Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > A magyar válogatott lerombolta mindazt, amit fölépített

A magyar válogatott lerombolta mindazt, amit fölépített

Fájó vereséget szenvedett labdarúgó-válogatottunk hétfőn este Szlovákia ellen hazai pályán. Jól játszott a magyar együttes, de nem volt elég bátor akkor, amikor az ellenfél gólhelyzetbe tudott kerülni. A vereségben ugyanakkor a sokak által évek óta alkalmatlannak tartott Mateu Lahoz spanyol játékvezetőnek is szerepe volt, aki két éve az olaszokat ütötte el a vb-szerepléstől. Ahhoz, hogy most a mieinkkel ne ez történjen, nagyon keményen kell hajtani a hátralévő három mérkőzésen.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Óriási várakozás előzte meg a Magyarország – Szlovákia Európa-bajnoki selejtezőt. Többen az év mérkőzésének tartották ezt a találkozót. Nem volt mindez véletlen, hiszen a magyar együttes minden várakozást fölülmúlóan szerepelt eddig a selejtezőkön. A szlovákok elleni vereség után Horvátországot, Walest és Azerbajdzsánt is sikerült megverni, így a nyári szünetben 9 ponttal a mieink álltak a csoport élén.

Reményeinket fokozhatta az is, hogy soros ellenfelünk pénteken odahaza szaladt bele a késbe Horvátország ellen, amely egy laza négyest gurított a tótoknak. A remények csak tovább nőttek, miután ugyanez a horvát együttes hétfőn kora este nem bírt Azerbajdzsánnal (1:1), így egy magyar győzelem azt jelentette volna, hogy óriási lépést tesz az együttes az újabb Európa-bajnoki részvétel felé.

A mérkőzés ennek megfelelően óriási hangulatban kezdődött, amiről a magyar szurkolók is gondoskodtak a találkozó előtti élőképükkel:

Forrás: mandiner.hu

A meccs előtt a Szlovákiából érkező, többnyire fekete pólós magyar drukkerekre szegeződött a legtöbb szempár, mert nekik is a vendégszektorba szólt a jegyük, és ahogy várható volt, nem fogadták őket barátságosan a szlovákok. A rendőrsorfal viszont megakadályozta, hogy összecsapjanak, de azért mutogattak egymásnak. A magyar drukkerek természetesen azonnal egy hullámhosszra kerültek velük, együtt énekelték a ria, ria, Hungáriát.

Aztán a mérkőzésen kezdetben mezőnyjáték folyt, majd a magyar csapat kezdett támadóbban föllépni, helyzeteinkben azonban a legtöbb esetben nem volt erő, vagy a befejezésnél fogyott el a tudomány. A 29. percben kényszerű cserére került sor: Lovrencsics Gergő fájlalta a csípőjét, ezért Bese Barnabás állt be a helyére. Mint utóbb kiderült, ez a változtatás nem volt feltétlenül a legjobb döntés.

A cserét követően ugyanis az ellenfél aktívabban kezdett játszani, már nem csak a saját, hanem a magyar térfélen is hosszasan birtokolni tudta a labdát. A 39. percben szöglethez jutottak a vendégek, amit azonban nem tudtak középre ívelni, inkább belebonyolódtak egy variációba. Egy perccel később azonban jött a fekete leves: egy jobb oldali beadást követően Baráth Botond nem tudott fölszabadítani, Mak pedig a kapuba lőtt. Más kérdés, hogy Bozinek Hamsík beadásának pillanatában lesen tartózkodott, amit azonban sem a spanyol bíró, sem asszisztense nem vett észre. Mivel az Eb-selejtezőkön még nem működik a videóbíró-rendszer, ezért a gól meg lett adva, pedig a VAR szinte biztosan elvette volna a találatot.

Sokan támadják a bírót, Mateu Lahozt a megadott lesgól miatt. Jogosak a kritikák, hiszen ha nem is neki, de partjelzőjének észre kellett volna vennie a lesállást. Bennem már a mérkőzés előtt voltak félelmek a sípmester személyét illetően, ugyanis Lahoz volt a játékvezetője a 2017-es olasz-svéd vb-pótselejtezőnek is, amin a taljánoknak egygólos hátrányt kellett volna ledolgozniuk a skandinávok ellen, azonban végül nem született gól a mérkőzésen, így a négyszeres világbajnok hatvan év után lemaradt egy vb-ről. Holott azon a milánói összecsapáson több büntetőgyanús szituáció is volt mindkét oldalon (az olaszoknál kettő is), de a spanyol egyikre sem adott 11-est, ami miatt rengeteg támadás érte nem csak az olasz, hanem a nemzetközi közvélemény részéről is. Többen megkérdőjelezték alkalmasságát a találkozó után. Ennek ellenére maradhatott FIFA-bíró, így lehetett ő a tegnapi spori.

Van azonban egy másik aspektusa is ennek az első gólnak: Baráth Botondnak lett volna módja fölszabadítani, de erre valamiért képtelen volt. Simán elrúghatta volna a labdát az ellenfél támadói elől, de ez nem történt meg, aminek nagy szerepe volt a találat megszületésében. Baráth egyébként a meccs után igen keményen nyilatkozott a bíróról:

„Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy miért vette ezt egy kicsit kényelmesre. Az egész meccsen folyamatosan mondogatta nekem, hogy ki fog állítani, ne dumáljak neki. Én csak megkérdeztem bizonyos dolgokat. Úgy néz ki, az ellenfélre nem vonatkoztak a szabályok, mert ők állandóan a legmesszebbről sétáltak le a pályáról, nekünk meg folyamatosan mondta, hogy a legrövidebb úton menjünk le. Ezt megkérdeztem tőle, zokon vette és kiállított.”

Kíváncsi volnék, milyen szavak kíséretében magyarázott az Amerikában légióskodó védő a bírónak a meccs lefújását követően, amikor az piros lapot mutatott föl neki a sok duma miatt. Talán jobban kellett volna összpontosítani a feladatra, s nem folyamatosan a bíróval foglalkozni!

Szóval 0:1 volt a félidőben az állás. Szerencsére a második játékrész elején nem kellett sokat várni az egyenlítésre. Az 50. percben Szalai Ádám harcolt ki szabadrúgást, amelyet nagyon jó helyről végezhetett el Szoboszlai Dominik, aki be is vette az ellenfél hálóját, így gyorsan meglett az egyenlítés. Ez a gól nagyon kellett ahhoz, hogy lenyugodjon a magyar együttes, ne váljon idegessé, kapkodóvá a hátrány miatt.

A folytatás viszont sajnos nem úgy alakult, ahogy normál esetben alakulnia kellett volna. Ahelyett, hogy visszatér az első félidő első felében látott agresszív, letámadó taktikához, a magyar válogatott képtelen volt megújulni, s igazából az egalizálás után már nem is jelentett komoly veszélyt a szlovák kapura. A tótok szép fokozatosan átvették az irányítást, aminek az 56. percben meg is lett az eredménye. Bozinek könyörtelenül kihasználta a magyar védelem borzasztó helyezkedését, és simán kilőtte a kapu bal alsó sarkát. Gulácsi Péternek esélye sem volt védeni. És ha már védekezés.

A meccs előtt több szakértő úgy vélte, hogy a magyar válogatott bal oldalán dőlhet el a mérkőzés, mivel ott sebezhetőek legjobban a mieink. Az az egész mérkőzésen jól látszódott, hogy Marco Rossi kapitány tényleg a bal oldalra hegyezte ki a játékot, az volt a fő cél, hogy a bal oldalon meglegyen a stabilitás. Ez viszont veszélyes taktika volt, hiszen így kevesebb figyelem jutott a jobb oldalra és a védelem közepére is. A második szlovák gól szerzője pontosan az utóbbit használta ki. A magyar hátvédek túlzottan a szélekre összpontosítottak, így középen pont egy akkora rés keletkezett a védőfalon, amit Bozinek simán áttudott járni.

Sajnos az újbóli hátrányba kerülés most már elhozta azt, amitől az első gól után Szoboszlai gyors egyenlítése mentette meg a magyarokat. Idegesek, kapkodósak lettek a mieink, ami mindössze három perccel a második bekapott gól után majdnem egy újabbat eredményezett. Orbán Vilmos és Gulácsi Péter, a lipcsei csapattársak nem értették meg egymást az öt és felesnél. Nem sikerült fölszabadítani, így a szlovákok kb. hét méterről tüzelhettek, de szerencsére, ha nem is sokkal, de elszállt a kapu fölött a labda.

Néhány perccel később Dzsudzsák Balázsnak volt egy veszélyes lövése, amit Dubravka kapus csak bravúrral tudott a kapu fölé tolni. Ezután pályára lépett a horvátok és a walesiek ellen is győztes embernek bizonyult Pátkai Máté, aki most azonban nem tudott segíteni. Mint ahogy Szalai Ádám és Sallai Roland sem, akik számomra teljesen érthetetlen módon kezdőként kaptak lehetőséget és végig is játszották a mérkőzést, holott klubcsapataikban nem számítanak alapembernek. A magyarok elfáradtak a végére, így sajnos maradt a 2:1-es vendég vezetés egészen a lefújásig.

Innentől kezdve pokoli nehéz lesz

Komoly düh lakozik bennem a vereség miatt, hiszen egy mentálisan szétzilált szlovák csapatot fogadhatott a magyar válogatott. Persze a mieink sem olyan meccsel a hátuk mögött érkezhettek erre a találkozóra, amit kitehetnének az ablakba, hiszen csütörtökön sikerült 2:1-re kikapni a gyengécske Montenegró otthonában barátságos mérkőzésen. Sokan jöttek persze azzal, hogy Podgoricában egy alaposan fölforgatott csapattal állt ki Marco Rossi, most viszont a legerősebb összeállítás fog kifutni a pályára.

Én nem nevezném legerősebb összeállításnak azt, amikor előretolt ékként egy idén még szóhoz nem jutó Szalai Ádám szerepel, mögötte pedig a klubcsapatában szintén nem alapembernek számító, eddig csupán néhány perceket kapó Sallai Roland kerül a kezdőbe. Ennél még az is jobb lett volna, ha a Ferencvárossal EL-főtáblára jutó Varga Roland, vagy a Pozsonyban szereplő Holman Dávid kezdett volna.

Persze most már kár azon morfondírozni, hogy mi lett volna, ha. Most már nincs értelme a bírót szidni és nincs értelme azon rágódni, hogyan lehetett volna jobb a csapat teljesítménye, ami legyünk őszinték, összességében véve nem volt jó.

Inkább tekintsünk előre, ugyanis a tegnapi eredmények után négyesélyessé vált a csoport, és sajnos most már nem a magyar válogatott a fő favorit. Legközelebb pontosan egy hónap múlva, október 10-én Splitben lépünk föl Horvátország ellen, amely pénteken agyonverte azt a szlovák csapatot, amely tegnap legyőzte a magyarokat. Hozzá lehet persze tenni azt is, hogy ugyanez a horvát válogatott volt képtelen megverni a csoportból kilógó Azerbajdzsánt tegnap este. Mondhatjuk, hogy hektikus a horvátok eddigi szereplése, de ez a mieinkre is igaz.

Emiatt nehezen megjósolható, hogy mi lesz annak a meccsnek a végkimenetele, de annyi biztos, hogy nem a magyar válogatott lesz az esélyes. Egyfelől az ellenfél jobb erőkből áll, másfelől pedig még sosem sikerült Horvátországban nyernie a magyar nemzeti tizenegynek.

A horvátok után Azerbajdzsán következik idehaza. Az egy kötelező győzelem lesz alapból is, de valószínűleg azért is, mert még lesz esélyünk legalább a pótselejtező elcsípésére. Utána viszont az utolsó fordulóban, november 19-én Walesbe utaznak a magyarok, ahol megint csak komoly bravúr lenne egy pontszerzés is.

Október 10-én a horvát-magyarral párhuzamosan lesz egy szlovák-walesi összecsapás is. Ott egy döntetlen lenne számunkra a legjobb eredmény, mert ezesetben a tótok nem tudnának elszakadni tőlünk (amennyiben a mieink kikapnak Splitben), a jelenleg hat ponttal a 4. helyen álló walesiek pedig nem tudnának közelebb férkőzni a kilenc pontos magyar csapathoz.

Október 13-án játszik Magyarország Azerbajdzsánnal. Ezzel párhuzamosan lesz egy Wales – Horvátország találkozó is. Jelenleg a horvátok állnak az élen 10 ponttal. Amennyiben sikerülne 10-én a vb-ezüstérmes otthonában pontot szerezni, s utána az azeriek elleni kötelező győzelmet behúzni, akkor még lenne esélye a magyar válogatottnak az első helyre is, feltéve, hogy Szlovákia nem veri meg Walest. Ennek bekövetkezésére per pillanat nem sok esélyt látok.

November 16-án szabadnapos lesz a magyar együttes, amely egy nappal korábban Uruguay ellen fogja fölavatni az új Puskás Ferenc Stadiont. Ebben a körben Wales Azerbajdzsánba utazik, a horvátok és a szlovákok pedig egymás ellen játszanak. A walesi győzelemre jó esély lesz, de látva a horvátok tegnapi bakui szenvedését, Gareth Bale csapatának sem lesz könnyű dolga. A horvát-szlovák találkozón megint csak a döntetlen lenne a legkedvezőbb eredmény számunkra, amennyiben addig minden úgy alakul, ahogy fölvázoltam. Ha ez viszont nem így lesz, és Szlovákia le tudja győzni Walest, akkor már a horvát siker lenne a jobb nekünk, hiszen a végelszámolásnál pontazonosság esetén az egymás elleni eredmények rangsorolnak elsőként, amiben ugyebár a tótok ellen semmi esélyünk sincs előrébb végezni. Ha a horvátok ellen sikerülne megúszni vereség nélkül, akkor velük szemben jobb lenne a mérlegünk, így őket egy pontazonosság esetén megelőznénk.

Az utolsó körben a horvátok nézhetik a tévéből, ahogy mi Walesszel, Szlovákia pedig Azerbajdzsánnal szemben lép pályára. A szlovákok hazai győzelmét már most odaadhatjuk, a mieinknek viszont bravúr kellene az idegenbeli sikerhez.

Mint mondtam, négyesélyessé vált a csoport, így esélylatolgatásnak nincs sok értelme, hiszen szinte képtelenség is spekulálni, hogy mi történhet. Az viszont bosszantó, hogy a magyar válogatott lényegében lerombolta mindazt, amit az év első felében fölépített. Ha sikerült volna tegnap győzni, akkor most sokkal nyugodtabban készülhetnénk az utolsó meccsekre, hiszen a mieink lennének a legkedvezőbb helyzetben. A vereség után azonban már az is megkérdőjeleződött, hogy egyáltalán a még biztos kijutást érő második hely meglesz-e. Magyarország pillanatnyilag a harmadik helyen áll a horvát-szlovák páros mögött, Walest három ponttal megelőzve. A harmadik hely szerencsés esetben még érhet pótselejtezőt, aminek bonyolult módjáról ebben a cikkben már írtam. Nem lenne rossz, ha nem kellene nagyon izgulni az Eb-szereplést illetően, de a tegnapi történések után sajnos ez a helyzet.

Bízzunk a legjobbakban!

Érdekelnek a hasonló cikkek? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: index.hu

Vélemény, hozzászólás?

Top