VIDEÓKKAL – A férfi világbajnokság vasárnapi döntőjével véget ért a 2020-as teniszszezon, amely rövidsége dacára sok emlékezetes pillanatot okozott nekünk, s több nagy teljesítményt is láthattunk. A Sportudvar igyekszik összefoglalni a nemzetközi és a hazai tenisz idei legfontosabb eredményeit, történéseit.
HIRDETÉS
Leeresztették a függönyt vasárnap este Londonban. Azzal, hogy Danyiil Medvegyev megnyerte a férfi világbajnokságot, véget ért a 2020-as teniszidény, amely rövid időtartama ellenére is egy érdekes szezon volt, amely számos olyan eredményt és történést hozott, amelyekről érdemes megemlékezni. A Sportudvar most a teljesség igénye nélkül összefoglalja az idei esztendő eseményeit.
Djokovics: Egyszer fent, egyszer lent
Kétszínű éven van túl Novak Djokovics. Elsőre furcsának tűnhet ez a megállapítás, de ha azt nézzük, hogy tavasszal verhetetlen volt a szerb klasszis (18 győzelem mellett egyetlen veresége sem volt márciusig, s megnyerte az Ausztrál Opent), az év második felében azonban inkább a botrányok és a megosztó megnyilvánulások jellemezték tevékenységét, miközben az eredmények nem igazán jöttek, akkor már tisztábban láthatunk ezen a téren. Djokovics nagy esélyese volt szeptemberben a US Opennek, azonban a nyolcaddöntőben egy dühében nagy erővel hátraütött labdával véletlenül nyakon találta az egyik vonalbírónőt, akit ápolni kellett a történtek után. A szerbet tette miatt leléptették, vagyis kizárták a tornáról, ezzel elszenvedte első vereségét idén. Djokovics eleve feszült állapotban érkezett New York-ba, mivel nem sokkal korábban új játékos-szakszervezet létrehozatalát hirdette meg, azonban kollégái megosztottak voltak kezdeményezését illetően. Emellett a vonalbírói munka megszüntetésével, az ötszettes mérkőzésekkel és egyéb megnyilvánulásaival (köztük a bosznai-hercegovinai „csodapiramisban” tett látogatásával) eléggé megosztotta a közvéleményt. Mindez az eredményeire is hatással volt, mivel utolsó nyolc mérkőzéséből négyet is elvesztett, így pl. Bécsben 6-2, 6-1-re kapott ki Lorenzo Sonegótól a negyeddöntőben, majd a világbajnokság csoportkörében 6-3, 6-3-ra maradt alul a későbbi győztes Danyiil Medvegyevvel szemben, majd az elődöntőben Dominic Thiem is legyőzte. Röviden összefoglalva: kétszínű éve volt Novak Djokovicsnak – az első fele fényes, a második fele sötét, vagy legalábbis szürke volt.
Nadal: A megújulás képessége
Kezdetben úgy tűnt, hogy minden fölzaklatta. Idegesítette az igen kurtára visszavágott salakszezon, amelynek keretében különösen fájó volt számára a római torna negyeddöntőjében Diego Schwartzmantól elszenvedett veresége. Nem hatottak rá megnyugtatóan a Roland Garros sajátos körülményei sem, ugyanis hangot adott abbéli sajnálkozásának, hogy csupán ezer néző előtt játszhatott, valamint hogy a mérkőzéseken kívül gyakorlatilag csak a szállodában tartózkodhatott, nem mehetett sehová. Az sem segítette igazán a helyrebillenésben, hogy Jannik Sinner elleni negyeddöntőjét 22:30-ra tűzték ki, mely aztán 1:28-kor ért csak véget. Rafael Nadal a megszokások és a babonák embere, márpedig idén nem sok szokványos dolog történt a teniszben, úgyhogy nem csoda, hogy nem volt teljesen nyugodt. Sportemberi nagyságát mutatja, hogy mégis sikerült túllendülnie ezeken a problémákon, s 13. alkalommal is megnyerte a francia nyílt bajnokságot, melynek döntőjében igen simán: 6-0, 6-2, 7-5-re verte Novak Djokovicsot. Ez volt egyben a 100. győzelme (2 vereség mellett) a Roland Garroson, ami egészen elképesztő mérleg. A spanyol a szezon utolsó heteiben is remekül teljesített, hiszen elődöntős volt a párizsi keménypályás 1000-es versenyen, majd a múlt heti vb-n is, vagyis sikerült megújulnia, ami szükséges volt ahhoz, hogy ott maradhasson a csúcson, ahová a 2000-es évek közepén sikerült fölmásznia, s azóta sem tudták leverni onnan. Nadal most 34 éves. Ennyi idősen szerezte meg november elején pályafutása 1000. győzelmét, amellyel Roger Federer, Ivan Lendl és Jimmy Connors után negyedikként léphetett be az „ezredesek klubjába”. Mindent egybevetve, Rafael Nadal sikeresen túltette magát a nehézségeken, és ismét egy sikeres évet zárhat.
A női tenisz vitalitása
A férfi mezőnyben már évek óta ugyanaz a lemez forog. A hölgyeknél viszont – annak dacára is, hogy a női tenisz számára sportszakmailag és anyagilag is nagy jelentőséggel bíró ázsiai őszi szezon idén elmaradt – folytatódott az elmúlt évek nagy kavarodása, ismét új nevek tűntek föl a horizonton, akik közül egyvalaki rögvest a csúcsra is jutott. Természetesen Iga Swiatekről, a 19 éves lengyel lányról van szó, aki októberben nagy meglepetést okozva megnyerte a Roland Garrost, de győzelmének jogossága felől nem lehet kétségünk, mivel a torna előrehaladtával egyre magabiztosabban és ellenállhatatlanabbul játszott, aminek megkoronázása volt a Sofia Kenin ellen két sima szettben megnyert finálé. Swiatek emellett egy elég szimpatikus játékos benyomását is keltette, akit nagyon földobott, hogy legalább egy „maroknyi” számú közönség látogathatta a párizsi meccseit, hiszen sokszor buzdította is a nézőket, hogy szurkoljanak neki. Azt hiszem, sokat fogunk még hallani róla a következő években, évtizedekben. Nem szabad szó nélkül elmennünk Kenin mellett sem, aki ugyan a Roland Garros döntőjében – kis képzavarral élve – nem igazán tudott labdába rúgni, de az év elején megnyerte az Ausztrál Opent. Az amerikai is mégcsak 22 esztendős, vagyis Iga Swiatekhez hasonlóan még rá is sok szép év, évtized várhat a teniszben. Egy másik amerikainak, a már 39. évét taposó, a világranglistán azonban még mindig 11. Serena Williamsnek már nem volt ennyire sikeres 2020. Idén sem tudta megszerezni az évek óta hőn áhított 24. Grand Slam-győzelmét, amellyel pedig befoghatná a legendás Margaret Courtot ebben az összevetésben. A 2017-es Ausztrál Open megnyerése óta csupán négy döntőt játszott (egyiket sem idén), de mindegyiket elvesztette. Persze nem szabad elfelejteni, hogy 2018-19-ben szülése miatt több hónapot kihagyni kényszerült, de hogy az elmúlt másfél évben sem tudta visszanyerni régi formáját, egy kissé már aggasztó, elsősorban a korát tekintve. Meg kell emlékeznünk Oszaka Naomiról is, aki idén másodszor nyerte meg a US Opent, s folytatta azon sorozatát, amelynek keretében 2018 óta évente nyer egy Grand Slam-címet. Ő is csak 23 éves, s jó eséllyel a következő évek egyik, ha nem a legjobb játékosa lehet. A leírtak alapján elsőre furcsának tűnhet, de a jelenlegi világelső nem közülük kerül ki, ugyanis az ausztrál Ashleigh Barty annak ellenére is őrzi vezető pozícióját, hogy idén csupán négy tornán vett részt, utolsó szereplésére pedig februárban került sor. 14 mérkőzéséből 11-et megnyert, 3-at elveszített, ugyanakkor megnyerte az adelaide-i tornát, az Ausztrál Openen pedig elődöntőt játszott. Barty jobbnak látta, ha Ausztráliában marad, s nem utazgat szerte a világban. Kíváncsian várhatjuk, hogy az új év elején, amikor hazájában lesznek az első versenyek, milyen formát fog mutatni. Egy biztos, hogy jövőre is izgalmas évre van kilátás a női teniszben.
Thiem és az új generáció közelít
Most már hosszú évek óta körvonalazódik egy olyan generáció, amely egy szép napon le fogja váltani a férfi szakágat idestova másfél évtizede uraló Federer-Nadal-Djokovics hármast. Idén Dominic Thiem került a legközelebb a gigászokhoz, ugyanis ő tudta kihasználni Djokovics kizárását, mivel megnyerte a US Opent, az Ausztrál Openen és a vébén pedig döntőzött. Sikeres éve volt Danyiil Medvegyevnek is, aki vasárnap megnyerte a világbajnokságot (Nadalt és Thiemet legyőzve), november elején pedig a párizsi 1000-es tornát is. Meg kell említeni még a korábbi világbajnok Sztefanosz Cicipaszt is, akinek idei legnagyobb eredménye az volt, hogy öt szettre kényszerítette Novak Djokovicsot a Roland Garros elődöntőjében. Alexander Zverev (aki mostanában zaklatási ügye miatt szerepelt sokat a hírekben) elődöntős volt az Ausztrál Openen, s finalista a US Openen, a világranglistán 12. Denis Shapovalov, vagy a 10. Matteo Berettini pedig folytatták fejlődésüket. A jó eredmények dacára nem sok esély mutatkozik arra, hogy 2021-ben sor kerül az őrségváltásra a férfi teniszben. Nadal és Djokovics előtt még van több jó év is, Federer pedig egy év kihagyás után, teljesen regenerálódott állapotban térhet vissza jövőre, így jó eséllyel ő is fog még tornákat nyerni. Az új generáció tagjai kicsit már frusztráltak lehetnek emiatt, hiszen szeretnének az élre kerülni, de a türelem rózsát terem. Jövőre is sokat fognak fejlődni, s ki tudja, lehet, hogy 2022 már az ő évük lesz.
Federer kihagyott majd’ egy évet, de még nem tűnt el
Bár lehet, hogy Nadal és Djokovics szurkolói nem értenek velem egyet, de szerintem mindmáig Roger Federer a férfi tenisz, sőt, az egyetemes tenisz vitathatatlanul legnagyobb alakja. Mondom ezt úgy, hogy Ashleigh Bartyhoz hasonlóan neki is igen csonka év volt 2020, mivel áprilisban bejelentette, hogy az év hátralévő részét arra szánja, hogy teljesen rendbejöjjön az elmúlt évek térdsérüléseiből, ezáltal kicserélve érkezzen meg 2021-be. A lábadozás időszakát sem töltötte tétlenül, hiszen ha már versenyekre nem járt, otthonról azért igyekezett sokat tenni a tenisz érdekében. Anyagi segítséget nyújtott több társával együtt az alacsonyabban rangsorolt, a sok elmaradt torna miatt nehéz pénzügyi helyzetbe került játékosoknak, valamint fölvetette az ATP és a WTA, azaz a férfi és a női tenisz szervezeti fúzióját a sportág könnyebb kormányozhatósága érdekében. Ezzel egy vitát indított el, aminek ki tudja, mi lesz a vége, de arra már mindenképpen jó volt, hogy mások is elmondják véleményüket a tenisz állapotáról, s abban sokan egyet értenek a svájcival, hogy változásra van szükség. Federer novemberben otthon újrakezdte az edzéseket abban bízva, hogy az Ausztrál Openen visszatérhet a pályára. A napokban egy egészen döbbenetes tény látott napvilágot vele kapcsolatban: november közepén az 1000. hetét kezdte meg a világranglista első húsz helyezettje között, amire még soha senki nem volt képes. Úgy hozta ezt össze, hogy idén alig játszott, igaz, a világranglisták tavaszi befagyasztása sokat segített neki eme történelmi tett elérésében, de ez abszolút semmit nem von le az érdemeiből. Kíváncsian várhatjuk, milyen állapotban tér vissza, s ekkora szünet után is képes lesz-e a legjobbak szintjén játszani.
Mi történt a magyarokkal?
Összefoglalónk végén természetesen nem utolsósorban tekintsünk vissza a magyar játékosok idei teljesítményére, hiszen szerencsére 2020-ban is sok jó eredményről tudunk beszámolni. Ez elsősorban Fucsovics Mártonra igaz, aki az idei három Grand Slam-torna közül kettőn is bejutott a legjobb 16 közé. Ausztráliában – csakúgy, mint 2018-ban – Roger Federer állította meg, aki ellen viszont ezúttal első magyarként szettet tudott nyerni. A Roland Garroson egy hatalmas diadalt aratott: a legjobb 64 között legyőzte Danyiil Medvegyevet, a későbbi világbajnokot. Ez volt az első eset, hogy top 10-es játékos ellen tudott győzedelmeskedni. Végül Párizsban is a nyolcaddöntő jelentette a végállomást a nyíregyházi játékos számára, akin egy másik orosz, Andrij Rubljov bosszút állt Medvegyev legyőzéséért. Ennek ellenére nagyon komoly eredményt ért el, hiszen a salakos GS-tornán ez volt az eddigi legjobb szereplése. A US Openen a 3. fordulóig jutott el, ahol Frances Tiafoe ejtette ki. Eddigi legerősebb évén van túl Marci, akit az ATP honlapján októberben Vasembernek neveztek. Teljes joggal. Hatalmas küzdő, aki nem ismer lehetetlent, s aki még a legkilátástalanabb helyzetből is képes kikecmeregni. Ez a tulajdonsága pedig arra predesztinálja, hogy rövidesen még magasabban jegyzett játékossá válhat. Reméljük, sikerül neki. Emlékezzünk meg Babos Tímeáról is, aki folytatta sikerszériáját párosban Kristina Mladenovic oldalán. Ugyan a US Openen utóbbi kizárása miatt ő sem folytathatta szereplését, de az Ausztrál Openen és a Roland Garroson sem találtak legyőzőre. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha megrendezték volna a világbajnokságot, akkor ott is megvédték volna címüket. Minden esély megvan arra, hogy amennyiben jövőre is együttmarad ez a páros, akkor 2021 is az ő évük lesz. Végezetül érdemes még szót ejteni Balázs Attiláról, aki az év elején pár hétig a legmagasabban rangsorolt magyar férfi játékos volt, s aki az esztendő második felében ott volt a US Openen és a Roland Garroson is. Előbbin az első, utóbbin a második fordulóban esett ki, de az ő esetében mindenképpen jó jel, hogy Fucsovics Márton mellett másik magyarként most már rendszeresen kvalifikálni tudja magát a Grand Slam-ekre, ezáltal sokat tud fejlődni. Reménykedhetünk abban, hogy jövőre Marcihoz hasonlóan neki is sikerül szintet lépnie. Arra is van esély, hogy az új vezetés rendezi a zűrös viszonyokat a Magyar Tenisz Szövetségben, de ennek kimenetele még bizonytalan. Reméljük, ezen a téren is pozitívumokról adhatunk hírt 2021-ben.
#NeViseljMaszkot
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: Panoramic