Az 1982-ben fölavatott Budapest Sportcsarnok Magyarország és Európa egyik legjobb rendezvénycsarnoka volt, ahol számos sporteseményt, koncertet és egyéb rendezvényt tartottak. A kilencvenes években a BS egyik állandó eseménye volt az adventi vásár, ami azonban egyben a pusztulásához is vezetett. Napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 1999. december 15-én hajnali öt óra körül egy, a vásár területén égve felejtett gyertya lángokba borította a létesítményt, amely végül akkora mértékű károsodást szenvedett, hogy le kellett bontani. Helyén ma a Sportaréna áll, amely méltó utódja lett a BS-nek. Ennek ellenére sokan mindmáig sajnálják a néhai sportcsarnok tragédiáját – erről szól a Visszapillantó rovat mai írása.
Ebben a cikkben nem tartom etikusnak reklámok elhelyezését, így nem is szúrok be hirdetést.
A Budapest Sportcsarnok, vagy ahogy még ma is emlegetik: a BS története egészen a ’40-es évekig nyúlik vissza, akkor kezdett el az Ifjúság útja egyre inkább sportközponttá válni. 1941-ben átadtak egy kisebb Nemzeti Sportcsarnokot. Ez azonban egyre inkább elavulttá, szűkössé vált, így egyértelmű volt az igény egy nagyobb, több nézőt befogadni képes sportcsarnok felépítésére az akkori helyén. A hatvanas években már készültek tervek egy új sportcsarnokra, és elindult a nemzetközi példák kutatása is. Az első konkrét lépés 1974-ben jött el, amikor Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága döntést hozott: új sportcsarnok kell! Ekkor döntöttek egy sportszálló és egy, távolsági buszoknak épülő pályaudvar létesítéséről is.
Az első tervek szerint a Minszkben található sportpalota másolata épült volna meg. Később a bécsi Radhalle, az oregoni Memorial Coliseum és a leningrádi Jubileumi Sportpalota tanulmányozása után az utóbbi, 93 méter átmérőjű csarnok lett a példakép az akkor még Budapesti Nagy Sportcsarnok néven futó épület számára. Ebből aztán egyenesen következett a magyar-szovjet együttműködés is. Bár Lázár György miniszterelnök is sürgette az építkezést, a beruházási javaslatot csak 1977. november 17-én hagyták jóvá. Ezután az addig ott állt, a Budapesti Postaigazgatóság alá tartozó épületeket elbontották. A sors iróniája, hogy éppen december 15-én született meg az építési engedély.
Akárcsak az első magyar olimpiai bajnok, a legendás Hajós Alfréd, a BS-t tervező Kiss István is építész és sportoló volt egy személyben: sokszoros magyar bajnok távol- és hármasugrásban. Épp emiatt döntött úgy, hogy sportépítész lesz: Ybl-díjat is a kaposvári fedett uszoda tervezéséért kapott, de jelentős épülete a Kaposvári Könyvtár és a Nyíregyházi Tanítóképző Főiskola is. A BS tervezésénél az aquincumi római amfiteátrumra hagyatkozott: az ottani ellipszist jellemző számok középértékeként alakult ki a BS 127 méteres körátmérője.
A kivitelezés különleges munkának számított Magyarországon: a 400 négyzetméter alapterületű, 18 méter magas mozgóállvány a küzdőtéren, vagy a lelátórész fölötti függőállvány nem volt szokványos. 1978 és 1981 között szovjet munkások is segítettek a több mint 100 méteres átmérőjű épület kivitelezésében. Munkájuk fő részét a kábeltető-szerkezet felszerelése jelentette: ezt a helyszínen kellett az egyes elemekből leszabni és összeszerelni. A tetőszerkezet 1979 májusában került a helyére. A megnyitó ünnepséget 1982. február 12-én, Budapest fölszabadításának 37. évfordulóján tartották.
Kiss István az avatóünnepségen így beszélt: „A Budapest Sportcsarnok felépítése volt az utolsó munkám. Nyugdíjba megyek. Engem az építkezés alatt a legjobban a csarnok szerkezete izgatott. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy ez a sportcsarnok soha nem fog beázni, mert a tetőt rozsdamentes acélszigeteléssel láttuk el. Ezt a csodálatos épületet soha semmilyen baj nem érheti.”
A rugalmasan alakítható pálya jégkorongmeccsekhez, atlétikához és koncertekhez is megfelelt, de akár vízzel is fel lehetett tölteni.
A csarnok tetőszerkezetének átmérője kívül 127, belül 117 méter. Az alapterület 12 000 négyzetméter, a nézőtér 12 500 fős volt. (Az aquincumi katonavárosi amfiteátrum is hasonló méretű volt, 12-13 000 nézőt tudott befogadni.) A küzdőtér jégpályaként, atlétikai pályaként és labdajátékpályaként volt használható. A főépülethez egy nyaktaggal gyakorlóépület csatlakozott, két gyakorlópályával.
A csarnokban az akusztikát javítandó hangterelőket lehetett függeszteni a belső mennyezeti hídrendszerre. 1983-ban a BS el is nyerte a Multimedia Ltd. által alapított vándorserleget, mint a legjobb európai koncerthelyszín! A küzdőtér alatt helyezkedtek el a pinceraktárak, az állandó jégpálya és az edzőterem. A küzdőtér szintjén voltak öltözők és zuhanyzók, az irodák, az orvosi szobák, valamint a televíziós közvetítések helyszínei. A közönség bejárata az első emeletre került, szintúgy a közönség mosdói, a büfék, a fő közlekedő terek – ezek a második emeleten lényegében megismétlődtek. A harmadik emeleten voltak a díszpáholyok és a 24 újságíróhely, továbbá a dolgozói irodák. A negyediken egy 700 nm-es kiállítóterem, illetve a gépészeti berendezések helyezkedtek el.
A csarnok nagy bravúrját a kábeltető-szerkezet jelentette. A szovjet példához képest megnövelt átmérővel megépült tetőt megfeszített huzalok tartották, amelyek vonalvezetését olyan ügyesen oldotta meg a tervező, hogy a külső kerületen lévő tartóoszlopokra már csak függőleges terhelés jutott. A megfeszített kábelek ólommal kiöntött csomópontokon keresztül kapcsolódtak egy külső gyűrűhöz.
Az első rendezvény a február 20-án megrendezett Magyarország – NDK válogatott atlétikai verseny volt. A 6000 néző előtt megrendezett viadalon megszületett a BS első világcsúcsa is, amelyet stílusosan az NDK-beli Gesine Walther ért el 200 méteren. A 22.64 másodperces világrekordot hosszú ideig ünnepelte a közönség, amely persze akkor még semmit nem tudott az államilag bonyolított keletnémet doppingprogramról. A magyar sztár Szalma László volt, aki a távolugrást 781 centiméteres eredménnyel nyerte meg a 778 centit ugró Bakosi Béla előtt. (A felnőtt fedettpályás rekord ebben a számban 824 centiméter, amelyet a mai napig Szalma László tart.)
Eleinte sportesemények sorát tartották itt. Az erős kezdet után azonban rájöttek, hogy a sportrendezvény helyszínét a látogatók számához kell igazítani, mert a kisebb rendezvényeken nagyon rosszul mutatnak a félig üres lelátók. A nagyobb sportrendezvények így maradhattak, a kisebbek helyére azonban inkább pártrendezvények és koncertek kerültek, később már kiállításokat, vásárokat is rendeztek a BS-ben. A gyakorlóépületnek hála akár több rendezvény is folyhatott egyszerre.
Máig is emlékezetes az a botrány, amely az 1995-ös női kézilabda-világbajnokság miatt robbant ki. A decemberi eseményre az akkor már szokásos karácsonyi vásár szervezői legyőzték a sportot. A BS vezetése úgy döntött, hogy a kézilabda-vb helyett a karácsonyi bazár árusait engedi be a terembe, hiszen ez az esemény jóval több bevételt hozott a csarnoknak, mint a kézilabda-vb. A magyar válogatott szégyenszemre a jóval kevesebb nézőt befogadó Körcsarnokban játszotta le azokat a vb-mérkőzéseket, amelyeket Budapesten rendeztek.
A csarnok első koncertjét a kanadai Saga adta az első Popkatlan vendégeként. 1982 novemberében Jancsó Miklós rendezésében itt lépett színpadra az Omega, ötvenezer álló és ülő vendég előtt. A nyitóévbe még Tina Turner kétnapos koncertje is belefért. Carlos Santana első BS-beli koncertjén kapta a hírt, hogy megszületett a kisfia, így két és fél órás ráadás következett, a művész egyszerűen nem akart lejönni a színpadról! Még hosszan sorolhatnánk a fellépőket. És persze volt rengeteg kiállítás, konferencia, vásár és vallási rendezvény is. Karácsonyi vásárt 1991 óta rendeztek itt. 1999 decemberében is karácsonyi vásár volt az épületben…
A vég
A tűzoltóság 1999. december 15-én hajnali 5 óra után kapott riasztást. Később sokan szándékos gyújtogatást sejtettek, ám valószínűleg a karácsonyi vásáron égve hagyott gyertya tüze okozta a katasztrófát. Az épület annyira megsérült a tűzben, hogy helyreállításáról szó sem lehetett. Miért? Főleg, mert későn kaptak riasztást a tűzoltók. Először az ott dolgozók próbálták eloltani a tüzet, így a tűzoltóság kiérkezésekor már kiterjedt lángokkal szembesült.
Az egyik vezető, Balázs József később úgy nyilatkozott, hogy tudták: az ólomba rögzített tetőrögzítő kábelek legfeljebb 30-35 percig bírják, azaz a tetőszerkezet be fog szakadni. A kiszámíthatatlanul, több darabban leomló tetőszerkezet komoly veszélyt jelentett az oltásban résztvevőknek. Az előregyártott vasbeton panelek is meggyengültek, ám azok szerelvényei végül jobban bírták a terhelést, mint amire előzetesen számítani lehetett. A jégpályához tárolt freon szerencsére nem került közvetlen hőterhelés alá. A 32 vízsugár végül véget vetett a lángoknak. Ennek dacára Magyarország legnagyobb fedett csarnoka végleg odaveszett.
A hivatalos vizsgálat szerint a karácsonyi vásár egyik standján égve felejtett gyertya okozta a tüzet. Ugyanakkor a tűzoltók az elemzések során az okok közül nem tudták kizárni a szándékosságot, az elektromos hibát és a nyílt láng használatát sem.
A tűz után egy ideiglenes szerkezet épült fel, hogy az előre betervezett rendezvényeket valahol meg lehessen tartani. A kormány hamar eldöntötte, hogy a leégett csarnokot pótolni kell. Az új BS Budapest Sportaréna néven 2003-ra épült fel, egy évvel később pedig fölvette a többszörös olimpiai bajnok ökölvívó, Papp László nevét. Az aréna napjainkban már gazdag múltra tekinthet vissza, hiszen évek óta itt rendezik a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjét, amelyet kevés kivétellel rendre a Győri ETO csapata nyert meg. Emellett rendszeresen vannak jégkorong-mérkőzések és egyéb sportesemények, mint ahogy koncertek, vásárok, börzék is.
Remélhetőleg az arénát tényleg nem érheti soha semmi baj, mert az legalább akkora, ha nem nagyobb tragédiát jelentene a magyar sportvilág és az egész társadalom számára, mint a Budapest Sportcsarnok napra pontosan húsz esztendővel ezelőtti leégése.
Ebben a cikkben nem tartom etikusnak reklámok elhelyezését, így nem is szúrok be hirdetést.
A kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons