetlen passza sem volt a 120 perc alatt, csupán egyetlen beadása volt sikeres, s ugyancsak egyszer volt képes sikeres keresztpasszt bemutatni. A legrosszabb viszont az, hogy nem sikerült helyzeteket kialakítania, pedig a korábbi mérkőzéseken tökéletes játékolvasása és passzkészsége általában lehetővé tette a manchesteriek számára, hogy gólokat szerezzenek. Ez tegnap este nem sikerült Fernandesnek, akinek van min elgondolkodnia a történteket illetően…

A Villarreal tehát 1:1-es rendes játékidő és hosszabbítás után 11-esekkel 11:10-re verte a Manchester Unitedet az Európa Liga döntőjében, így története első nemzetközi kupagyőzelmének örülhet, s jövőre ott lesz a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ott a Manchesterrel is fogunk találkozni, amely bizonyára jobb szezonban reménykedik, mint amilyen az idei volt. Szombaton kerül sor a Bajnokok Ligája döntőjére, a Manchester City – Chelsea összecsapásra, amelyről valószínűleg már szombat éjjel, de legkésőbb vasárnap reggel értékeléssel fogok jelentkezni itt a Sportudvaron. Kövessétek az oldalt!

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

A kiemelt kép forrása: AI / REUTERS / PANORAMIC / MICHAEL SOHN / Pool via REUTERS / KACPER PEMPEL

Leave a Reply