Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > A Tour de France legfőbb tanulságai

A Tour de France legfőbb tanulságai

A hétvégén befejeződött a Tour de France. A világ legrangosabb kerékpárversenyének 107. kiírása sokáig úgy tűnt, hogy korán eldőlt, azonban az utolsó előtti szakaszon, az időfutamon a szlovén Tadej Pogacar őrületes hajrával megelőzte honfitársát, Primoz Roglicot, s ő viheti haza a sárga trikót. A franciák ezt a Nagy Kört sem teszik ki az ablakba, mivel egyetlen versenyzőjük sem fért be az első tízbe. A Sportudvar összefoglalja, hogy semleges szemmel nézve mik voltak az idei verseny legfőbb pozitív és negatív történései.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!
POZITÍVUMOK
Az útvonal

A mezőny idén kizárólag Franciaországot érintette. Eredetileg is ez volt a terv, úgyhogy ezen a fronton nem kellett változtatásokat eszközölni. A verseny Nizzából rajtolt el, amelynek környékén került sor az első három szakaszra. Az 1. és a 2. etap borús, esős időben zajlott le, ami sajnos több bukást is eredményezett. Később sosem látott mértékű szeptemberi hőhullám árasztotta el az országot – gyakran 34-35 fokos hőségben kellett tekerniük a versenyzőknek, ami ugyan szintén rendkívül megterhelő, de így is jobb, mint a tavalyi verseny, amikor nem egyszer 40 fokos melegben kellett teljesíteni egy szakaszt. Voltak olyan szakaszok, amelyeken hazaértek a szökevények és voltak olyan szakaszok is, amelyeken sprintbefutó döntött. Az utolsó másfél hét tartogatta az igazán nehéz etapokat: először a szigetről szigetre menő szakasz dolgoztatta meg igazán a versenyzőket, majd az utolsó hét kiemelt, vagy első kategóriás emelkedői szolgáltattak izgalmakat. Hab volt a tortán a szombati időfutam, amelynek befutója a Planches des Belles Filles nevezetű csúcson volt. Nagyon bevált helyszíne ez a Tour de France-nak, mivel 2012 óta már ötödjére járt itt a mezőny, ám most volt először példa arra, hogy egy időfutam befutója volt itt. Ez a csúcs eredményezte az évek óta nem látott véghajrát, amelynek keretében az összetett 2. helyezettje le tudta dolgozni közel egy perces hátrányát az éllovassal szemben.

A feszültség és az ifjú generáció fellépése

Sosincs rosszabb annál, amikor egy versenyzőnek a Tour de France előrehaladtával szépen fokozatosan kell visszavennie a vágyaiból, célkitűzéseiből: először mindenki a sárga trikót tűzi ki maga elé célul, aztán egyre több és több embernek kell a dobogót, később a top tízet, végül pedig a tisztes helytállást és célbaérést megcéloznia. Ez egy mély stagnáláshoz hozzájáruló és az unalommal határos hozzáállás. Idén is többen akadtak, akik átélték ezt, de nem Tadej Pogacar, vagy ahogy a magyar szurkolók elkeresztelték: Pogácsás Tádé. A fiatal szlovén tehetség megmutatta, hogy a mindenáron győzni akaró személyiség igenis a csúcsra repítheti az embert a világ legrangosabb és sokszor legkeményebb három hetes versenyén.

Pogacar hosszú időn keresztül a 2. helyet foglalta el az összetettben Primoz Rogliccsal szemben, azonban hátránya sosem volt olyan nagy, amely miatt honfitársa igazán megnyugodhatott volna. Az így folyamatosan fönnálló feszültség végül megtette hatását: Roglic az időfutamon ugyan összességében remek időt ért el, azonban Pogacar olyat robbantott, amellyel nem tudott mit kezdeni, így alig 24 órával előtte letehetett arról az álmáról, hogy a Champs-Élysées-n ő húzhatja föl a sárga trikót. 2012 után először van példa arra, hogy az első két helyet ugyanannak a nemzetnek a versenyzői bérelték ki – akkor a brit Bradley Wiggins-Chris Froome kettősnek sikerült ugyanez.

Mindenképp említést kell tenni a 35 éves ausztrál Richie Porte-ról is, akit már tíz évvel ezelőtt is a Nagy Kör esélyesei között emlegettek, azonban az elmúlt évtized inkább a bukásokról, sérülésekről szólt az ő esetében. Nem véletlenül volt nagy az aggodalom körülötte egyrészt az elmúlt évek negatív tapasztalatai, másrészt életkora miatt, hogy ennyi idősen képes lesz-e bírni a nagy terhelést. Végül olyannyira bírta, hogy a szombati időfutamon szerezte meg az összetett harmadik helyét.

Pogacaron kívül mások is megmutatták magukat a fiatal generációból. Mindenképp kiemelendő a svájci Marc Hirschi, aki megnyerte a 12. szakaszt és szerintem az egész verseny legaktívabb résztvevője volt, de nem szabad elfeledkezni a német Lennard Kämnáról sem, aki a 16. etapot vitte el. Ami a csapatok versengését illeti, a Sunweb 3 szakaszt nyert, miközben a Peter Sagan fémjelezte Borának csak a már említett, Kämna-féle siker jött össze.

NEGATÍVUMOK
Esélytelen esélyesek

A nizzai startvonalon ott volt a címvédő Egan Bernal, a tavaly sokáig vezető Julian Alaphillippe, a további francia esélyesek: Thibaut Pinot és Romain Bardet, illetve az évek óta rendre favoritnak kikiáltott, de mindig elvérző Nairo Quintana is. Ekkor még őket tartották a verseny esélyeseinek. Pinot, Quintana és Bardet azonban ideje korán kiszállt a sárga trikóért folytatott versengésből, mivel mindhárman buktak a verseny korai szakaszában, s ugyan célbaértek Párizsban, de ezt jelentős hátránnyal tették. A Tour de France-t évek óta uraló Ineos-csapatnak, amely 2012 óta egy kivételével az összes Nagy Kört megnyerte, idén egy szakaszgyőzelmen kívül semmi sem jött össze. Bernal el sem jutott Párizsba, szerdán ugyanis föladta a versenyt. A szombati napon Richard Carapaznak még volt esélye a pöttyös trikó megszerzésére, azonban végül azt is Pogacar vitte el, így az Ineos trikó nélkül maradt. Hozzájuk hasonlóan a B-tervre kellett átállnia a Groupama-Francaise Des Jeux-nek és az Arkéa-Samsicnak is, amelyek szintén egy élmenőre (Pinot-ra, illetve Quintanára) építették föl az egész Tour de France-ukat, végül azonban semmit sem értek el.

Gyenge francia szereplés

A tavalyi versenyen látottak alapján a gall sportközvélemény sokat várt, vagy inkább csak remélt idén Julian Alaphillippe-től és Thibaut Pinot-tól. Mindkettejük esetében a legdurvább győzelmi álmok fogalmazódtak meg, azonban végül a franciák leestek a magas lóról. Összesen két hazai szakaszgyőzelem született (Alaphillippe a 2. szakaszt nyerte meg Nizzában, Nans Peters pedig Loudenvielle-ben diadalmaskodott a 8. etapon), s Alaphillippe révén három napig a sárga trikó is francia kezekben volt. A legjobb gall végül azonban Guillaume Martin lett, akinek 11. helye ugyanakkor ahhoz képest elég nagy csalódás, hogy állt a 3. pozícióban is. Csaknem 17 perccel maradt alul Tadej Pogacarral szemben. Rajta kívül még két francia: Warren Barguil (14.) és Pierre Rolland (18.) fért be az első húsz közé. A francia csapatok közül a Vital Conceptnek lehettek vérmes reményei a szakaszgyőzelmet és a top tízes végeredményt illetően, végül azonban ezek nem valósultak meg.

Az erős gyanú

Sajnos a kerékpározást és különösen a Tour de France-t hosszú éveken át bemocskoló doppingbotrányok ma is éreztetik hatásukat, ami tegnap kapott új erőre. Többen is értetlenül állnak Tadej Pogacar szombati produkciója előtt. A 22. születésnapját éppen tegnap ünneplő szlovénnek a hegyi befutóval végződött időfutamon bemutatott hatalmas fordítását nem egy ember szúrós szemekkel figyelte. Pogacar csapatának, az Emiratesnek az élén a svájci Mauro Gianetti és a spanyol Joxean Matxin Fernández személyében ráadásul olyan emberek állnak, akik korábban már részesei voltak doppingügyeknek. A nézők és a megfigyelők egy nem elhanyagolható hányada egyaránt előveszi a sportág dicstelen közelmúltját, ha bárki olyan teljesítménnyel rukkol elő, amely a korábban elkövetett hibái alapján hitetlenkedésre, kétkedésre, ezek által pedig alapos vizsgálatra adnak okot.

Közülük kiemelkedik Stéphane Heulot korábbi francia kerékpáros igen csípős véleménye. Heulot, aki az 1996-os Tour de France-on viselhette a sárga trikót, az Ouest-France nyugat-franciaországi regionális napilapnak tegnap adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a vasárnapi zárószakasz volt az utolsó Tour de France-etap, amelyet megtekintett, mivel képtelen fölfogni, hogy Tadej Pogacar hogyan tudta tiszta eszközökkel megfordítani az összetettet az időfutamon.

“Elegem van. Vannak dolgok, amelyeket könnyű megvalósítani még akkor is, ha ahhoz nagy teljesítményre van szükség. Azt azonban nehezen tudom megérteni, hogy egy 75 kg-os versenyző hogyan képes ekkora sebességgel megmászni egy hegyet, majd utána tovább növelni előnyét. A mászás sebességét tekintve olyan dolgokat láttunk, amelyekre nem biztos, hogy bárki képes. Tisztán semmiképp sem. Ez lehetett vegyi doppingolás, de akár elektrikus is. Hányingerem van az egésztől.

Heulot is megemlítette Mauro Gianettit, az Emirates-csapat vezetőjét, akinek nagy szerepe volt Pogacar győzelmében. Heulot és Gianetti csapattársak voltak 1998-ban a Francaise des Jeux-ben, s előbbi érdekes dolgokat mesélt utóbbiról. “Az, hogy olyan személyek, mint Gianetti, vagy mások, ma is jelen lehetnek a kerékpározásban, elképzelhetetlen” – utalt ezzel arra, hogy 2008-ban diszkvalifikálták a francia körversenyről a Saunier-Duval csapatot Riccardo Ricco pozitív doppingtesztje miatt. Az istálló vezetője pedig nem más volt, mint Mauro Gianetti. “Ez egy igazán nagy hiba. Véleményem szerint soha nem tudjuk megváltoztatni a rendszert, ha nem cseréljük le azokat az embereket, akiket szükséges volna. A dopping addig lesz itt, amíg az emberek nem válnak határozottá ennek elítélésében. Ez olyan, mintha Al Capone holnap igazságügyi miniszter lenne. Hogyan születhetett ez a végeredmény, miközben a Jumbo-Visma (Roglic csapata – a szerk.) személyzetének 80%-a a Rabobankból és a Michael Rasmussen-korszakból származik? Ez nem lehetséges… Szerencsére néhány srác megváltozott, sőt, sok srác megváltozott, de sajnos még mindig vannak csalók, és tisztában kell lenni ezzel” – zárta mondandóját Stéphane Heulot.

Az ilyen, Pogacar-féle produktumok rendre a viták és a (sok esetben megválaszolatlan) kérdések célkeresztjébe kerülnek. Primoz Roglic – aki 11 napon át viselhette a sárga trikót – még szombaton reggel is úgy nyilatkozott, hogy nem fog megtörni. Az összeesküvés-elméleteket gyártók, s azokban hívők ezt a nyilatkozatot vették alapul legújabb gyanúsítgatásaikhoz. Tadej Pogacar – akinek Roglichoz hasonlóan még sosem volt doppingügye – a L’Équipe-ben reagált ezekre: “Sajnálom, hogy az emberek kételkednek a teljesítményemben. Az egyetlen védekezésem az, hogy a lelkiismeretem tiszta”.

A doppingszálat ugyanakkor tegnap tovább erősítette az a hír, miszerint a francia nyomozók múlt szerdán házkutatást tartottak Nairo Quintana csapatának, az Arkéa-Samsicnak otthont adó szállodában több versenyző szobájában, ahol rengeteg gyógyszert és gyógyászati segédeszközöket foglaltak le, amelyek állítólag lehetővé tehették doppingolás elkövetését. Emmanuel Hubert, a csapat általános menedzsere sajtóközleményben reagált a kellemetlen hírekre. Ebben elismerte, hogy a múlt héten valóban házkutatást tartottak náluk, ami azonban “nagyon limitált” számú kerékpárost, valamint a velük dolgozó, nem a csapat által fizetett stábot érintette. Cáfolta ugyanakkor azt a híresztelést, amely szerint a csapat vezetésének több tagját előállították volna, s kijelentette, hogy az Arkéa-Samsic közvetlenül nem érintett az ügyben. Hubert leszögezte, hogy csapata ellenzi a tisztességtelen módszerek alkalmazását és haladéktalanul lépéseket tesz annak érdekében, hogy a gárdát ne kössék össze a doppingolással.

Nagyon bízom benne, hogy nem történtek doppingesetek a mezőnyben, különösen nem annak elejében, s a mostani állítások és nyomozások csak egyszerű műbalhék lesznek.

A Tour de France tehát véget ért, a kerékpározás szerelmeseinek azonban bőven lesz még mit nézniük idén, hiszen csütörtöktől vasárnapig Imolában kerül sor az országúti világbajnokságra, majd októberben és novemberben kerül sor a másik két nagy körversenyre: a Giro d’Italiára és a Vueltára. A Sportudvaron természetesen ezekről a versenyekről is olvashattok majd értékeléseket. Kövessetek minket!

#NeViseljMaszkot

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

A kiemelt kép forrása: bringazas.hu/Michael Steele/Getty Images

Top
%d bloggers like this: