A Paris Saint-Germain labdarúgócsapata a várakozásoknak megfelelően idén is behúzta a francia bajnoki címet. Ebben abszolút semmi meglepő nincs, hiszen az elmúlt években egy esztendőt leszámítva nem volt valódi riválisa a fővárosi klubnak odahaza. Mára azonban már annyira tele lett a padlás hazai trófeákkal, hogy most már nem csak a klubvezetés és a szurkolók, hanem a nemzetközi közvélemény egyre nagyobb része vár egy nemzetközi sikert Neymaréktól. Ez azonban immár hosszú szezonok óta nem akar összejönni, s most már nem egy olyan esetre került sor, amikor egészen elképesztő módon bukta el a PSG a továbbjutást a Bajnokok Ligájában. Jómagam is sokszor fejtegettem annak okát, hogy miért nem jön ki a lépés a sztárok sokaságát fölsorakoztató csapatnak Franciaország határain kívül, és természetesen a francia sportsajtót is élénken foglalkoztatja a párizsiak helyzete. Erről következik most egy tartalmas elemzés.
HIRDETÉS
A Paris Saint-Germain magabiztosan nyerte meg a francia élvonal, a Ligue 1 idei kiírását. Ugyan öt forduló még hátra van az idényből, de a fővárosiak már most behozhatatlan, 19 pontos előnnyel vezetnek a második Lille előtt, így ezen a téren már megnyugodhatnak. Van még esélyük a Francia Kupa megnyerésére is, hiszen ott vannak a szombati döntőben, ahol a Rennes lesz az ellenfél. Amennyiben azt is behúzzák, akkor három trófeával zárhatják a szezont, hiszen tavaly augusztusban elhódították a francia Szuperkupát is a Monaco 4:0-ás kiütésével.
Egy idényt három trófeával zárni sosem rossz dolog, sőt igen komoly teljesítmény – vághatnánk rá azonnal erre az eredménysorra. Párizsban viszont aligha van mindenki elragadtatva ettől. Ennek oka pedig abban keresendő, hogy ugyan a kis és közepes halakat évről évre kipecázzák Neymar és társai a Szajnából, azonban a nagy halat, amellyel mindenki jól lakhatna vacsorára, továbbra sem sikerült elkapni. Ez pedig mi más is lehetne, mint a Bajnokok Ligája.
Arról már írtam okfejtést, hogy miért nem sikerült kiejteni a tíz hiányzója miatt lényegében B-csapatával kiálló Manchester Unitedet az idegenbeli kétgólos győzelem után hazai pályán a nyolcaddöntőben. Akkor elsősorban a saját meglátásaimnak adtam hangot, most viszont inkább abból szemezgetek, ami a francia sportsajtóban az utóbbi napokban, a bajnoki cím bebiztosítása óta megjelent.
A Le Figaro napilap sportrovatának munkatársa, Christophe Remise készített egy összeállítást a különböző lapokban, hírportálokon megjelent interjúkról.
Egy erősebb “intézményre” van szükség
“A PSG nagy problémáinak egyike a hatalom hiánya a klubban” – jelentette ki az 1998-ban világbajnoki címet szerzett francia válogatott tagja (a vb-döntőben a braziloknak a kegyelemdöfést jelentő harmadik gólt szerző) Emmanuel Petit a Performnak adott interjújában. Petit úgy látja, hogy a hatalom hiánya az együttes minden szintjén érzékelhető, a kommunikációtól a játékosokra vonatkozó (vagy nem vonatkozó) belső szabályokon át az edzésekig.
Az Aurier-ügy a legjobb példa erre. A PSG korábbi elefántcsontparti labdarúgója azután is játszhatott a csapatban, hogy a közösségi médiában inzultálta akkori vezetőedzőjét, a szintén világbajnok Laurent Blanc-t.
“A klubnak kell meghoznia a jó döntéseket és segítenie az edzőt” – mondta Blanc egy nemrég megjelent interjúban, amelyet a korábbi főnöke, Nasszer Al-Helaifi PSG-elnök által vezetett BeIn Sports televíziónak adott. A korábban a francia válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozó Laurent Blanc fölvázolta annak kontúrjait, ahogyan a Paris Saint-Germainnek működnie kell(ene), ha európai élklubbá akar válni.
“Bizonyos játékosok más klubokban már rég büntetést kaptak volna viselkedésük miatt” – utalt Blanc arra, hogy mostanság voltak gondok egyes focisták fegyelmével a csapaton belül.
“Az biztos, hogy valami hiányzik a PSG-nél. Az intézményt mindenek előtt tisztelni kell. Ehhez azonban az intézménynek többekben is föl kell ébresztenie azt az érzést, hogy nem csak ő tartozik felelősséggel értük, mint munkaadó, hanem ők is felelősséggel tartoznak érte, mint munkavállalók. Amikor sok pénzt keres az ember, akkor nem lehet számára házi feladatokat adni, mert ez egyszerűen nem lehetséges. Amikor láttam, hogy néhány játékos mit meg nem enged magának, akkor csak annyit mondtam magamban, hogy legalább a foci, amit játszatni akartam velük, egyre jobb lett”.
Erősebb vezetők kellenek
Az, hogy a PSG csapatából hiányoznak az irányító személyiségek, nem újdonság. Az elmúlt években rendszeresen olyan keretei voltak a párizsi együttesnek, amelyben a játékosok között mindenki irányítani akart mindenkit. Ez különösen akkor volt jellemző, ha Bajnokok Ligája-mérkőzés következett. Christophe Remise fölteszi a kérdést: helyes döntés volt Thiago Silvának adni a csapatkapitányi karszalagot? Minden korábbi párizsi edző úgy gondolta, hogy az, beleértve a jelenlegi trénert, Thomas Tuchelt is, aki érkezésétől fogva rögvest a brazilra támaszkodott. Egy dolog biztos: Thiago Silva 34 éves, erősebb, mint valaha. Ez tény. Ő egy nagy védő, aki – ahogy Remise fogalmaz – XXL-szezont teljesít. Emiatt sokakban kétely merül föl, amikor szóba kerül az, hogy ki lehetne még alkalmas a kapitányi szerepre a PSG-nél. Vajon nyáron fordulni fog a kocka? Ha igen, akkor Thiago Silva honfitársa, Marquinhos érdemelné ki leginkább a karszalagot. Tuchel a szezon során már odaadta Dani Alvesnek és Gianluigi Buffonnak is a csapatkapitányi címet, de ők nem voltak oly’ jó vezérei a csapatnak a pályán, mint Thiago Silva vagy Marquinhos.
Meg kell erősíteni a középpályát, de nem csak azt
Emmanuel Petit az Aurier-ügyet hozta föl példaként arra, hogy a PSG-nél mennyire nem képesek a vezetők kordában tartani az indulatokat. Erre jó precedens ugyanakkor Adrien Rabiot esete is. Mint ismert, a francia középpályás nem volt hajlandó szerződést hosszabbítani a klubbal, amely ezért száműzte a tartalékok közé. Rabiot idén még egy percet sem játszott, s nyári távozása ezer százalék. Rabiot eléggé labilis személyiség, amit jól mutat az is, hogy a tavalyi világbajnokság előtt kijelentette, nem hajlandó a francia válogatott tartalékai között helyet foglalni. Vagy bekerül a 23-as utazó keretbe vagy csókolom! Rabiot végül – mivel Didier Deschamps nem kért belőle – az utóbbi mellett döntött, így semennyire sem lehetett részese a gallok vb-diadalának.
Ettől függetlenül a Paris SG a Rabiot-dossziét sem tudta megfelelően kezelni, hiszen ahelyett, hogy törekedett volna a megállapodásra, vagy ha az nem megy, akkor a játékos eladására, inkább sértődötten száműzte őt a tartalékok közé. Holott minden bizonnyal nem kevés pénz ütötte volna Al-Helaifi elnök markát, amennyiben januárban értékesítette volna a középpályást, hiszen Rabiot-nak nem egy komoly kérője volt. Így viszont júniusban, szerződésének lejártával szabadon távozhat, tehát egy árva eurócentet sem kaphat érte a katari pénzember. Ez az ügy ráadásul Rabiot karrierjét is negatívan befolyásolhatja, hiszen nagy kérdés, hogy új csapatában mennyire tud formába lendülni a nyári felkészülés során, s aztán az új idényben hogyan tud teljesíteni élesben. Bár mentálisan van még hova fejlődnie, de egyébként remek játékos, aki sokra viheti még.
Nem Rabiot ugyanakkor a PSG egyetlen középpályása, akinek tehetségét eltékozolta a klub. Korábban Blaise Matuidi és Thiago Motta is fogta a bőröndjeit, s otthagyta a csapatot, mivel nem kapott sok játéklehetőséget. Marquinhos manapság lényegében kényszerből játszik a pálya közepén, hiszen alapvetően védő, csakhogy Tuchel mesternek nincs elég megfelelő minőségű középpályása, így a brazilnak magára kellett vállalnia a tűzoltó szerepét, de ezt nem játszhatja időtlen időkig, még annak ellenére sem, hogy mostanra hozzászokott új posztjához, s remekül teljesít…
Amikor három vagy négy játékos megszerzéséről beszél, Tuchel rendszeresen legalább kettő, de akár három középpályásra gondol közöttük. Lehetőségek bőven vannak: Ander Herrera (Manchester United), Tanguy Ndombélé (Lyon), Allan (Napoli), Idrissa Gueye (Everton), Stanislav Lobotka (Celta Vigo), Donny van de Beek (Ajax) vagy még Miralem Pjanics (Juventus) is szóba került már lehetséges igazolásként.
Most már csak az kérdés, hogy sikerül-e közülük bárkit Párizsba csábítani? Ennek megválaszolása nem csak azért égetően sürgős, mert lassan alig van vérbeli középpályás a keretben, hanem azért is, mert ha megnézzük, hogy idén, illetve 2020-ban és 2021-ben hány labdarúgónak, s még inkább kiknek jár le mostani szerződése, akkor bizony láthatjuk, hogy bőven van mit tenni, hiszen napjaink labdarúgásában egyre jellemzőbb az, hogy a nagy klubok élő kontraktusaikból kivásárolva igazolnak nagy sztárokat, ahogy azt a PSG is tette annak idején Neymarral.
Idén Dani Alves és Gianluigi Buffon szerződése fog lejárni. Ez a két játékos még nem nevezhető soknak, azonban 2020-ban már nem kevesebb mint hat focista megállapodása fogja érvényét veszíteni, amennyiben Rabiot-hoz hasonlóan velük sem sikerül megegyeznie a klubvezetésnek. Thiago Silváról, Edinson Cavaniról, Thomas Meunier-ről, Layvin Kurzawáról, Christopher Nkunkuról és Abou Diabyról van szó. 2021-ben újabb hat labdarúgó távozhat, hiszen akkor jár le Ángel Di María, Julian Draxler, Marco Verratti, Juan Bernat, Stanley N’Soki és Sébastien Cibois kontraktusa.
“Nem változtatnék sokat, mert már egy nagy csapat vagyunk, és amikor sok változás történik a keretben, akkor elveszítjük azt a kohéziót, amelyet csak idővel tudunk létrehozni” – mondta Verratti.
Ennek ellenére a PSG játékospolitikájának mintha az lenne a prioritása, hogy Neymart, akit világrekordot jelentő 222 millió euróért sikerült elhozni Barcelonából, minden áron meg kell tartani, mert csak vele megy a szekér. A többiek meg már nem is számítanak.
Az talán megnyugtathatja a Paris Saint-Germain szurkolóit, hogy a csapat másik nagy kincse, Kylian Mbappé vasárnap immár sokadjára jelentette ki, hogy jövőjét a csapatnál képzeli el. Persze ez önmagában még nem mond sokat, hiszen hosszú lesz a nyári átigazolási időszak…
“Fontos, hogy megtartsuk a kulcsjátékosokat, és erősítsünk azokon a posztokon, ahol erre szükség van” – mondta Marquinhos. “Szükséges, hogy a fontos játékosok itt maradjanak és bízzanak a projektben. Ha (Mbappé) azt mondja, hogy maradni akar, annak örülök, mert egy nagyon jó játékos, akihez foghatót nehéz találni a világban. A pályán ad választ arra, hogy ő mennyire jó és mennyire erős. Mindnyájan boldogok vagyunk, hogy a PSG mezében láthatjuk” – tette hozzá.
Ezek szép szavak, azonban azt is látni kell, hogy a Ligue 1 idei kiírásában már 30 gólnál tartó Mbappé még mindig pályafutása legelején jár, s biztosan szeretné kipróbálni magát más topcsapatokban is…
Neymar még nem focizta le az árát
Végül, de nem utolsó sorban, a PSG-nek szüksége van Neymarra a BL-meneteléshez. Ez egy közhely. Csakhogy a brazil csatár 2017-es érkezése óta mindkét alkalommal lemaradt a BL egyenes kieséses fázisáról lábközépcsont-sérülései miatt.
“Mindig úgy érkezünk el ezekhez a meccsekhez, hogy legfontosabb játékosunk, Neymar nincs velünk” – elégedetlenkedett Verratti februárban, a Manchester elleni párharc előtt. “Neymar jelenti kvázi a csapat felét. A mostani helyzet olyan, mintha a Barcelona Messi vagy a Juve Cristiano Ronaldo nélkül játszana”.
Cavani, Di María, Verratti, Thiago Silva, Marquinhos és még mások is átestek hosszabb vagy rövidebb kórházi kezeléseken, de az ő esetükben nem volt példa arra, hogy többször is hónapokra dőljenek ki. Éppen ezért itt az idő a megfelelő kérdések föltételére – írja a Le Figaro szerzője. Tuchel úgy fogalmazott, nem létezik, hogy Neymar évente bekövetkező sérülései pusztán a balszerencse művei lennének. Minden bizonnyal, ha nem lennének humán erőforrás-problémái a PSG-nek, akkor Neymar kiválásai nem eredményeznék lényegében magától értetődően a csapat évről évre bekövetkező korai és csúfos elvérzését a nemzetközi porondon.
Amíg viszont nem oldódik meg ez a probléma, addig mindenképpen áll Christophe Remise azon kijelentése, miszerint a PSG túl erős, de nem eléggé.
HIRDETÉS
A kiemelt kép forrása: lefigaro.fr