VIDEÓVAL – Ahogy arról a múlt héten beszámoltam, rendkívül gyengék a katari Dohában zajló atlétikai világbajnokság jegyeladási statisztikái, amikből egyenesen következik, hogy nem lesz teltház a torna egyik napján sem. Ezek a félelmek be is igazolódtak, de arra talán így sem gondolt senki, hogy a két slágerszám: a férfi és a női 100 méteres síkfutás döntőjét lényegében nulla néző előtt bonyolítják le. A helyi idő szerint hajnali négy óra tájban rendezett finálékra alig párszázan maradtak a több mint negyvenezres stadionban. A gyér érdeklődés mellett az éjjel is kemény időjárási viszonyok sem segítik a világbajnokság lebonyolítását, hiszen a 30 fok körüli hőmérséklet és a magas páratartalom több hosszútávfutót is visszalépésre vagy a verseny föladására kényszerített.
HIRDETÉS
100 méteres döntő üres lelátók előtt, dühös atléták tömkelege – eddig ezek a Dohában pénteken kezdődött és vasárnapig tartó, korrupció gyanúja miatt nyomozás tárgyává is vált atlétikai világbajnokság legfőbb hírei, ami finoman fogalmazva is pokolian rossz fényt vet a sportok királynője jelzővel illetett sportág legrangosabb seregszemléjére. A vb-nek otthont adó Khalifa Nemzetközi Stadion 46 000 ember befogadására képes, azonban az eddigi négy napon rendre alig negyedház volt a létesítményben, amely 2022-ben labdarúgó-világbajnoki mérkőzéseknek is otthona lesz.
Abból a szempontból érthető a gyér érdeklődés, hogy helyi idő szerint késő este és éjszaka rendezik a versenyek többségét, ezt viszont éppen amiatt húzták meg a szervezők, hogy ha nappal lennének a számok, akkor a nagy forróság nézőket, sportolókat egyaránt nagyon megviselne. Az más kérdés, hogy éjjel sem sokkal jobbak a klímaviszonyok Dohában, de erről kicsit később…
Csupán 22 ezren voltak kíváncsiak a hétvégi versenyekre
A kőolajban, s ezáltal pénzben is rendkívül gazdag, azonban csupán 2,6 milliós lakosságú Öböl-menti miniállam, Katar három év múlva labdarúgó-világbajnokságot rendez. Ennek tükrében különösen égőek azok az adatok, amelyeket a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) tett közzé az elmúlt négy nap látogatottságáról. Ezen adatok nélkül is nyilvánvaló mindenki számára, hogy mennyire súlyos a helyzet, hiszen szombaton a férfi, vasárnap pedig a női 100 méteres síkfutás döntőjére is kvázi kihalt stadionban került sor, mivel mindkét számot az adott napi program végére tették, helyi idő szerint hajnali 4 óra tájékára, amit a kilátogató nézők döntő többsége nem bírt vagy nem akart kivárni. Ez bizony hatalmas kudarc az olimpia legnézettebb sportágára nézve, egyben növeli a 2022 november-decemberében rendezendő, korrupciógyanús ügyekkel ugyancsak megterhelt focivébé látogatottságát illető aggodalmakat is.
Az IAAF adatai szerint a pénteki nyitónapon összesen 11 800 fizető néző és mintegy 2000 meghívott vendég jelent meg a 46 000 férőhelyes stadionban. Szombaton még kevesebb fizető néző ment ki, szám szerint 11 300. Ebből a 11 300 emberből maradt kb. 1-2 ezer a férfi 100 méter döntőjére, amelynek végeztével ők is villámgyorsan távoztak a helyszínről.
Az üresség benyomásának csökkentése érdekében, különös tekintettel a világszerte milliárdokhoz eljutó televíziós közvetítésekre, a szervezők hatalmas ponyvákat szereltek fel a stadion fölső karéjába, ahová csak pár darab jegyet sikerült eladni a vb előtt. Azt viszont nem tudták elfedni, hogy a futószámok győztesei, így pl. a férfi 100-on diadalmaskodó amerikai Christian Coleman, s az egy nappal rá a hölgyek hasonló számát megnyerő jamaicai Shelly-Ann Fraser Pryce üres széksorok előtt tegye meg tiszteletkörét, amit jól láthatóan nem is erőltetett egyikőjük sem.
Ahogy arról a múlt heti írásomban beszámoltam, a Guardian brit újság szerint a pénteki rajt előtt csupán 50 000 jegyet tudtak értékesíteni a világbajnokság tíz napjára összesen. A szervezők igyekeztek ingyenes jegyekkel csábítani a gyerekeket és az országban nagy számban élő külföldi vendégmunkásokat, valamint csoportos belépőket kínáltak a családok számára, de eddig ezek az akciók sem tudtak javítani a nézőszámon. Különösen súlyos ebből a szempontból, hogy pénteken, ami az arab országokban, így Katarban is a hétvége első napjának számít, ahelyett, hogy több helyi ment volna ki amolyan jó kis hétvégi kikapcsolódás gyanánt, a nézők legnagyobb részét egy, ilyen számok mellett jelentős nagyságúnak nevezhető kenyai szurkolótábor tette ki, amely a női 3000 méteres akadályfutás előfutamaira, valamint az 5000 méter döntőjére volt elsősorban kíváncsi.
A sportolók nem boldogok
Shelly-Ann Fraser Pryce, a női 100 méter világbajnoka a döntőt követően adott nyilatkozatában a körülményekre nem panaszkodott, ugyanakkor elismerte, furcsa érzés volt 2 éves kisfiával a karjában egy kihalt stadionban megtenni a tiszteletkört. “Észrevettem, hogy nem sokan voltak kint a stadionban, de azok, akik számomra a legfontosabbak, ott voltak, és ez az, ami számít” – mondta a jamaicai.
Másokat azonban elkeserített a gyenge látogatottság. A francia Kevin Mayer, a férfi tízpróba világbajnoki címvédője és világcsúcstartója úgy fogalmazott, katasztrófa, hogy gyakorlatilag senkit sem látni a nézőtéren. “Ez szomorú helyzet. Nem igazán megfelelőek a körülmények az atléták számára, hiszen ilyen lelátók előtt nem tudjuk motiválni magunkat“ – tette hozzá.
“Katar talán messze van a szurkolók számára, de nem hiszem, hogy ugyanez lesz a helyzet jövőre, a tokiói olimpián” – ezt már André De Grasse kanadai sprinter jelentette ki. “Világos, hogy ez egy nagy kár, ami nem méltó a világbajnoksághoz” – ezt pedig a svájci Mujinga Kambundji, a női 100 méter 2016-os Eb-bronzérmese mondta.
A szervezők szerint 70 százalékos volt a stadion kihasználtsága
Természetesen a szervezőbizottság sem maradhatott néma az alacsony nézőszámokat illető kritikákkal szemben, azonban mindaz, amit a stadion kihasználtságára vonatkozó adatokkal kapcsolatban közöltek, nyilvánvalóan messze áll a valóságtól. “A Khalifa Stadion kihasználtsága az első napon 70, a másodikon 67, a harmadikon pedig kevesebb mint 50%-os volt”. Na persze…
Arra a felvetésre, hogy miért volt lényegében teljesen kihalt a stadion, mire eljutott a program a 100 méteres döntőkhöz, a bizottság azt felelte, azért tették ilyen késői időpontra (hajnali 3-4 órára) a finálékat, hogy alkalmazkodjanak a televíziós közvetítésekhez. Ez annyiban védhető érvelés, hogy az amerikai kontinensen olyankor van az esti főműsoridő, 20-21 óra környéke, s ebben a két számban túlsúlyban voltak az amerikai és jamaicai indulók. Na de azért elsősorban mégis csak a helyszíni közönség érdekeit kéne előtérbe helyezni! Hát nem? Hát de!
A szervezők ugyanakkor azt is a gyenge nézettség számlájára írják, hogy sokakat eltántorított az, hogy Szaúd-Arábia, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok és Egyiptom 2017 nyarán megszüntette mindenféle közlekedési és kereskedelmi kapcsolatait Katarral, mivel azzal vádolja az országot, hogy támogatja a terrorszervezeteket, valamint a szaúdiak regionális riválisának számító Iránt. Katar a kezdetektől fogva tagadja ezeket a vádakat, de a blokád nem szűnt meg, így pl. repülővel csak Irán felől lehet berepülni az országba.
Éjszaka is nagyon meleg van
Ha a botrányosan rossz látogatottság nem volna elég, a tomboló hőség sorra szedi áldozatait az atlétikai világbajnokságon annak ellenére, hogy azt ígérték, nem lesz belőle probléma.
Nemcsak képletesen, hanem szó szerint is forr a levegő Dohában. Hiába hűtik a stadiont 20-23 Celsius-fok körüli szintre, az utcai meleg és főleg a páratartalom embert próbáló. Ezt már a magyar versenyzők is a bőrükön tapasztalhatták: Helebrandt Mátét hordágyon kellett levinni a pályáról az 50 kilométeres gyaloglásban.
“Aki kitalálta, hogy itt legyen a világbajnokság, azt kötelezném, hogy tegyen meg csak egy kört ezen a pályán” – mondta a magyar atléta helyszínen szurkoló apja fia kiesése után az egyik hazai hírportálnak.
Nem Helebrandt Máté az egyetlen, akin kifogott a meleg, a 46 fős mezőnyből tízen feladták, köztük olyan sztárok, mint az olimpiai és világbajnok szlovák Matej Toth vagy a világcsúcstartó francia Yohann Diniz. A 68 női maratonista közül 28 nem tudta befejezni a versenyét, az indulók 41 százaléka. A kilencedik helyezett Lyndsay Tessier egészen borzasztó képet festett a helyzetről: „Nagyon ijesztő, amikor látod, hogy valaki a földön maradt a pályán. Soha nem tudhatod, hogy nem te leszel-e a következő 500 méter vagy egy kilométer után. Rettentően rémisztő ez az egész, már annak is örülök, hogy a saját lábamon értem célba.”
A verseny ötödik helyezettje, a fehérorosz Volha Mazuronak még keményebben fogalmazott: “A páratartalom megöl. Alig kapni levegőt. Azt hittem, sosem érek be. Ez tiszteletlenség az atlétákkal szemben. Egy rakás magas beosztású vezető úgy döntött, elhozzák a világbajnokságot ide, miközben ők egy kényelmesen légkondicionált irodában ülnek és valószínűleg most is jót alszanak“.
Még a forrósághoz egyébként hozzászokott etiópok edzője, Haji Adillo Roba is úgy nyilatkozott, hogy ilyen körülmények között saját hazájában soha nem engedné atlétáit versenyezni. A stadionon belül még csak-csak lehet versenyezni, de az azon kívüli programok egyszerűen embertelenek, sorban érkeznek a panaszok. A 2000-es olimpián női hétpróbában aranyérmet nyerő Denise Lewis a BBC szakértőjeként akadt ki, véleménye remek összefoglalás is egyben: „Októberig vártunk azért, hogy ezt lássuk. Döbbenetes. Ez így nincs rendjén. A vezetőség mindenkit cserben hagyott, méghozzá súlyosan. Nem számítottam rá, hogy ennyire rossz lesz a helyzet, ennél többet érdemelnek az atléták.”
A történelem leglassabb vb-maratonja
A kenyai Ruth Chepngetich nyerte a női maratont szombaton hajnalban.
A vb első éremosztó számában a mezőny 30 fokos melegben, 73 százalékos páratartalom mellett rajtolt el a tengerpart melletti Corniche sétányon. A Doha egyik látványosságának számító rész ad otthont a gyalogló számoknak is.
A szokatlan, éjféli időpont és a nagy meleg miatt kiugróan jó időeredményekre nem lehetett számítani, sőt felmerült, hogy a világbajnokságok leglassabb maratonija lesz a mostani. Az eddigi negatív rekordot a 2007-es oszakai vb tartotta, amikor a kenyai Catherina Nderebának hasonló körülmények között 2:30:37 órás idő is elégnek bizonyult a győzelemhez, ezúttal pedig 2:32:43 óra.
A nemzetközi szövetség napokkal a vb kezdete előtt tartotta tisztújító kongresszusát, amelyen egyhangú szavazással újra elnökké választotta a tisztségre egyedüliként pályzó Sebastian Coe-t. A brit sportvezető egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy új piacokat nyisson meg az atlétika előtt. Ebbe a folyamatba tartozik az is, hogy Doha rendezheti a mostani világbajnokságot, hiszen Katar és a Közel-Kelet még sosem adhatott otthont ilyen eseménynek. Nem lepődnék meg, ha többé nem is kerülne ilyesmire sor…
Addig is bízzunk abban, hogy ha a nézőszámok nem is, a körülmények legalább javulnak annyit, hogy egyetlen induló sem fog komolyabb problémákkal szembenézni egészségi szempontból.
Érdekelnek a hasonló cikkek? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: Panoramic/REUTERS/Dylan Martinez