15 éve történt a Forma-1 egyik legkeményebb befutója

VIDEÓKKAL – Sok olyan verseny volt a Forma-1 eddigi történelmében, amelynek a befutója igen kiélezettre sikeredett. Amennyiben csak a XXI. század futamait vesszük górcső alá ilyen szempontból, akkor egyértelműen a 2005-ös San Marinó-i Nagydíj az, amelyre a legjobban emlékezhetünk, hiszen a leintéskor az első és a második között csupán 0,2 másodperc volt a különbség. Ennek az őrült versenynek a történetét elevenítjük föl röviden a Visszapillantó mai cikkében.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Michael Schumacher és a Ferrari 2000 és 2004 között a Forma-1 egyeduralkodója volt, mindkét fél minden egyes egyéni és konstruktőri címet bezsebelt, a Ferrari ráadásul már 1999-ben belekezdett a “sorozatgyártásba”. 2005-ben a szabályalkotók mindenképpen arra törekedtek, hogy valahogy megtörjék a Ferrari hegemóniáját, ennek pedig az első három verseny után látszott is az eredménye: az első három versenyt egyaránt a Renault nyerte, Ausztráliában Giancarlo Fisichella, Malajziában és Bahreinben pedig Fernando Alonso révén. A Ferrari ráadásul olyannyira gyengén kezdett, hogy nemhogy az éllovas Renault közelében nem volt a konstruktőrök között, hanem még az első öt csapat között sem találhattuk meg az olaszokat.

A szezon negyedik futamára, a San Marinó-i Nagydíjra is úgy érkezett a mezőny, hogy mindenki a Renault-t üldözte, a megbízhatatlan McLaren, az előző évekhez képest sokkal kevéssé éles, gyenge formában lévő Ferrari, a Williams és a többiek is.

Az időmérőn a gyors, de felettébb sebezhető McLarennel Kimi Räikkönen bele tudott piszkítani a Renault kvalifikációs egyeduralmába, ugyanis az övé lett a pole-pozíció Alonso előtt. Mögöttük egy jócskán megkavarodott rajtrácsot láthattunk, ugyanis volt egy BAR-Hondás (Jenson Button), egy williamses (Mark Webber) és egy toyotás (Jarno Trulli), így az első öt helyen öt különböző autót láthattunk. Az élcsapatoknál jókora különbség volt a két versenyző között, ugyanis Räikkönen csapattársa, Alexander Wurz csak a hetedik helyet szerezte meg, Alonso is jókora verést mért Fisichellára (13.), Button is másfél sorral előrébb foglalhatott helyet a rajtrácson Szato Takumánál, és nagy különbség volt a két Williams között is, Webber negyedik, Nick Heidfeld csak kilencedik lett. A két ferraris a “futottak még”-kategóriában, a 10. (Rubens Barrichello) és 14. (Schumacher) szerénykedett…

A versenyen aztán minden felborult. Räikkönen jól indult, és ki is tudott alakítani néhány másodperces előnyt riválisaihoz képest, viszont autója mindössze kilenc kört bírt alatta, így egy újabb műszaki hiba miatt csak még egy kiesés került a neve mellé. Alonso ekkor átvette a vezetést, és sokáig úgy nézett ki, újabb kényelmes győzelmet arathat. Egyszercsak viszont megjelent mögötte a középmezőny legmélyéről előreviharzó Michael Schumacher Ferrarija, így az utolsó körökre izgalmas csatára volt kilátás a vb-címvédő és az ifjú trónkövetelő között.

Ehhez persze kellett az az egészen brutális előzés is, amelyet a hétszeres világbajnok Jenson Button ellenében bemutatott:

Alonso végül minimális különbséggel, de maga mögött tudta tartani Schumachert, aki hiába tűnt gyorsabbnak Renault-s riválisánál, előzni sehol nem tudott a szűk imolai pályán. Kettejük földöntúli csatáját látva gyakorlatilag senkit nem érdekelt, mögöttük ki hogy teljesített, de a történeti hűség kedvéért említsük meg őket is: a dobogó legalsó fokára az egyetlen állva maradt McLarennel Alex Wurz állhatott fel (majdnem félperces hátrányban), a további pontszerző helyekre pedig Jacques Villeneuve, Trulli, Heidfeld, Webber és Vitantonio Liuzzi értek célba, mindannyian minimum egy perces lemaradásban. A verseny végén egyébként még Button állt fel Alonsóék mellé a dobogóra, azonban a verseny után mind őt, mind ötödikként végző csapattársát, Szatót kizárták a versenyből, amiért a BAR-Honda az üzemanyag-rendszerrel machinált a szabályok által tiltott módon.

Alonso pedig tovább menetelt, négyből immár harmadik futamát megnyerve, és egy jelentős skalpot gyűjtött be azzal, hogy kerék a kerék elleni csatában, a pályán eldöntve maga mögött tudta tartani a legendát, Michael Schumachert.

A dolog pikantériája, hogy 2006-ban ugyanitt megismétlődött az Alonso-Schumacher csata, csak fordított leosztásban: előbbi üldözte utóbbit, aki azonban végül szintén ki tudta védekezni a támadásokat, így visszavágott az egy évvel korábbi vereségért.

#SportoljEgyedül, vagyis ha sportolni mész a szabadba, ne társaságban, hanem egyedül tedd!

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: formula.hu/GILLES LEVENT/DPPI

Leave a Reply