A Sportudvar a Mindenszentek és a halottak napja alkalmából válogatást közöl azokról a magyar sportolókról, akik pályájuk csúcsán voltak, vagy legalábbis aktívan versenyeztek akkor is, amikor életútjuk egyszer csak véget ért. Rájuk emlékezünk ma.
Ebben a cikkben nem volna etikus reklámok elhelyezése, így erre nem is kerül sor.
Ocskay Gábor (1975-2009)
Ocskay Gábor 2009. március 25-én hajnalban hunyt el. Az Alba Volán és a magyar jégkorong-válogatott vezéregyénisége éjfélkor rosszul lett, szívinfarktust kapott és már nem tudtak rajta segíteni. 34 éves volt. 2004-ben szívizom-betegséget diagnosztizáltak nála, akkor néhány hónapig úgy tűnt, befejezi sportolói pályafutását. Végül az orvosok nem tiltották el az aktív sporttól, és visszatérhetett a pályára. 187-szer lépett jégre a magyar válogatott tagjaként és hatalmas szerepe volt abban, hogy a nemzeti együttes 2008-ban sok évtizedes kihagyás után kijutott az A-csoportos világbajnokságra. Nagy álma, a 2009-es svájci vb-szereplés már nem válhatott valóra, néhány héttel a torna kezdete előtt távozott az élők soraiból.
Kulcsár Anita (1976-2005)
Kulcsár Anita a 2000-res évek magyar kézilabdázásának egyik, ha nem a legjobb női játékosa volt. Tagja volt a 2000-ben Európa-bajnoki címet és olimpiai ezüstérmet szerzett magyar válogatottnak, amellyel a 2003-as világbajnokságon ezüst-, a 2004-es hazai rendezésű kontinenstornán pedig bronzérmet is ünnepelhetett. A Győri ETO és az Alcoa játékosa is volt, utolsó klubja pedig az akkoriban élcsapatnak számító Dunaferr volt. Éppen Dunaújvárosba tartott edzésre 2005. január 19-én délelőtt, amikor autója a Velence és Pusztaszabolcs közötti úton lesodródott az útpályáról és fának csapódott. A jármű kigyulladt. Egy éppen arra járó kamionos igyekezett Kulcsár Anita segítségére sietni, de az autóból már csak a világklasszis holttestét sikerült kiemelni, a helyszínen elhunyt. Halála megrázta a hazai sportéletet és a teljes nemzetközi kézilabdasportot is. Éppen a tragédia idején kezdődött meg a 2004-es év legjobb női kézilabdázója díj odaítélésére kiírt szavazás, amelyet Kulcsár Anita a szavazatok közel kétharmadával megnyert, így posztumusz elismerésben részesült. Biztos vagyok benne, hogy önerőből is elhódíthatta volna ezt a díjat.
Kolonics György (1972-2008)
A kétszeres olimpiai bajnok kenus 36 éves korában, edzésen halt meg 2008. július 15-én, mindössze 24 nappal a pekingi olimpia kezdete előtt. Az edzés vége felé, kenujában lett rosszul. Odahívta edzőjét, majd rádőlt a kísérő motorcsónakra, és elveszítette eszméletét. Hiába próbálták újraéleszteni. Halálát szívtágulattal járó szívizombetegség, ennek következményeként szívelégtelenség okozta. Az olimpián Kozmann Györggyel indult volna párosban, helyére végül Kiss Tamás került. Az olimpián minden magyar kajak-kenus gyászszalagot viselt Koló emlékére, és végül C2 1000 m-en egy bronzérmet ért el a Kozmann–Kiss páros. Napjainkban iskola, kisbolygó és több közterület is az ő nevét viseli, mint ahogy az év legjobb utánpótláskorú kenusának odaítélendő díj is.
Zavadszky Gábor (1974-2006)
A négyszeres magyar válogatott labdarúgó – aki szerepelt az 1996-os atlantai olimpiára kijutó gárdában is – 32 évesen vesztette életét. Csapata, a ciprusi Apollon Limassol mérkőzésén sérült meg a combizma. Rögtön kórházba vitték, ahonnan kivizsgálás után hazaengedték. Két nappal később, 2006. január 6-án meghalt. A boncolás alapján a sportoló halálát szívroham és tüdőembólia okozta, de felmerült az is, hogy orvosi műhiba vezetett a tragédiához. Hihetelenül ragaszkodott pályafutásának egyik állomásához, az MTK-hoz. Többször nyilvánosan hangoztatta, hogy ha abbahagyja az aktív játékot, itt szeretne „öregfiúk” játékosként „letelepedni”, ami ritkaság egy, a Ferencvárosból érkezett, majd oda távozó játékossal kapcsolatban. Hálából az MTK-szurkolók a mai napig, mint „halhatatlan” MTK-st emlegetik, fényképe és meze abban az aulában van, ahol csak Brüll Alfréd mellszobra található. Budapest XVII. kerületétől, melyhez sok szál fűzte, 2004-ben az év sportolója kitüntetést, 2006-ban pedig posztumusz díszpolgár címet kapott.
Fehér Miklós (1979-2004)
Meccs közben esett össze a magyar válogatott játékos, aki a portugál Benfica csatáraként játszott a Guimaraes ellen bajnoki mérkőzésen. Már a hosszabbításban járt a találkozó, amikor a játékvezető sárga lapot mutatott föl neki. Ezen mosolygott egy jót, majd összeesett. Életéért hiába küzdöttek az orvosok a pályán. A focista, akit sokan a magyar labdarúgás legnagyobb reménységének tartottak az ezredfordulót követő években, a kórházban meghalt. Tragikus halálát szívroham okozta. Neve mindmáig felbukkan a pályán elhunyt labdarúgókról készülő összeállításokban szerte a világban.
Ebben a cikkben nem volna etikus reklámok elhelyezése, így erre nem is kerül sor.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com