Nagy port kavart Görögországban egy, a héten megjelent levél, amelyben számos egykori tornász arról vall, hogy 1985-től kezdve edzőik kegyetlenül bántak velük, s fizikailag, valamint lelkileg is terrorizálták őket. A 22 korábbi sportoló az ország elnökéhez fordult, hogy a bűnösök megkapják méltó büntetésüket, mert persze bőven akadtak olyan erők annak idején, amelyek eltussolták a botrányos ügyeket. Görögország korántsem az első ország az elmúlt hónapokban, ahol hasonló cirkusz robbant ki a tornasportban. Többek között Németországban is több edzőt az a vád ért, hogy nem bánt emberségesen tanítványaival, de ott sem léptek fel a hatóságok a történtekkel szemben. A görögöknél is sok kritika érte a szövetséget, amiért sokáig nem csinált semmit az áldozatok érdekében, de a szervezet márciusban megválasztott új elnöke most szigorú föllépést ígért.
Huszonkettő egykori görög válogatott tornász levelet küldött a napokban Katerina Szakellaropoulounak, Görögország köztársasági elnökének, amelyben arról vallanak, hogy évtizedeken keresztül finoman szólva is rossz bánásmódnak voltak kitéve edzőik részéről. A levélről és annak tartalmáról az EfSyn című napilap számolt be szerdán. A levélben – amelyet férfi és női tornászok egyaránt aláírtak – “kemény és visszaélésszerű” módszerekről számolnak be, amelyeket 1985-től kezdve alkalmaztak a renitens trénerek. Ezek közé tartozott pl. az élelem megvonása, pszichológiai és fizikai zsarolások, valamint szexuális zaklatások.
“Az első alkalommal jelentős számú tornász tüntetett elszántan a közülük sokakat ért pszichológiai és fizikai visszaélések ellen” – mondta Alexandrosz Adamidisz, a sértett tornászok jogi képviselője. A levélből kiderül, hogy az edzők állítólag megpofozták, rúgdosták, lökdösték és különböző tárgyakkal dobálták a tornászokat az edzések során, sőt, néhány lányt hajánál fogva ráncigáltak. A sértettek azt is írják, hogy többen a zaklatások, sértések miatt megtagadták a tréningeken való részvételt, ezért azonban kegyetlen megtorlás járt: a rebellis sportolóknak extrém hőmérsékleti körülmények között kellett gyakorolniuk, s nem mehettek ki a mellékhelyiségbe. A nagyon szigorú fogyókúrás követelmények miatt egyes tornászok elájultak az éhezés miatt, s titokban fogkrém és ételmaradékok fogyasztásához folyamodtak.
A kritizált szövetség állítja: a sportolók oldalán áll
Tanasszisz Sztatopulosz, a Görög Tornaszövetség márciusban megválasztott elnöke szerdán, órákkal a levél nyilvánosságra kerülése után jelezte, hogy azonnal összehívja a szövetség igazgatótanácsát. “A sportolók oldalán állunk” – hangoztatta az elnök a Kathimerini című napilapban, majd hozzátette: “feltétlenül bizalmasan” fognak eljárni és értékelni fogják az egyes állítások súlyát. Elődje, Tanasszisz Vásziliádisz fölszólította a sportolókat, hogy nevezzék meg a felelősöket, hogy eltilthassák őket a sporttól.
A görög szövetséget egyébiránt már többször érték kritikák a tornászok részéről, elsősorban a magas színvonalú edzésekhez szükséges infrastruktúra hiánya miatt. Miután tavaly júniusban beázott az Athén melletti Agiosz Koszmaszban Görögország legnagyobb és legnevesebb tornacsarnoka, Lefterisz Petruniász, a gyűrű olimpiai címvédője kijelentette, hogy a történtek miatt a görög válogatott bizonytalan körülmények között kénytelen edzeni. “Minden egyes alkalommal, amikor esik az eső, kénytelenek vagyunk félbeszakítani az edzést. Berendezéseinkben gyakran esik kár” – sajnálkozott a Facebookon, még a javítási munkálatok megkezdése előtt.
Néhány nappal ezelőtt, miután egy egyenetlen lécállvány edzés közben omlott össze Agiosz Koszmaszban, Dimitriúsz Raftisz, Petruniász edzője a Kathimerininek kijelentette, hogy a szövetség egyetlen illetékese sem vette komolyabb vizsgálat alá a csaronokot évek óta. “Már évek óta beszélünk a gondokról, de nem vettek minket komolyan” – mondta Raftisz az újságnak.
“Középkori” vezetés
Figyelembe véve, hogy olyanra is akadt példa, hogy rágcsálók ürülékére bukkantak a szóban forgó edzőcsarnokban, Raftisz edző a szövetség előző vezetését középkori mentalitásúnak minősítette. Bár a mostani görögországi zaklatási és kínzási botrány méreteiben elmarad Larry Nassar, az amerikai válogatott egykori csapatorvosa rémtetteinek számától és méreteitől – Nassart életfogytiglani börtönre ítélték, amiért több, mint 250 (!) sportolóval szemben követett el nemi erőszakot -, azonban tudni kell, hogy az országban az elmúlt hónapokban lényegében a #MeToo névre hallgató “mozgalomhoz” hasonló mértékű leleplezéssorozat indult meg, amelynek keretében a sport, a kultúra és az oktatás világában számos személyről terjedtek el olyan állítások, hogy szexuális visszaéléseket követtek el.
A görögországi botránysorozatot egy sportoló, a kétszeres olimpiai érmes vitorlázó, Sofia Bekatorou indította el tavaly decemberben. Bekatorou azt állította, hogy 21 éves korában a görög sportági szakszövetség egyik vezetője által szexuális zaklatás és bántalmazás áldozata lett egy szállodaszobában, ahol a 2000-es sydney-i olimpia kvalifikációs versenyének apropóján tartózkodott.
A szóban forgó férfinak le kellett mondania a szövetségben egészen tavaly év végéig betöltött tisztségéről, ugyanakkor tagadja az ellene fölhozott vádakat. Egy másik ügy, ami nagyon nagy port kavart Görögországban, Dimitrisz Lignadiszhoz, a görög nemzeti színház egykori művészeti igazgatójához kötődik, akit az a vád ért, hogy kiskorúakat rontott meg. A februárban előzetes letartóztatásba helyezett Lignadisz ugyancsak tagadja, hogy bárkivel szemben nem megfelelően viselkedett volna.
Végigsöpör a vihar a tornasporton
Ha valaki nem követi figyelemmel a torna történéseit, s mondjuk ebből a cikkből értesül először arról, hogy Európában is értek zaklatások, bűncselekmények fiatal tornászokat, akkor azt gondolhatná, hogy csak a görögöknél történtek ilyen dolgok. Sajnos ez abszolút nem igaz.
Olyannyira nem, hogy – mint ahogy az eurosport.hosszabbitas.hu tavaly augusztusi cikkéből kiderült – lényegében világszerte előfordultak, s lehet, hogy ma is előfordulnak hasonló szörnyűségek. A cikk szerint Nagy-Britanniában, Hollandiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is komoly feszültségek kerültek napvilágra a torna világában. Több korábbi és jelenlegi tornásznő arról számolt be, a sportágban olyan közeg alakult ki, mely a fizikai és lelki erőszakot nemcsak tolerálja, az abúzus a mindennapok része. Hollandiában az olimpiai bajnok Sanne Wevers edző-édesapját a vizsgálatok idejére felfüggesztették.
A tornában az elmúlt években több zaklatási ügy is napvilágra került. A legismertebb az amerikai tornaszövetségben történt visszaélések sora, melynek központi szála, hogy a csapatorvos, a föntebb már említett Larry Nassar éveken át szexuálisan zaklatta a gyakran kiskorú tornászlányokat. Az áldozatok között több olimpiai és világbajnok is volt, köztük Simone Biles, vagy Aly Raisman. A botrány komoly hullámokat kavart az Egyesült Államokban, a Netflix tavaly júniusban bemutatott, Athlete A című dokumentumfilmjében részletesen beszámolnak arról, hogyan történtek a visszaélések, és milyen szerepet játszott ebben a szövetség. A dokumentumfilm hatására a következő hetekben több tornász is vette a bátorságot, hogy beszéljen korábbi sérelmeiről, és a sportágban általánosan megjelenő toxikus közegről, melynek részeként a tornászlányok gyermekkoruktól kezdve fizikai és lelki bántalmazást kénytelenek elviselni. Nagy-Britanniában, Hollandiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is több sportoló számolt be abúzussal kapcsolatos tapasztalatairól.
A brit tornászok a szövetség reakciójára várnak, miután többen is felszólaltak az őket ért folyamatos bántalmazás ellen. A vádak szerint az edzői módszerek rendszeres része volt, hogy a fiatal versenyzőket megalázták, éheztették, gyakran fizikai erőszakot is alkalmaztak. Először az 1998-ban Nemzetközösségi Játékokat nyert Lisa Mason beszélt arról, hogy a brit utánpótlásnevelés általános része volt a fizikai erőszak, az áldozatok általában alig múltak el 10 évesek, mégis rendszeresen megalázó bánásmódban részesültek. Ő maga 12 évesen már vényköteles fájdalomcsillapítókon élt, miután komoly sérülései ellenére is a terembe küldték őt gyakorolni edzői.
A korábbi junior Európa-bajnok, a még mindig csak 19 éves, de már visszavonult Catherine Lyons arról beszélt, hogy gyermekként edzések alatt előfordult, hogy bottal ütötték, bezárták egy raktárhelyiségbe, és kényszerítették, hogy sérülései ellenére is tornázzon, miként súlya miatt is folyamatosan bántották. Lyons szerint olyan kultúra alakult ki a brit tornasportban, mely elnézett az edzőtermi visszaélések fölött.
Amy Tinkler, aki a riói olimpián talajon nyert bronzérmet, 2020 elején, 20 évesen jelentette be visszavonulását. Indoklása szerint a brit tornasportban tapasztaltak alapján döntött így. Tinkler állítása alapján, már 2019-ben jelezte a visszaéléseket, de a szövetségtől nem kapott választ panaszaira.
A brit női tornasport jelenleg legnagyobb nevei, a Downie testvérek, nyilatkozatban fejezték ki támogatásukat a felszólalók mellett. Közleményükben megfogalmazták, hogy az abúzus a mindennapok része lett, így gyakorlatilag normális jelenségként kezelték, mely az egész világon a sportág szerves részévé vált. Bíznak benne, hogy a jövőben elérhetnek változásokat, és büszkék társaikra, akiknek volt bátorságuk nyilvánosság elé állni. Saját történetet is említettek, hogyan vált a megalázás mindennapjaik részévé.
Rebecca (Becky) Downie kétszeres Európa-bajnok, felemás korláton világbajnoki ezüstérmes, a tokiói olimpiára is éremért utazik. Testét a végletekig kifárasztotta, az elmúlt években jött csak rá, hogy ez mentálisan mennyire megviselte. „2018-ban megpróbáltam felszólalni az egyik edzőtáborban, hogy szerintem a testemre nézve nem biztonságos az alkalmazott edzésmódszer. Elhallgattattak, mondván, mentálisan gyenge vagyok, és fejben dől el a fájdalom-sérülés tűrőképességem. 12 nappal később, az Európa-bajnokságon tönkrement a bokám a veszélyes edzések következtében. A sérült bokámat meg kellett műteni, ez már a negyedik műtét volt ezen a bokámon.”
Ellie Downie, aki 2017-ben a britek első összetett Európa-bajnoki címét szerezte női tornában, szintén megosztotta saját történetét: „Egész pályafutásom alatt folyamatosan azt éreztették velem, hogy szégyenkeznem kell a súlyom miatt. 14 éves korom óta diétára fogtak. Egyszer, miután sokadszorra is megkaptam, hogy milyen nehéz vagyok, arra köteleztek, hogy mindent, amit aznap ettem, fotózzak le, és a nap végén küldjek fehérneműs fényképet, hogy bizonyítsam, nem hazudok, tényleg tartom a diétát. Az egyik edzőtáborban azt mondták, hogy le kell fogynom 6 kg-t két héten belül, ha ez nem sikerül, annak következményei lesznek.”
A brit tornaszövetség tavaly nyáron azt javasolta az érintetteknek, hogy forduljanak egy független sportolói testülethez, a nyomás hatására megígérték az ügyek kivizsgálását. Ugyanakkor a felszólalók szerint a szövetség továbbra sem tesz semmit az erőszak ellen, az aktív versenyzők többsége pedig hallgat, félnek, ha elmesélik saját tapasztalataikat, nem kerülnek be a tokiói olimpiára utazó csapatba.
Hasonló visszaélések miatt a holland tornaszövetség is kénytelen vizsgálódni. A női válogatottal foglalkozó edzőket, többek között a 2016-ban gerendán olimpiai bajnoki címet nyerő Sanne Wevers edző-édesapját, Vincent Weverst és Gerben Wiersmát is felfüggesztették. Emellett tavaly júliusban a nemzeti válogatott minden tevékenységét ideiglenesen beszüntették, versenyeket és csapatedzéseket sem rendeznek, amíg a kivizsgálás tart. A vádak a korábbi tornász, Joy Goedkopp szájából hangzottak el elsőként, aki arról beszélt, a válogatottat irányító Vincent Wevers gyermekként többször is megütötte és megtaposta őt.
„Nem mindennap történt ez meg. De a megalázás, a dühkitörések és az ignorancia folyamatosan napirenden voltak. Érzelmeink és fájdalmunk nem lehetett, a fáradtságnak sem volt helye. Mint egy gép, úgy kellett működnünk.”
A komoly vádakkal szembesülő Weverst 2016-ban az év edzőjének választották Hollandiában, miután lányát, Sannét olimpiai bajnoki címig vezette. Ez a holland tornasport első olimpiai érme volt.
Nagy-Britanniával ellentétben az aktív holland tornászok nem fejezték ki támogatásukat a felszólalók mellett. Közleményben elhatárolódtak a vádaktól, a múltbeli történések helyett a jelenre koncentrálnak, szerintük jelenleg egészséges klíma uralkodik a válogatottban, a korábbi abúzusnak nem szabad rányomnia bélyegét jelenlegi helyzetükre. Vincent Wevers pedig tagadja a vádakat, állítása szerint, ő sosem alkalmazott fizikai erőszakot egyetlen tornász ellen sem. Annyit azonban elismert, hogy amikor bekerült a sportágba, spártai állapotok uralkodtak, ma már biztosan változtatna régi módszerein.
Egy korábbi holland edző, Gerrit Beltman nemrégiben elismerte, hogy valóban alkalmaztak fizikai és lelki erőszakot, amiért már szégyelli magát, és szeretne bocsánatot kérni: „Mélyen szégyellem magam. Sosem állt szándékomban, hogy megverjem őket, hogy üvöltözzem velük, hogy megbántsam az érzéseiket, lealacsonyítsam, elhallgattassam őket, vagy folyamatosan lekicsinylő megjegyzéseket tegyek a súlyukra vonatkozóan. De ezek megtörténtek. Túl messze mentem, azt hittem, ez az egyetlen módja annak, hogy a győztes mentalitást beléjük neveljem.”
Beltman hozzátette, a rendszerben változásokra van szükség. A toxikus környezetet, ahol csak az eredmény számít, ezáltal a tornászok gyermekkoruktól fogva folyamatosan sérülnek, fel kell számolni.
A németeknél idén év elején robbant ki a botrány
A Spiegel című hetilap egyik januári riportja után Németországban is beszédtéma lett a tornacsarnokok eddig elhallgatott világa. A szövetség számára különösen kínos az eset, hiszen 2018-ban már egyszer hivatalos vizsgálatot folytattak a chemnitzi edző, Gabriele Frehse ellen, de akkor csak a válogatott versenyekről távolították el.
A chemnitzi olimpiai edzőközpont a német torna egyik fellegvára. A tehetséges versenyzők már akár 10 éves korukban is bekerülhetnek az egykori keletnémet klubba, ahol a cél az olimpia. A 21. századi német tornasport egyik legjobbja, a 2017-es gerenda világbajnok Pauline Schäfer vezetésével több korábbi és jelenlegi tornásznő állt ki a nyilvánosság elé, hogy felfedjék a mindennapok poklát, amit gyermekkoruk óta átélnek.
„Sosem panaszkodtam, ha nehezek voltak az edzések, azért jöttem ide, hogy bajnok legyek, mindig megcsináltam, amire kértek. Voltak súrlódások az edzőmmel, de sokáig azt gondoltam, hogy ez természetes. Az első érzelmi zsarolást 2015-ben éltem át. A nemzeti bajnokságban szerettem volna az otthonomat képviselni, de az edzőm Gabi (Gabriele Frehse – a szerk.) közölte, hogy ha ezt megteszem, akkor ő többet nem fog felkészíteni. 18 éves koromra úgy éreztem magam, mint egy robot. Tudtam, hogy én ismerem a legjobban a testem, ennek ellenére egyáltalán nem volt beleszólásom az edzéseimbe. Gabi mindent kontroll alatt akart tartani. A legrosszabbak viszont a testsúlyomra tett állandó megjegyzései voltak. Éppen serdülőkorban voltam, folyamatosan változott a testem, ő meg folyton kövérnek hívott. Egyszer egy rosszul sikerült edzés után egy hétig szinte csak citromos vízen éltem, ami nyilván nem javított a teljesítményemen. A klubtól semmilyen segítséget nem kaptunk az étkezésekkel kapcsolatban. Gabit talán az írja le a legjobban, ahogy a 2017-es világbajnokságon viselkedett. Ott értem el a legjobb eredményemet, aranyérmes lettem gerendán. Utána csak annyit mondott, hogy csalódott bennem, mert nem jutottam döntőbe talajon.”
A lányok súlyára tett megjegyzéseknek másokra még rosszabb hatása lett. Lisa Hill így mesélt az átélt traumákról:
„Már az első héten arról beszélt Gabi, hogy muszáj lesz fogynom. Ez annyira stresszelt, hogy a végére már utáltam a saját testemet. Azért, hogy ne hízzak állandóan hánytattam magam, a legrosszabb időszakomban naponta kétszer is. Volt, hogy azon gondolkodtam: mi értelme ilyen testben élnem. 18 évesen a válogatottal voltunk edzőtáborozni, amikor rájöttem, hogy csak akkor élvezem a tornát, ha nincs ott Gabi. Végül pszichológus segítségével jobban lettem és Stuttgartba igazoltam, ahol teljesen más módszereket is megismertem. Kíváncsiak voltak a véleményemre, elmondhattam a gondolataimat. Sokkal önállóbb lettem.”
A pszichikai elnyomás mellett Gabriele Frehse a tornászai egészségére sem volt tekintettel. Többen is elmondták, hogy már 18 éves koruk előtt erős, receptköteles fájdalomcsillapítókkal tömte őket az edzőjük, hogy az állandó fájdalom mellett is képesek legyenek versenyezni. Helene Schäfer éveken keresztül küzdött a csípőjével, de a megfelelő kezelés helyett az edzőjétől kapott tablettákat.
„15 évesen kezdődtek a gondok, folyamatosan fájt a csípőm. Megvizsgáltak, de a leleteimet soha nem mutatták meg nekem. Közölték, hogy minden rendben, csináljam tovább a dolgomat. Amikor Gabinak mondtam, hogy még mindig nagyon rossz a helyzet, a kezembe nyomott egy Tilidin nevű tablettát. Nem gondoltam semmi rosszra, úgyhogy napi kétszer bevettem és csináltam mindent tovább. Egy idő után nagyon furcsán éreztem magam, és a gyakorlataim is egyre gyengébbek lettek. Mondtam a nővéremnek, Pauline-nek, hogy valami nem stimmel. Akkor kerestünk rá az interneten a gyógyszerre. Kiderült, hogy egy receptköteles, ópioidszármazékról van szó. Nem lehet a szedése mellett autót vezetni, engem meg felküldtek a gerendára tornázni.”
Nem ő volt az egyetlen, akit a csapatorvos és a szülők tudta nélkül gyógyszereztek, Rosa Schmitz – aki később teljesen felhagyott a tornával – így mesélt gyermekkori élményeiről:
„13 évesen nagyon fájt a jobb karom. Megvizsgálták, közölték, hogy nincsen vele semmi baj, aztán kaptam rá óriási adag Ibuprofent. Továbbra is edzettem, de aztán, amikor az egyik reggel már megfésülködni sem tudtam, szóltam a szüleimnek. Ők elvittek egy másik orvoshoz, aki egy röntgen után közölte, hogy el van törve a karom.”
A chemnitzi tornászok szavait több edző is megerősítette, egyikük az alábbiakat mesélte:
“Gabinak két arca van. Ha valaki tehetséges és szó nélkül teszi a dolgát, azokkal jól kijön, de a többiek… Éveken keresztül láttam, hogy terrorizálja lelkileg a versenyzőket. Jeleztem is a klubvezetés felé, de semmi nem történt. Képes arra, hogy napokon keresztül levegőnek nézze a lányokat. Egyszer szinte a végkimerülésig hajtott egy kislányt, akinek nem jött össze a gyakorlata utolsó szaltója. A végén már semmi ereje nem maradt, teljesen esélytelen volt, de Gabi ennek ellenére hajtotta. Csak akkor állt le, mikor közöltem vele, hogy most azonnal elmegyek és nem jövök többet vissza.”
A Német Tornaszövetség (DTB) számára különösen kínos az eset, hiszen Gabriele Frehse ellen már 2018-ban is érkezett panasz, de akkor mindössze a felnőtt válogatott mellől lett eltiltva az edző. A mostani vádak kivizsgálására egy független ügyvédi csoportot kértek fel, akik végül egy 13 oldalas beszámolót készítettek. 17 esetben megerősítést nyert a pszichikai erőszak használata, további esetekben pedig a tornászok testi épségét nem vette figyelembe, valamint erős fájdalomcsillapítók használatára kényszerítette versenyzőit. Mivel Frehse nem a szövetség, hanem a chemnitzi klub alkalmazásában áll, ezért a DTB csak ajánlásokat tehet, amit meg is tettek és felszólították a klubot, hogy ne foglalkoztassa tovább az edzőt.
A DTB nyilvánosan bocsánatot kért a versenyzőktől és beismerte, hogy a korábbi intézkedései nem voltak elegendőek: „Fontos megvizsgálni, hogy a hasonló visszaélések csak Chemnitzben, vagy máshol is előfordultak. Át kell világítani a jelenlegi struktúrát és edzői kultúrát, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Meg kell vizsgálnunk, hogy mit tehetünk azért, hogy a fiatalokra nehezedő nyomás csökkenjen.”
A Nassar-ügynek sincs még vége
Minden idők legeredményesebb tornásznője, Simone Biles, ha lánya születne, nem engedné, hogy az amerikai tornaválogatott közelébe kerüljön – erről maga az amerikai klasszis beszélt februárban. A négyszeres olimpiai bajnok szerint hazája szövetsége továbbra sem tesz meg mindent azért, hogy felkutassa a Larry Nassar-féle zaklatási botrány részleteit, és még mindig sok kérdés maradt megválaszolatlan.
Az olimpiák történetének egyik legsikeresebb sportolója, Simone Biles a 60 Minutes című műsorban beszélt arról, továbbra sem érzi úgy, hogy az amerikai tornaszövetség a versenyzők érdekeit képviselné. Biles egyike volt annak a többszáz kiskorú tornászlánynak, akit az amerikai csapat orvosa, Larry Nassar éveken át zaklatott. Nassart elítélték, és 175 éves börtönbüntetéssel sújtották. Az azonban továbbra sem derült ki világosan, kik voltak benne a rendszerszintű elhallgatásban. Biles a botrány kirobbanása óta többször is felszólalt a USA Gymnastics ellen, sérelmezi, hogy a szövetség nem fordít elég figyelmet arra, hogy megkeresse és nyilvánosságra hozza, kik tudtak a visszaélésekről.
„Még messze nincs vége. Még mindig nagyon sok megválaszolatlan kérdés maradt. Ki, mikor, miről tudott? A szövetség rengeteg sportolót cserbenhagyott, többségben kiskorú versenyzőket. Nem gondoljátok, hogy ez egy nagyobb problémakör? Ha én lennék ott, és tudnék valamit, azt akarnám, hogy minden azonnal felszínre kerüljön”- fogalmazta meg a tornász.
Arra a kérdésre, hogy ha lánya lenne, engedné-e neki a versenyzést, Biles határozott nemmel felelt.
„Nem, mert nem érzem biztonságban magam. Nem mindenki vállalt felelősséget a tetteiért, és nincs biztosítva, hogy ilyen soha többé ne történhessen.”
A 19-szeres világbajnok tornász elmondta, a szövetség 100%-ban cserbenhagyta őket.
„Érmeket hozunk nekik, teljesítjük a magunk feladatát. Cserébe nem tudnák megtenni ők is a maguk részét? Ez undorító”– fakadt ki Biles.
Az amerikai arról is beszélt, előfordult, hogy egy-egy edzőtábor alkalmával a konyhába törtek be ételért, miután gyakran éheztek. Ételadagjukat úgy mérték ki számukra.
Biles több mint egy évvel a zaklatási ügy kitörése után mondta csak el, hogy ő is az áldozatok között van. A Nassar által elkövetett visszaélésekről éveken át nem tudott beszélni, még szüleivel sem. „Nagyon nehéz volt hangosan is kimondanom, mert tudtam, mennyire szétzúzott ez engem. A szüleimet is összetörte volna, és nem akartam, hogy ugyanazt a fájdalmat érezzék, amit én. Nagyon sötét időszak volt ez számomra”– majd hozzátette, amikor könnyekben kitörve felkereste szüleit, hogy beszélni szeretne velük, ők azonnal tudták, miről lesz szó.
Biles éles kritikájára a USA Gymnastics elnöke, Li Li Leung is reagált. „Elfogadjuk, hogy mélyen eljátszottuk a versenyzőink és a közösség bizalmát, keményen dolgozunk azért, hogy visszaszerezzük ezt”– áll a hivatalos közleményben.
Február végén érkezett a hír, hogy öngyilkos lett John Geddert, az amerikai olimpiai tornászválogatott korábbi edzője. Az 53 éves tréner halálhírét Michigan állam főügyésze jelentette be, aki többek között nemi erőszak és embercsempészet miatt emelt vádat az egykori szakember ellen. A 2012-es londoni olimpián aranyérmes amerikai női válogatott edzőjét az Egyesült Államok tornaszövetsége már 2018-ban felfüggesztette. Geddert stábjában ki más is lehetett volna a csapatorvos, mint Larry Nassar…
Gyomorforgató ügyekről van szó, amelyek végére jó volna, ha minél előbb pontot lehetne tenni. Bízzunk benne, hogy ez tényleg így lesz.
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: KARIM JAAFAR / AFP