Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > Ezért kellett távoznia karácsonykor a PSG edzőjének

Ezért kellett távoznia karácsonykor a PSG edzőjének

Sokakat – köztük engem is – alaposan meglepett karácsony elején az a hír, miszerint a Paris Saint-Germain elbocsátotta Thomas Tuchelt, a labdarúgócsapat vezetőedzőjét. A német tréner vezetésével a hazai és a nemzetközi fronton is sikeres őszt produkált a francia együttes, azonban Tuchel egyik, nem sokkal az ünnepek előtt adott nyilatkozata alighanem kiverte a biztosítékot a párizsi klub katari vezetőségénél, amely ezért döntött a hirtelen váltás mellett. Már azt is szinte tényként lehet kezelni, hogy ki lesz a germán szakember utódja.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

2020. december 23. A Paris Saint-Germain fölényes, 4:0-ás győzelmet arat a Strasbourg fölött a francia bajnokságban, vagyis egy szép sikerrel hangolódhatott az ünnepekre és a vízkeresztig tartó téli szünetre. 2020. december 24. Elterjedt a nemzetközi sportsajtóban az a híresztelés, hogy a PSG még az idén menesztheti vezetőedzőjét, Thomas Tuchelt annak dacára, hogy irányításával nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porondon is remekül teljesített az együttes, hiszen az előző szezonban egészen a fináléig menetelt a Bajnokok Ligájában, majd az ősszel a halálcsoportot tudta megnyerni a Lipcse és a Manchester United előtt. Az elbocsátás oka nem is a gárda szereplésében volna keresendő, hanem Tuchel egyik december korábbi szakaszában adott interjújában, amelyben arról beszélt, hogy extrém elvárásoknak kell megfelelnie Párizsban, ami egyáltalán nem könnyű. A klub katari tulajdonosait a pletykák szerint felbőszítették a német szakember szavai, ezért gyors döntést hoztak a menesztéséről. Még aznap délelőtt meg is történt a bejelentés: a PSG menesztette Tuchelt.

Azt gondolom, már a bejelentés időzítéséből arra lehet következtetni, hogy egy hirtelen meghozott, s nem egy ideje már fontolgatott döntésről van szó, hiszen elég ritka, hogy egy csapat karácsonykor jelentse be trénerének távozását. Tuchelnek az elvárásokra vonatkozó mondatait minden bizonnyal nem fogadták pozitívan a klubvezetés körében, hiszen annak már lassan egy évtizede az a legfőbb álma, hogy a gárda megnyerje a BL-t. Ehhez tavasszal nagyon közel volt az együttes, ám a döntőben kikapott a Bayern Münchentől. Nyilván nagyon közelinek érzi most a vezetés a BL-trófea megszerzésének lehetőségét, s mindent hajlandó föláldozni ezért a célért. Még Thomas Tuchelt is. Ennek azonban ára van: Tuchel – akinek félév múlva járt volna le a szerződése – a hírek szerint 7 millió eurónyi lelépési pénzt fog kapni, ami a klub nem túl rózsás anyagi helyzetében nem éppen egy könnyű szívvel kiadandó összeg.

Karácsony dacára azonnal megindultak a találgatások az interneten, hogy ki lehet a német utódja. Elég hamar kiemelkedett egy név, akinek valós esélye van Tuchel pótlására. Ő pedig nem más, mint Mauricio Pocchettino. A 48 éves, korábbi 22-szeres argentin válogatott játékos, a Tottenham egykori vezetőedzője a francia és nemzetközi médiumok egybehangzó értesülései szerint igen közel áll ahhoz, hogy megállapodjon a párizsiakkal a közös munkáról. A jelenleg munkanélküli Pocchettino számára nem lenne ismeretlen a Parc des Princes, mivel a 2000-es évek elején kettő szezont lehúzott a piros-kékeknél, ám az a csapat még egy teljesen más dimenzióban létezett, mint a mai, katari olajmilliárdokkal kitömött garnitúra. Az argentin összesen 95 mérkőzésen kapott lehetőséget edzőjétől, Luis Fernandeztől, ezeken pedig öt gólt szerzett.

Most – már amennyiben végül tényleg őt nevezik ki – egészen más feladat vár rá, s nemcsak azért, mert edzőként kellene bizonyítania Párizsban, hanem azért is, mert a Paris Saint-Germain trénerének többnek kell lennie egy jó, vagy nagyon jó edzőnél. Ez csak előfeltétel. Tuchel minden tulajdonsággal rendelkezik, ami ahhoz kell, hogy jó vezetőedző legyen valakiből: kiváló edző és kiváló taktikus, aki ragyogó fociszellemmel van áthatva. Párizsban ez azonban nem elég. Milyen érdekes, hogy Tuchel talán pont abban az interjúban világított rá legjobban arra, hogy benne megvannak a föntebb sorolt tulajdonságok, amely miatt most távoznia kellett. Még múlt kedden adott egy igaz-hamis interjút a Sport1 német televíziós csatornának, amelyben így fogalmazott: “Egyszerűen imádom a focit. Egy ilyen klubban, mint a PSG, azonban nem mindig a foci van előtérben. Talán sokkal egyszerűbb lenne, ha ez másképp lenne. Azt mondom magamnak: ‘Csak edző akarok lenni’.” A volt dortmundi erős ember sajnos rossz helyen volt, amikor ezt a kijelentését megtette.

Ugyanis – ahogy őmaga ebben az interjúban kijelentette – “extrém elvárások vannak a klubon belül és annak környezetében is”. Ezeknek az elvárásoknak kell megfelelni, ami szerintem Tuchelnek ment is volna, de hát a klubvezetésnek nem tetszett ez a mondat… Ami a csapatot illeti, az eddig látottak alapján az extrém elvárások nem hatnak teherként a focistákra, hiszen a Ligue 1-ben és a Bajnokok Ligájában is remekül szerepel az együttes. Sokan találgatják, vajon konkrétan mit értett Thomas Tuchel extrém elvárások alatt? Talán a sok sztárnak egyenként való megfelelést? Talán azt, hogy ezekből a játékosokból hogyan lehet nemzetközi szinten is győztes csapatot építeni? A keretben található nagy egyéniségeknek való megfelelés véleményem szerint nem dolga egy jó edzőnek, hiszen az edző azért van, hogy edzze a csapatát, hogy fölállítsa a megfelelő taktikai hadrendet és mindent elkövessen a győzelem érdekében. Nagyjából ennyi. Tuchel erre is kitért az ominózus interjúban: “Az első félév végén megkérdeztem magamtól, hogy ‘még mindig edző vagyok? Vagy már sportpolitikus, sportminiszter? Hol van az edzői szerepem?'” Valószínűleg ez is egy olyan megnyilvánulás volt, amely az utolsó cseppet jelentette Nasszer Al-Kelaifi klubelnök, Leonardo sportigazgató és a PSG többi vezetőjének poharában, bár egyes források szerint egy ideje már eldöntötték, hogy rövidesen megválnak Tucheltől.

Ami Anteróval működött, az Leonardóval már nem

A párizsiakhoz közel álló források azt állítják, hogy a német szakvezető és a jelenlegi vezetőség között már egy ideje félreértések és kimondatlan dolgok állnak fönn, amelyek elősegítették Tuchel határainak elérését, súrolását, megrepedését. Ez vezetett oda, hogy szembeszállt a klubvezetéssel, magával a klubbal és Dohával is. A források azt is állítják, hogy amíg Tuchel az előző sportigazgatóval, Antero Henriquével kiegyensúlyozott, partneri viszonyt ápolt, s szinte bármit meg tudtak beszélni, ami a csapattal volt kapcsolatos, addig a visszatérő Leonardo rögvest az elején leszögezte előtte, hogy nem érdeke az, hogy a szezon elején rögtön minden segítséget és támogatást megadjon a németnek. Utóbbi számára ez aligha volt kellemes dolog. Az így kialakuló feszültség, vagy inkább hűvös viszony mint mindig, most is egyre jobban rányomta bélyegét az edző és a klub közötti együttműködésre. Gyanítható, hogy a vezetőség el akarta kerülni, hogy ez a súrlódás előbb-utóbb a csapat teljesítményére is negatív hatást gyakoroljon, s valószínűleg ezért készültek már egy ideje Thomas Tuchel menesztésére. Viszont abban is biztosak lehetünk, hogy nem karácsonykor tervezték elküldeni a trénert, csak annak kiszólása azzal az üzenetértékkel bírt számukra, hogy Tuchel most már nem rejti véka alá a klubbal kapcsolatos véleményét a széles nyilvánosság előtt. Erre ráadásul nem csak az extrém elvárásokra vonatkozó szavait érdemes fölhozni példaként, hanem még azt a mondatát is, amelyben így fogalmaz: “Egy olyan klubot, mint a PSG, sok olyan befolyás hat át, amely messze meghaladja a csapat érdekeit”. Ez a mondat nem csak Tuchel kritikája, hanem egy üzenet az utódnak (Mauricio Pocchettinónak), hogy nem fog szabad kezet kapni a PSG-nél.

Mindig az elsők

Bár azt nem tudom, hogy Thomas Tuchelnek volt-e már korábban bármi sejtése, vagy tudomása arról, hogy Mauricio Pocchettinót nézték ki a helyére, de mindaz, amiről a kirúgását eredményező interjúban beszélt, egyben üzenet is az argentin számára, nehogy ugyanazokba a csapdákba essen, mint elődje. Az itt a kérdés, hogy ez lehetséges-e vagy sem? Mert az elvárások valóban extrémek a Szajna partján. Talán túlságosan is. Különösen egy olyan edző számára, aki sosem nyert semmit, és aki hamar rá fog jönni, hogy vezetőedzőnek lenni a Tottenham kispadján semmi ahhoz képest, mint amilyen az Párizsban. Ráadásul nem lesz egyszerű dolga túlszárnyalni Tuchel tavalyi eredménysorát, amikor is a három francia sorozat (bajnokság, kupa, ligakupa) megnyerése mellett összejött a döntős szereplés a Bajnokok Ligájában. Ez azért nem semmi!

Vajon Pocchettino is képes lesz erre? Vagy még jobb is lesz? Egy biztos: jó helyzetben van ahhoz, hogy tudja, milyen érzés valakit egy elvesztett BL-döntő után néhány hónappal elbocsátani, hiszen tavaly pontosan ezt élte át a Tottenhamnél. Ilyen szempontból azt is mondhatjuk, hogy az argentin ott folytathatja, ahol abbahagyta – egy BL-döntős legénységnél. Jó kérdés, képes lesz-e sebváltót cserélni, amikor arra lesz szükség annak érdekében, hogy a csapat szintet léphessen. Az biztos, hogy hasonlóan szilárd módon kitart az elvei mellett, mint elődje, ugyanakkor bizonyos pontokban rugalmasabb nála. Hogy aztán mindebből mi fog kisülni, hamarosan kiderül.

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum

Fel
%d bloggers like this: