Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Az autóversenyzés őskora

Az autóversenyzés őskora

Fontos évfordulót ünnepel ma az európai autósport világa. 1887. április 20-án került sor a kontinens első autóversenyére. A Franciaországban rendezett viadal persze teljesen másképp nézett ki a mai versenyekhez képest, de komoly lépés volt azon az úton, ami oda vezetett, hogy mára az autóversenyzés egy nélkülözhetetlen ágává vált a társadalomnak és a tömegszórakoztatásnak.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Az első autóversenyt az amerikai Wisconsinban 1878-ban Green Bay és Madison között rendezték 323 kilométeres távon, a versenyt egy Oshkosh gőzgép nyerte.

Az első európai autóversenyt még gőzgéppel hajtott kocsik vívták 1887-ben Párizs (Neuilly-sur-Seine) és Versailles között, amelyet a Georges Bouton által készített háromkerekű gőzhajtású kocsi nyert meg. Ezek kezeléséhez a vezetőn kivül még egy fűtőre (franciául chauffeur) is szükség volt, ebből ered a magyar sofőr elnevezés.

1893. december 20-án a Le Petit Journal párizsi napilapban megjelent egy versenykiírás mindenféle meghajtású kocsik számára, 5000 aranyfrank pénzjutalommal. A versenyre 102 jelentkező akadt, több előverseny után a legjobb 21 versenyző 1894. július 22-én vágott neki a Párizs-Rouen közti 126 kilométeres távnak, 14 benzin- és 7 gőzhajtású autóval. De Dion gróf gőzkocsija ért célba elsőnek, mégsem ő nyert, mert a kiírás értelmében könnyűnek és könnyen vezethetőnek kellett lennie a járműnek, így 4 óra 40 perces azonos idővel egy Peugeot és egy Panhard-Levassor holtversenyben nyert, mindkettő Daimler benzinmotorral volt ellátva.

Az 1895. június 11-én rendezett Párizs–Bordeaux–Párizs 1180 kilométeres viadal volt az első, amelyet már igazi versenynek tekintenek. 15 benzin- és 6 gőzkocsi, valamint egy gőzhajtású busz vett részt. Emile Levassor ért elsőként célba, 48 óra 48 perces idővel és 24,5 km/h átlagsebességgel. A célban úgy nyilatkozott, hogy a kerékpáros sebességi csúcsot (22 km/h) akarta mindenképp megdönteni. Itt sem a leggyorsabb, hanem az előírás szerinti négyüléses Peugeot nyert, mely 11 órával később ért célba.

Az autók terjedésével egyre több és hosszabb távú versenyeket rendeztek, kezdetben a versenyek a közforgalmú országutakon zajlottak. 1903-ban a Párizs-Madrid túraversenyen vesztette életét Marcel Renault, a hasonló nevű francia autógyár egyik alapítója, a századforduló legjobb versenyzőinek egyike. Rajta kívül további öt versenyző, három néző, három szerelő és egy járókelő is életét vesztette a verseny során, amelyet a francia kormány emiatt azonnal leállított. Ezután már csak lezárt utakon, vagy épített pályákon rendeztek versenyeket. Az Amerikai Egyesült Államokban rögtön pályaversenyek terjedtek el 1896-tól, máig eltérnek a nagy ovális pályák az Európában megszokott versenyhelyszínektől.

1906 nyarán a párizsi Matin című újság hirdette meg a 10 000 frank díjazású Peking-Párizs 20 000 kilométeres versenyt. Az úttalan vidékeken vezető, rablók, vadállatok által veszélyeztetett út 1907. június 10-én rajtolt Pekingből és hatvan nap múlva ért célba a Borghese herceg vezette 40 LE-s Itala. Több versenyző csak 21 nappal később ért Párizsba. A győztes négyhengeres 7500 köbcentis autó, 100 kilométerenként 30 liter benzint és 16 garnitúra gumit használt el.

A francia versenyek elterjedtek előbb Olaszországban, Németországban és Európa többi országában is. Egyre több országban alakultak autóklubok és 1904-ben megalakult a Nemzetközi Autóklubok Szövetsége, amely később Nemzetközi Automobil Szövetséggé (FIA) alakult. Ez a központi szervezet határozza meg és ellenőrzi a versenyszabályok betartását mind a mai napig. Már az első versenyeknél is előfordult, hogy nem a leggyorsabb, hanem az előírásoknak megfelelő autók nyertek. Az autók fejlődésével hamar kiderült, hogy a különböző versenyekre, különböző előírásokat kell alkalmazni.

A járművek sebessége rohamos ütemben emelkedett: 1895-ben a Párizs-Bordeaux-Párizs versenyen 24,5 km/h, 1898-ban 37 km/h, 1899-ben 48 km/h, 1901-ben 87 km/h, 1902-ben 120 km/h, 1904-ben 152,2 km/h, 1909-ben pedig 202,6 km/h volt a legnagyobb sebesség. A kimondottan gyorsasági világcsúcsok megdöntésére épített autókkal is komoly előretörést sikerült elérni: 1937-ben 502,4 km/h, 1964-ben 843,6 km/h és 1970-ben pedig 1014,5 (!) km/h volt a gyorsasági világrekord. Napjaink rekordja 1997-ből származik, amikor a brit Andy Green az egyesült államokbeli Black Rock Desert-ben egy Thrust-SSC-vel 1227,986 km/h-s sebességet tudott elérni.

A fentiekből kiderült, hogy az az út, ami oda vezetett, hogy manapság van Forma-1, Dakar-rali, Túraautó Világkupa, endurance-világbajnokság és sok más magas színvonalú autós sorozat, napra pontosan 133 évvel ezelőtt indult el. Ez a hatalmas örökség kötelezi az autósport szereplőit és vezetőit, hogy minél előbb folytassák félbeszakadt tevékenységüket. Az autósport ugyanis nélkülözhetetlen a társadalom számára, a szórakoztatás egyik magasiskolája, amelyre minden rajongónak akkora szüksége van most, mint egy falat kenyérre.

#SportoljEgyedül, vagyis ha sportolni mész a szabadba, ne társaságban, hanem egyedül tedd!

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons

A kiemelt képen az 1894-es Párizs-Rouen autóverseny egyik indulója és annak Peugeot-versenyautója látható.

Vélemény, hozzászólás?

Top