Remekül kezdődött az idei kupaszezon csapataink számára, hiszen mind a négy magyar együttes viszonylag könnyedén jutott túl az első selejtezőkörön a nemzetközi sorozatokban. A BL-ben induló Ferencváros a második fordulót is túlélte, igaz, Máltán a várakozásokkal ellentétben igen gyatra produkcióval rukkolt elő. Az EL-ben a Debrecen kiesése már az első mérkőzés előtt borítékolható volt a Torino ellen, ugyanakkor a tavaly csoportharmadikként záró Fehérvárban és a Honvédban lehetett bízni, hogy tovább tud menetelni. Nos, ebből nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz semmi. A kispestiek még megpróbálkoznak az óvással a botrányba fulladt craiovai visszavágó után, a fehérváriak azonban megszégyenültek egy olyan ország csapata ellen, amelynek még csak saját bajnoksága sincsen.
HIRDETÉS
Komoly előélete volt az Universitatea Craiova – Honvéd Európa Liga-visszavágónak. Azok után, hogy az első, győri mérkőzés lényegében semmi, labdarúgásra emlékeztető momentumot nem produkált, Romániában a kispestiek szurkolói kaptak rendesen a románok magyarok felé tanúsított híres vendégszeretetéből. Komoly összecsapások voltak a két szurkolótábor között a városban. Szerencsére a stadionban nem volt balhé a két csapat ultrái között, a botrány azonban így sem maradt el. A meccs nagy részében a Craiova támadott, ám a Honvéd állta a sarat, sőt, a rendes játékidő végén még akár a továbbjutást jelentő gólt is megszerezhette volna, ha egyik színesbőrű játékosa normálisan el tudja találni a labdát.
Mivel ez nem jött össze, így jöhetett a harminc perces ráadás. Mindkét csapaton látszódtak a fáradtság jelei, így nem lepődhettünk meg azon, hogy 210 perc alatt sem sikerült összehozniuk a gólt. A Craiova a 120. perc tájékán komoly lehetőséget puskázott el. Egyik játékosuk fejesét bravúrral tolta ki szögletre a Honvéd kapusa. A sarokrúgásból helyzet nem, balhé viszont annál inkább lett. A románok 14-es számú játékosa ugyanis megütötte és földre lökte Batik Bencét, a magyar együttes labdarúgóját. Ekkor elszabadult a pokol, egymásnak estek a játékosok. A játékvezető – asszisztensei segítségével – igyekezett elejét venni a még nagyobb verekedésnek, azonban ekkor a craiovai huligánok behajítottak egy hanggránátot a gyepre, ami pont az északír sípmester mellett robbant fel. A bíró percekig feküdt a földön, talán másodpercekre még az eszméletét is elvesztette, de hogy a hallása nem működött jól, az biztos. Közel húsz percen keresztül ápolták a mentősök a pálya szélén a sporttársat, aki végül saját lábán ment le a gyepről. A meccs természetesen félbeszakadt, és több mnit fél óra szünet után folytatódott. A negyedik játékvezető állt be sérült főnöke helyére. A dolgát viszont nem végezte el, mivel nem állította ki a Craiova 14-esét, holott ezt – és ezt bármiféle részrehajlás nélkül mondhatom – kötelessége lett volna megtenni. Ehelyett a hazaiaktól Fortes és a kispesti áldozat, Batik kapott sárga lapot.
Az órát visszatekerték a 120. perc elejére, s egy percig még ment a játék, igaz, ez már csak passzolgatásból állt. Jöhettek tehát a büntetők. Sokakban joggal merült föl a kérdés, hogy azok után, hogy a bírót eltalálták egy petárdával és emiatt őt le kellett cserélni, hogy-hogy nem szakították félbe véglegesen a mérkőzést? Bede Ferenc korábbi játékvezető az Origónak azt mondta, régen volt mód a meccs félbeszakítására ilyen helyzetben, mára azonban megváltozott a szabály.
“Néhány éve a szabály megváltozott ezzel kapcsolatban. Az új rendelkezés úgy szól, hogy ilyen esetben arra kell törekedni, hogy a meccset mindenképpen befejezzék. Ezt úgynevezett elszigetelt esetnek nevezik. Régen más volt a szabály. Emlékezhetünk arra, hogy egy Debrecen-Vasas NB I-es meccsen szotyolával megdobták Márton Sándor partjelzőt, a vezető bíró azonnal lefújta a meccset. Magam is vezettem egy olyan NB I-es találkozót Újpesten, amikor a nézők kockakövet hajítottak a pályára (itt alighanem a 2000-es Újpest-Dunaferre gondolt – a szerk.) – ekkor is lefújtam a meccset, mert úgy ítéltem meg, hogy ezzel teszem a legjobbat. A craiovai esethez annyit, hogy ilyenkor azt is mérlegelni kell, mekkora botrány lehet abból, ha a bíró lefújja a meccset. Ilyenkor általában a játékoskijáróban zajlik a telefonálás és a kommunikáció, furcsa, hogy mindez most a pályán zajlott.”
Helyszíni értesülések szerint az UEFA játékvezető-ellenőre gondolt a mérkőzés félbeszakítására, azonban a román szervezők azt közölték vele, hogy amennyiben ezt a döntést meglépik, akkor tízezer feldühödött craiovai huligán is megpróbálhatott volna betörni a pályára, s ekkora tömeget a helyszínre vezényelt csendőrök nem lettek volna képesek megfékezni.
Így folytatódott a találkozó és jöhettek a tizenegyesek. A Honvéd első két rúgója egészen borzalmasan hajtotta végre a büntetőjét, miközben a románok egyszer sem hibáztak, így végül a Craiova simán nyerte a 11-es párbajt.
Ugyanakkor nem csak a meccs folytatása, hanem a büntetők kapcsán is egy másik, legalább annyira fontos kérdés merült fel: az új bíró miért nem rúgatta újra a Honvéd tizenegyeseit, miközben a Craiova kapussal egy méterrel a gólvonal előtt táncolt mindegyiknél?
A szabály szerint a kapus egyik lábának érintenie kell a gólvonalat a rúgás pillanatában. Az alábbi képen jól látható, hogy Mirko Pigliacelli kivétel nélkül az összes rúgásnál előrébb helyezkedett, a játékvezető azonban egy büntetőt sem végeztetett el újra. Így nyert a pályán az Universitatea.
Az első két kispesti büntető is jól mutatta (függetlenül a kapus szabálytalan mozgásától), mennyire nem voltak játékra alkalmas mentális állapotban a labdarúgók a hatalmas intermezzo után. Éppen ezért továbbra is jogos a kérdés: miért nem fújták le a meccset a bíró elleni “légi támadás” után? Ezt a kérdést természetesen Kispesten is megfogalmazták magukban a klub új vezetői, akik nem tétlenkednek: közleményben jelentették be ma reggel, hogy óvást nyújtanak be az európai szövetséghez a craiovai események miatt.
Az alábbiakban a honvedfc.hu-n megjelent közleményt változtatás nélkül közlöm:
„Mint arról beszámoltunk, az Európa-liga-selejtező visszavágójának 119. percében kisebb tumultus alakult ki a mieink kapuja előtt, érkezett Hunter játékvezető, hogy szétválassza a feleket, majd amikor már csillapodtak a kedélyek, a bíró közvetlen közelében landolt egy hanggránát.
A játékvezető a földre rogyott, percekig kellett ápolni, s nem is tudta folytatni a mérkőzést. A botrányos jelenetek miatt fél órán keresztül állt a játék, ezalatt a játékvezetők, az UEFA delegátusa és a klubok képviselői egyeztettek arról, hogy mikor folytatódjon, vagy éppen érjen véget a botrányos mérkőzés.
Végül az a döntés született, hogy a negyedik játékvezető helyettesíti Hunter bírót, és be kell fejezni a mérkőzést, amelyet tizenegyesekkel a Craiova nyert meg – elvileg.
Klubunk számára elfogadhatatlan az, ami a találkozó végén történt, hogy a játékvezető, vagy éppen a játékosaink veszélynek legyenek kitéve. A Honvéd vezetése úgy döntött, hogy megóvja a találkozót, amelyet ilyen körülmények között nem lett volna szabad tovább folytatni!”
Azt hiszem, különösen az utolsó bekezdésben foglalt megállapításokkal nehéz vitatkozni. Sajnos úgy érzem, hogy nem fog sokra menni az óvással a Honvéd.
A prosport.ro a korábbi román FIFA-bírót, Ion Craciunescut szólaltatta meg, aki szerint az UEFA könnyedén kizárhatja a Craiovát, s a mérkőzést 3:0-ára a Honvéd javára írhatja jóvá. Ráadásul Craciunescu szerint a mérkőzés játékvezetője nem kérhet cserét, hacsak nem sérült meg olyan mértékben, hogy nem tudja tovább folytatni a találkozó dirigálását.
Ennek ellenére kétlem, hogy az UEFA megsemmisítené a visszavágó eredményét és azt 3:0-val a magyar csapatnak ítélne meg, ezáltal továbbjuttatva azt a következő fordulóba. Azt tartom valószínűnek, hogy a Craiova stadionját jó pár meccs erejéig felfüggesztik, vagyis a román együttes nem játszhat saját pályáján nemzetközi mérkőzéseket, emellett pedig borsos csekket is kapni fog Nyonból. Egy biztos: a mérkőzés és a párharc erkölcsi győztese a Honvéd.
A Vidi az Újpest példáját követte a Vaduzzal szemben
Talán még sokan emlékeznek 2006 nyarára, amikor az akkor még UEFA-kupa néven futó második számú sorozat selejtezőjében a magyar bajnoki ezüstérmes Újpest a liechtensteini főváros, Vaduz svájci másodosztályban szereplő (az Ausztria és Svájc között elterülő miniállamnak nincs saját bajnoksága, csak kupája) együttesét fogadta az első mérkőzésen. A párharcnak egyértelműen az Újpest volt az esélyese, hiszen a svájci második vonal szintjénél azért csak magasabban áll egy magyar élvonalbeli együttes, nemde? Nos, ehhez képest olyan égést produkáltak a lilák a Megyeri úton, amihez fogható talán csak az andorrai-magyar (1:0), a holland-magyar (8:1) vagy az 1997-es magyar-jugoszláv (0:7) meccs volt. A Vaduz 4:0-ra nyert, ezzel a hazai visszavágót puszta formalitássá tette.
Most, 13 évvel később a MOL Fehérvár volt a soros, hogy megmutassa a vaduziaknak: van náluk jobb magyar csapat. Most még egyértelműbbek voltak az esélyek, mint anno, hiszen a fehérváriak tavaly nem álltak meg az Európa Liga főtáblájáig. Az odáig vezető úton kiejtették többek között a Malmöt a BL-selejtezőben, az EL-csoportban pedig oda-vissza verték a PAOK Szalonikit, a Chelsea-vel pedig ikszeltek hazai pályán.
Az első mérkőzést megnyerte a Vidi, igaz, sem a mutatott játék, sem az 1:0-ás siker nem volt meggyőző. Mindenki mondogatta, hogy a visszavágón mindenképpen gólt kell rúgni, nehogy megjöjjön a vaduziak étvágya. Ez a bizonyos étvágy azonban megjött: a liechtensteiniek ledolgozták egygólos hátrányukat a rendes játékidőben, így Craiovához hasonlóan itt is jöhetett a hosszabbítás. A Fehérvár nem tudott felpörögni, sőt, lényegében flegmán focizott, már ha lehet focizásnak hívni azt, amit játékosai a pályán műveltek. A Vaduz ezzel szemben tovább hajtott, s igyekezett megszerezni a második gólt is. Ez pedig csakhamar meg is történt. Innentől fogva próbált magasabb sebességi fokozatba kapcsolni a Vidi, de a kapu előtt nem szűnt meg a flegmaság, amelyhez ráadásul a nagy baj közepette már kapkodás is társult. 2:0-ra nyert a Vaduz, amely egymás után második, magyar rivális elleni nemzetközi párharcából is győztesen jött ki.
Mario Frick, a Vaduz vezetőedzőjének meccs utáni nyilatkozata sokat mondó a történtekről:
“Nem láttam még olyan „sznob” csapatot, mint a Fehérvár. Ha az edzőn nem is, a játékosokon éreztem, hogy nem tisztelnek minket eléggé, az első meccs után lekicsinylően nyilatkoztak rólunk – ennél nagyobb motiváció nem is kellett nekünk.”
Marko Nikolics, a fehérváriak trénere így nyilatkozott:
“A harmadik idényemet kezdtem a csapat kispadján, nem kétséges, hogy amióta itt vagyok, ez volt a legrosszabb napom. Eddig szép sikereket értünk el, de ez nagy kudarc volt. A labdarúgás egyszerű és őszinte játék, azt kaptuk a sorstól, amit megérdemeltünk. Kihagytuk a lehetetlent is… Felesleges most mélyebb analízisbe belemenni, de azt leszögezhetem, hogy vállalom a felelősséget a vereségért.”
Természetesen a meccs után megjelentek olyan kommentárok az interneten, hogy Nikolicsnak mennie kell, de eme cikk írásának pillanatában még nem tudni, hogy ő ülhet-e a kispadon a Kaposvár elleni vasárnapi bajnoki mérkőzésen.
A liechtensteini sajtó nem meglepő módon szenzációként kezeli a Vaduz továbbjutását. A Volksblatt az internetes oldalán vezető hírként számol be a Vaduz továbbjutásáról, a címben három felkiáltójellel írja a lap: „A Vaduz szenzációt hajtott végre!!!”
Az újság nyomtatott kiadványának címlapján is az Európa Liga-mérkőzés szerepel, majd egy egész oldalon foglalkozik a liechtensteiniek továbbjutásával.
A Liechtensteiner Vaterland szintén vezető anyagban ír a vaduzi remeklésről.
A radio.li azt is megemlíti, hogy sikerével 2015 után először van ott a harmadik körben a Vaduz. A rádió a híradójában két és fél percben – a vaduzi vezetőedző megszólaltatásával – foglalkozik a Fehérvár elleni győzelemmel.
Bár Nikolics edző sorsa még kérdéses, egy biztos: a Fehérvár az Újpest példáját követte a Vaduzzal, a magyar foci Waterloojával szemben és csúfosan leszerepelt ellene. Ez a tavalyi jó EL-szereplés függvényében igazán fájdalmas.
Érdekelnek a hasonló cikkek? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: molfehervarfc.hu/csakfoci.hu