A dartsvilág javarésze még a PDC-világbajnokság szerdai döntőjét, és az ott született meglepetésszerű eredményt emészti, azonban mától egy másik világbajnokság is kezdetét veszi, amely a PDC tornájánál lényegesen nagyobb múltra tekint vissza, azonban a profi szervezet létrejöttével olyan konkurenciát kapott, ami egyre inkább kezdi összeroppantani. A British Darts Organisation (BDO) a darts első nemzetközi szervezeteként 1978 óta rendezi meg évről évre a saját világbajnokságát, amelynek ugyan professzionális darts-világbajnokság a hivatalos elnevezése, de mára egyértelműen a félprofik és a teljesen amatőrök tornájává vált. A BDO korántsem tud akkora pénzdíjakat fölkínálni, mint a PDC. Ez évek óta így van, azonban idén még rosszabbá fordult a helyzet, ugyanis már az eredetileg meghirdetett nyereményalapot is meg kellett vágni a szövetség egyre súlyosabb anyagi helyzete miatt, ami most már a BDO megszűnésével fenyeget.
A dartsban évek óta megszokott dolog, hogy amint január elsején véget ér a profik szervezete, a PDC által rendezett világbajnokság, az azt követő hétvégén megkezdődik egy másik világbajnokság, amelyet a brit szövetség, a BDO rendez.
Ez idén sincs másként, azonban könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó esztendő, amikor három világbajnokságot rendeznek a darts steel szakágában. (A PDC és a BDO vébéje mellett a nemzetközi amatőr szövetség, a WDF is rendez saját világbajnokságot.)
Ahhoz, hogy megértsük, miért került a BDO ma kezdődő tornája és maga a brit szövetség léte is végveszélybe, érdemes visszamennünk az időben egészen 1973-ig! Ennek az évnek az elején, konkrétan január 7-én alapította meg Olly Croft a BDO-t azzal a céllal, hogy az addig szinte kizárólag kocsmasportként űzött dartsot profi sporttá fejlessze, egy olyan játékká, amelyet olyan élsportolók űznek, akik ebből is élnek meg.
Nem túlzás azt állítani, hogy mindazt, amit ma dartsnak nevezünk, azt Croft és a BDO alapozta meg. A BDO határozta meg ugyanis a darts legalapvetőbb szabályait, így a tábla méretét, típusát, illetve a mindmáig érvényes 237 centiméteres dobótávolságot is.
Olly Croftnak azonban nem csupán az volt a célja, hogy a dartsból profi sportot csináljon, amelyet nem lehet többé a kocsmasport jelzővel degradálni, hanem az is, hogy egy nemzetközi játékot csináljon belőle, mivel a hetvenes évek végéig szinte kizárólag Nagy-Britanniában űzték.
Ennek megalapozására a BDO 1976-ban létrehozta a World Darts Federationt, a föntebb már említett WDF-et, amellyel egészen tavaly decemberig közösen szervezte meg tornák sokaságát szerte a világon. Annak okairól, hogy ennek miért lett vége néhány hete, lentebb még írni fogok.
Tehát megkezdődött a nemzetközi dartsélet szervezése, ami elengedhetetlen feltétele volt Crofték azon álmának, hogy sikerüljön egy valódi világbajnokságot tető alá hozni. Már a BDO alapítása előtt is voltak darts-vb-k, de ezeken lényegében csak szigetországi játékosok vettek részt.
1978-ig kellett várni az első profi világbajnokságra, amelyen a britek mellett ír, kanadai, amerikai, svéd, ausztrál és új-zélandi játékosok is megjelentek. A torna akkora sikert hozott, hogy innentől kezdve napjainkig évről évre megrendezésre kerül.
Az első világbajnokság összdíjazása 10 500 font volt, amiből a győztes 3000-et tehetett zsebre. Ezek az összegek ma már nevetségesnek hangzanak, hiszen Peter Wright a PDC-világbajnokság megnyeréséért szerdán este 500 000 fontos csekket vehetett át a szervezőktől. Akkoriban viszont már ez is nagy pénznek számított. A következő években a darts népszerűségének növekedésével párhuzamosan a pénzdíjak is emelkedtek. 1981-ben már 23 300, 1983-ban 33 050, 1985-ben 43 000, 1987-ben 60 300, 1989-ben 86 900, 1990-ben pedig 100 000 font volt a világbajnokság összdíjazása.
Innentől kezdve azonban megtorpant az emelkedés mértéke. Ugyan továbbra is évről évre növelte a BDO a nyereményalapot, de jóval kisebb mértékben, mint azelőtt, ez pedig nem nyerte el az egyre többet és többet követelő játékosok tetszését. Megjegyzendő, hogy a brit szövetség a nyolcvanas évek második felében úgy tudta folyamatosan növelni a díjakat, hogy közben a darts elvesztette a hetvenes évek végén megszerzett szponzorok jelentős részét, ami miatt több nagy tornát meg kellett szüntetni, s 1984-re lényegében már csak a világbajnokság maradt.
Addigra azonban felnőtt egy olyan dartsos generáció, amely polgári foglalkozását otthagyva kizárólag a nyilak dobálgatására koncentrált és abból igyekezett megélni. Éppen ezért a járandóságok csökkenése vagy kisebb mértékben történő emelése nem tetszett nekik, aminek az anyagiasság mellett az is fő oka volt, hogy Nagy-Britanniában már akkoriban sem volt olcsó az élet, elég csak annyit megemlíteni, hogy a nyeremények természetesen bruttó összegek voltak, vagyis az adóhivatal nem keveset elvitt ezekből.
És akkor jött a szakítás
Odáig fajult a játékosok elégedetlensége, hogy 1993-ban 19 dartsos, többek között Phil Taylor kilépett a BDO-ból, s megalakította a World Darts Councilt, amelyből egy évvel később létrejött a Professional Darts Corporation, a PDC, amely mára a sportág legfőbb szervezetévé nőtte ki magát.
Taylorék azzal a céllal alapították meg szakadár szervezetüket, hogy előteremtsék a pénzügyi forrást minél több, televízió által közvetített dartstorna megrendezésére, a sportág imázsának javítására pedig fölkértek egy PR-tanácsadót.
Az 1993-as volt az utolsó egységes világbajnokság, a kilépők ugyanis egy esztendővel később már saját vb-t rendeztek, amely természetesen a mai PDC-világbajnokság kezdetének tekinthető. A BDO úgy reagált a történtekre, hogy eltiltotta a szakadárokat az általa szervezett valamennyi tornától, s beperelte a World Darts Councilt, mivel megkérdőjelezte az új szervezet legitimitását és a játékosok ahhoz fűződő jogát, hogy megválaszthassák, mely szövetség kötelékében akarnak versenyezni. Végül a bíróság a menet közben PDC-re átkeresztelt szervezetnek és az azt létrehozóknak, vagyis a 19 szakadár dartsosnak adott igazat, a BDO pedig kénytelen volt elismerni a konkurencia létjogosultságát.
A csatározások ellenére a kilencvenes évektől kezdve többször volt példa arra, hogy a két világbajnokság győztesei egy amolyan szuperkupa-mérkőzés keretében összecsaptak egymással. A PDC részéről rendre Phil Taylor vett részt ezeken a találkozókon, hiszen folyamatosan ő nyerte az új szervezet világbajnokságait. A BDO részéről olyan legendás játékosok álltak ki Taylorral szemben, mint Andy Fordham vagy a sportágtól idén visszavonult Raymond van Barneveld, ám egyikőjüknek sem sikerült legyőznie az angolt.
A BDO ugyan a 2000-res években is folytatta az alulról feltörekvő játékosok támogatását és több világklasszist is “kinevelt”, azonban egyre csak nőtt és nőtt azon éljátékosok száma, akik átnyargaltak a PDC-hez a nagyobb kereset és a magasabb színvonal reményében.
Raymond van Barneveld négy világbajnoki címmel a háta mögött 2006-ban csatlakozott a PDC-hez, de már jóval előtte és utána is világbajnokok sokasága hagyta el a BDO szép lassan süllyedni kezdő hajóját. Többek között John Part, Richie Burnett, Mark Webster, Ted Hankey, Jelle Klaasen, Steve Beaton, Stephen Bunting és a legutóbbi három vb-t megnyerő Glen Durrant váltott.
Robert Thornton 2008 májusában úgy hagyta el a BDO-t, hogy akkor világelső volt a szervezetnél. Michael van Gerwen 2006-ban ment át a PDC-hez, holott a World Masters, a BDO egyik legnagyobb tornájának címvédője volt. Egy hónappal a holland után Mervyn King is átment, aki pedig a szakadáskor kijelentette, sosem játszana a PDC-nél. 2009 elején Gary Anderson és Mark Webster álltak a BDO-ranglista élén, de akkor mindketten átigazoltak a profikhoz.
A nagy vándorlást látva Barry Hearn, akinek több sportágban is vannak részesedései különböző szervezetekből, és aki a PDC elnökeként dolgozik, fölvásárlási ajánlatot tett a BDO-nak, amit viszont az elutasított.
Akadtak olyan játékosok is, akik ugyan belekóstoltak a PDC világába, de aztán valamilyen okból kifolyólag visszatértek a BDO-hoz. Andy Fordham 2009-től 2013-ig volt PDC-játékos, majd a BDO-nál versenyzett még pár évet visszavonulása előtt. Anasztaszia Dobromiszlova, az orosz játékos, a női darts egyik legnagyobb alakja 2008 és 2011 között első hölgyként mérette meg magát a PDC-sek között. Ezen időszak során a világbajnokságra és több nagy tornára is kvalifikálta magát, és mérkőzéseket is nyert a férfiak ellen, de aztán visszatért a BDO-hoz, mivel ott van külön női szakág, ami a PDC-nél nincs. A 2012-ben vb-döntős Andy Hamilton és az ugyanabban az évben a világranglistán top 10-es Wes Newton azért mentek át a PDC-től a BDO-hoz, mert elvesztették versenykártyájukat, ami a profik közötti szerepléshez szükséges (Hamiltont látni is fogjuk a BDO-vb-n).
A vezetőváltás nem fejlődést, hanem haldoklást hozott a BDO-nak
Azt lehet mondani, hogy a BDO annak ellenére, hogy nem tudott versenyezni a PDC által kifizetett pénzekkel és egyre inkább a profik által diktált színvonallal sem, de a szakadást követő kettő évtizedben egész jól tartotta magát, aminek legfőbb oka az volt, hogy Nagy-Britannia-szerte számtalan területi és megyei ligát szervez a helyi amatőrök részére, akik közül sokaknak ez lesz az első lépés a profivá válás felé vezető úton.
Emellett a nemzetközi szövetség, a WDF is szorosan együttműködött a BDO-val. A két szervezet világszerte, de főleg Európában számtalan tornát bonyolított le, többek között Magyarországon is. Ezek a versenyek is jó alkalmat kínáltak arra az amatőröknek, hogy fejlődjenek és egyszer eljuthassanak a legjobbak közé, még akár a PDC-hez is.
Csakhogy a BDO-nál néhány évvel ezelőtt vezetőváltásra került sor. Des Jacklin lett a szövetség új elnöke, aki ugyan azt ígérte, hogy fejleszteni fogják a BDO-t, s igyekeznek faragni a PDC és a BDO közötti szakadékból, ám eddigi ténykedése nemhogy fejlődést nem hozott a konyhára, de még az eddig úgy, ahogy megőrzött működési színvonalból is csak veszített a szervezet.
Erre a legjobb példa a tavaly októberben megrendezett World Masters volt, amelynek férfi és női versenyén is újra kellett sorsolni a főtáblát, mivel több olyan játékost is betettek a programba, aki ugyan előzetesen jelezte részvételi szándékát a tornára, végül azonban nem ment el. Mivel sokan távolmaradtak, így a szervezők azt látták a legjobbnak, ha újrasorsolják a mérkőzéseket. Ez természetesen hatalmas kavarodást és csúszást okozott, ami miatt rengetegen, köztük magyar indulók is kifejezték nemtetszésüket.
Ezzel azonban korántsem zárult le a dicstelen történet. November végén, tehát hetekkel a tornát követően többen is arra panaszkodtak, hogy még mindig nem kapták meg a World Mastersen összedobált pénznyereményüket. Ez volt az első igazán komoly jele annak, hogy a BDO most már nem csak strukturálisan, hanem anyagilag is egyre kritikusabb állapotban van.
Ha ez még nem lett volna elég a Jacklin-féle vezetés számára, a WDF bejelentette, hogy megszakítja egyűttmüködését a BDO-val, s most már csupán társult tagként ismeri el a szervezetet, amellyel több mint négy évtizedre visszanyúló partnerséget könyvelhetett el. A WDF azt kifogásolta, hogy szabályaiba ütközik a sorsolás megismétlése egy tornán, emiatt pedig nem tud a továbbiakban együtt dolgozni a BDO-val.
Szakmailag ez a lépés annyit jelent, hogy a BDO gyakorlatilag megszűnt nemzetközi szervezetnek, sőt bárminemű szervezetnek lenni, hiszen a WDF azt is jelezte, hogy az Egyesült Királyság képviselőinek ezen túl az angol, a skót és a walesi szövetséget ismeri el.
Több szakmabeli és nem egy BDO-játékos is lemondásra szólította föl Des Jacklint nyilvánvalóvá vált alkalmatlansága miatt, azonban a brit nem hajlandó szedni sátorfáját, s folyamatosan egységre szólít fel a BDO-nál.
Ez az egység azonban biztosan nem úgy fog megvalósulni, hogy mindössze öt nappal a kezdés előtt, a semmiből csökkentik drasztikusan a 2020-as világbajnokság pénzdíjait. Bizony, ez történt. Hétfőn jelentették be, hogy mivel az idei világbajnokságra (amelyet egyébként több mint harminc év után nem a Lakeside Country Clubban, hanem a londoni O2 Arena Indigo nevezetű termében rendeznek meg) a jegyek csupán 15%-át adták el, ezért a szövetség olyan nehéz anyagi helyzetbe jutott, hogy kénytelen csökkenteni a PDC-vb szintjétől így is fényévekkel elmaradó összdíjazást.
Eredetileg 359 000 font lett volna a torna nyereményalapja, azonban ezt 150 000 fontra vágták vissza. A férfiaknál 100 000-ről 50 000-re, a hölgyeknél 20 000-ről 8 000 fontra csökkentették a világbajnok pénznyereményét. Ez a drasztikus csökkentés azt eredményezte, hogy Fallon Sherrock, aki a BDO-nál világbajnoki döntős is volt, az idei PDC-vb-n pedig két mérkőzést is tudott nyerni, amivel az egész világ bámulatát kiérdemelte, bejelentette, nem indul a BDO-vb-n, mivel nem ért egyet a pénzdíjak kurtításával.
Sherrock egyébként a PDC-vb-n elért legjobb 32 közötti szereplésével 25 000 fontot tehetett zsebre, tehát annál is többet, amennyit a leendő női világbajnok kapni fog, már ha kapni fog, mert hát ugye most már az is kérdéses, hogy a BDO tud-e egyáltalán valami aprót csurgatni játékosainak.
Ez azután különösen kérdésessé vált, hogy Des Jacklin (akinek felesége éljátékosnak számít a BDO-nál) decemberben kiküldött egy körlevelet, amelyben több új díj kivetését jelentette be, ami alaposan megterhelte volna a játékosok és a tornaszervezők pénztárcáját is. A nagy tiltakozás miatt végül Jacklin visszavonta tervét, azonban a közösségi oldalakon olyan pletykák keltek szárnyra az elmúlt hetekben, hogy az elnök szűk körben kijelentette, amennyiben az új helyszínre költöztetett világbajnokság kudarcba fullad, akkor legkésőbb februárban lehúzhatják a rolót és megszűnhet a BDO.
Mint említettem, a jegyek csupán 15%-át adták el eddig a ma kezdődő világbajnokságra. Az O2 Arena Indigo-termébe 2800-an férnek be, vagyis a torna kilenc napja alatt közel 50 000-en lehetnek maximálisan a mérkőzéseken. Ez a 15%-os arány azt jelenti, hogy eddig csupán alig több mint 7000 jegyet tudtak értékesíteni a vb-re. Ez az arány alighanem a tavaly őszi katari atlétikai vb számait is alulmúlja.
Ezek alapján eléggé valószínűsíthető, hogy ez lesz az utolsó BDO darts-világbajnokság. A szervezőket nem is sajnálnám emiatt, a játékosokat azonban igen, hiszen ezzel többségük kilátástalan helyzetbe kerülne.
A kiemelt kép forrása: BDO/YouTube