Befejeződött vasárnap Kvangdzsuban a vizes világbajnokság. Az utolsó nap is tartogatott magyar aranyérmet, amit Hosszú Katinka szállított 400 vegyesen. Rajta kívül további úszóinknak sikerült föllépniük a világ tetejére medencében és nyílt vizen egyaránt. Vízilabda-csapataink ugyanakkor épphogy, de lecsúsztak a dobogóról, s az olimpiai indulásuk sem biztos, holott már egy év sincs hátra a tokiói játékokig. A zárónapon egy igen kellemetlen ügy is érintette a magyar csapatot, amelyről azonban összességében véve kijelenthető, jól szerepelt Dél-Koreában, mégha az érmek számában el is maradt az általam remélttől.
HIRDETÉS
Ahogy január elsején, az év legnagyobb sporteseményeit beharangozó írásomban is fogalmaztam, az legyen a legnagyobb bajunk, hogy a magyar úszósport sztárok sokaságával büszkélkedhet, ami miatt nagy a bőség zavara, s ezért nem jut eszembe az összes éremre esélyes ember neve, nemde?
Nos, a vasárnap véget ért világbajnokság igazolta szavaimat, hiszen nem telt el úgy nap, hogy ne örülhettünk volna döntőbe jutásnak vagy legalább futamgyőzelmeknek. Persze ezek eltörpülnek az érmek mellett, amelyekből ezúttal csak aranyat sikerült gyűjteni. Szám szerint ötöt. Ez azt jelenti, hogy jobban szerepeltek a mieink, mint a kettő évvel ezelőtti hazai rendezésű vébén, amikor csupán Hosszú Katinka tudott két aranyérmet nyerni, a többi érmesünk ezüst- vagy bronzmedáliával gazdagodott.
Katinka természetesen ezúttal is a legjobb volt magyar részről, hiszen 200 és 400 méteres vegyesúszásban is tovább nyújtotta lassan egy évtizede tartó egyeduralmát. 200-on nem volt ellenfele, 400-on viszont föltűnt egy 23 éves japán úszó, Ohasi Juj, aki ugyan végül majdnem kettő másodperccel kapott ki Katinkától, de sokáig egész jól tartotta vele a lépést. Az az érzésem vele kapcsolatban, hogy ő még fog gondokat okozni a bajai lánynak a jövőben, még azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer ő fogja átvenni tőle a hatalmat a számban, mert be kell látnunk: Hosszú Katinka uralma sem fog örökre tartani. Egyelőre azonban még nem kell a Katinka utáni időkre készülnünk, hiszen még mindig ereje teljében van, s már most abszolút esélyesnek nevezhetjük a tokiói olimpiára vonatkozóan is.
Amíg Hosszú Katinka győzelmeinek lassan hírértéke sincs, mivel gyakorlatilag előre borítékolhatóak, addig az igen komoly hírnek számított a múlt héten, hogy Magyarország kisajátította magának a 200 méteres pillangóúszás trónját. Az még nem volt semennyire sem meglepő, hogy a férfiaknál a sportág talán legnagyobb hazai ígérete, Milák Kristóf diadalmaskodott, de az, hogy a hölgyeknél is magyar siker született ebben a számban, már többeket meglepett, köztük engem is. Kapás Boglárkának eddig inkább a gyorsúszás volt a fő száma, de az utóbbi időben 200 pillangón is egyre jobban teljesített, amit mi más is bizonyíthatna jobban, mint a tavalyi Európa-bajnokságon szerzett aranyérme. A kontinensviadalokról egyébként már tucatnyi medáliát hozhatott haza (2016-ban négy számban is aranyérmes lett), a vb-ken viszont mostanáig csak egy 2015-ben, 1500 gyorson szerzett bronzérem jött össze.
Július 25-én azonban bebizonyosodott, hogy az Eb-győzelem nem volt véletlen. Kapás Bogi ugyanis a világbajnokságon is legyőzhetetlennek bizonyult. Pedig egyáltalán nem úgy indult és az utolsó 25-30 méterig nem is úgy nézett ki, hogy az újpestiek kiválósága állhat majd a dobogó tetejére. Az utolsó métereken viszont olyan hajrát produkált, amihez foghatót magyar úszótól az elmúlt tíz évben talán csak kétszer láttam: 2009-ben Gyurta Dániel így nyerte meg 200 mellen a római világbajnokságot, 2015-ben pedig Cseh László 200 pillangón kellett, hogy kiköpje tüdejét a diadalhoz, mivel jóbarátja, a dél-afrikai Chad Le Clos kis híján lehajrázta.
Kapás Boginak sikerült a lehajrázás, az utolsó 10 méteren mindkét amerikai riválisát meg tudta előzni, így életében először világbajnok lett. Egy-két éve még inkább 400 vagy 800 gyorson reménykedtünk abban, hogy a debreceni születésű úszónő megverheti a világot. Mivel azonban a 200 pillangó magyar szám, ezért nem lepődhetünk meg, hogy végül itt tört meg az a bizonyos jég.
Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy Bogi a döntő után sokáig küszködött könnyeivel, hiszen ez egy hatalmas diadal volt, ami meg merem kockáztatni, az idei világbajnokság legemlékezetesebb magyar pillanata volt. Ezek után joggal hihetünk abban, hogy Bogi egy év múlva, Tokióban is ott állhat a dobogó tetején, mi pedig büszkén húzhatjuk ki magunkat a magyar himnusz alatt.
Eme cikkben az ötödik, időben viszont a mieink és az egész világbajnokság legelső aranyérmét Rasovszky Kristóf nyerte, aki a férfiak 5 kilométeres nyílt vízi számában bizonyult a világ legjobbjának. Kapás Boglárkához hasonlóan ő is a szám regnáló Európa-bajnokaként utazott a Távol-Keletre (Glasgow-ban 25 km-en is győzött, 10 km-en pedig második lett), ahol kiderült, hogy nem csak az öreg kontinensen nincs nála jobb 5 km-es úszó per pillanat. Lényegében végig vezette a futamot, s tíz másodpercet vert a másodikra, ami ebben a számban viszonylag ritkán fordul elő, hiszen szinte mindig a végletekig kiélezett befutókra kerül sor az élen. Vele kapcsolatban is jogosak azok a várakozások, hogy a 2020-as olimpián is ott lesz a végső győzelemre esélyesek között. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha Risztov Éva 2012-es diadala után ő lenne a következő magyar nyílt vízi ötkarikás bajnok.
Voltak azért csalódások is…
Persze mint mindig, most sem minden fenékig tejfel. Számomra legalábbis némi csalódást okozott, hogy Késely Ajna azok után, hogy a 2017-es junior világbajnokságon egy arany- és három ezüst-, a tavalyi felnőtt Európa-bajnokságon két ezüst- és egy bronz-, míg az ugyancsak 2018-ban rendezett ifjúsági olimpián három aranyérmet nyert, most Kvangdzsuban medália nélkül maradt. 400 méter gyorson az utolsó 20 méterig dobogós helyen úszott, végül azonban csak a negyedik lett, igaz, megdöntötte a szám országos csúcsát. 1500-on hatodikként zárt. Az ő esetében viszont fontos hangsúlyozni, hogy nagyon fiatal. Szeptemberben még csak 18 éves lesz. Ha Milák Kristófra azt mondtam, hogy nagy ígéret, akkor rá ez hatványozottan igaz. És abban is biztos vagyok, hogy legkésőbb a következő, 2021-es vb-n már nem fog lecsúszni a dobogóról. Persze lehet, hogy már az olimpián össze fog jönni az érem, de Ajna esetében úgy látom, hogy egy kicsit még türelmesnek kell lennünk. Végülis nem várhatjuk el egy még csak 17 esztendős lánytól, hogy azonnal Hosszú Katinka-szintű éremhalmozásba kezdjen! Katinkának is jó pár évbe tellett, mire a világ legjobb úszónője lett. Az utódja viszont már köztünk van és szerintem öt éven belül méltóvá is fog válni Katinka helyének átvételére.
Számomra csalódást okozott Cseh László szereplése is, aki ugyanakkor Késely Ajnával szemben a másik véglet. Amíg a fiatal lány még csak most kezd egyre inkább a világ élvonalának tagjává válni, addig a decemberben már 34. születésnapját ünneplő Cseh László szép lassan kezd eljutni ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs sok értelme folytatni. Előzetesen azt remélhettük, hogy most még sikerülni fog egy éremszerzés, de végül sem 100, sem 200 pillangón nem jutott döntőbe, mindkét számot a 10. helyen zárta. 2001 óta ez az első világbajnokság, amelyen Cseh László nem szerzett érmet. Döbbenetes ez az adat, de nem azért, mert több mint másfél évtized után maradt medália nélkül a BVSC versenyzője, hanem azért, mert a sportágban ritkaságszámba megy, hogy valaki összesen kilenc világbajnokságon álljon rajthoz. Olyannyira ritka dolog ez, hogy Laci az első a világon, aki ezt összehozta. És ami ebben igazán megsüvegelendő, hogy ebből a kilenc vébéből hétről éremmel tért haza. Napjainkban már nem lepődünk meg azon, ha 15-16 éves tehetségek olimpiát, vb-t vagy Eb-t nyernek a felnőtt mezőnyben. Ilyen közegben különösen nagy értéke van annak, hogy Cseh László még mindig magas szinten tud teljesíteni. Egyszer viszont mindennek vége lesz, így az ő pályafutásának is. Bár elmondása szerint még nem levezet, de úgy érzem, hogy már nem sok nagy sikert fog elérni, mert egészen egyszerűen a fiatalabb generációk egyre inkább kisajátítják maguknak a pillangószámokat (is), mint például Milák Kristóf és Kenderesi Tamás. Utóbbiról lentebb még lesz szó…
A csalódást keltő magyar teljesítményeknél érdemes szót ejteni Verrasztó Dávidról is, aki 400 méteres vegyesúszásban megnyerte a legutóbbi három Európa-bajnokságot, a 2017-es budapesti vb-n pedig ezüstérmes lett. Nyilván utóbbi eredményben a hazai pálya is nagyban segítette őt, de joggal várhattuk tőle, hogy Kvangdzsuban is ott lesz az éremesélyesek között. Ehhez képest előfutamában összeomlott, csupán 6. lett, összesítésben pedig a 13., ami természetesen nem volt elég a döntőhöz. Érdemes róla tudni, hogy nem tartozik a mentálisan legerősebb úszók közé. Sok magatartásbeli probléma kísérte karrierjének korábbi szakaszát, amik eredménysorára is kihatással voltak. Ezeket a gondokat mostanság sikerült levetkőznie magáról, de úgy tűnik, a medencében még vannak gondok az összpontosítással.
Ők okoztak tehát nekem némi csalódást, mivel előzetesen éremszerzést vártam tőlük. Ez van, reméljük, hogy Tokióban sikeresebbek lesznek, s akkor több éremmel gazdagodhat a magyar csapat.
Vízilabda: Nem lettek meg a kvóták
Nem mondhatnánk, hogy a magyar vízilabda-válogatottak sikerektől hemzsegő történetük legeredményesebb egy-két évén vannak túl. Ugyan a férfi csapatnak a hazai vébén sikerült döntőbe jutnia, de ezt leszámítva nem igazán jönnek a dobogós helyezések a nagy tornákról. Márpedig a sportágban kiemelkedő fontossággal bír, ha valamelyik csapat az Eb-n vagy a vb-n érmet tud szerezni, mivel e mellé általában olimpiai kvóta is jár. Mivel azonban mind férfi, mind női csapatunk negyedik lett, ezért mindkettőnek tovább kell harcolnia a tokiói indulásért.
Ennek kivívására mindkét együttesnek legközelebb a januári, hazai rendezésű Európa-bajnokságon lesz lehetősége, melyen nemenként egy-egy kvótát osztanak ki. Ha ez nem jönne össze, akkor lesz még egy olimpiai selejtező. Tokióban a nőknél a korábbi nyolc helyett már tíz együttes szerepelhet, a férfiaknál marad a 12 csapatos lebonyolítás.
Kvótát már a világbajnokság előtt lehetőség volt szerezni, a világliga győztese mindkét nemnél tokiói indulási joghoz jutott.
A férfiaknál és a nőknél is egy hely jár a házigazda Japánnak. Elsőként a világliga férfi (Szerbia), illetve női (Egyesült Államok) győztese csatlakozott hozzájuk. Ezt követően a kvangdzsui világbajnokságról a férfiaknál további két (Olaszország, Spanyolország), a nőknél pedig egy válogatott (Spanyolország) biztosította olimpiai szereplését.
Ezután további öt-öt hely kel majd el 2020-ban a kontinentális bajnokságokon – köztük a budapesti vizes Európa-bajnokságon -, végül pedig olimpiai selejtezőtornákon osztanak ki a férfiaknál három, a nőknél két helyet.
A hátralévő kvótaszerző versenyek (magyar szempontból):
2020. január 12-26: Európa-bajnokság, Budapest
2020. március 8-14: női olimpiai kvalifikációs torna, Olaszország (a rendező város még nem ismert)
2020. március 22-29: férfi olimpiai kvalifikációs torna, Rotterdam
Tehát mindkét csapatunknak összesen még közel nyolc hónapja van arra, hogy kiharcolja a tokiói részvételt. Nagyon bízom benne, hogy a hazai Eb-n mindkettejüknek sikerül a kijutás. Amennyiben ez nem sikerül, akkor már csak a márciusi selejtezőkön lehetne megszerezni a kvótát. Olyanra, hogy egyik nemnél se legyen ott a magyar válogatott egy olimpián, még soha nem volt példa. A férfiak 1912, az első ötkarikás torna óta valamennyi olyan olimpián ott voltak, amelyen Magyarország rajthoz állt. Mint ismert, 1920-ban és 1984-ben politikai okok miatt hazánk távolmaradni kényszerült az eseménytől. A női vízilabda 2000 óta része a játékok műsorának. Sydney-ben nem volt ott a magyar csapat, 2004 óta azonban rendre kijutott, a legutóbbi három alkalommal pedig egyaránt a negyedik lett.
Ebből is látszik, mekkora téttel fognak bírni a következő hónapok a vízilabdázók számára, akik klubszinten sorra hozzák a nemzetközi kupagyőzelmeket. Most már jó lenne, ha válogatott szinten is ugyanez lenne a helyzet…
Egy kellemetlen ügy a végére…
Sportszakmai szempontból jónak mondható a kvangdzsui magyar szereplés, azonban csapatunkra némi árnyékot vet Kenderesi Tamás ügye. A riói olimpia bronzérmesével kapcsolatban vasárnap déltájban érkezett az a sokakat megdöbbentő hír, miszerint a vb rendezővárosában, egy lokálban letartóztatták, majd ugyan elengedték, de tíz napos kiutazási tilalmat rendeltek el ellene, mivel egy 18 éves dél-koreai lány följelentette szexuális zaklatás miatt.
Kenderesi Tamás a Magyar Úszószövetségen keresztül jelezte, visszautasítja a szexuális zaklatás vádját.
„Szombat éjszaka egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé haladva a táncparkett felé hozzáértem egy ott dolgozó dél-koreai táncoslány fenekéhez. Meg sem álltam mögötte, egyetlen, talán meggondolatlan mozdulatot tettem, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett ellenem. Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsítottam mindvégig – nyilatkozta Kenderesi Tamás. – A rendőrségen közölték, hogy az esetről a biztonsági kamera felvétele rendelkezésükre áll, igaz, ezt nekem nem mutatták meg. Ezek alapján őszintén bízom abban, hogy igazolást nyernek a szavaim. Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amelyek a helyi értékrend alapját képezik. A történteket sajnálom, a dél-koreai lánytól szeretnék elnézést kérni, amennyiben valóban megbántottam, de a szexuális zaklatás vádját teljes mértékben visszautasítom.”
Mindezekből kiderült tehát, hogy minden bizonnyal egy kulturális konfliktus eredménye ez a súlyos ügy, hiszen Dél-Koreában szúrós szemmel nézik, ha egy férfi csak úgy megölel egy lányt vagy egyáltalán hozzá ér. Egyes koreai források viszont azt közölték, hogy a szóban forgó lány vallomásában az áll, hogy Kenderesi Tamást alig lehetett leszedni róla…
A Magyar Úszószövetség természetesen rögtön felvette a kapcsolatot a dél-koreai magyar nagykövetség munkatársaival, és velük együttműködve mindent elkövet annak érdekében, hogy kétséget kizáróan tisztázódjék, jogos-e a Kenderesi Tamás ellen felhozott vád. A szövetség ugyanakkor közleményében azt is jelezte, minden magyar úszónak be kell tartania a viselkedési normákat és az adott ország törvényeit, aki pedig vét ezek ellen, azokat a fegyelmi testületnek meg kell büntetnie. Azt is hozzáteszik viszont, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.
A jogszabályok értelmében a helyi rendőrség már átadta az ügyet az ügyészségnek, ahol legfeljebb hat napon belül megszületik a határozat – valószínűnek tűnik, hogy kiemelt ügyként kezelik az esetet és ennél hamarabb lesz döntés, amely a Nemzeti Sport információi szerint írásbeli figyelmeztetés vagy pénzbüntetés lesz, még akkor is, ha Dél-Koreában súlyosbító körülményként kezelik, ha az előállítottnál nincs semmiféle hivatalos irat.
Ma Kenderesi Tamás a magyar csapattal Szöulba utazik, ám ott nem száll, nem szállhat fel a repülőgépre, hanem ügye kivizsgálásáig Dél-Koreában marad.
A Külgazdasági és Külügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a konzuli szolgálat minden, a jogszabályok által biztosított és egyébként minden magyar állampolgárnak kijáró segítséget megad Kenderesi Tamásnak.
A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) egy magas rangú vezető tisztségviselője a kvangdzsui polgármesterrel egyeztetett, és jelezte, szeretné, ha részlehajlás nélkül kivizsgálnák az ügyet, mert nem hiszik, hogy egy sportoló nyilvános helyen ilyenre vetemedne. Őszintén szólva, egy magyar sportolóból én is nehezen néznék ki ilyesmit, de ha belegondolok abba, hogy egy olimpiai bajnokunkat kábítószer-termesztés miatt ítélték több év börtönre… Hát… Hogy is mondjam… Ki tudja. Természetesen én is bízom Kenderesi Tamás ártatlanságában, már csak azért is, mert Rió óta sok fiatal példaképe lett szűkebb hazájában, Pécsett, illetve országosan és nemzetközileg is.
Érdekelnek a hasonló cikkek? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: infostart.hu