VIDEÓKKAL – Befejeződött tegnap az idei profi darts-világbajnokság, amely az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is számos drámát, ugyanakkor talán kevesebb meglepetést hozott. A világbajnoki címet – a profik között első walesiként – a sokak által utált Gerwyn Price szerezte meg, aki sikerével átvette a világelsőséget is az azt pontosan hét éven át birtokló Michael van Gerwentől. Több kellemes és kellemetlen meglepetést okozó játékos is volt az idei tornán, amely összességében véve igen magas színvonalat hozott.
Hagyományosan az ünnepi készülődés időszakában, jelen esetben 2020. december 15-én vette kezdetét a londoni Alexandra Palace-ban a 2021-es darts-világbajnokság. A tornán immár szokásosnak mondható módon 96 játékos vehetett volna részt, azonban a holland Martijn Kleermaker betegség miatt visszalépni kényszerült a versenytől. A többiek azonban ott voltak a vb-n, s ha már ott voltak, akkor igyekeztek bizonyítani. Így tett a brazil Diogo Portela is, aki az első nap legnagyobb meglepetését okozva 3:0-ra legyőzte a zsinórban 30. világbajnokságán szereplő, ezzel Phil Taylor rekordját megdöntő Steve Beatont, aki talán még soha nem játszott olyan rosszul, mint most.
Az 1. fordulóban – ahol még csak a 64 nem kiemelt játékos lépett tábla elé – Beaton búcsúján kívül meglepetésként könyvelhető el a korábbi negyeddöntős és ifjúsági világbajnok fiatal tehetség, Luke Humphries kiesése is, akit azonban az a Paul Lim győzött le, aki 66 évesen is bármikor bárkire veszélyes tud lenni. Humphriesnak sokba került egyébként a 3:2-es vereség, mert emiatt sok helyet csúszott hátra a világranglistán. Ugyancsak a meglepetés kategóriába sorolandó az ausztrál Damon Heta kiesése, aki az amerikai Danny Baggishtől szenvedett 3:2 arányú vereséget. Heta csak magának köszönheti, hogy kikapott, ugyanis hat meccsnyila is volt, de mindet elrontotta, ellenfele pedig ezért megbüntette. Kis híján megégett a tavalyi World Grand Prix-n döntős Dirk van Duijvenbode is, aki ellen a regnáló ifi-világbajnok Bradley Brooks már 2:0-ra vezetett, azonban nem tudta a harmadik játszmáját is behúzni, a holland padlizsánfiú pedig lesújtott rá, s 3:2-re győzött.
Közel állt a korai búcsúhoz a 2019-ben negyeddöntőt játszó Ryan Joyce is, aki ellen a cseh Karel Sedlacek 2:0-ás előnyre tett szert, azonban van Duijvenbodéhoz hasonlóan Joyce is összekapta magát, s megfordította a mérkőzést. Nem sikerült ez azonban a belga tehetségnek, Mike De Deckernek, aki a japán-walesi Edward Foulkes-Shojitól szenvedett 3:0-ás vereséget. Utóbbiról a vb előtt még egyszer sem hallhattunk, azonban játékával megmutatta, hogy Japánban is jó dartsosok vannak. Az első forduló egyik legerősebb párosításának a Luke Woodhouse – Jamie Lewis összecsapás ígérkezett. A találkozó hozta is a várt színvonalat, az eredmény azonban nem feltétlenül az lett, amit előzetesen sokan vártak. A 2018-ban elődöntőt játszó, azonban az elmúlt kettő évben csúnyán visszaeső Lewis fantasztikusan kiszállózott, miközben az egy évvel ezelőtt a legjobb 64 között Michael Smitht búcsúztató Woodhouse ugyanebben az összevetésben szinte katasztrófális teljesítményt nyújtott. 3:2-re nyert végül Lewis, aki a vb előtti hónapokban a visszavonulás gondolatával foglalkozott, e győzelem után azonban jelezte, folytatja karrierjét.
Az 1. forduló többi mérkőzése papírforma-eredményt hozott, így jöhetett a 2. kör, ahol a 32 továbbjutóhoz csatlakozott a 32 kiemelt. Az elmúlt években igazi csillaghullás jellemezte a világbajnokságokat, hiszen 2018 és 2020 között valamennyi vb-n tíz fölött volt azoknak az élmenőknek a száma, akik már a legjobb 64 között búcsúzni kényszerültek az Ally Pallytől. Idén jobban sikerül a világbajnokság a kiemeltek számára, mert végül csupán hatan estek ki közülük korán. Ebben a hatosban viszont három olyan játékos is megtalálható, aki a vb előtt a világranglista első tíz helyezettje között volt. Ezúttal sem sikerült a vb-szereplés Michael Smith számára, aki 4. kiemelt létére 3:1-re kikapott a 48 évesen élete első világbajnokságán szereplő Jason Lowe-tól. Smith az egész mérkőzésen gyengén muzsikált, Lowe pedig könyörtelenül kihasználta a hibáit, így megérdemelten győzött. Smith utoljára a 2019-es világbajnokság elődöntőjében tudott győzni, azóta nyeretlen az év legnagyobb tornáján. Szintén 2019 óta nem képes mérkőzést nyerni az Alexandra Palace-ban a 2018-as győztes Rob Cross sem, aki ezúttal Dirk van Duijvenbodétól kapott ki 3:2-re. A kopasz angol Smith-hez hasonlóan hosszú ideje nem találja régi önmagát, s jó kérdés, mennyi időbe fog telni, hogy összekapja magát. A harmadik top 10-es kieső Ian White volt, aki évek óta ott van a világ élmezőnyében, de ezt elsősorban a kisebb tornákon mutatott remek teljesítményének köszönheti, mivel a nagy versenyek többségén, különösen pedig a vb-n nem képes ugyanolyan jól játszani. A mostani volt a 10. PDC-világbajnoksága az angolnak, azonban ez volt a hatodik alkalom, hogy már az első mérkőzésén elvérzett. Ezúttal Kim Huybrechts győzte le 3:1-re, pedig White 102.35-ös meccsátlagot produkált, ami a torna második legmagasabb vesztes átlagának bizonyult.
A kiemeltek közül ugyancsak az első fordulóban búcsúzott a 28. helyen rangsorolt Jamie Hughes is, akit a föltörekvő Adam Hunt győzött le 3:0-ra. Hughes-t ugyanakkor könyökbántalma hátráltatta a jó játékban, ezért a meccs után be is jelentette, hogy megműteti sérült könyökét, ami miatt 12 hetet kell kihagynia, úgyhogy áprilisig valószínűleg nem fogjuk látni. Szintén nyert szett nélkül vehetett korai búcsút az Ally Pallytől, s a határzárak miatt tölthetett ezután igen sok tétlen napot Londonban Jeffrey De Zwaan, akit Ryan Searle vert meg 3:0-ra. A hollandnak 2018 egy erős éve volt, azóta viszont nem igazán jönnek tőle a jó eredmények, úgyhogy nagy kérdés, mire fog menni a jövőben. A hatodik kiemelt, aki a legjobb 64 között búcsúzni kényszerült, nem más, mint a kétszeres világbajnok Adrian Lewis. Az angol, aki 2011-ben és 2012-ben szerezte vb-címeit, évek óta régi önmagát keresi, azonban továbbra sem sikerült visszaverekednie magát a legjobbak közé, s most már nekem az az érzésem, hogy ez nem is fog neki sikerülni, így azon se lepődnék meg, ha egyhamar visszavonulna. Lewis nagyon gyatra játékot mutatott be Danny Baggish ellen, aki fantasztikusan játszott, s abszolút megérdemelten győzött 3:1-re. Baggish már tavaly is sok rajongót szerzett magának, mivel egy igen szimpatikus játékos, idén azonban már az elért eredményével is büszkélkedhet, hiszen eljutott a legjobb 32-ig, ezzel a selejtezőkből bejutott játékosok közül toronymagasan ő érte el a legjobb eredményt ezen a vébén.
A többi kiemelt sikerrel vette az első akadályt, így a címvédő Peter Wright is, aki Steve Westet verte 3:1-re. Hasonló arányú győzelemmel indított a tavalyi döntős Michael van Gerwen is, aki 108.98-as átlaggal verte Ryan Murray-t, ami a torna legmagasabb átlagának bizonyult. A 3. kiemelt, sokak által előzetesen a vb-címre leginkább esélyesnek tartott Gerwyn Price már egy kicsit nehezebben vette az első akadályt honfitársa, az ugyancsak walesi Jamie Lewis ellen, de végül 3:2-vel behúzta a mérkőzést. A korábbi világbajnokok közül könnyedén vette az első mérkőzést Gary Anderson is, aki a lett Madars Razmát verte 3:1-re, míg Stephen Bunting Andy Boulton ellen nyert 3:2-re. Véget ért ugyanakkor a torna sokak kedvence, Paul Lim számára, akit a korábbi kétszeres ifjúsági világbajnok, World Matchplay-címvédő Dimitri van den Bergh győzött le 3:0-ra. Ugyanilyen arányú győzelmet aratott a Premier League-et megnyerő, azonban kisebb betegsége miatt az év végén gyengélkedő Glen Durrant is, aki a meglepetésembert: Diogo Portelát ejtette ki.
A 3. fordulóban, vagyis a legjobb 32 között négy komolyabb meglepetés született. Ezek közül is kiemelkedik a világbajnok Peter Wright búcsúja, akinek meccsnyilai is voltak a döntő legben Gabriel Clemens ellen, azonban a 31. kiemelt német jobban bírta idegekkel, így 4:3-ra győzött. Wright csak magát okolhatta a mérkőzést követően, mivel rengeteg kiszállót rontott el a meccs alatt. Ha csak ezeknek töredékét értékesíti, akkor ő jut tovább. Így azonban letehetett a címvédés és a világelsőség lehetőségéről is. Clemens élete legnagyobb győzelmének nevezte ezt a sikert, ami maximálisan érthető. Szintén a legjobb 32 között búcsúzott a 7. kiemelt James Wade, aki pedig még egy kilencnyilast is dobott Stephen Bunting ellen, 87.94-es átlaga azonban igen gyengének bizonyult, így végül Bunting 4:2-re győzött. Utoljára 2016-ban született tökéletes leg a világbajnokságon, úgyhogy Wade egy nagy szünetet tört meg:
Ugyancsak a 3. forduló jelentette a végállomást a 6. kiemelt, Premier League-döntős Nathan Aspinall számára is, akinek már az első mérkőzése is igen nyögvenyelősre sikeredett, hiszen a korábbi BDO-világbajnok, PDC-vb-n azonban először szereplő Scott Waites szinte végig vezetett ellene, azonban Aspinall bírta jobban a végét. Vincent van der Voort ellen azonban már kevésnek bizonyult az újfent erősen közepes teljesítmény, a holland ugyanis 4:2-re legyőzte az előző kettő vébén egyaránt elődöntőt játszó Aspinallt, aki kizárólag magát okolhatja gyenge szerepléséért. A kiemeltek közül búcsúzott a PDC legújabb sztárja, a portugál José De Sousa is, aki a Grand Slam of Darts megnyerésével került be az élmezőnybe. A vb-k azonban eddig nem igazán sikerültek neki. A mostani volt a negyedik szereplése az Ally Pallyben, azonban a legjobb 32-nél messzebb még sosem tudott jutni. Ezúttal a 19. helyen rangsorolt Mervyn King ütötte ki, mégpedig egy sima 4:0-ás győzelemmel.
A többi mérkőzés papírforma-eredményt hozott, így ismételten 100+-os átlaggal jutott tovább Michael van Gerwen, s ismét döntő szettben tudott diadalmaskodni Gerwyn Price. Óriási meccset nyert meg Joe Cullen, aki döntő szett döntő legben tudta legyőzni Jonny Claytont, ezzel életében először jutott be a nyolcaddöntőbe. Vele ellentétben sima sikert aratott Dimitri van den Bergh, aki szettet sem engedélyezett Jermaine Wattimenának, s hasonlóképpen tett Devon Petersen is Jason Lowe ellen, az egyre inkább formába lendülő Dirk van Duijvenbode Adam Hunt ellen, valamint Krzysztof Ratajski Simon Whitlock ellen. A Gary Anderson – Mensur Suljovic összecsapás ellenben irtó hosszúra sikeredett, amiben nem csak annak volt szerepe, hogy 4:3-ra tudott győzni Gary Anderson, hanem annak is, hogy Suljovic ismét elővette mérkőzéslassító énjét, azonban ez talán még sosem mutatkozott meg akkora mértékben, mint ezen a mérkőzésen. Az osztrák nagyon lassan dobta el nyilait, s lassan állt oda a dobóléchez is, ezzel alaposan kizökkentette ritmusából a gyorsan dobó skótot. Anderson föl is húzta magát ezen, így fönnállt annak veszélye, hogy Suljovic ezt kihasználva megnyeri a mérkőzést, azonban végül sokunk örömére Anderson diadalmaskodott, ezzel elmúlt annak veszélye, hogy legalább még egy olyan mérkőzést kelljen végigszenvednünk, amely órákig tart Suljovic csigatempója miatt, ráadásul szerintem éppen ezért igazságos is volt a kétszeres világbajnok győzelme. Suljovic sok ellenséget szerzett magának viselkedésével, közte Gary Andersont is, aki a meccs utáni nyilatkozatában hangot adott a történtek iránt érzett dühének.
Ilyen előzmények után érkeztünk el a nyolcaddöntőkhöz, ahol az előző körhöz hasonlóan négy szett megnyerésére volt szükség. Michael van Gerwen az első kettő összecsapását könnyedén vette, azonban várható volt, hogy Joe Cullen ellen nehezebb dolga lesz. Cullen az utóbbi években többször is borsot tudott törni a holland orra alá, azonban ezt rendre jóval rövidebb mérkőzéseken tette meg, így kérdéses volt, hogy egy négy nyert játszmára menő találkozón mi lesz a helyzet. Az angol azonban megnyugtatta az érte aggódókat, ugyanis olyannyira jól bírta a meccset, hogy 3:1-es előnyre tett szert a gyatrán dobáló van Gerwen ellen. Ezután azonban a holland összeszedte magát, s annak dacára is megfordította a mérkőzést, hogy Cullennek kettő meccsnyila is volt, az egyik pl. egy 164-es kiszálló végén, amit a bullra dobhatott, de végül a 25-ösben landolt. Van Gerwen hatalmas győzelmet aratott, azonban ennek ellenére is sokan voltak azok közül, akik az első kettő mérkőzés után még topfavoritnak tartották őt, azonban Cullen elleni játékát látva egyből bizonytalanokká váltak a háromszoros világbajnok esélyeit illetően.
Dave Chisnall ellenállhatatlanul kezdett Dimitri van den Bergh ellen, 3:0-ára elhúzott, azonban a belga innen megpróbált fölkapaszkodni. 3:2-ig el is jutott, azonban a hatodik szettet Chisnall bírta jobban, így az angol életében harmadszor jutott be a negyeddöntőbe. Gary Anderson lesimázta Devon Petersent (4:0), ugyanakkor kiesett a Premier League-győztes Glen Durrant, aki nagy csatát vívott Dirk van Duijvenbodéval, a végét azonban az egyik hollandiai padlizsántanyán dolgozó dartsos bírta jobban, így 4:3-ra győzött. Ugyanilyen arányú sikert könyvelhetett el Krzysztof Ratajski is, aki Gabriel Clemenst ejtette ki, ezáltal életében először és első lengyelként jutott be a világbajnoki negyeddöntőbe. Stephen Bunting ugyancsak döntő játszmában tudott diadalmaskodni, mégpedig a nem kiemeltek közül talán a legjobb játékot bemutató Ryan Searle ellen. Gerwyn Price-nak a nyolcaddöntő sima történet volt, ugyanis 4:1-re verte Mervyn Kinget, míg a torna előtt sokak által lesajnált Daryl Gurney 4:2-re legyőzte Vincent van der Voortot, így ő is bejutott – életében másodszor – a legjobb nyolc közé.
A negyeddöntőben Michael van Gerwen Dave Chisnallal csapott össze újév napján. Január 1-je nem feltétlenül egy kedves dátum a holland számára, mert ugyan az igaz, hogy 2014. január 1-jén szerezte meg élete első világbajnoki címét, egyben a világelsőséget is, azonban 2020. január 1-jén simán elbukta a vb-döntőt Peter Wright ellen, s gyengélkedése gyakorlatilag – egy-két föllángolást leszámítva – azóta tart. Ennek a folyamatnak a mélypontja pedig alighanem idén január 1-jén jött el, ugyanis van Gerwen talán még sosem játszott olyan rosszul világbajnoki mérkőzésen, mint most. Ezzel szemben Dave Chisnall élete meccsét játszotta, hiszen brutálisan kiszállózott, s 107.34-es átlagot ért el, miközben ellenfele “csupán” 98.29-re volt képes. Az angol totálisan állva hagyta van Gerwent, s végül 5:0-ra győzött! Ez volt a második eset, hogy a holland dobógép nyert szett nélkül fejezett be egy PDC-világbajnoki mérkőzést. Előzőleg még a 2009-es torna második fordulójában Phil Taylor győzte le 4:0-ra. A mostani volt tehát van Gerwen karrierjének legnagyobb veresége, hiszen a vb-n kívül csak a World Grand Prix-n van öt nyert szettig tartó mérkőzés (a döntő), de egyszer sem fordult elő vele, hogy egy ilyen összecsapáson fölmossák vele a színpadot. Ez a zakó méltó lezárása lehet egy olyan évnek, ami van Gerwennek igen gyengén sikerült, hiszen ugyan a UK Opent és a Players Championship Finalst meg tudta nyerni, azonban a Premier League-ben először nem jutott be a négyes döntőbe (csupán hatodik lett), a Mastersen az első fordulóban búcsúzott, a World Matchplayen és az Európa-bajnokságon pedig a második forduló jelentette számára a végállomást. Régesrég nem volt ilyen gyenge szezonja a hollandnak, akire az sem gyakorolhatott túlzottan jó hatást, hogy a határ lezárása miatt nem utazhatott haza családjához Hollandiába a karácsonyi szünet idejére. Ha ez még nem lett volna elég számára, ezzel a kieséssel a 2014 óta őrzött világelsősége is veszélybe került, mivel Gerwyn Price megelőzhette a rangsorban, ehhez azonban meg kellett nyernie a vébét. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a most következő egy hónapos szünetben össze tudja-e magát szedni Michael van Gerwen, s esetleg 2021 ismét az ő éve lesz, vagy pedig szurkolóinak meg kell barátkozniuk azzal a ténnyel, hogy kedvencük már nem a világ ura a dartsban, hanem “csupán” az élmezőny egyik oszlopos tagja.
A másik fölső ági negyeddöntő szintén igen simának bizonyult, s itt is a holland résztvevő járt igencsak pórul, ugyanis Gary Anderson 5:1-re verte Dirk van Duijvenbodét, aki ugyan az első szettet még megnyerte, utána viszont nem volt több ellenszere a skóttal szemben. Anderson olyan játékot mutatott be, amivel a vb-címre is bejelentkezett, bár továbbra sem ő volt a legnagyobb esélyes. Az alsó ágon már jóval szorosabb mérkőzéseket rendeztek. Stephen Bunting végig kézben tartotta a Krzysztof Ratajski elleni összecsapást, azonban a szívós lengyel megnehezítette a dolgát, így végül csak 5:3-ra tudott győzni. Gerwyn Price és Daryl Gurney negyeddöntőjében sokáig úgy tűnt, hogy a walesi könnyedén győzhet, azonban Gurney ledolgozta kettő szettes hátrányát, fordítani azonban nem tudott, így Price 5:4-re nyert.
Az elődöntőben Gary Anderson Dave Chisnallal, Stephen Bunting pedig Gerwyn Price-szal csaphatott össze. Chisnall és Bunting is életében először jutott el PDC-vb-n a legjobb négyig, úgyhogy arra is volt esély, hogy két újonc játssza a döntőt. Az esélyek azonban inkább az ellenfelek mellett szóltak, s végül ezek váltak valóra. Chisnall korántsem tudta azt az űrdartsot bemutatni, amivel egy nappal korábban keresztre feszítette van Gerwent, Anderson ellenben ki tudta használni a kínálkozó alkalmak többségét, s végül egy közepes színvonalú mérkőzésen 6:3-ra győzött. A másik meccsen Bunting hátrányból fordítva nyerte meg az első szettet, utána viszont Price ragadta kezébe a kezdeményezést. Végig igen szoros volt a találkozó, azonban a walesi jobban élt lehetőségeivel, így 6:4-re győzött, s készülhetett élete első világbajnoki döntőjére. Bunting ugyan csalódott volt kiesése miatt, de összességében véve a legkellemesebb meglepetése volt az idei tornának, hiszen évek óta nem találta a helyét a profik mezőnyében, most azonban ismét megérkezett a világelitbe, úgyhogy kíváncsian várhatjuk, mire lesz képes az új szezonban.
Ilyen előzmények után jutottunk el tehát a 2021-es világbajnoki döntőhöz, amelyre tegnap este került sor. Gary Anderson ötödik alkalommal jutott be a fináléba. 2:2 volt a mérlege a korábbi döntőket illetően: 2015-ben és 2016-ban győzött, 2011-ben és 2017-ben kikapott. Gerwyn Price ezzel szemben az első döntőjén vehetett részt, addigi legjobbja a tavalyi elődöntős szereplés volt. A fogadóirodák és a szakértők többsége is Price-t tartotta esélyesnek a győzelemre, azonban a vb-döntős rutin Gary Anderson mellett szólt. Mindenkinek eszébe jutott a mérkőzés előtt a 2018-as Grand Slam of Darts fináléja, amelyet ugyanez a két dartsos vívott. Mint emlékezhetnek rá a sportág követői, Anderson a meccs nagy részében több leggel vezetett, azonban előnye egyszer sem volt olyan nagy, hogy onnan Price ne tudjon gyorsan kiegyenlíteni. A walesinek nem ment azonban a játék egészen addig, amíg el nem kezdett minden egyes jó köre után üvöltve ünnepelni, ezzel hátráltatván Andersont abban, hogy a saját ritmusában dobjon. Ez vezetett oda, hogy a skót az egyik ilyen szituációnál meglökte Price-t, aki azonban csak jót nevetett az egészen, s végül mentálisan teljesen szétdarálta Andersont, s 17:14-re megnyerte a döntőt, ezzel élete első major tornáját nyerte meg.
Sokan tartottak tőle, hogy ezúttal is lesz valamilyen összegabalyodás kettejük között, de végül szerencsére mindketten felnőtt emberek múdjára tudotak viselkedni, így balhé nem, fölényes győzelem viszont annél inkább volt. Az első szettben Anderson 2-0-ás előnyre tett szert, azonban elkezdte elrontogatni a kiszállókat, így Price meg tudta fordítani a játszmát, így ő mehetett előnnyel az első szünetre. A második játszmában Anderson visszaadta a kölcsönkenyeret Price-nak – brékelt, s így kiegyenlített. Ezt követően azonban borzalmasan folytatta a skót, aki tömegben és kiszállózásban is egyre jobban elmaradt ellenfelétől, aki kíméletlenül lecsapott szinte minden kínálkozó alkalomra, ezáltal igen gyorsan 6:2-es vezetésre tett szert, vagyis már csak egy szett hiányzott neki a világbajnoki címhez és a világelsőséghez. A kilencedik játszmában is sokáig úgy nézett ki, hogy Price simán győzhet, azonban 9(!) darab meccsnyilat rontott el, Anderson pedig, ha nehezen is, de kihasználta riválisa megingását, s elvitte ezt a szettet. Price-t nagyon megviselte a csomó kihagyott világbajnoki nyíl, így sokakban (köztük bennem is) fölvetődött annak lehetősége, hogy a walesi mentálisan összeomolhat, s a skót ezt kihasználva szorossá teheti a meccset. A tizedik szettben egy darabig úgy is tűnt, hogy Anderson átveheti a kezdeményezést, azonban látszott rajta, hogy szíve szerint már menne haza a családjához, mivel nem érez magában annyit, hogy ekkora hátrányból fölálljon. Tény és való, hogy nagyon nagy égés lett volna Price számára, ha egy ilyen nyert helyzetből elbukott volna. Végül ez nem következett be, s a 13. meccsnyíllal sikerült behúznia élete első világbajnoki címét és az ezért járó félmillió fontot. Ez az összeg pedig azt jelenti, hogy Gerwyn Price, a 2014-ben rögbisből lett dartsos az a játékos, aki hét év és egy nap után ledöntötte trónjáról Michael van Gerwent: a holland ennyi időn keresztül valhatta magát világelsőnek, azonban mától kezdve ezt a walesi mondhatja el magáról. Hogy mennyi ideig, az jó kérdés, de kétlem, hogy ő is hét éven és egy napon át fogja birtokolni ezt a pozíciót, mivel az élmezőny egyre sűrűbb, így egyre több lesz a trónkövetelő is.
Ez volt tehát az idei darts-világbajnokság összefoglalója. A következő PDC-torna a tervek szerint a janár végén esedékes Masters lesz, amelyen a világranglista első 16 helyezettje vehet részt. Annak tükrében viszont, hogy a Premier League startját februárról áprilisra halasztották, kérdéses, hogy mikor kerül sor erre a tornára. Ami biztos, hogy a következő, 2022-es világbajnokság valamikor december közepén fog elkezdődni. A Sportudvar idén is beszámolt a darts legfontosabb és legérdekesebb történéseiről, úgyhogy a sportág szerelmeseinek idén is érdemes lesz követniük az oldalt.
Zárásként íme Price győztes kiszállója:
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: standard.co.uk