VIDEÓVAL – Befejeződött tegnap este a Grand Slam of Darts, a sportág egyik legkülönlegesebb tornája, amely idén számos meglepetést, drámát és izgalmat hozott. Magának a végső győztesnek a kiléte is meglepetés, hiszen José de Sousa tudta megnyerni a viadalt, aki ezzel első televíziós tornagyőzelmét aratta. A portugál játékos végigverte a mezőnyt, teljesítményével pedig bejelentkezett a közelgő világbajnokság esélyesei közé.
HIRDETÉS
November 16-án vette kezdetét Coventryben a Grand Slam of Darts, melynek egyik különlegessége, hogy a legtöbb tornával ellentétben nem az elejétől a végéig egyenes kieséses rendszerű, ugyanis a 32 résztvevő játékosnak először egy csoportkörön kellett túlesnie. Nyolc darab 4-4 fős csoportot sorsoltak ki, amelyekben mindenki játszott mindenkivel egyszer, s az első kettő jutott be a nyolcaddöntőbe, ezáltal az egyenes kieséses szakaszba. Az is érdekes, hogyan állt össze a torna mezőnye. Amíg a legtöbb eseményre a különböző ranglisták alapján lehet eljutni, addig ide elsősorban az előző egy év nagy tornáin elért győzelmek vagy döntős szereplések jelentenek kvalifikációt, de emellett volt egy külön selejtezőtorna is a fönnmaradó néhány hely betöltésére. Az a másik különlegesség, hogy a versenyen nemcsak a profik szervezetének, a PDC-nek a játékosai indulhattak, hanem idén utoljára a brit amatőr/félprofi szövetség, a BDO tagjai is. A BDO-ról január elején írtam egy hosszabb cikket, amelyben lényegében megjósoltam a szervezet megszűnését, ugyanis a retardált vezetőségnek köszönhetően olyan súlyos anyagi és szakmai válságba került a BDO, hogy abból igen nehéz lett volna kikecmeregni. Ez nem is sikerült nekik. Szeptemberben, amikor a brit megyék sorra váltak ki a szövetségből, hogy létrehozzák új szervezetüket, az Egyesült Királyság Darts Szövetségét (UKDA), a BDO, a sportág legrégebbi, 1978 óta létező szövetsége csődöt jelentett. Ez azt eredményezte, hogy a korábbi nyolccal ellentétben ezúttal csak két BDO-játékos: a férfi és a női világbajnok vehetett részt a Grand Slam-en, hiszen a januári világbajnokság volt a szervezet utolsó tornája. Azt, hogy helyükre jövőre kik és milyen jogon kerülhetnek be, a PDC ígérete szerint hamarosan döntés születik.
A csoportkör
Ilyen előzmények után jutottunk el ehhez a tornához, amelynek csoportkörében rögtön több kemény párosítás jött össze. Így volt ez a A-csoportban is, ahol a világelső, azonban idén közepes teljesítményt nyújtó Michael van Gerwennek meg kellett küzdenie azzal a Joe Cullennel, aki októberben egy European Tour-forduló döntőjében simán legyőzte őt. Ezúttal Cullen nem játszott élete formájában, sokat hibázott, van Gerwen ezt kihasználva pedig 5-3-ra győzött ellene, amivel megszerezte a csoportelsőséget, miközben az angol nagy meglepetésre kiesett. A másik továbbjutó kiléte is komoly meglepetést okozott, ugyanis a torna előtt a világranglistán 84. Adam Hunt, az idei Grand Slam of Darts tán legnagyobb fekete lova kettő vereség után az utolsó fordulóban le tudta győzni a jóval magasabban rangsorolt német Gabriel Clemenst, így övé lett a 2. hely, Clemensé pedig csak a 3.
A B jelű kvartettben sem alakult minden a papírforma szerint. Gary Anderson az első mérkőzésén nyögvenyelősen tudta legyőzni a tavalyi ifjúsági világbajnoki döntős cseh Adam Gawlast, aki ráadásul a skót állítása szerint egész mérkőzés alatt sziszegett, amivel nagyon zavarta a kétszeres világbajnokot. Anderson következő mérkőzése nemhogy nehézkesre, hanem katasztrófálisra sikeredett, Simon Whitlock ugyanis játszi könnyedséggel, 5-1-re elpáholta a skótot, akinek így az utolsó mérkőzésen kötelező volt a győzelem Ryan Searle ellen. Ezt sikerült is összehoznia Andersonnak, aki 5-3-ra győzött, így a hibátlan Whitlock mögött másodikként jutott a nyolcaddöntőbe. Aggasztó lehetett azonban számára a mutatott játék mellett, hogy ismét előjöttek derékproblémái, amelyek tavaly alaposan hátráltatták a versenyzésben. Az sem lehetett megnyugtató számára, hogy Michael van Gerwennel kellett mérkőznie, de erről majd később.
A C jelű négyes volt a torna egyik halálcsoportja, hiszen a két női induló egyikén, Lisa Ashtonon kívül mindenkinek közel azonos esélye volt a továbbjutásra. Az, hogy a kiemelt Michael Smith nyerte a csoportot, papírforma eredmény volt, pláne úgy, hogy az angol imponáló, +10-es legaránnyal teljesítette a csoportkört, ezzel pedig bejelentkezett a Grand Slam of Darts esélyesei közé. A másik továbbjutó helyet végül némi meglepetésre a portugál José de Sousa szerezte meg, aki a Smith elleni vereség mellett Ashtont és a nála magasabban rangsorolt lengyel Krzysztof Ratajskit is legyőzte, mutatott játéka alapján azonban abszolút kiérdemelte a továbbjutást.
A D-csoportban kissé világosabbnak néztek ki az erőviszonyok, hiszen két top 10-es játékos: Rob Cross és Dave Chisnall számítottak esélyeseknek, azonban nem volt érdemes lebecsülni az ifjúsági világbajnok Luke Humphriest, sőt még a veterán, igen lassú dobóstílusáról ismert Justin Pipe-ot sem. Cross és Chisnall is behúzta az első mérkőzését, de amíg előbbinek nem okozott különösebb gondot Pipe két vállra fektetése (5-1), addig utóbbi egy fordulatos mérkőzésen tudta 5-4-re legyőzni Humphriest. A második körben egymással játszott a két top 10-es, s némi meglepetésre Chisnall simán verte Crosst (5-2), miközben a két első körös vesztes összecsapásán Humphries csak döntő legben tudta legyőzni a meglepően jól dobó Pipe-ot (5-4). Az utolsó körben Chisnall és Cross is 5-2-es diadalt aratott, így előbbi lett az első, utóbbi pedig a második a kvartettben.
Az E-csoport volt a torna másik halálcsoportja, amelyben a világbajnok Peter Wright, a gyakran top 10-es Ian White, az ősszel remekül játszó Devon Petersen és az októberi World Grand Prix-n nagy meglepetésre döntőt játszó Dirk van Duijvenbode kapott helyet. A továbbjutásra előzetesen Wrightnak és White-nak volt nagyobb sansza, azonban ehhez képest az első fordulóban rögvest borult a papírforma, hiszen a világbajnok 5-4-re kikapott van Duijvenbodétól, míg White 5-2-es zakóba szaladt bele Petersennel szemben. A második fordulóban mindketten győzelmi kényszerben léptek színpadra egymás ellen, ütközetük végül Wright-győzelmet hozott, így a skót reális esélyeket táplált a továbbjutást illetően, de egy utolsó körös győzelem és az eredmények kedvező alakulása esetén még a 0 pontos White is odaérhetett a második helyre. A másik mérkőzésen Petersen simán verte van Duijvenbodét, így a dél-afrikai lényegében már ott érezhette magát a nyolcaddöntőben. Peter Wright talán ebben is bízott, amikor az utolsó mérkőzésen vele került szembe, azonban a vb-címvédő csúnyán leszerepelt: Petersen 5-2-re győzött a mindössze 83-as körátlagot elérő skót ellen, így hibátlan mérleggel jutott tovább, Peter Wright azonban a torna egyik legnagyobb meglepetését okozva ideje korán búcsúzni kényszerült. Kiesése azért is nagy meglepetés, mert nincs egy hónapja, hogy megnyerte utolsó tornáját, az Európa-bajnokságot. A második helyre nagy küzdelemben végül Ian White futott be, aki eggyel jobb legarányának köszönhetően utasította maga mögé Wrightot, míg Dirk van Duijvenbode ezúttal nem tudott nagyot villantani, ugyanis -6-os legaránnyal simán az utolsó lett, azonban Peter Wright elleni győzelmével jelezte, hogy továbbra is veszélyt jelent mindenkire.
Az F-csoportban sem minden úgy alakult, ahogy azt előzetesen várni lehetett. Az, hogy James Wade lett a csoportgyőztes, nem volt meglepő, azonban a második helyre a négyes tagjai közül legalacsonyabban rangsorolt, ugyanakkor szépen fejlődő ausztrál Damon Heta ért oda, aki a Wade elleni sima vereséget követően hasonlóan simán verte a végig szenvedő Glen Durrantet, majd az utolsó fordulóban döntő legben győzte le és ejtette ki a holland dobógépet, Jermaine Wattimenát. Durrant volt a torna talán legnagyobb csalódása, azonban vele kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Grand Slam-et megelőzően egészségügyi problémákkal küzdött, amelyek miatt közel egy hónapot kellett kihagynia októberi Premier League-győzelmét követően, így nem is tudott formába lendülni a mostani tornára, Wattimena pedig úgy lett harmadik, hogy +1-es volt a legkülönbsége.
A G volt talán a legegyértelműbb csoport az idei Grand Slam of Dartson, hiszen a négyesből kiemelkedett a két, néhány hete csapatvilágbajnokságot nyert walesi: Gerwyn Price és Jonny Clayton. Price a torna kétszeres címvédőjeként érkezett Coventrybe, hiszen 2018-ban igen botrányos körülmények között, tavaly viszont komoly erődemonstrációt bemutatva hódította el az Eric Bristow-trófeát. A csoport tagja volt még a selejtezőből bejutott, korábbi vb-negyeddöntős Ryan Joyce, valamint a BDO regnáló, egyben utolsó női világbajnoka, a japán Szuzuki Mikuru is, aki már tavaly is ezen a jogon indulhatott a tornán, s akkor is Gerwyn Price-szal kezdett. A tavalyi mérkőzésük fölényes Price-győzelmet hozott, idén azonban Szuzuki kis híján legyőzte a férfi világranglista harmadik helyezettjét. Többször is vezetett ellene, s meccsnyila is volt, azonban a walesi bírta jobban a végét, így 5-4-re nyert. Játéka azonban nem volt túlságosan meggyőző, így a zsinórban harmadik győzelmével kapcsolatos esélyek kissé halványultak. A másik walesi, Clayton is döntő legben tudott győzni Joyce ellen, tehát, ha nehezen is, de hozta a kötelezőt a két favorit, akik aztán a második körben egymás ellen mérkőztek meg. Mindketten jól játszottak, azonban Price ismét jobban bírta az utolsó legeket, így 5-3 arányban diadalmaskodott, ezzel pedig lényegében bebiztosította továbbjutását, bár matematikai esélye még volt arra is, hogy kiessen. Eközben Szuzuki Mikurunak túl nagy falat volt az eleve nagy darab Ryan Joyce, aki 5-1-re lesimázta mérkőzésüket. Az utolsó fordulóban az angolnak mindenképpen győznie kellett volna Price ellen a továbbjutáshoz, s erre meg is volt az esélye, azonban végül a címvédő ismét döntő legben győzedelmeskedett, így ha nem is a legjobb játékkal, de hibátlan teljesítménnyel megnyerte csoportját, Joyce pedig kiesett, hiszen Clayton lenullázta Szuzukit, így a másik walesi lett a második.
A H-csoportban is kiemelkedett két játékos a mezőnyből, hiszen a World Matchplay-győztes Dimitri van den Bergh és a Premier League-döntős Nathan Aspinall továbbjutására nagy összegben lehetett fogadni Ricky Evansszel és a BDO férfi világbajnokával, Wayne Warrennel szemben. Végül nem kellett csalódniuk azoknak, akik erre fogadtak, hiszen van den Bergh lett az első, Aspinall pedig a második, míg Evans tudott egy becsületgyőzelmet szerezni, ezáltal harmadik helyen végzett. Dimitri van den Bergh mindhárom csoportmérkőzését 100 fölötti meccsátlaggal teljesítette, ami már önmagában is komoly teljesítmény, azonban az első fordulóban Ricky Evans ellen elért 114.85-ös átlagával megdöntötte a Grand Slam of Darts ide vonatkozó rekordját, ami megsüvegelendő eredmény a részéről. Emellett ebben a csoportban született az idei kiírás leggyengébb átlaga is, amelyet Wayne Warren ért el szintén az első fordulóban. A BDO megszűnése miatt idén alig játszó walesi ugyanis Nathan Aspinall ellen 70.08-as átlagot tudott összehozni, ami természetesen egyetlen leg megnyeréséhez sem volt elég.
Az egyenes kieséses szakasz
Ilyen előzmények után érkeztünk el a nyolcaddöntőkhöz, ahol láthattunk simázásokat és drámai csatákat is. Előbbi kategóriába tartozott Michael van Gerwen és Gary Anderson találkozója. A továbbra is derékgondokkal küzdő skót mindössze kettő leget tudott nyerni a holland ellen, aki már-már régi önmagát mutatta a csoportkörben és ezen a mérkőzésen is. 10-2-re győzött, mégpedig 101.81-es átlagot elérve, így egyre többen kezdték a torna legfőbb esélyesének tartani. Szintén nagyon egyoldalú volt James Wade és Ian White mérkőzése, a balkezes angol ugyanis 10-4-re nyert úgy, hogy ellenfele magasabb meccsátlagot ért el. Tovább folytatta menetelését Dimitri van den Bergh, akinek Jonny Clayton volt az újabb áldozata. A belga 103.61-es átlagot elérve 10-3-ra ütötte ki a walesit, aki csupán 88.53-ig tudott eljutni. Több drámai összecsapást is láthattunk a legjobb tizenhat között, s ezek közül kiemelendő a kétszeres címvédő Gerwyn Price búcsúja, aki egy végletekig kiélezett összecsapáson 10-8-as vereséget szenvedett Nathan Aspinalltól. A meccs ugyan szoros volt, de az angol a játék szinte minden elemében fölülmúlta a szívós walesit, így megérdemelten győzött. Price számára nem csak azért fájhatott nagyon ez a vereség, mert így nem tudott triplázni, hanem azért is, mert mivel a világranglistába csak az elmúlt kettő év eredményei számítanak bele, ezért kiesett neki a 2018-as Grand Slam-győzelme, amelynek helyébe csupán egy nyolcaddöntős szereplést, s az azért járó 10 000 fontot tudta behelyezni. Ugyancsak komoly csatát hozott a Michael Smith – Rob Cross mérkőzés, amelyen fölváltva hol az egyik, hol a másik dartsos vezetett, a döntő leget azonban Smith tudta behúzni, így 10-9-es sikerrel bejutott a negyeddöntőbe, ahová még az említetteken túl Simon Whitlock, José de Sousa és Damon Heta tudott eljutni.
A legjobb nyolc között a Price kiesése után immár a fogadóirodák által is a torna legnagyobb esélyesének tartott Michael van Gerwen Simon Whitlockkal került szembe, aki a júliusi World Matchplayen fölényes győzelmet aratott a holland ellen, így abban bízhatott a mérkőzés előtt, hogy ezúttal is borsot tud törni a világelső orra alá. Kezdetben nem úgy nézett ki, hogy az ausztrál most is jobbnak fog bizonyulni, ugyanis van Gerwen stabilizálni tudta 3-4 leges előnyét a mérkőzés első felében, azonban a második szakaszban visszaesett a teljesítménye, amit Whitlock kihasznált: előbb kiegyenlített, majd a döntő legben meg is nyerte a mérkőzést. Ez úgy sikerült neki, hogy van Gerwen hat darab meccsnyilat is elhibázott, s az ausztrál is több eséllyel nem tudott élni, azonban az idegek háborúját végül utóbbi nyerte meg, így idén másodszor is legyőzte a hollandot, aki ellen pedig nem sok sikert tudott aratni pályafutása során. A másik felső ági elődöntő is szoros küzdelmet, a végén pedig meglepetést hozott, ugyanis José de Sousa 16-14-re verte Michael Smitht, azonban az angolra nézve hízelgő ez az eredmény, hiszen de Sousa már 8-2-re is vezetett, s innen sikerült Smithnek egyenlítenie, aki viszont nem bírta a végét, így a portugál immár az elődöntőben találta magát. Az alsó ágon is nagy küzdelmeket láthattunk, ugyanis James Wade 16-13-ra verte Damon Hetát, akitől a negyeddöntős szereplés is egy nagyon szép eredmény, míg Dimitri van den Bergh úgy verte 16-15-re Nathan Aspinallt, hogy végig az angol vezetett, ő pedig csak a legjobbkor, az utolsó legben vette át a vezetést.
Az elődöntőben egy viszonylag sima és egy drámai mérkőzést láthattunk. Amíg José de Sousa a kezdeti nehézségek után 16-12-re legyőzte Simon Whitlockot, s ezzel bejutott élete első major-döntőjébe, addig James Wade és Dimitri van den Bergh öldöklő csatát vívott egymással, amelynek keretében ezúttal is az a játékos győzött, aki az utolsó legben vette át a vezetést. Ez a játékos azonban most nem van den Bergh volt, hanem Wade, aki 15-13-as hátrányból tudta megfordítani a mérkőzést, ezzel karrierje során harmadik alkalommal jutott be a Grand Slam of Darts döntőjébe, amely egyben immár a 23. major-fináléja volt. Ilyen előzmények után jött el a tegnap esti döntő, amelyet Wade kezdett jobban, hiszen 3-0-ra elhúzott, azonban az első szünetre már csak 3-2-es előnnyel mehetett, hiszen de Sousa ha lassan is, de összekapta magát és megérkezett a mérkőzésbe. A folytatásban egyre inkább a portugál vette át az irányítást, miközben Wade egyre több kiszállót rontott el, s tömegben is visszaesett teljesítménye. A harmadik szünetben már de Sousa vezetett, s innentől kezdve Wade-nek még úgy sem volt valós sansza a luzitán dartsos befogására, hogy dobott egy gyönyörű 161-es kiszállót is. De Sousa tartotta pár leges fórját, a mérkőzés végén pedig még növelni is tudta azt, a győzelmet pedig egy bravúros 158-as kiszállóval szerezte meg, ami azt jelenti, hogy a “civilben” konyhai karbantartóként dolgozó José de Sousa, aki mindössze csaknem kettő éve tagja a PDC mezőnyének, megnyerte a Grand Slam of Darts 2020-as kiírását, vagyis első major-döntőjében rögtön fölért a csúcsra. De Sousa érthetően a könnyeivel küszködött a mérkőzés utáni percekben és a díjátadás során is, hiszen családját és portugáliai életét is hátra kellett hagynia ezért a győzelemért. Diadalával 125 000 fontot tehet zsebre, amivel – közel húsz helyet javítva – fölugrott a világranglista 15. helyére, egyben bejelentkezett a december 15-én startoló 2021-es világbajnokság esélyesei közé is.
José de Sousa győztes kiszállója:
Hivatalosan még egy verseny van hátra az idei évből a PDC-nél, ez pedig nem más, mint a hétvégén megrendezendő Players Championship Finals, amelyre a hasonló nevű sorozat 64 legjobb játékosa kvalifikálta magát. Természetesen a Grand Slam of Darts sztárjait is látni fogjuk a viadalon, úgyhogy érdemes lesz azt a versenyt is figyelemmel kísérni. Én is így teszek, s hétfőn jönni fogok annak a tornának az összefoglalójával is!
#NeViseljMaszkot
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: PDC/Lawrence Lustig