Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > Pogacar, Roglic, Valter Attila – a kerékpárszezon összegzése

Pogacar, Roglic, Valter Attila – a kerékpárszezon összegzése

VIDEÓVAL – Egy sok szempontból különleges, ugyanakkor magas színvonalú és izgalmas idényt zárt 2020-ban a kerékpársport. Alig pár hónapos volt a szezon, ám ez idő alatt szinte minden versenyt lebonyolítottak. Hosszú idő után ismét volt magyar indulója három hetes nagy körversenynek, miközben a sportágat egy szomszédos kis ország két klasszisa uralta. Láttunk nagy föltámadásokat, de sajnos nem egy nagy bukást is. Ebben a cikkben sok olyan momentum kerül fölelevenítésre, amelyre valószínűleg évek múltán is emlékezni fognak a sportág szerelmesei, követői.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!
Az év versenye: Flandriai kör

Nehéz dolgunk van, ha ki szeretnénk választani az idei esztendő legemlékezetesebb versenyét, hiszen szinte alig akadt olyan viadal, amelyen ne történtek volna olyan események, amelyekről még évtizedek múltán is beszélni fogunk. Számomra a 2020-as szezon legjobban megmaradt kerékpáros élménye az volt, amikor a flandriai körversenyen három nagy név: Mathieu van der Poel, Wout van Aert és Julian Alaphilippe meglógott a mezőny elől. Elég hamar eldőlt, hogy hármójuk közül fog kikerülni a verseny győztese, azonban a trió csakhamar duóvá fogyatkozott. Történt ugyanis, hogy Alaphilippe éppen a harmadik helyen, közvetlenül két riválisa mögött haladt, amikor valószínűleg sportigazgatójával kommunikált a rádión, s emiatt későn vett észre egy, egyébként nem túl szerencsés helyen, az ideális ív mellett guruló motorost, akinek nemes egyszerűséggel nekiment. Hatalmasat bukott, és megsérült a karja, vagyis az a szezon, amelyben világbajnoki címet ünnepelhetett, brutális véget ért számára. A jobb kezén két ujja is eltörött, emiatt meg kellett műteni, ezáltal pedig hosszú hónapokig nem lesz versenyképes állapotban. Ugyanakkor valószínű, hogy az év elején, amikor elkezdődnek az edzések, már biciklire tud pattanni. A flandriai kört végül egyébként van der Poel nyerte, aki lesprintelte van Aertot a befutónál.

Forrás: Luc Claessen / Photo News

A verseny befutója:

Az év versenyzője: Tadej Pogacar

Ebben a kategóriában már könnyebb volt a döntés, hiszen nem mindennap akad példa arra, hogy valaki a Tour de France utolsó előtti szakaszán ledolgozza közel egy perces hátrányát az összetett éllovasával szemben, s ezzel nyerje meg a világ legrangosabb és sokszor legkeményebb kerékpárversenyét. A szlovén Tadej Pogacar idén pontosan ezt mutatta be. A francia körverseny egyébként a szlovénekről szólt, hiszen a viadal nagy részében a kis balkáni ország egy másik kiválósága, Primoz Roglic állt az összetett élén, azonban a 20. szakasz keretében megrendezett időfutamot nem tudta jól teljesíteni, miközben honfitársa fantasztikusan nyomta, ezzel megelőzte. Pogacar az 57 másodperces hátrányból 59 másodperces előnyt kovácsolt, amit természetesen a zárószakaszon nem adott ki kezéből, így első Tour de France-indulása alkalmával rögvest a csúcsra ért. Egy nappal 22. születésnapja előtt ünnepelhetett a párizsi dobogó tetején, ezzel 1904 óta ő lett a Tour de France legfiatalabb győztese. Nem semmi!

Az év fölfedezettje: Marc Hirschi

A szezon kezdete előtt a Sunweb-csapat 22 éves svájci tehetsége még nem sok jó eredménnyel rendelkezett a profik között. 2018-ban megnyerte az U23-as világbajnokságot, azonban 2019-ben a legjobb eredménye egy 3. hely volt a San Sebastián-i klasszikuson. Ebben az évben viszont valósággal robbantott: a Tour de France-on egy 2. hellyel indított, majd egy 90 (!) kilométeres szökést bemutatva szakaszt nyert. Ezt követően bronzérmes lett a világbajnokságon (immár a felnőttek között), majd megnyerte a Fléche Wallonne-t és 2. helyen végzett a Liége-Bastogne-Liége versenyen, amelynek sprintjében Julian Alaphilippe a helyezkedésével akadályozta a haladásban, ha ez nincs, akár ott is nyerhetett volna. A svájciak korábbi időfutamkirálya, Fabian Cancellara által protezsált Hirschi idén megmutatta, hogy van potenciál benne és a közeljövőben sokra viheti még.

Az év mondata: “Néhányan azt fogják mondani, hogy szerencsém volt”

Ezt kijelentést Theo Gheoghegan Hart, a Giro d’Italia váratlan győztese, az Ineos (egykor Sky) 25 éves brit kerekese tette. A fiatal kerékpáros azután, hogy csapatának első számú versenyzője, Geraint Thomas ideje korán az olasz körverseny föladására kényszerült súlyos bukása miatt, valósággal kibújt a bőréből, és bejelentkezett a végső győzelemért. Két szakaszt is nyert, ezek közül az egyiket az olasz Alpok egyik legkeményebb hegyén, a Sestrierén. Ennek ellenére az összetett győztesének járó rózsaszín trikó sorsa csak az utolsó szakaszon, a Milánóban rendezett egyéni időfutamon dőlt el. Gheoghegan Hart az ausztrál Jai Hindley-vel vívott nagy csatát az első helyért, s végül ő győzött 39 másodperces előnnyel, ezzel pedig élete toronymagasan legnagyobb sikerét aratta október végén. A díjátadást követően a következő nyilatkozatot adta: “Biztos vagyok benne, hogy néhányan azt fogják mondani, hogy szerencsém volt. Ambiciózus vagyok és természetesen nem szeretném, hogy ez legyen az egyetlen alkalom az életemben, amikor elsőként tekerek át a célvonalon egy ekkora versenyen, azonban ebben a sportágban a dolgok változnak, a lehetőségek pedig jönnek és mennek”.

Az év ellenállója: Primoz Roglic

Azután, hogy Tadej Pogacar a végén orozta el előle a sárga trikót a Tour de France-on, Primoz Roglic nem tört össze. Megnyerte a Liége-Bastogne-Liége-t, hatodik lett a vébén, majd megvédte címét a Vueltán. Benne volt a félelem, hogy a francia körhöz hasonlóan a spanyol háromhetesen is elvérezhet, azonban végül maga mögé utasított mindenkit, így legfőbb üldözőjét, Richard Carapazt is, akit csupán 24 másodperccel tartott maga mögött. Roglic négy szakaszt is nyert a Vueltán, vagyis a síugróból lett kerékpáros abszolút megérdemelten őrizte meg a piros trikót. Győzelmének értékét növeli, hogy gyorsan ki tudta heverni a Tour de France-on történteket, pedig nem biztos, hogy mindenki hasonló gyorsasággal lendülne túl egy ilyen eseményen.

Az év száma: 14

Arnaud Démare, a Groupama-FdJ sprintere nyerte idén a legtöbb, szám szerint 14 szakaszt a különböző versenyeken. Ezzel megelőzte a 12 etapot nyerő Primoz Roglicot, a 9-9 szakaszt behúzó Tadej Pogacart és Remco Evenepoelt, a 8-szoros győztes Pascal Ackermannt és a 7 szakaszt nyerő Sam Bennettet. Démare sikerei közül kiemelendő, hogy négy szakaszt nyert a Giro d’Italián (ezzel megszerezte a legjobb sprinternek járó ciklámen színű trikót), megnyerte a francia országúti bajnokságot, diadalmaskodott a Milánó-Torinón, illetve megnyerte a vallon és a Poitou-Charentes-i körverseny összetettjét is. Fantasztikus eredménysor egy olyan szezonban, amikor nem tudtak minden versenyt megrendezni.

Az év drámája: Fabio Jakobsen

A szezon augusztusi folytatásakor az első versenyek egyike volt a Tour de Pologne, azaz a lengyel körverseny, amelynek első szakasza azonban kis híján tragédiával végződött. A holland Fabio Jakobsen, a Quick Step sprintere éppen a szakaszgyőzelemért hajtott, amikor az utolsó métereken valósággal kirepült a kordonok és reklámtáblák közé, s mivel csúnyán beverte az arcát az aszfaltba, ezért életveszélyes sérülésekkel kellett kórházba szállítani, ahol napokig kómában tartották és több műtéten esett át, mielőtt fölébredhetett volna. Összesen 130 öltés kellett ahhoz, hogy összerakják ripityára törött arcát. Jakobsen bukását honfitársa, Dylan Groenewegen idézte elő, akinek félreérthetetlen könyökmozdulata vezetett a döbbenetes eseményekhez. Jakobsen csapatfőnöke első felindulásában azzal fenyegetőzött, hogy börtönbe juttatja Groenewegent, aki nem győzött bocsánatot kérni mindenkitől a történtek miatt. Néhány héttel ezelőtt a nemzetközi szövetség kilenc hónapra eltiltotta a hollandot a baleset okozása miatt, aki állítása szerint tanult az incidensből, s a jövőben körültekintőbb lesz a hasonló szituációkban. Jakobsen eközben gyógyulgat, szeptember végén pedig már kerékpárra is pattanhatott, igaz, az edzések megkezdése és a versenyekre való visszatérés még jócskán várat magára.

Forrás: bicycling.com
Az év csalódása: Chris Froome

A brit, aki szinte legyőzhetetlen volt a 2010-es évek versenyein (4 Tour de France-, 2 Vuelta- és egy 1 Giro d’Italia-győzelem), idén nem került be az Ineos Tour de France-keretébe, ami persze abból a szempontból érthető volt, hogy egyrészt még nem volt tökéletes formában, másrészt pedig a csapat a címvédő Egan Bernal köré épült. Ebben a szituációban ugyanakkor az is szerepet játszhatott, hogy addigra már eldőlt, hogy ez lesz Froome utolsó éve az Ineosnál, mivel jövőre már az Izrael Start Up Nation versenyzője lesz. A Giro d’Italiát előre tervezetten kihagyta, a Vueltán viszont indult, azonban utolsó ineosos versenye nagyon gyengén sikerült: 98. lett az összetettben, a végső győztes Primoz Roglictól 3:32:14 perccel maradt el. Ezzel nem csak a legjobbaktól, hanem saját legjobbjától is fényévekkel elmaradt. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy csupán a csapata iránti tisztelete és elköteleződése vezette arra, hogy teljesítse a komplett spanyol kört. Chris Froome a tavalyi Dauphinén elszenvedett súlyyos sérüléséből sem tudott teljesen rendbejönni, ugyanakkor a szakértők nagy része úgy látja, még nincs túl pályafutásának zenitjén. Bradley Wiggins, a 2012-es Tour de France győztese, az Eurosport szakértője szerint egykori csapattársa rövidesen ismét az a versenyző lesz, aki volt. Maga Froome is osztja ezt a véleményt, ugyanis a Twitteren több ízben is arról posztolt, hogy még érez magában annyit, hogy ismét fölérjen a csúcsra. “Higgyetek nekem, sikerülni fog” – írta egyik üzenetében. A brit jövőre tehát már új csapatban próbálkozhat, meglátjuk, milyen eredménnyel.

Az év magyar sikere: Valter Attila

Végül, de nem utolsó sorban mindenképpen szót kell ejtenünk Valter Attiláról (a kiemelt képen), arról a versenyzőről, aki közel másfél évtized után első magyarként indulhatott háromhetes körversenyen. Attila a CCC-csapat színeiben a Giro d’Italián indult, amelyet tisztességesen, sőt mi több, eredményesen végig is tekert, ugyanis a fiatalok köött az első tízben, az összetettben pedig az első harmincban, egész pontosan a 27. helyen zárt. Ez egy olyan eredmény, amelyet őmaga is azonnal aláírt volna a verseny előtt. Aláírnivalója azonban így is akadt, hiszen jövőre már a Groupama-FdJ csapatát fogja erősíteni, amely évek óta a legerősebb együttesek közé tartozik. A franciák azért tartanak igényt Attilára, mert szinte mindenféle versenytípusban (sík szakasz, hegyi szakasz, időfutam) jó teljesítményre képes, s a jövőben akár a legjobbak közé is kerülhet. Kvalitásait már az olasz kör előtt is több ízben megvillantotta, így pl. az idei Tour de Hongrie-n is, amelyen ugyancsak jó másfél évtized után az első hazai győztesnek bizonyult, miután a Kékestetőn lezajlott utolsó befutó során lehajrázta a mezőnyt, s olyan előnyt hozott össze magának, amellyel megnyerte a viadalt. Nagyon bízhatunk abban, hogy Valter Attila új csapatában is remekül helyt fog állni, sőt, még magasabb szinten tud majd versenyezni. Amennyiben ez megtörténik, akkor lehet, hogy egy év múlva még nagyobb sikerekről számolhatunk majd be vele kapcsolatban.

#NeViseljMaszkot

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

A kiemelt kép forrása: 24.hu

Top
%d bloggers like this: