VIDEÓKKAL – Az utóbbi hónapokban nem sokat írtam a dartsról, aminek elsősorban az volt az oka, hogy más témák (azok, amikről jellemzően írtam itt) elterelték a figyelmemet. Ettől függetlenül szinte napi szinten követtem és követem a sportág történéseit, így szemtanúja lehettem egy csodálatos pályafutás nem túl dicső, ráadásul a tervezettnél is előbb bekövetkezett lezárásának. Raymond van Barneveld, a darts ötszörös világbajnoka tavaly novemberben jelentette be, hogy a 2020-as világbajnokság lesz az utolsó versenye. A holland játékos az elmúlt hetekben úgy tűnt, hogy elkezdett olyan formába lendülni, ami elegendő lehet ahhoz, hogy egy szép szerepléssel abszolválja élete utolsó tornáját. Ez végül nem történt meg, ugyanis a vb első fordulójában az amerikai Darin Young a szettek tekintetében 3:1-re legyőzte őt. Ezzel véget ért egy páratlan pályafutás, amelyről összefoglalót olvashattok lentebb.
HIRDETÉS
1967. április 20-án Hágában megszületett egy ember, akiről világra jövetelének pillanatában talán még maguk a boldog szülők sem gondolták volna, hogy egyszer egy sportág világklasszisává fog válni. Ezen, az 52 évvel ezelőtt tavaszi napon született Raymond van Barneveld, aki napjainkra a darts egyik legnagyobb legendájává vált, pedig sokáig nem úgy állt az élete, hogy profi játékossá válik.
Írom ezt annak ellenére, hogy a Barney becenévre hallgató holland már 17 éves korában, 1984-ben elkezdett dartsversenyekre járni. Az első tornagyőzelem pedig nem is váratott sokat magára, hiszen van Barneveld még abban az esztendőben megnyerte a Rotterdam Opent. A kezdetben csak hazai viadalokon indult dartsos egyhamar már a nemzetközi színtéren találta magát, s ott sem okozott csalódást szurkolóinak. 1987-ben döntőt játszhatott a Belga Openen, míg az 1988-as Holland Openen elődöntős volt. 1990 szeptemberében érkezett el az első igazán nagy nemzetközi megmérettetés karrierjében, a WDF (Darts Világszövetség) által szervezett Európa-bajnokság, amelyen a negyeddöntőig jutott. Ott egy bizonyos Phil Taylor győzte le, aki akkoriban talán még nem sejtette, hogy tizenhat világbajnoki címmel a háta mögött fog visszavonulni 2018-ban.
Ahogy föntebb írtam, sokáig kérdéses volt, hogy Raymond van Barneveld profivá válik-e, azaz a dartsból keresi meg a kenyérre valót, vagy tovább űzi polgári hivatását, vagyis a nyilak mellett a leveleket is dobálja, csak azokat éppenséggel nem egy szizálkender-pogácsákból összeállított táblára, hanem a postaládákba. Hősünk ugyanis postai kézbesítőként dolgozott Hágában. Ez a foglalkozás nem tartozott a legjobban fizető munkák közé a nyolcvanas, kilencvenes évek Hollandiájában, de a megélhetéshez azért elegendő volt. Barney azonban ezzel nem elégedett meg, ráadásul a darts iránti szenvedélye egyre erősebbé vált, ami pár éven belül oda vezetett, hogy nem hagyott magának más megélhetési forrást, mint a dartsot.
Jópár évvel ezelőtt egy holland televízió megragadta az alkalmat, s készített van Barnevelddel egy olyan anyagot, amelyben az volt a feladata, hogy leveleket dobáljon a postaládákba a nyilak eldobásához használt technikájával. Ebből látható egy rövid részlet ebben a videóban:
Hamar eljött az első vb-döntő
Raymond van Barneveld már a nyolcvanas években – a postai munkája mellett – több remek eredményt ért el különböző versenyeken, így nem lehetett csodálkozni azon, amikor 1991-ben életében először kijutott a világbajnokságra. Manapság a dartsban három világbajnokság is van: az egyiket a már említett világszervezet, a WDF rendezi, a másikat a britek szövetsége, a BDO, a harmadikat, egyben a legnépszerűbbet pedig a BDO-ból 1993-ban kivált játékosok által megalapított professzionális szervezet, a PDC. 1991-ben ezek közül tehát még csak a WDF és a BDO vb-je létezett, s közülük utóbbié volt a rangosabb. Van Barneveld ezen állt rajthoz, de debütálása kérészéletű volt, ugyanis első mérkőzésén 3:0-ra kikapott az ausztrál Keith Sullivantől.
Ez a kudarc azonban nem szegte kedvét Barney-nak, hiszen azok után, hogy az 1990-es Belga Openen negyeddöntős volt, 1991 márciusában a Német Openen ugyancsak a legjobb nyolcig, majd a júniusban tartott Svájci Openen az elődöntőig menetelt.
Ezek az eredmények azonban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a holland kvalifikálja magát az 1992-es vb-re. Egy évvel később azonban visszatért. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az 1993-as volt az utolsó „egységes” világbajnokság, ezen szerepeltek utoljára azok a játékosok (köztük Phil Taylor), akik néhány hónappal később a BDO vezetésével fönnálló vitájuk lezárásaként úgy döntöttek, hogy kilépnek a brit szövetségből, és létrehozzák saját szervezetüket, a PDC-t, amely 1994-ben már külön világbajnokságot szervezett számukra. Hamarosan van Barneveld karrierjében is elérkezett az a pillanat, amikor a váltásról kellett döntenie, de ez ekkor még odébb volt.
Visszatérve az 1993-as vébéhez, Barney-nak itt már sikerült egy mérkőzést nyernie, azonban a második fordulóban a sportág legendás alakja, John Lowe legyőzte őt. Van Barneveld a szakadást követően is a BDO mezőnyének tagja maradt, s az, hogy az éljátékosok közül többen is otthagyták a szervezetet, lehetőséget nyitott számára ahhoz, hogy komolyabb eredményeket, akár tornagyőzelmeket is elérjen. Az első év még nem hozott ekkora sikereket számára, ugyanakkor lejátszhatta élete első döntőjét a Finn Openen, ahol csak Andy Fordham állta útját. Abban az esztendőben még volt egy belgiumi elődöntője, valamint egy-egy negyeddöntős szereplése a Holland Openen és a berlini tornán.
Barney-nak ismét csak egy évet kellett kihagynia a világbajnokság tekintetében, hiszen 1995-ben ismét ott volt az akkor már csak a BDO és nem a komplett sportág legnagyobb eseményének számító viadalon. Addigi karrierjének legnagyobb sikerét pedig itt érte el, hiszen világbajnoki döntőt játszhatott, ahol csak a walesi Richie Burnett bizonyult jobbnak nála egy 6:3-as győzelemnek köszönhetően. Ekkortól fogva azonban már mindenki láthatta, hogy van Barneveld bizony a jelen legjobbjai között említendő, s lehet, hogy már csak egy-két év kérdése, hogy ő is világbajnok legyen.
Négy vb-cím nyolc év alatt
Ennek ellenére a következő kettő esztendőben egyaránt a második forduló jelentette a végállomást a holland számára, aki azonban olyannyira fölszívta magát az 1998-as vb-re, hogy meg sem állt a világbajnoki címig. A döntőben az 1995-ös legyőző, Burnett állt a hágai postás útjába. Minden idők egyik legdrámaibb fináléjára került sor, hiszen döntő szettre került sor, amit végül Barney 4-2-re megnyert, így a játszmák tekintetében 6:5-ös eredménnyel megszerezte élete első világbajnoki címét. Ezt a következő évben egyből követte a második is, amit szintén döntő szettben tudott megnyerni, ezúttal Ronnie Baxter ellen. Raymond van Barneveld a torna 1978 óta íródó történetében csupán a második játékos volt, aki megtudta védeni címét.
A két vb-trófea Hollandia mellett immár a sportág hazájában, Nagy-Britanniában is ismertté és népszerűvé tette, aminek jeleként 1999. novemberében a londoni Wembley Konferencia Központban bemutató mérkőzést játszhatott az akkor a PDC-nél már hét vb-elsőséggel rendelkező Phil Taylorral. A meccs egy óráig tartott, annyi legre került sor, amennyi belefért ebbe az időbe. Végül van Barneveld 20-11-re elvesztette a mérkőzést.
Az új évezred nem kezdődött sikeresen a holland számára, hiszen 2000-ben már az első fordulóban vereséget szenvedett a napjainkban szakkommentátorként ténykedő Chris Masontől, 2001-ben és 2002-ben pedig a negyeddöntő jelentette számára a végállomást. Előbbi évben Ted Hankey, utóbbiban pedig a PDC-nél napjainkban is a legjobbak közé tartozó Mervyn King győzte le.
2003-ban viszont már senki sem állhatott van Barneveld útjába, aki a walesi Ritchie Davies 6:3-as legyőzésével megszerezte harmadik világbajnoki címét. 2004-ben nem járt messze a címvédéstől, az elődöntőben már 3:0-ra és 4:2-re is vezetett Andy Fordham ellen, végül azonban 5:4-re kikapott. Ezt 2005-ben a negyedik vb-trófea követte, amikor az első három fordulóban szettveszteség nélkül gázolt át ellenfelein, köztük egy bizonyos Gary Andersonon és Vincent van der Voorton. Az elődöntőben 5:3-ra verte Daryl Fittont, a fináléban pedig az angol Martin Adamset fektette két vállra egy 6:2-es diadal keretében.
Ekkor már sokan arról beszéltek, hogy Barney-nak meg kellene próbálkoznia a PDC-vel, ahol a színvonal egyre inkább kezdte lehagyni a BDO-ét, s a pénzdíjak is jóval magasabbak voltak, mint a brit szövetségnél, vagyis az ott szereplő játékosok lényegében már nem kellett, hogy más munkára koncentráljanak, csak a dartsra. A holland azonban szerette volna beállítani Eric Bristow rekordját, aki öt BDO-vb-címmel büszkélkedhetett, így hősünk 2006-ban is ennek a szervezetnek a világbajnokságán állt dobóvonalhoz. El is jutott annak rendje és módja szerint a döntőig, ahol azonban egy fiatal és tehetséges honfitársa útját állta. A mindössze 21 éves Jelle Klaasen, aki a legtöbb holland dartsoshoz hasonlóan van Barneveld hatására kezdte űzni ezt a sportágat, egy szoros csatában végül 7:5-re legyőzte a négyszeres győztest, ezzel elhódította a vb-címet.
És akkor jött a PDC
Nem sikerült tehát Bristow rekordját beállítania, ez azonban nem tántorította el Raymond van Barneveldet attól, hogy 2006. február 15-én bejelentse, ettől az évtől kezdve már nem a BDO, hanem a PDC mezőnyéhez fog tartozni. Évek óta érő döntését azzal indokolta, hogy szeretne minél nagyobb célokat kitűzni maga elé, és rendszeresen játszani akar az addigra már megkérdőjelezhetetlenül a darts legnagyobb alakjává vált Phil Taylorral. E célkitűzései pedig rögtön az első évben megvalósultak.
Az egész kezdődött azzal, hogy rögtön szabadkártyát kapott a PDC egy évvel korábban elindított Premier League-sorozatába, amelyben csak a szűk világelit tagjai kaphattak helyet. Az ő beválogatása azt jelezte, hogy a PDC a kezdetektől fogva hitt benne, hogy van Barneveld a profik között is megállja majd a helyét. Első mérkőzésén rögtön bizonyított is, hiszen amolyan „hollandos” eredménnyel, vagyis 8-1-es győzelemmel indított Ronnie Baxter ellen. Március 23-án megdobta élete első kilencnyilasát, vagyis tökéletes legjét Peter Manley ellen, amely egyben alighanem az első, magyar televízió által közvetített ilyen teljesítmény is volt:
Még aznap este megmérkőzött (a PDC berkein belül először) Phil Taylorral is, akivel 7-7-es döntetlent játszott. A nagy párharc visszavágójára Barney 39. születésnapján került sor, ám Taylor elrontotta a holland ünnepét, ugyanis ezúttal 8-6-ra győzött. Van Barneveld élete első Premier League-szereplése alkalmával rögtön bejutott a négyes döntőbe, ahol azonban meglepetésre nagyon simán, 11-3-ra kikapott honfitársától, Roland Scholtentől.
Ez a csúfos kudarc azonban csak még jobban feltüzelte a hollandot, ugyanis júniusban megnyerte első PDC-tornáját, a UK Opent, melynek boltoni döntőjében Barrie Bates-et múlta fölül. Az idáig vezető úton teljesült egy másik nagy álma is: a negyeddöntőben Phil Taylort győzte le. Ezt megismételte a Las Vegas Desert Classic elődöntőjében is néhány héttel később, azonban a fináléban John Part 6-3-ra legyőzte.
Szeptemberben indult a World Darts Trophy-n, ahol az első körben vereséget szenvedett egy 17 éves holland tehetségtől, egy bizonyos Michael van Gerwentől. Van Barneveld ezután bejelentette, hogy lecseréli nyílkészletét, és változtat dobóstílusán is, amelyben Phil Taylor nyílfogási módszerét igyekezett nagyjából elsajátítani. Októberben újból összecsapott az angolok és az egész világ első számú játékosával a World Grand Prix keretében, azonban végül elvesztette a második fordulóban megrendezett mérkőzést.
Barney először 2007-ben indulhatott a PDC-világbajnokságon, ahol rögtön a 32. kiemeltként debütálhatott, vagyis az első fordulóban elkerülte a világranglista élmezőnyének tagjait. A második körben az akkori világelső Colin Lloydot verte meg, majd szépen sorjában átgázolt ellenfelein, hogy aztán 2007. január 1-jén megvívhassa élete legfontosabb, s mint utóbb kiderült, a darts valaha volt legnagyobb mérkőzését Phil Taylor, a regnáló világbajnok ellen a fináléban. Eleinte úgy tűnt, hogy az angol a hét nyert szettig tartó párharcban túl nagy falatnak bizonyul a hágai postásfiúból most már a világ egyik éldartsosává előlépett hollandnak, hiszen 3:0-ra elhúzott. Van Barneveld azonban innen vissza tudott jönni a meccsbe, s a hirtelen halál legben legyőzte ádáz ellenfelét, s 7:6-os sikerével egy addig példátlan tettet vitt véghez. Ő lett az első játékos, aki debütánsként tudott PDC-világbajnokságot nyerni. Ezzel a hatalmas sikerrel Raymond van Barneveld véglegesen beírta magát a darts történelemkönyvébe, és bebetonozta helyét a világ élmezőnyében. A döntőről részletesen írtam 2017 karácsonyán az alábbi cikkben:
A 2007-es év további része sem telt sikertelenül van Barneveld számára. Februárban megnyerte a Masters of Darts versenyét, melynek döntőjében 7-0-ra leigázta Peter Manley-t. A Premier League-ben ugyanakkor megint nem jött össze a döntő, mivel a legjobb négy között Terry Jenkins verte 11-10-re. Ezt a vereséget UK Open-címének megvédésével feledtette. Az oda vezető úton ráadásul a legjobb nyolc között 11-4-re elpáholta Taylort, majd a négy között hasonló arányban Colin Lloydot, majd a döntőben honfitársát, Vincent van der Voortot verte 16-8-ra. Van Barneveld lett ezzel az első játékos, aki meg tudta védeni címét a darts FA-kupájának is nevezett eseményen. Egy hónappal később, júliusban folytatta diadalmenetét, amikor a Las Vegas Desert Classicot is megnyerte, a döntőben Terry Jenkinst 13-6-ra verve. Barney azon álma, hogy öt major tornát – világbajnokság, UK Open, Las Vegas Desert Classic, World Matchplay és World Grand Prix – nyerjen 2007-ben, nem valósult meg, ugyanis a World Matchplay negyeddöntőjében Adrian Lewis 16-14-re legyőzte Blackpoolban. Van Barneveld egészen fantasztikus első két évet produkált a PDC-nél, hiszen a négy major-győzelem mellett összesen 11, a televízió által nem közvetített tornán is diadalmaskodott.
Barneveld 2008-ban nem tudta lemásolni, de még csak megközelíteni sem előző évi formáját, ugyanis egy major tornát sem nyert. Ennek ellenére januártól júniusig – első hollandként és első nem britként – vezette a PDC világranglistáját. A világbajnokságon a harmadik fordulóban Kevin Painter búcsúztatta egy 4:2-es eredménnyel zárult találkozó végén. A Premier League jobban sikerült számára, de zsinórban harmadszor is elvérzett az elődöntőben, ahol ezúttal az akkor még a jövő nagy ígéretének tartott, World Matchplay-címvédő James Wade győzte le. Las Vegasban, ahol címvédőként indulhatott, Alan Tabern a torna korai szakaszában legyőzte, míg a UK Open elődöntőjében Gary Mawsontól szenvedett fájó vereséget, miután korábban legyőzte Phil Taylort 10-9-re. A World Matchplay negyeddöntőjében a nála jóval fiatalabb, azonban betegsége miatt már közel egy évtizede visszavonult Wayne Mardle búcsúztatta, holott Barney már 12-7-re is vezetett. A World Grand Prix-n sikerült döntőbe jutnia, ott azonban a világelsőséget menet közben tőle visszaszerző Taylor a szettek tekintetében 6:2-re megverte. Az első alkalommal kiírt Európa-bajnokságon a negyeddöntőben súlyos vereséget szenvedett, mivel Adrian Lewis egy laza 9-2-vel lemosta a színpadról.
Barney a 2009-es évet egy kilencnyilassal indította, hiszen január 2-án, a világbajnokság negyeddöntőjében sikerült tökéletes leget produkálnia Jelle Klaasen ellen, mégpedig a hatodik szett második játékában. A holland ezzel újabb történelmi tettet hajtott végre, hiszen ő lett az első játékos, aki a PDC-vb-n kilencnyilast tudott elérni. Szerencsére ez is meg van magyar kommentárral:
Van Barneveld ezért 20 000 font bónuszt kapott az elért eredményéért járó pénzdíj mellé. Rengeteget kaszált, hiszen döntőbe jutott, ott azonban Phil Taylor kegyetlen revansot vett rajta a kettő évvel korábbi drámai vereségért, hiszen 7:1-re győzedelmeskedett. Amennyiben Barney megnyerte volna a finálét, akkor megőrzi második helyét a világranglistán, így azonban a harmadik pozícióba csúszott vissza.
Raymond van Barneveld márciusban megdobta negyedik PDC-s kilencnyilasát is a UK Open egyik selejtezőtornáján. Las Vegasban ismét döntőt játszhatott, ahol azonban Taylor újfent jobbnak bizonyult nála, s 13-11-re legyőzte. Érdekes momentum volt, amikor a meccs után Barney kivette a Sky Sports riporterének kezéből a mikrofont, s beszédet mondott, amiben Phil Taylort méltatta.
A nyár másik nagy tornáján, a World Matchplayen a negyeddöntő jelentette számára a végállomást Terry Jenkins ellen. A nyár hátralévő részében még két viadalra, a Championship of Darts-ra és a South African Mastersre nevezett, de végül mindkettőtől visszalépett, aminek oka nem volt részletezve részéről. Emiatt egyesek azt kezdték feltételezni, hogy az akkor 42 éves van Barneveld a visszavonuláson gondolkodik. Ezek a spekulációk csak még jobban szárnyra kaptak, amikor a World Grand Prix-n Alan Tabern ellen aratott első fordulós győzelmét követően bejelentette, hogy cukorbeteg, és azért maradt távol több tornától, mert gyógykezelésére és a konditermi edzésekre kellett koncentrálnia annak érdekében, hogy a lehető legjobb formában térhessen vissza. Az év korábbi részében mutatott relatív halovány teljesítményét is a diabétesz számlájára írta. A World Grand Prix-n újfent eljutott a döntőig, ahol azonban Taylor ismét útját állta, s 6:3-ra nyert.
Raymond van Barneveld 2009-ben olyan bravúrt hajtott végre, amire más máig nem volt képes. December 28-án, a 2010-es világbajnokság (a vb-ket december közepe és január eleje között rendezik, s rendre az új évhez tartoznak) második fordulójában, Brendan Dolan ellen ugyanis ismét kilencnyilast dobott, vagyis egy naptári éven belül kettő darab tökéletes leget is összehozott a sportág csúcseseményén:
Barney végül az elődöntőig jutott, ahol Simon Whitlock 6:5-re megverte. Akkoriban rendeztek a világbajnokságon a harmadik helyért egy külön mérkőzést, ilyen ma már nincsen. Ebben a kisdöntőben a holland a legek tekintetében 10-8-ra kikapott Mark Webstertől, így hivatalosan a 4. lett.
Barneveld 2010. április 29-én megdobta a következő kilencnyilasát Terry Jenkins ellen a Premier League aberdeeni állomásán, ami a második tökéletes legje volt a csütörtök esténként jelentkező sorozat történetében. Nem ezen múlt, hogy a holland végül csak a hatodik lett a végelszámolásnál. Utólag elismerte, hogy gyenge teljesítménye nem a véletlen műve volt, ugyanis családi problémák léptek fel, amiknek hátterében egy zsarolás állt. Ennek köszönhetően a holland a nyolc UK Open-selejtezőből csak az egyiken indult, holott a tornán való részvételhez legalább három kvalifikációs eseményen kellett volna megjelennie, így azonban nem szerepelhetett az általa korábban kétszer is megnyert viadalon. A World Matchplayen azonban topformában tért vissza, amit az első meccsen, Denis Ovens ellen dobott kilencnyilasa is bizonyított. Akkor még nem sokan gondolták, hogy ez lesz végül a teljes pályafutásának utolsó, televízió által közvetített tökéletes legje… Barney egészen a döntőig menetelt, ott azonban a számára most már nagy mumussá vált Phil Taylor újból legyőzte, ezúttal 18-12-re.
A holland a 2011-es világbajnokságon a negyeddöntőben szenvedett vereséget a későbbi finalista Gary Andersontól. A Premier League-et remekül kezdte, hiszen a Simon Whitlock elleni első körös mérkőzésén négy darab 100 fölötti kiszállót ért el, s végül 100-as meccsátlaggal 8-3-ra győzött. Ezután Adrian Lewist is legyőzte 8-6-ra, majd jött Taylor és a már-már menetrendszerű vereség egy 8-3-as zakó formájában. A 6. fordulóban Mark Webstert úgy verte 8-4-re, hogy egy igen magas, 161-es kiszállót is megdobott. Gary Anderson ellen újfent 100 fölötti átlaggal győzött, végül pedig a tabella második helyén végzett Taylor mögött. Az elődöntőben ugyanakkor megint kikapott (hat éven belül immáron ötödször), miután Anderson jobbnak bizonyult nála, aki végül a döntőt is megnyerte. Barneveld a UK Openen az ötödik fordulóban kapott ki a későbbi döntős Wes Newtontól 9-1-re. A World Matchplay kalandosan indult számára, ugyanis első meccsének napján elvesztette nyilait. Azonnal riasztotta szponzorait, akiknek segítségével sikerült egy új szettet beszereznie, amivel aztán 10-3-ra legyőzte Steve Brownt.
2012 feketén indult van Barneveld számára, ugyanis a világbajnokságok történetének egyik legnagyobb meglepetésének esett áldozatául, amikor a világranglista-85. James Richardson 3:0-ra lelépte őt az első fordulóban. Barney az egész meccsen csupán négy leget tudott nyerni. Az egy év kihagyás után újból életre hívott csapat-világbajnokságon Vincent van der Voorttal az oldalán indult, azonban a 2010-ben még Co Stompéval megszerzett vb-címét nem tudta megvédeni, miután az elődöntőben az ausztrálok jobbnak bizonyultak náluk. A Premier League-ben újabb csalódás érte a hollandot, hiszen a végelszámolásnál csak gyengébb legarányának köszönhetően csúszott le a négyes döntőről, miután a sorsdöntő utolsó mérkőzésén 7-7-et játszott James Wade-el. A UK Open kvalifikációjában megnyerte az egyik fordulót, amely során egy kilencnyilast is dobott, de ezt a nyilvánosság nem láthatta, mivel nem volt róla közvetítés. A UK Openen Jelle Klaasent és az év elején vb-döntőt játszó Andy Hamiltont is legyőzte a legjobb 16-ig vezető úton. Ott aztán Peter Wright ellen drámai körülmények között nyert: a skót a döntő legben kis híján kiszállt 138-ról, de ez nem jött össze neki, majd amikor újra próbálkozhatott, besokallt, tehát több pontot ért el dobásával, mint amennyije lett volna. Barney ezért végül megbüntette, s 9-8-ra győzött. A negyeddöntőben sokba került számára, hogy öt leges előnyt engedett Dave Chisnallnak, aki végül 10-5-re legyőzte. A holland ezért a zakóért azonban rövidesen visszavágott, mivel megnyerte a European Tour düsseldorfi állomását, amelynek döntőjében 6-4-re múlta felül Chisnallt. Van Barneveld a World Matchplayen a nyolcaddöntőben kapott ki Terry Jenkinstől 13-10-re, majd szeptemberben, az Európa-bajnokságon megdobta addigi legmagasabb, 113.04-s meccsátlagát ugyancsak Jenkins ellen. Ott végül a negyeddöntőben búcsúzott, ahol Kim Huybrechtstől kapott ki 10-8-ra.
Raymond van Barneveld novemberben öt év szünet után ismét major tornát nyert, mivel elhódította a meghívásos Grand Slam of Darts serlegét. A döntőben honfitársát, az egy hónappal korábban World Grand Prix-t nyerő Michael van Gerwent verte 16-13-ra. Ott nyújtott játékát az év legjobb televíziós teljesítménye díjjal ismerték el. Az év végén indult a Players Championship Finals versenyén is, ám ott az első fordulóban kikapott 6-5-re Steve Beatontől.
Van Barneveld a 2013-as világbajnokságon feledtette szurkolóival az egy évvel korábbi csúfos leszereplést, s a torna történetének akkori hatodik legmagasabb átlagával verte 3:0-ra Michael Smitht. A három szettes meccs csupán 18 percet vett igénybe, ami igen ritka. Barney ezután a negyeddöntővel bezárólag összesen kettő darab játszmát bukott el, a legjobb négy között azonban Phil Taylor következett. Barneveld a meccs előtti nyilatkozatában azt mondta, nem fél Taylortól, és meglátása szerint az angol negyeddöntőbeli ellenfele, Andy Hamilton jobban játszott nála. Ennek ellenére Taylor 5:1-re elhúzott, azonban Barney innen föl tudott kapaszkodni 5:4-re. Taylor az utolsó szettet viszont behúzta, így 6:4-re nyert, hogy aztán megszerezze élete utolsó, sorban a 16. világbajnoki címét. Kettejük meccse azonban nem a játék miatt maradt emlékezetes. Barneveld a mérkőzés végén annak rendje és módja szerint odament Taylorhoz, hogy kezet fogjon vele és gratuláljon neki. Most azonban nem érte be ennyivel, s magához is akarta ölelni az angolt, aki ezen viszont bepöccent, s valósággal ellökte magától a hollandot. Az incidens miatt még a biztonságiaknak is föl kellett jönniük a színpadra, de szerencsére odáig nem fajultak a dolgok, hogy közbe kellett volna avatkozniuk. Barneveld kijelentette, ő csak sportszerűen gratulálni akart Taylornak. Taylor egy nappal később bocsánatot kért viselkedéséért, amelyet a meccs hevével magyarázott:
Ebben az évben szerepelt először Michael van Gerwennel az oldalán a csapat-vb-n, azonban a legjobb 16 között nagy meglepetésre 5-3-ra kikaptak a finn párostól. Ezzel szemben a Premier League-ben egyszer sem állt a top négyen kívül, és végül második lett a tabellán. Az elődöntőben azonban a változatosság kedvéért ismét kikapott, mégpedig attól a Phil Taylortól, akivel az alapszakaszban két döntetlent játszott. Barney döntőbe jutott a meghívásos Dubai Mastersen, ott azonban van Gerwen 11-7-re legyőzte. A UK Openen a legjobb 16 között kiejtette a címvédő Robert Thorntont, majd a negyeddöntőben egy meccsnyilat is túl kellett élnie Ronnie Baxter ellen, akit végül 10-9-re győzött le. Az elődöntőben is ugyanennyi lett a végeredmény, csak most nem van Barneveld, hanem a soros ellenfél, Andy Hamilton javára, pedig Barney-nak hat darab meccsnyila volt! Az Eb-n és a World Matchplayen is a második forduló jelentette számára a végállomást, előbbin Thornton, utóbbin Justin Pipe ellen. Októberig kellett várnia első azévi tornagyőzelmére, amikor is megnyerte a Players Championship tizedik fordulóját. Egy héttel később azonban nagy verést kapott Michael van Gerwentől, aki mindössze 21 perc alatt, a szettek tekintetében 3:0-ra lerendezte egymás elleni találkozójukat. A Grand Slam of Dartson címvédőként már a csoportkörből sem jutott tovább, holott három meccséből kettőt megnyert, azonban a végelszámolásnál gyengébb legkülönsége miatt a harmadik, kieső helyre szorult.
2014-ben a világbajnokságon a harmadik fordulóban 3:2-re vezetett Mark Webster ellen, végül azonban 4:3-ra kikapott. A UK Open selejtezőjében igen szegényes volt a teljesítménye, hiszen végül csak a kvalifikációs ranglista 66. helyét tudta megszerezni, ami azt jelentette, hogy már az első fordulóban be kellett kapcsolódnia a főtábla küzdelmeibe, amikor a nagyok többsége még nem érdekelt. Zsinórban négy mérkőzést megnyert, azonban az ötödik fordulóban Adrian Lewis 9-2-re elpáholta. A Premier League-ben tizenkét mérkőzésen át maradt veretlen, s végül a tabella második helyén zárt. Barney korábban 21 PL-mérkőzésen egyszer sem tudta legyőzni Phil Taylort, most azonban megtört a jég, és életében először bejutott a sorozat döntőjébe. Pedig Taylor 4-1-re is vezetett már az elődöntőben, van Barneveld azonban innen tudott fordítani és végül nyert 8-5-re. A döntőben a közben jó baráttá vált honfitárs, a címvédő Michael van Gerwen várt hősünkre. A második szünetre 5-5-ös állással vonultak a felek, azonban ezt követően Barney beindította rakétáit, és 10-6-ra megverte ellenfelét, elhódítva ezzel élete első, egyben utolsó Premier League-címét, egyben utolsó major-győzelmét. Érdekesség, hogy van Barneveld az egész PL-sorozat tekintetében 50.22%-os kiszállózási arányt produkált, vagyis a legek befejezéséhez szükséges nyilainak több mint felét helyezte el a megfelelő szektorban. Ilyen magas értékre korábban még nem volt példa. Barney a diadalt követően vallotta be, hogy januárban depressziója miatt kezelésekre járt. Lelki problémáit a dartskarrier monoton jellege (hétről hétre versenyek és szinte folyamatos utazás, emiatt kevés otthon, a családdal töltött idő) okozta, de cukorbetegsége is szerepet játszott benne. A csapatvilágbajnokságon van Gerwen oldalán végre összejött a közös siker, miután a döntőben 4:0-ra lemosták a Taylor-Adrian Lewis angol párost. A World Grand Prix egy felejthető torna volt Barney életében, ugyanis Mervyn King elleni mérkőzésén hátfájdalmai hátrálhatták, ami miatt ki is kapott. Az Európa-bajnokságon cukorbetegsége jelentkezett erősebben, ami miatt karrierje során először kellett szemüvegben játszania, mivel látását, ha csak időlegesen is, de rontotta a diabétesz. Ez nem akadályozta viszont abban, hogy Simon Whitlockot 6-4-re legyőzze. Végül az elődöntőig jutott, ahol van Gerwen verte 11-6-ra, aki aztán a Mastersen is legyőzte 10-9-re. Van Barneveld a Grand Slam of Darts nyolcaddöntőjében kikapott az újonc Keegan Browntól, majd a Players Championship Finals-ön van Gerwentől is vereséget szenvedett az első fordulóban.
A 2015-ös világbajnokságon az első fordulóban úgy verte Rowby-John Rodriguezt, hogy egy 167-es és egy 170-es kiszállót is értékesített. Ezután rendre a döntő játszmában tudott fölülkerekedni ellenfelein (Adrian Lewis ellen egy meccsnyilat is túlélt), majd az elődöntőben Phil Taylor győzte le 6:2-re. A Mastersen a friss világbajnok Gary Andersont verte 11-6-ra az elődöntőben, ám a fináléban van Gerwen ugyanilyen arányban megverte. A UK Openen búcsúztatta a címvédő Adrian Lewist (9-3), azonban életében először tévés meccsen alulmaradt Peter Wrighttal szemben, aki 9-1-re győzött. A Premier League-ben 7-4-re verte Phil Taylort, aki pedig 115.80-as átlagot ért el. Barney csak jobb legkülönbségének köszönhetően kerülte el a kiesést a legjobb nyolcból, ám ez olyannyira fölcsigázta, hogy a második körben hét meccséből hatot megnyert, s bejutott a négyes döntőbe. Az elődöntőben van Gerwen ellen három leges előnyben is volt már, és csak az utolsó nyilat hibázta el a kilencnyilashoz vezető úton. Végül Barney 11-8-ra kikapott, így nem védhette meg címét. A csapat-vb-n ismét van Gerwennel indult, azonban a címvédés itt sem sikerült, miután a skótok az elődöntőben legyőzték őket. Barneveld karrierje során először esett ki a World Matchplayen az első fordulóban, miután Andy Hamilton 10-7-re verte. Döntőt játszott az aucklandi meghívásos versenyen, s közel két év után játszhatott újfent finálét a Players Championship-sorozatban, ahol azonban szintén alulmaradt ellenfelével szemben. A Grand Slamen az elődöntőben Taylortól kapott ki 16-12-re.
A 2016-os világbajnokságon nagy skalpot gyűjtött be, mivel a nyolcaddöntőben legyőzte azt a Michael van Gerwent, akitől 2015-ben lejátszott 13 meccsükön 10-szer kikapott. A negyeddöntőben császármetszésre volt szükség a továbbjutáshoz, mivel Michael Smith már 3:0-ra is vezetett. Végül Barney 5:4-re győzött, azonban az elődöntőben Adrian Lewistól 6:3-ra kikapott, miután Lewis 5:0-ra elhúzott. A Premier League nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, hiszen a hetedik helyen végzett, ami azt jelentette, hogy 2012 óta először nem jutott be a négyes döntőbe, egyben ez volt addigi leggyengébb PL-helyezése. A csapat-vb-n döntőbe jutott van Gerwennel, ott azonban az angolok győztek. Barneveld ebben az évben is az első fordulóban esett ki a World Matchplayen, ahol ezúttal Brendan Dolan verte 10-7-re. A World Grand Prix-n az elődöntőben kapott ki Gary Andersontól 4:1-re, aki aztán a Grand Slam of Darts elődöntőjében is fölülmúlta egy 16-13-as diadallal. A Players Championship nagydöntőjében a legjobb nyolcig jutott, ahol van Gerwen ejtette ki.
Barney a 2017-es világbajnokságon Adrian Lewist és Phil Taylort is legyőzte, így zsinórban harmadszor jutott be az elődöntőbe, ahol azonban Michael van Gerwen, a későbbi győztes ellen 6:2-re alulmaradt. Barneveld 109.34-es meccsátlaggal esett ki, ami a legmagasabbnak számít egy vesztestől. A UK Open negyeddöntőjében 108.10-es teljesítménnyel kapott ki 10-8-ra a későbbi győztes Peter Wrighttól. Megnyerte viszont a csapat-vb-t, miután van Gerwennel közösen a döntőben megverték Wales párosát.
2018 közepén kezdődtek a bajok
A 2018-as világbajnokságon nem sikerült zsinórban negyedjére is bejutnia a legjobb négy közé, miután van Gerwen 5:4-re verte a negyeddöntőben. A csapat-vb-t ismét megtudta nyerni van Gerwennel, azonban a UK Openen a harmadik, a World Matchplayen és a World Grand Prix-n egyaránt a második forduló jelentette számára a végállomást, míg a Grand Slamen a csoportból sem jutott tovább, amiben nagy szerepe volt a lengyel Krzysztof Ratajski elleni vereségnek és a Michael Smithtől elszenvedett 5-0-ás zakónak is. Ekkor már látszódtak a problémák Barney játékán, és sokan tartottak tőle, hogy a világbajnokságon sem lesz képes maradandót alkotni. A 2019-es vb-n a litván Darius Labanauskas volt az ellenfele a legjobb 64 között, akit papíron simán kellett volna vernie, végül azonban 3:2-re kikapott, ami főleg gyenge játékának volt köszönhető.
Barney ennek a korai búcsúnak köszönhetően a 28. helyre, vagyis tizenkettő éve nem látott mélységekbe csúszott vissza a világranglistán. A Premier League-be ennek ellenére meghívást kapott, igaz, ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy tavaly novemberben bejelentette, az idei lesz az utolsó éve profiként, és a 2020-as világbajnokságot követően visszavonul.
Eredményei azonban nem javultak, aminek következtében a világranglistán a 33. helyre esett vissza március elejére. Ez annak volt köszönhető, hogy a UK Openen rögtön az első meccsén kikapott a világranglista-66. Simon Stevensontól. Barney ekkor még azt ígérte közösségi oldalán, hogy harcolni fog a vb-indulás kivívásáért, s mindent megtesz azért, hogy szépen búcsúzzon. A szép búcsú azonban elmaradt. Barneveld sorra szenvedte el a nagyobbnál nagyobb zakókat a Premier League-ben. A Players Championship 8. állomásán döntőt játszhatott, ami pontszerző tornákon az utolsó fináléja volt. A PL-ben csupán Max Hopp ellen tudott győzni. A március végi, rotterdami dupla fordulóban két 7-1-es zakót volt kénytelen elszenvedni – előbb Daryl Gurney, majd Michael van Gerwen ellen. A Gurney elleni vereség már azt jelentette, hogy Barney nem juthat be a Premier League legjobb nyolc játékosa közé, vagyis a van Gerwen elleni meccs lesz számára az utolsó, egész pontosan a 210. a sorozatban. Ezzel egyébként átadta a múltnak Phil Taylor rekordját, aki összesen 209 találkozót vívott a szériában. Van Barneveldet annyira megviselte a két súlyos vereség, hogy a van Gerwen elleni összecsapás utáni éjszakán hirtelen felindulásból bejelentette visszavonulását.
„Nem vagyok már elég jó és nincs energiám ismét mindent a nulláról elkezdeni. Meghoztam a döntésemet, már most abbahagyom – kezdte a sportág legendája. – Az elmúlt három-négy évben hétről hétre fájdalmat éreztem és ezt nem akarom többé. Nagyon jó látni, hogy ennyien szeretnek, de a szurkolók nem tudják, min megyek keresztül. Minden héten csak szenvedek. Mondhatnám magamnak, hogy »oké, tartsunk egy kis szünetet«, de nincs már erre időm. Kihunyt a fény számomra. Próbálkozom, próbálkozom és próbálkozom, de a Michaellel (Van Gerwennel – a szerk.) megnyert csapat-világbajnoki címektől eltekintve sosem éreztem azt, hogy »ez az, visszatértem!«”
Van Barneveld menedzsere, Jaco van Bodegom már akkor abbéli vélekedésének adott hangot, hogy az ötszörös világbajnok döntése még nem tekinthető véglegesnek, mert nem tiszta fejjel nyilatkozott, amikor bejelentette a visszavonulását.
„Raymond két nagyon nehéz estén van túl, az érzelmeitől vezérelve mondta azt, hogy azonnali hatállyal visszavonul. Beszéltem már vele, és abban maradtunk, hogy jobb, ha a következő napokban kitisztítja a fejét, és utána gondolkodik ismét a jövőn. Remélem, ezt mindenki megérti” – mondta Van Bodegom Barney-ról.
Néhány nappal később beigazolódtak a menedzseri várakozások, de valószínűleg sokkal inkább a szponzorok nyomásának volt betudható, hogy Barney jelezte, nem gondolta komolyan azonnali visszavonulását, s korábbi ígéretéhez hűen a 2020-as vb-ig fog játszani a profik között.
Több internetező már akkor fölvetette, hogy nem lett volna rossz döntés a holland részéről, ha valóban már március végén szögre akasztaná nyilait, mert mindenki látta rajta, hogy nem élvezi a játékot, s valóságos kínszenvedést jelent már számára az, hogy hétről hétre színpadra lépjen vagy a nem televíziós tornákon a tábla elé álljon.
Ennek ellenére Barney visszatért, azonban kiemelkedő eredményeket sokáig nem tudott elérni. Magyar szempontból annyiban pozitív volt az a tény, hogy a legenda folytatta az évet, hogy így létrejöhetett az ötszörös világbajnok alighanem első, de egyben biztosan az utolsó, magyar ellenféllel szembeni mérkőzése.
Van Barneveld ugyanis kvalifikálta magát a European Tour-sorozat hollandiai, zwollei állomására, ami Székely „Penge” Pálnak is sikerült, s a sorsolás szeszélye összehozta a két játékost az első fordulóban. Székely Pál jól kezdte a mérkőzést, mivel megnyerte az első leget, s volt nyila a második játék behúzásához is, de azzal az eséllyel végül nem tudott élni. Ezután összesen egy leget tudott még nyerni a magyar játékos, a mérkőzést van Barneveld nyerte, aki a végén egy bravúrosnak számító 149-es kiszállót oldott meg.
A holland végül a nyolcaddöntőig jutott azon a tornán, ahol van Gerwen verte 6-5-re. A nyár nagy része újfent gyengén sikerült van Barneveld számára, hiszen a Players Championship-versenyeken rendre az első vagy a második kör jelentette a végállomást számára (az első körös búcsúért nem is jár ranglistapont), viszont a meghívásos World Series of Darts sorozatban remekül teljesített. Brisbane-ben és Melbourne-ben is negyeddöntős volt, Új-Zélandon pedig bejutott élete utolsó döntőjébe, aminek azonban csúnya vége lett, mivel van Gerwen 8-1-re kiütötte.
Az ősz első felében nem sok versenyen indult Barney, akit legközelebb csak a november elején megrendezett World Series of Darts-nagydöntőn láthatott a közönség. Az Amszterdamban rendezett viadal volt az utolsó hazai tornája a hollandok egykori kiválóságának, aki meg is adta a módját annak, hogy szépen búcsúzzon saját közönségétől. Egészen a negyeddöntőig jutott, ahol szoros mérkőzésen maradt alul Dave Chisnallal szemben.
Ezután már csak a Players Championship Finals versenyén indult, mivel összességében gyenge eredménysora ellenére is sikerült kvalifikálnia magát erre a tornára. Barney számára itt is a negyeddöntő jelentette a végállomást, ám az addig vezető úton fantasztikusan, már-már régi önmagát idézve teljesített. Az első fordulóban 6-2-re legyőzte azt a Nathan Aspinallt, aki a 2019-es világbajnokságon elődöntős volt, márciusban pedig megnyerte a UK Opent. A legjobb 32 között Joe Cullen sem jelentett komoly akadályt számára, 6-3-ra győzött. Az igazi skalpot viszont ezután gyűjtötte be. A nyolcaddöntőben ugyanis 10-3-ra elkalapálta azt a Glen Durrantet, aki idén jött át a BDO-tól a PDC-hez úgy, hogy a BDO-nál az előző három év világbajnoka, az első PDC-s évében pedig több major-elődöntőt is játszhatott. Mint utóbb kiderült, ez volt Raymond van Barneveld utolsó győzelme aktív játékosként. Ezután viszont Barneyt kalapálták el alaposan, mégpedig a fiatal tehetség, Chris Dobey, aki 10-2-re diadalmaskodott, így a negyeddöntőben véget ért számára ez a torna.
Így jutottunk el a tegnap estéhez, amikor van Barneveld megkezdte szereplését utolsó versenyén, a 2020-as világbajnokságon a londoni Alexandra Palace-ban. Ellenfele az amerikai Darin Young volt, akit a PDC-tornák követői a csapat-világbajnokságról ismerhetnek, ahol hosszú évek óta az amerikai válogatott alapembere. Young kezdte a mérkőzést, s hozta is kezdési előnyét, megnyerte az első szettet. Barney behúzta a másodikat, azonban ezt követően az amerikai nem engedett több játszmát a láthatóan enervált, a holtponton átjutni képtelen hollandnak, s végül 3:1-re megnyerte az összecsapást, ezzel pedig véget vetett egy páratlan dartskarriernek, amely azonban igen csúfos véget ért, de nem ezzel a vereséggel, hanem az elmúlt közel másfél évvel…
A PDC ezzel az összeállítással búcsúzik a legendától, akinek én is csak annyit tudok üzenni innen, hogy köszönöm, Barney!
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: theindependent.co.uk