Folytatódik a milánói edzőkeringő

Hiába nyert az AC Milan az olasz labdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulójában, a válogatott szünet után már nem Marco Giampaolo fogja irányítani az együttest. A Rossoneri vezetősége ugyanis a hét elején menesztette a kispadot csupán hét hónapig koptató trénert. Folytatódik az örökös instabilitás korszaka, ami nem biztos, hogy az új edző, Stefano Pioli kinevezésével véget fog érni, mivel őt a szurkolók már most utálják.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Hét tétmérkőzés három hónap alatt. Csupán ennyi jutott Marco Giampaolónak a Milan vezetőedzőjeként. Ő sem volt képes megszüntetni a szebb napokat látott együttes instabilitását, így hiába nyerték meg a piros-feketék a hétvégi, Genoa elleni bajnoki mérkőzést, a kínai tulajdonosok megváltak a szakembertől. Giampaolo mérlege egyébként erősen felemásnak nevezhető: 7 mérkőzésen 3 győzelem mellett ugyanis 4 vereséget sikerült összehozni a Serie A-ban, így a gárda jelenleg csupán a 13. helyet foglalja el az olasz élvonal tabelláján. A csapat gyenge kezdése abból a szempontból még inkább érthetetlen első ránézésre, hogy a gárdának egyelőre nincsenek másféle kötelezettségei, hiszen a csapatot az UEFA kizárta a nemzetközi kupákból a pénzügyi fair-play megsértése miatt, így ugyan kvalifikálta magát az Európa Ligába, de ott nem indulhatott.

A Milan utoljára 2011-ben lett olasz bajnok. Akkor Massimiliano Allegri irányította az együttest. Allegri 2014 januárjáig dolgozott a Rossonerinél, majd a következő idénytől átvette a Juventus irányítását, amellyel öt scudettót ünnepelhetett. A Milan ezidő alatt egy Olasz Szuperkupát leszámítva semmit sem nyert, s ebben a kicsivel kevesebb mint hat évben hét edzőt fogyasztott el, már ha nem számítjuk bele Mauro Tasotti átmeneti szakvezetőként történt kérészéletű ténykedését.

A lombard nagycsapat mindennel próbálkozott: karizmatikus vezetővel, mint amilyen a manapság a leukémiával harcoló Szinisa Mihajlovics volt. Aztán jöttek a csapat közelmúltjának legendái, mint Clarence Seedorf, Filippo Inzaghi és Gennaro Gattuso, vagy azok, az olasz stílust képviselő edzők, mint Vincenzo Montella, vagy ebben az idényben Marco Giampaolo. Semmi sem működött. Az AC Milan mindmáig dicső múltjából él, miközben a bajnokságban évek óta képtelen még a Bajnokok Ligáját érő helyezések valamelyikét is megszerezni. A csapat rendre az Európa Ligába került, de ott sem teljesített nevéhez méltóan.

Nem működött a taktika és a rotáció

Giampaolo a nyáron a Sampdoriától érkezett, amellyel az előző három szezonban rendre a középmezőnyben végzett (előbb két tizedik, majd tavaly egy kilencedik hely). A szakembernek nem sikerült belebújnia a nagy klub edzőjének kellemetlen szerepébe, amely folyamatos eredménykényszerrel és rivaldafénnyel jár. Az eredmények nem igazán jöttek, és nem látszódott az sem, hogyan tudná fölrázni ezt a társaságot, amely egyébként remek játékosokból áll.

A bajnokság első fordulójában, az Udinese ellen 1:0-ra elveszített idegenbeli találkozón a 4-3-1-2-es taktikai hadrendben küldte pályára labdarúgóit, ami azzal járt, hogy öt focista is úgy lépett pályára, hogy nem a saját posztján szerepelt. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a Milan képtelen volt épkézláb helyzetet kidolgozni a jóval gyengébb ellenféllel szemben, így megérdemelten kapott ki.

Giampaolónak taktikát kellett váltania, ami kellemetlen lehetett számára, mivel a felkészülési időszakban rendre a 4-3-1-2-őt alkalmazta, ám be kellett ismernie, hogy a 4-3-3-as fölállás jobban fekszik a csapatnak, így a következő mérkőzéseken már ezt alkalmazta. A taktika és a szervezés megszállottja, azonban ennek ellenére a nyáron igazolt újoncok beépítése lassú folyamat volt. Ez volt a helyzet pl. a Lille-ből szerződtetett Rafael Leaóval is, aki Giampaolo “tehetséges, de túlságosan ösztönös” játékosnak nevezett, akit emiatt többször is a padra ültetett, holott előző állomáshelyén bebizonyította, hogy nagy hasznára lehet csapatának hozzáállásával és gyorsaságával.

A föntebb említett körülmények azt eredményezték, hogy kétségbeesett előadásokat láthattunk a Rossoneritől. Ilyen volt a Genoa elleni szombati mérkőzés is, amelyet 10 emberrel játszva nyert meg a Milan, de Giampaolót ez már nem tartotta a kispadon.

Olyan edző jött, akit utálnak a szurkolók

A Milan vezetőinek tehát újból egy új vezetőedző után kellett nézniük, aki ma déltől egy olyan szakember lett, akit a piros-fekete klub szurkolói nem szeretnek. Stefano Pioliról van szó, aki legutóbb a Fiorentinát irányította, jelenleg azonban munkanélküli. Az 53 éves pármai tréner korábban az Intert és a Laziót is vezette, és elsősorban előbbi csapatnál töltött időszaka miatt nem zárják szívükbe a Milan-ultrák.

Stefano Piolinak nem lesz könnyű dolga sem a csapattal, sem a játékosokkal (Forrás: acmilan.com)

Az egyik legnépszerűbb közösségi felületen a #PioliOut, vagyis a „Pioli távozz” hashtaggel fejezik ki sorra nemtetszésüket a rajongók. A hashtag annyira elterjedt, hogy rövid ideig a legtöbbet használt bejegyzési hivatkozás volt Olaszországban a Twitteren, de még mindig az első ötben van.

A tiltakozás ellenére Piolival ma kettő évre szóló szerződést kötött a Milan. Pioli első eladata az lesz, hogy nyugodt légkört teremtsen a Milannál. De csak egyedül biztosan nem fogja tudni megoldani egy olyan klub minden problémáját, amely úgy tűnik, elvesztette az iránytűjét, és ahol az edzőváltások gyakoribbak, mint a tulajdonosváltások (Berlusconi, Li Dzsong-hong és az Elliott alap mindössze kettő év alatt) vagy a menedzsmentváltások (Galliani, Fassone, Mirabelli és Leonardo).

A hétszeres Bajnokok Ligája-győztes egyesületnél ráadásul az anyagi helyzet sem rózsás, ugyanis az elmúlt hat évben másfél milliárd eurós hiányt sikerült fölhalmozni, ami idén nyáron a nemzetközi kupákból történt kizáráshoz vezetett a pénzügyi fair-play megsértése miatt. Amióta Leonardo a Paris Saint-Germainhez távozott a sportigazgatói székből, két legenda, Paolo Maldini és Zvonimir Boban igyekeznek a kormányrudat a megfelelő irányba fordítani. Maldini volt az, aki kiválasztotta Giampaolót, most pedig – ha lehet hinni az olasz sportsajtó értesüléseinek – Boban volt az, aki a vezetőségen belül leginkább követelte a talján tréner elküldését. A két klubmenedzsernek nagyon sok munkája van, az egyszer biztos. De hogy ennek a sok munkának mikor lesz meg az eredménye, lehet, hogy még jó sok idő kérdése…

Érdekelnek a hasonló cikkek? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: Panoramic

Leave a Reply