A magyar férfi kézilabda-válogatott 34:26-ra kikapott Portugáliától az Európa-bajnokság középdöntőjének utolsó fordulójában, így biztosan nem lesz ott a torna legjobb hat csapata között – ez egyben azt jelenti, hogy szinte biztosan lemarad az olimpiai selejtezőtornáról.
HIRDETÉS
Már a svédek ellen 24:18-ra elvesztett tegnap esti mérkőzésen is látszott a magyar játékosokon, hogy a hatodik meccsre fizikailag és mentálisan is elfáradtak az Európa-bajnokságon, így nagy kérdés volt, a szakmai stáb mennyire tudja felrázni a srácokat a Portugália elleni hetedikre, egyben az utolsó középdöntős meccsre – ráadásul mindössze tizennyolc óra alatt.
A tét ugyanis nagy volt mind a két csapat számára, a mieink egy győzelemmel vagy egy döntetlennel már mindenképpen folytathatták volna a küzdelmeket a torna stockholmi helyosztóin, sőt, a később rendezett mérkőzések függvényében akár még az elődöntőbe is bekerülhettek volna. Ugyanakkor az is kulcsszempont volt, mennyire tudnak felkészülni, milyen hatékonyan tudják tartani a portugálok eddig bevált, hét a hat elleni taktikáját.
A negyedik percben a magyar drukkerek kicsit megijedhettek, mikor az FC Porto balátlövője, Fábio Magalhaes rácsúszott a kapujából kivetődő Mikler Rolandra, aki egy fél percre a földön maradt, majd Bánhidi Bence kapott sárga lapot, miután „leszedte” az ellenfél beállóját, Luís Fradét. Az egy-kétgólos különbség ugyan megmaradt, de a 13. percben a portugálok átvették a vezetést, és onnantól kezdve egész meccsen nekünk kellett futnunk utánuk, amit nehezített, hogy sok hibával kézilabdáztunk, és kicsit kiszámíthatóvá is vált a játékunk.
A portugál kapitány többször is buzgón reklamált, például mikor Balogh Zsolt vállon dobta a kapusát, Alfredo Quintanát, és akkor is látványosan gesztikulált a magyar kispadnak, amikor a 25. percben Szita Zoltán két tamponnal az orrában gyalogolt le a pályáról egy Alexandre Cavalcantival történt ütközést követően. Kiderült, belenyúltak a szemébe és a kontaktlencséje kiesett, a magyar balátlövő be is ment az öltözőbe, és mivel nem látott rendesen, nem volt biztos, hogy visszatér a pályára.
Az első félidő 16:14-es portugál vezetéssel zárult, ami egyáltalán nem volt vészes, sokkal aggasztóbbnak tűnt, hogy sem támadásban, sem védekezésben nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél gördülékeny hét a hat elleni játékával, nem tudtuk kihasználni, hogy kapus nélkül játszanak, ugyanakkor a létszámfölényes támadásaikkal szemben rendre ki-kinyílt a falunk, ők pedig azonnal megtalálták rajta a réseket.
A szünet után Szita ugyan visszaült a padra, de pályára már nem tudott lépni, ami óriási hátrányt jelentett. Egy kihagyott hetessel kezdtük a második félidőt, a védelem egyik oszlopa, Sipos Adrián pedig egy ütközés után összegörnyedve a földön maradt, ami azért sem nézett ki jól, mert a Tatabánya beállója nem az a színészkedős típus, ha lent marad, annak oka van.
Hiába lettek egyre hangosabbak a Malmö Aréna magyar szurkolói, csak nem sikerült két gólnál közelebb zárkózni a portugálokhoz, akik pedig ekkora már nem erőltették a létszámfölényes támadásaikat sem. Mikor a 47. percben az előny tartására berendezkedet ellenfél újra elhúzott öt góllal (25:20), a magyar csapat időt kért, de ez sem sokat segített.
Nem sikerült felrázni az együttest, a támadások továbbra sem jöttek be, nem lettek kreatívabbak, és míg támadásokban nagyot küzdöttünk a portugál fallal, nekik jobban sikerült megőrizniük a frissességüket, ha kellett, simán fel tudták gyorsítani a játékukat, ami azt eredményezte, hogy az utolsó nyolc percet hétgólos hátrányban kezdtük (29:22). Ekkorra érezni lehetett a magyar együttesen, hogy ezt a meccset már nem tudja megfordítani, a többi csoportellenféllel vívott meccsek alapján inkább azt kellett szem előtt tartani, hogy legalább ötgólos különbségen belül maradjunk, és megmaradjon a remény az olimpiai kvalifikációs tornára, de ez sem sikerült.
Másfél perccel a vége előtt már hét góllal vezettek, amikor Győri Mátyás lövését bravúrral védte Humberto Gomes, ez pedig jól mutatta, hogy a magyar csapat nemcsak elfáradt a hetedik Eb-meccsére, de még szerencséje sincs.
A végén azért jó volt hallani Svédországban, ahogy zeng a „Szép volt fiúk”, mert a vége ugyan 34:26 lett oda, de ennek a csapatnak nincs mit szégyellnie, pláne annak fényében, még a középdöntőbe se várta őket senki. Egyszerűen csak sok volt hét roppant kemény meccs ennek a fiatal csapatnak, amelynek evés közben jött meg az étvágya. Ez az étvágy az utolsó kettő találkozóra elmúlt, így akár azt is mondhatjuk: nagy akarásnak nyögés lett a vége.
A következő Európa-bajnokságot 2022-ben Magyarországon rendezik, s már most sokan egyetértenek abban, hogy elsősorban addigra kell egy igazán ütőképes és felkészült csapatot építeni, amely bárkire veszélyes lehet. Reméljük, sikerül…
Nem szeretnél lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: m4sport.hu