Több francia csapatkapitány is elutasította a szivárványszínű karszalagot

Botrány alakult ki a francia labdarúgó-bajnokság, a Ligue 1 múlt hétvégi fordulója kapcsán. A 37. játéknap a homofóbia elleni küzdelem napjára esett, ezért a francia liga gondolt egyet, s arra kérte a csapatkapitányokat, hogy szivárványszínű karszalagot hordjanak a mérkőzéseken. Több érintett azonban nem tett eleget ennek, ami sokakat fölháborított a homoszexualitást nyíltan támogató és ösztönző Franciaországban.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A Ligue 1 37. fordulójában a húsz klub csapatkapitányainak és a pályán szolgálatot teljesítő játékvezetőknek egyaránt szivárványszínű karszalagot kellett volna viselniük a homofóbia elleni küzdelem napja alkalmából. A feltételes mód nem véletlen, hiszen több játékos is észnél volt, s nem vette magára a kétségtelenül undorító tárgyat.

Ez természetesen nem tetszik a francia ligának, amelynek homofóbia elleni akcióterve van, amit számos, az országban működő LGBT-szervezettel együttműködve dolgozott ki. Ennek keretében került sor a múlt szombati akcióra is, amelyhez a Ligue 1-kapitányok többsége csatlakozott, de nem kevesen maradtak távol tőle.

Forrás: JB Autissier/Panoramic

Többek között a rennes-i Damien Da Silva, a bordeaux-i Jaroslav Plasíl és a nizzai Malang Sarr is hordta a szivárványszínű karszalagot, ugyanakkor Edinson Cavani (PSG), Radamel Falcao (Monaco), Max Gradel (Toulouse) és sokan mások egészben vagy részben nem tettek eleget a liga kérésének. Leonardo Jardim, az AS Monaco vezetőedzője védelmébe vette Falcaót: “Én viseltem Falcao karszalagját, rajtam volt. A lényeg az, hogy valaki a klubból viselje ezt, megfelelvén ezáltal a liga kérésének”. A Lyon-Caen mérkőzésen egyik csékán sem volt látható a szivárványos szalag.

Franck Ballanger újságíró, Roxana Maracineanu sportminiszter férje a Twitteren fölháborodásának adott hangot a történtek miatt. “Ha a labdarúgás világa olyan toleráns és nyitott, és nincs semmiféle problémája a homoszexualitással, akkor miért? A szivárványos karszalag viselése egyesek számára érdektelennek bizonyult” – írta, lentebb fölsorolva a szalagot nem viselő csapatkapitányok névsorát.

Olyan játékosok is magyarázkodtak, akik egyébként hordták a rendhagyó karszalagot. A nantes-i Valentin Rongier pl. azt mondta, hogy “nem tartott jól” a szalag a karján. “Húsz perc után le kellett vennem, de jó ötletnek tartom ezt, mint ahogy annak tartottam azt is, amikor 4-5 évvel ezelőtt szivárványszínű csipkéket helyeztek a cipőkre”.

Terjed a homoszexuális mozgalom a francia sportban
Forrás: JB Autissier/Panoramic

Edinson Cavani, a Paris Saint-Germain csékája a meccs közben szintén megvált a szalagtól. Sok más érintetthez hasonlóan ő sem kommentálta ennek miértjét, mint ahogy a klubok sem beszéltek eddig arról, hogy csapatkapitányaik miért nem viselték a szalagot, és számíthatnak-e büntetésre ezért házon belül. Egy biztos, hogy az ügy komoly hullámokat csapott Franciaországban, ahol a sportsajtó egyre inkább kezdi mosdatni a homoszexuálisokat.

Nagy vihart kavart május elején a francia sportnapilap, a L’Équipe hétvégi magazinjának címlapja, amelyen két vízilabdázó férfi csókolja meg egymást a medencében, játék közben. A szerzők arra szerettek volna rávilágítani, hogy a sportban nincs helye a homofóbiának és minden módon harcolni kell a homofób cselekedetek ellen, amelyek a szurkolók és a közvélemény konzervatívabb beállítottságú része felől érik a saját nemükhöz való vonzódásukat nyíltan fölvállaló sportolókat. Az anyagban meleg vagy leszbikus sportolók és szurkolók is megszólalnak, akik mind azt hangoztatják, hogy ugyan kezdetben nehéz volt a nyilvánosság előtt beszélniük szexuális irányultságukról, de amióta ezt megteszik, sokan könnyebb az életük, s könnyebben tudják kezelni az őket érő támadásokat is.

A magazin eme száma erősen megosztja a franciákat, mint ahogy maga a homoszexualitás kérdése is. Egy év elején készült felmérés szerint az ország lakói közel fele-fele arányban ellenzik, illetve támogatják az azonos neműek közötti szexuális viszony létesítését, és csak kis többségben vannak azok, akik ellenzik az azonos neműek közötti házasságkötés intézményét, amelyet 2013-ban vezettek be Franciaországban.

Amíg a L’Équipe úgy véli, hogy a homofóbiának nincs helye a sportban, addig én (és szerintem a legtöbb magyar) úgy gondolja, hogy a homoszexualitásnak nincs helye a sportban. Alapból az emberi aberráltság egyik legerősebb megnyilvánulásának tartom azt, ha valaki a saját neméhez vonzódik, de az, hogy ez a káros jelenség a sportvilágban is egyre inkább felüti a fejét, egy olyan sportszerető ember számára, mint amilyennek tartom magam, egyszerűen elfogadhatatlan.

Abba nem mennék bele, hogy miért alakult ez így, s hogyan lehetne tenni ellene (ehhez a Sportudvar keretei szűkek lennének…), de őszintén remélem, hogy előbb-utóbb, de inkább előbb elérkezik az a pillanat, amikor a homoszexualitás veszíteni fog mai relatíve nagy népszerűségéből, s a francia labdarúgó liga nem a homofóbia, hanem a többek között a Ligue 1-ben is terjedő lelátói rasszizmus ellen fog hasonló módon föllépni.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: JB Autissier/Panoramic

Leave a Reply