A teniszélet, ha döcögősen is, de újraindult. A tervek szerint augusztusban a versenyszezon is folytatódik. Miközben mindenki az újrakezdést tervezi, addig sok szakmabeli azon vitatkozik, miben és mennyire kell változtatni a sportág működésén – merthogy változtatni kell rajta, az nem kérdés. A gazdasági válság miatt elkerülhetetlen lesz a pénzdíjak csökkentése, és az is szinte borítékolható, hogy lesznek tornák, amelyek eltűnnek a süllyesztőben és lesznek szponzorok, akik kivonulnak a teniszből. Az is jó kérdés, mi lesz a sportág igencsak szerteágazó irányításával, mert többen is fölvetették az elmúlt hónapokban, hogy fúzióra lenne szükség. Egyelőre nincsenek válaszok, de érdemes kicsit körüljárni ezeket a kérdéseket.
HIRDETÉS
Milyen konkrét gazdasági hatása lesz a világválságnak a profi teniszre?
Az elmúlt hónapok egyik legfőbb beszédtémáját az szolgáltatta, hogy a minden oldalról nézve erősen profitorientált tenisz hogyan fog túljutni a gazdasági válságon. Abban majdnem mindenki egyetértett, hogy lesznek problémák még akkor is, ha a legkedvezőbb forgatókönyv valósul meg, vagyis hogy még az északi félteke nyarán újraindul a versenyszezon. Jelen állás szerint ez meg fog történni, ami abból a szempontból mindenképp nagyon fontos lenne, hogy az elsősorban alacsonyabban rangsorolt játékosok újra pénzhez jussanak, mert számukra a leállás súlyos anyagi problémákat okozott.
Amennyiben augusztusban tényleg újraindul az ATP és a WTA küzdelemsorozata is, attól még ezek a problémák nem fognak egy karikacsapás alatt megoldódni. Tartani kell attól, hogy lesznek szponzorok, akik nem vállalják a különböző tornák támogatását megromlott pénzügyi helyzetük miatt. Jó esély mutatkozik arra, hogy 2021 még komplikáltabb esztendő lesz, mivel az egész éves versenynaptár összeállítását alaposan megnehezítheti az, hogy a szponzorok kiszállása és a bevételek drasztikus visszaesése miatt több torna bedobhatja a törülközőt.
A tenisz egy nagy család, így a nehézségek mindenkit érinteni fognak: játékosokat, edzőket, klubokat, szövetségeket, tornákat stb. A hírek szerint bizonyos nemzeti szövetségek, amelyek több rangos nemzetközi viadalnak is otthont adtak volna idén, de végül mindet lefújták, most a tönk szélén táncolnak, mivel a törlésekkel bevételük 80-90%-ától estek el, aminek még csak részbeni pótlása is kérdőjeles.
Egyelőre még az sem véglegesen eldöntött dolog, hogy augusztusban újraindulnak a versenyek. Természetesen több forgatókönyv létezik a folytatásra vonatkozóan. Ezek közül a legsötétebb az, hogy törlik a szezon hátralévő részét, és csak jövőre indulhatnak újra a tornák. Amennyiben esetleg már nem lennének idén Grand Slam-tornák és 1000-res versenyek, az több sportági szereplő szerint is a tenisz, mint gazdasági ágazat totális összeomlását eredményezné, amiből persze csak hosszú évek alatt lehetne kilábalni.
Abban mindenki egyetért, hogy még a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén is a Grand Slamek és az ATP 1000-res versenyek, illetve néhány rangos női torna sorsa rövid- és középtávon is biztosított, ugyanakkor bizonyos ATP 500-as és 250-es, illetve a második vonalat jelentő Challenger-tornák könnyen lehet, hogy becsődölnek. Sokan már eddig is panaszkodtak arra, hogy túlzsúfolt a versenynaptár. Az ő kéréseiket úgy tűnik, hogy a pandémia elintézte, mert szinte kizárt, hogy ne legyen olyan torna, amely ne húzná le a rolót a pénzügyi nehézségek miatt. Persze itt lehetne azzal jönni, hogy a megszűnő versenyek helyére majd jönnek újak, de ha ez így is lesz, nem valószínű, hogy jövőre, mivel akkor még biztosan mindenki sokszor meg fogja gondolni, hogy belevágjon-e egy teniszviadal megszervezésébe.
Eltűnhetnek a párosmérkőzések?
Marion Bartoli, Wimbledon 2013-as női egyéni bajnoka vetette fel nemrég, hogy szerinte úgy lehetne több pénzzel honorálni az anyagi gondokkal küzdő, alacsonyan rangsorolt, de a tornákra becsülettel járó játékosokat, ha csökkentik a párosversenyek pénzdíjait és számát is. A felvetés nagy vitát szült, de valahol abszolút érthető, ugyanis napjainkban a páros a specialisták szakágává vált, a legnagyobb egyéni játékosok közül alig akad valaki, aki vállalná a párost is. Éppen ezért a páros egyre inkább elszigetelődött a nyilvánosságtól és a médiától is.
Az elmúlt években ugyan igyekeztek nézőbarátabbá tenni a párosmérkőzéseket a harmadik szett végén esedékes szuper tie-break bevezetésével, illetve azzal, hogy a Grand Slam-tornákon elegendő kettő játszma megnyerése egy mérkőzés behúzásához, azonban a szakág így is egyre inkább elvesztette a játékosok és a tornaigazgatók érdeklődését. A páros lényegében egy homokszem lett a tenisz nagy gépezetében, hiszen amíg a sportágnak van az egyes révén egy eladott terméke, addig a páros manapság szinte semmilyen értékkel nem bír, amit jól mutat az a tény, hogy egy torna pénzdíjainak átlagosan közel 20, míg összes bevételének mindössze 5%-át teszi ki a párosverseny. Vagyis nem hatalmas összegekről lenne szó, amelyeket Bartoli elképzelése alapján szét lehetne osztani a gyengébb teniszezők között, de számukra már ezek a pénzek is komoly segítséget jelentenének.
Más kérdés, hogy azok a játékosok, akik párosban a világ legjobbjai közé tartoznak, mit szólnának ahhoz, ha hirtelen megszűnne a versenyek nagy része, vagy akár összessége. Számunkra természetesen különösen érdekes Babos Tímea miatt ez a terület, hiszen a háromszoros világbajnok soproni játékos francia partnerével, Kristina Mladenoviccsal együtt évek óta a világ legjobbjának tekinthető a női párosban. Nyilván számukra hatalmas érvágás lenne, ha megszűnne a páros, hiszen itt jobban szerepeltek eddig, mint egyéniben. Persze ott sem tartoznak a gyenge teniszezők közé, de minden bizonnyal kevesebb sikerélményük lenne, ha csak egyénit rendeznének mindenhol.
Henri Laconte, aki 1985-ben Yannick Noah oldalán megnyerte a Roland Garroson a férfi párosok küzdelmeit, kijelentette, hogy a páros a tenisz történelmének része, napjainkban azonban az egyéniben szereplő játékosok nagy része elengedte ezt a szakágat a megnövekedett elvárások miatt. Úgy látja, van lehetőség arra, hogy ösztönözzék a játékosokat a párosban történő részvételre úgy, hogy ez a szám is nagyobb közönséghez jut el.
Ahhoz viszont, hogy többen mutassanak érdeklődést a párostenisz iránt, fontos volna, hogy legyenek nevei ennek a versenyszámnak. A férfi párosok világranglistáját vezető Robert Farah és Juan Sebastian Cabal sincs egyéniben a legjobb 150 között – ezzel azt hiszem, mindent elmondtam a jelenlegi viszonyokról. Hol vannak már azok az idők, amikor 1983-ban egy bizonyos John McEnroe végzett az egyéni és a párosranglista élén is.
Több szakember is úgy látja, hogy a páros azért veszített sokat korábbi népszerűségéből, mert az általános játékstílus eme szakág számára kedvezőtlen módon alakult át, ezért szinte teljesen odalett az érdeklődés a páros iránt a játékosok részéről, ezáltal a szurkolók és a szponzorok részéről is. Fölmerült ötletként, hogy a tornák elején szánjanak egy teljes napot a párosok küzdelmeire, mert így több játékos vállalhatja újfent az egyéni mellett ezt a számot is, illetve nagyobb közönséghez juthatnának el a mérkőzések és a párosspecialisták. Van Franciaországban olyan elképzelés is, hogy stream-szolgáltatáson keresztül élőben közvetítenének sok párosmeccset, ezáltal ugyanis nem csak az érdeklődés nőne a szakág iránt, hanem a bevételek is, így több pénzdíjhoz juthatnának az indulók.
Vége a “mindig többet és többet” korszakának?
Az kétségtelen, hogy mindenkinek, így a legjobb férfi és női játékosoknak is erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy a tenisz minél előbb és minél kisebb veszteséggel eshessen át a mostani krízisidőszakon. A teniszezők részéről nyilván az lehet a legfőbb erőfeszítés, hogy lemondanak a mára kolosszális mértékűvé duzzadt tornapénzek egy részéről, hiszen teljesen világos, hogy rengeteg verseny összdíjazásán lesznek kénytelenek faragni a szervezők, ha életben akarják tartani vállalkozásukat.
Évtizedeken át folyamatosan emelkedtek a pénzdíjak a profi teniszben, különösen a Grand Slam- és ATP 1000-tornákon. A döbbenetes növekedést jól szemlélteti az a tény, hogy idén egy GS-tornán negyeddöntőig jutó játékos több pénzt tehet zsebre, mint aki 2001-ben a négy verseny valamelyikén döntőbe jutott. Abban sokan egyetértenek, hogy a mostani helyzet azt fogja eredményezni, hogy pár évig nem lesz komoly növekedés a nyeremények terén, sőt inkább némi csökkentésre kell felkészülniük a játékosoknak, s abban is viszonylag nagy az összhang a sportági szereplők között, hogy a pénzdíj-piramist meg kell változtatni – a legjobbaknak kevesebb, a gyengébbeknek több pénzt kell biztosítani, miközben az összdíjazás csökken.
Lesz fúzió a férfi és a női tenisz között?
Talán kevesen tudják, de a tenisznek összesen négy irányító szervezete van. A jól ismert ATP és a WTA mellett a nemzetközi szövetség (ITF) és a Grand Slam Tanács is elég nagy hatalommal rendelkezik, amiből természetesen az következik, hogy igen nehezen kormányozható sportágról beszélünk. Rengeteg érdek ütközik egymással folyamatosan, ami megnehezíti a legjobb megoldás megtalálását. Ez igaz a mostani időszakra is. Az elmúlt hónapokban nem egy éljátékos vetette fel, hogy a hasonló válsághelyzetek kezelése és a sportág egyetemes érdekeinek hatékony képviselete érdekében is legalább meg kellene fontolni a jelenlegi számos irányító szervezet egy nagy szövetségbe való tömörítését.
Közéjük tartozik Roger Federer is, aki áprilisban beszélt arról először, hogy meglátása szerint a férfi versenyeket szervező ATP és a női tornákért felelős WTA fúziója a megoldás a tenisz egyszerűbb, gördülékeyebb működésének megvalósítására. Amíg a svájci legenda “csak” az egyesülést vetette föl, addig mások tovább mentek, s a túlzsúfolt versenynaptárak egyszerűsítésére szólítottak föl, mivel véleményük szerint célszerű lenne, ha a férfiak és a nők rendre ugyanazon a helyszínen vívnák meg tornáikat, mert így nem állna fönn annak veszélye, hogy a kettő közül valamely versenyt háttérbe szorítja a másik. Amennyiben ez megvalósulna, akkor azzal több partnert lehetne becsalogatni a sportágba, amely egyben nagyobb nyilvánossághoz is juthatna, ezáltal a férfi és a női szakág egyszerre emelkedhetne fel.
Azok, akik nem értenek egyet a fúzióval és a közös versenynaptárral, inkább vegyes tornákat rendeznének, amelyeken a férfiak és a nők egyéniben is összecsaphatnának egymással. Erre manapság a vegyes páros keretein belül van lehetőség, de azt gondolom, hogy érdekes látvány lenne, ha létrejönne a vegyes egyes. Lenne iránta érdeklődés, az biztos!
Egyelőre azonban azon van a hangsúly, hogy az idei szezon normálisan újraindulhasson – egyelőre még a régi szabályokkal és szervezeti struktúrával.
#NeViseljMaszkot
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum