50 éves Pelé 1000. gólja

VIDEÓVAL – 1969. november 19-én, a Rio de Janeiró-i Maracana-stadionban szerezte meg – tizenegyesből – ezredik találatát Edison Arantes do Nascimento, ismertebb nevén Pelé, a 20. század egyik legtehetségesebb labdarúgója. A három világbajnoki címmel, számtalan kupa- és bajnoki győzelemmel büszkélkedő brazil csillag gólját a Santos színeiben, a Vasco da Gama csapata ellen lőtte.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Pelé 1940-ben, a Minas Gerais tartományban fekvő Tres Coracoes településen látta meg a napvilágot. Édesapja – Dondinho becenévvel – maga is labdarúgó volt, édesanyja ezért megpróbálta őt lebeszélni a sportolói karrierről, hiszen azt tapasztalta, hogy a már akkor is népszerű játékból Brazíliában nem lehet megélni: a Nascimento család ugyanis meglehetősen szegény volt, így a fiatal Edison – a legenda szerint – csak ronggyal kitömött zoknival tudott focizni. A fiú egyébként már 14. életévét is betöltötte, amikor Waldemar de Brito végre felfedezte, és leigazolta őt a Bauru junior csapatába. Edison ezekben az években kapta meg a Pelé becenevet, mely – portugálul amúgy értelmetlen – kifejezés példaképének, a Vasco da Gamában védő Bilé kapusnak a nevéből eredt. Az igencsak tehetségesnek mutatkozó játékos aztán hamarosan túlszárnyalta kedvencét, ugyanis alig telt el másfél év, és Brazília egyik legpatinásabb egyesülete, a Santos leszerződtette az ifjú csodacsatárt.

Pelé, aki 16 esztendősen már a válogatottban is bemutatkozott, rendkívül gyors, erős, technikás és – miután „fejben” is megérett – fegyelmezett labdarúgónak bizonyult, aki a pályán páratlan taktikai érzékkel és intuícióval rendelkezett. Nem véletlen, hogy az 1958-as svédországi világbajnokságon a brazil válogatott szövetségi kapitánya lehetőséget adott a mindössze 17 esztendős játékosnak, Pelé pedig a svédek ellen 5:2 arányban megnyert döntőben két találattal hálálta meg mestere bizalmát. Brazília – részben az Aranycsapattól vett taktikának köszönhetően – 1958 nyarán tehát felülhetett a labdarúgás trónjára, a zseniális középcsatár pedig minden idők legfiatalabb bajnoka lett.

Az „ifjú titán” későbbi pályája aztán hasonlóan nagyszerű eredményeket hozott: Pelé 1962-ben és 1970-ben is oroszlánrészt vállalt az újabb két aranyéremben – 1966-ban viszont Magyarország és Portugália is legyőzte Brazíliát, igaz, a mieink elleni meccsen a zseni nem játszott –, mindamellett pedig klubszinten sem nélkülözte a sikereket. Pelé 18 éven át erősítette a Santos együttesét – az ilyenfajta hűség már akkor is ritkaságszámba ment az élsportolók körében –, ez idő alatt pedig a Sao Pauló-i bajnokságot 10, a brazil állami trófeát 5 alkalommal nyerte meg, 1962-63-ban pedig a Libertadores-kupában és a Világkupa küzdelmeiben is győzedelmeskedett csapatával. Pelé góljai nélkül ezek a sikerek valószínűleg elmaradtak volna, hiszen a géniusz a Santos színeiben játszott 1120 mérkőzésen 1087 találatot szerzett, vagyis – átlagban persze – majdnem az összes meccsen betalált.

A páratlanul tehetséges gólvágó 1000. találatát napra pontosan 50 évvel ezelőtt, 1969. november 19-én, a Vasco da Gama – Santos mérkőzésen szerezte, ahol társai nagyvonalúan neki engedték át egy büntetőrúgás végrehajtását. Pelé mindazonáltal akkor és később sem szorult rá arra, hogy gólszerzési lehetőségeket adományozzanak neki, amit az 1970-es világbajnokságon is bizonyított. A sportoló aztán 1971 nyarán, a Jugoszlávia ellen vívott mérkőzés után bejelentette visszavonulását a brazil válogatottól, három évvel később – 34 esztendősen – pedig klubcsapatától, a Santostól is elbúcsúzott, vagyis úgy tűnt, hogy ott fejezi be pályafutását, ahol egykor elkezdte.

Egy esztendő múltán azonban Pelé meggondolta magát, és – 7 millió dollár fejében – az Egyesült Államokba szerződött, ahol két éven keresztül a New York Cosmos csapatát erősítette; vezetésével az észak-amerikai egyesület egy alkalommal bajnoki címet szerzett. Pelé ezzel az amerikai “kitérővel” együtt összesen 1227 professzionális mérkőzésen lépett pályára, ezeken 1151 gólt szerzett. Az 1977 októberében játszott – Santos elleni – gálameccsel aztán Pelé sportolói pályafutása végleg befejeződött, ám a legendás csatár ezzel korántsem tűnt el a közéletből. Épp ellenkezőleg, otthonában, Brazíliában nemzeti hősként fogadták, a következő években pedig számos alkotás készült páratlan karrierjéről. Időközben Hollywood is befogadta Pelét, aki leghíresebb alakítását minden bizonnyal a Menekülés a győzelembe című mozifilmben nyújtotta.

A legendás játékos emellett számos előkelő tisztséget vállalt, a későbbi évtizedekben például – többek között – az UNESCO jószolgálati nagyköveteként, ENSZ-nagykövetként, 1995-től pedig három esztendőn át brazil sportminiszterként is tevékenykedett, utóbbi pozíciójában sokat tett az ottani sportéletben tapasztalható korrupció visszaszorításáért. Pelét – akit 1997-ben lovaggá is ütöttek – a FIFA 1982-ben Arany Medállal, 2001-ben pedig az évszázad labdarúgójának járó díjjal jutalmazta, a különféle szakértői és szurkolói szavazásokon pedig több alkalommal is minden idők legjobbjának választották. A páratlanul tehetséges és eredményes középcsatár napjainkban – hivatalos megbízatás nélkül is – a világfoci nagyköveteként tevékenykedik, hiszen túlzás nélkül állíthatjuk, hogy pályafutása milliók számára jelent követendő példát, szerte a világban.

Az 1000. gól:

Érdekelnek a hasonló cikkek? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: origo.hu

Leave a Reply