Lezárult a jövő évi katari labdarúgó-világbajnokság selejtezőjének tavaszi szakasza. Március utolsó hetében három mérkőzést játszott a magyar válogatott, amelyeken a hat pont megszerzése volt a minimális elvárás. Ezt végül sikerült túlteljesíteni a lengyelek elleni gólzáporos döntetlennek köszönhetően, pedig az a meccs is győzelemmel zárulhatott volna. San Marino ellen igen nyögvenyelős volt a játék, Andorra ellen viszont egyrészt sikerült feledtetni a 2017-es vereséget, másrészt már a játék képe is jobb volt. Szeptemberben folytatódik a kvalifikáció, s november közepéig hét mérkőzés vár a nemzeti tizenegyre, köztük az Anglia elleni két összecsapás és a lengyelországi vendégszereplés. A kezdet bíztató, de nagy kérdés, hogy sikerül-e ősszel is eredményesen szerepelni? A Sportudvar összefoglalja a három mérkőzés tanulságait és górcső alá veszi, hogy mit hozhat a jövő.
Labdarúgó-válogatottunk rögvest egy igen nehéznek ígérkező mérkőzéssel kezdte meg a világbajnoki selejtezők sorát március 25-én Lengyelország ellen hazai pályán. A meccs előtt mindenki Robert Lewandowskitól tartott igazán, s végül a Bayern München gólzsákja okozta a mieink vesztét – ez azonban az előzetes esélylatolgatásokkal ellentétben nem vereséget, hanem vereséggel fölérő döntetlent jelentett, mivel a magyar együttes háromszor is vezetett a mérkőzésen, s azt is képes volt kezelni, hogy a második gólt követően tíz percen belül, egy perc leforgása alatt egyenlített az ellenfél. Egy igen színvonalas, ugyanakkor feszült mérkőzés volt, amit bizonyít Fiola Attila 94. percben kapott piros lapja is. A mérkőzés után sokakban hiányérzet maradt, így bennem is, hiszen nem sok választotta el a csapatot a bravúros kezdéstől. Persze a döntetlen is jó eredménynek számít a javarészt topligákban edződő labdarúgókból álló lengyel nemzeti együttes ellen, de amikor a 78. percben Orbán góljával 3:2-es vezetésre tettek szert a magyarok, sokan reménykedtek abban, hogy innen csak sikerült győzni. Nem sikerült, mert jött Lewandowski, aki a 83. minutumban egalizált, s beállította a 3:3-as végeredményt, így két nagyon értékes pontot hullajtott el a magyar válogatott, ami a végelszámolásnál akár még sorsdöntő is lehet.
Ezt követte március 28-án a San Marino elleni idegenbeli mérkőzés. Itt kötelező volt a győzelem, hiszen San Marino ellen még sosem szenvedett vereséget a nemzeti tizenegy, meg úgy egyáltalán nem sokszor szokott még csak pontot szerezni sem az Olaszországba beékelődött miniállam csapata. Ez most sem sikerült a San Marinó-iaknak, akikre nézve azonban hízelgő volt a 3:0-ás magyar győzelem, mert a mieink finoman fogalmazva takaréklángon működtek azon az estén, ráadásul a három gólból kettő büntetőből esett, egy harmadik tizenegyest pedig kihagyott Sallai Roland. Bár a különbséget tekintve simán meglett a győzelem, de azért a 78%-os labdabirtoklásból többet is ki lehetett volna hozni.
Ezután jött el a tegnap este, amikor egy olyan helyszínen kellett pályára lépnie a magyar válogatottnak, ahol legutóbb az elmúlt évtizedek mindenképpen legégőbb kudarcát sikerült összehoznia. 2017. június 9-én világbajnoki selejtezőn lépett pályára nemzeti csapatunk Andorrában, azonban az ötlettelenül, lelketlenül és motiválatlanul játszó magyarok nemhogy gólt nem voltak képesek szerezni, hanem még kaptak is egyet, így a Pireneusokban fekvő miniállam válogatottja 2004 után tudott ismét tétmérkőzést nyerni. Természetesen most vissza kellett vágni ezért a zakóért, ám a San Marinóban látottak után többen aggódtak amiatt, hogy ez egyáltalán sikerül-e. Végül szerencsére az alaposan fölforgatott magyar csapatnak simán, 4:1-re sikerült győznie, azonban a mostani játék is hagyott némi kívánnivalót maga után, különösen az első félidőben, amikor sokáig csak kóstolgatták egymást a felek, s ha akadt is helyzet, akkor azt csúnyán elpuskázták a mieink. Lélektanilag rendkívül jól jött Fiola Attila 45+2. percben szerzett gólja, mert a második játékrészben 15 perc alatt sikerült lerendezni a találkozót Gazdag László és Kleinheisler László találataival. A 90. percben Nego Loic is betalált az andorrai kapuba, majd a hazaiaknak egy 11-esből azért csak meglett a magyarok elleni menetrendszerű gól a 93. percben, ez azonban már nem ért semmit, legfeljebb amiatt bosszankodhatunk, hogy nem sikerült lenullázni az ellenfelet.
A lényeg azonban az, hogy a magyar válogatott a papírformához képest sikeresebben kezdte a selejtezősorozatot, hiszen a kötelező hat ponthoz még egyet sikerült hozzátenni, azonban a neheze csak most jön. Az Eb miatt legközelebb csak szeptember 2-án kell vb-selejtezőn pályára lépnie a csapatnak – akkor viszont egyből a legkeményebb rivális, Anglia érkezik a Puskás Ferenc Stadionba. A háromoroszlánosok három győzelemmel startoltak, így jelenleg 9 ponttal vezetik az I-csoportot a magyarok előtt. Angliával szemben évtizedek óta nem tudtunk győzelmet aratni, s legyünk őszinték, akárhogy alakul az Európa-bajnokság, nagy meglepetés lenne, ha sikerülne akárcsak pontot szerezni a világsztárokkal teletűzdelt, a legutóbbi világbajnokságon 4. helyen végzett együttessel szemben. Szeptember 5-én Albániában lesz jelenése a magyar csapatnak. A kis balkáni ország válogatottja ott volt a 2016-os Európa-bajnokságon, ahol Romániát le is tudta győzni, azonban a 2018-as vb-re és a 2020-as Eb-re sem volt esélye kvalifikálni. Most is komoly meglepetés lenne, ha odaérne legalább a 2. helyre. Az albánokra is elmondható az, ami a mieinkre, miszerint ők is azért kezdtek elég jól (hat pontjukkal jelenleg a lengyeleket is megelőzik), mert megmérkőztek a két miniállam csapatával, ahol hozták a kötelezőt, azonban Anglia ellen odahaza nem volt sanszuk a pontszerzésre – 2:0-ra kikaptak. Azt gondolom most erről a meccsről, hogy az esélyek inkább a mi oldalunkon vannak, de Albánia könnyen lehet egy olyan ellenfél, amellyel szemben egy apró lebecsülés vagy könnyelműség is sokba kerülhet idegenben. Reméljük, nem ez fog történni.
Szeptember 8-án Andorrát fogadja a magyar csapat, azt hiszem, nem kérdés, hogy itthon egy, a tegnapinál még simább győzelem kötelező. Október 9-én Albánia látogat a Puskásba – ezt a meccset is muszáj behúzni. Október 12-én megyünk a Wembley-be, ahol véleményem szerint a tisztes helytállás is elfogadható lesz, bár azért azt nem tartom teljesen kizártnak, hogy ha az angolok gyengébb napot fognak ki, akkor sikerülhet egy bravúrdöntetlent összehozni – ez az állítás természetesen a hazai találkozóra is vonatkozik. Ha ez esetleg összejön, az nagyon komoly előrelépés lehet a kvalifikáció tekintetében, hiszen ha a három gyengébb ellenféllel szemben az összes pontot (vagyis 18-at) sikerül megszerezni, s ahhoz hozzáadjuk a lengyelek elleni egy pontot, meg az angolok elleni egy pontot, az már egy igen kedvező szituáció lehetne, de hogy ez megvalósuljon, erősen kérdőjeles.
November 12-én San Marinót fogadjuk, majd a november 15-ei utolsó fordulóban Varsóban Lengyelország lesz az ellenfél. Van rá esély, hogy ezen a mérkőzésen fog eldőlni a magyar válogatott sorsa, de ez csak abban az esetben lesz így, ha a gyengébb riválisok ellen nem hullajtanak pontot, akár pontokat a fiúk. Ne adja a sors, de ha ez bekövetkezne, akkor alighanem ez jelentené a mieink vb-álmainak végét. Viszont, ha lesz esély a varsói mérkőzés előtt legalább a pótselejtezőt érő 2. hely megszerzésére, akkor a lengyelek ellen egy nagyon kemény, amolyan ki-ki mérkőzésre kerülhet sor, föltéve, hogy barátaink is hozzák a kötelező győzelmeket az albán-andorrai-San Marinó-i hármassal szemben. Akár még az is előállhat, hogy úgy érkezik meg a két együttes az utolsó mérkőzésre, hogy egyaránt 19-19 ponttal fog állni, föltéve, hogy Anglia ellen egyik sem tud pontot szerezni. Ez persze csak spekuláció, de a papírforma alapján simán bekövetkezhet egy ilyen helyzet, s akkor akár még a budapestinél is keményebb ütközetet vívhatunk majd a lengyelekkel.
Egy szó, mint száz, a lengyel csapat elleni pontszerzés már önmagában igen jó helyzetbe hozta a mieinket, s most már azon kell legyen a hangsúly, hogy a kiscsapatokkal szemben egyetlen pontot se bukjunk el, mert ha a lengyelekkel ez nem történik meg, s közben esetleg megverik odahaza Angliát, miközben a mieink pontokat hullajtanak el, akkor az egy végzetes szituáció lehet, s könnyen elúszhat a pótselejtező. Azt sem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a Nemzetek Ligája-eredmények alapján is be lehet kerülni a jövő márciusban esedékes pótselejtezőbe, s mivel a magyar válogatott megnyerte saját csoportját, így ezen a jogon is simán ott lehet a pótselejtezőn, de ennyire még ne szaladjunk előre. Bízzunk abban, hogy sikerül hozni az eredményeket az őszi vb-selejtezőkön is, de mindenekelőtt a nyári Európa-bajnokságon.
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: foci.444.hu