A hat perces mérkőzés, amely 96 ember életét oltotta ki – 30 éve történt a Hillsborough-tragédia

VIDEÓVAL – Az FA-kupa elődöntőjére készült a Liverpool és a Nottingham Forest együttese napra pontosan harminc évvel ezelőtt, 1989. április 15-én Sheffieldben, a Hillsborough-stadionban. Akkoriban a két gárda hasonlóan erősnek számított, ezért nagyok voltak a várakozások azzal kapcsolatban, hogy ki lehet a mérkőzés győztese. A várakozás természetesen a szurkolók körében is hatalmasra duzzadt, amit egy órával a kezdő sípszó előtt a stadion körül összegyűlt drukkerek vészjósló tömege jelzett. A Liverpool ultrái több jegyet kaptak, mint ahányat kaphattak volna, így a tragédia borítékolható volt. Ez pedig a meccs 6. percében be is következett: a Vörösök szektoraiban föltorlódott emberek elkezdték összetaposni és a hatalmas kerítéshez préselni egymást, ami csaknem száz ártatlan életbe került. A mérkőzés nem folytatódott, a történtek utóélete viszont mindmáig tart. A Visszapillantó rovat megemlékezése a 30 évvel ezelőtt eseményekről.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A Hillsborough-stadiont, a Sheffield Wednesday otthonát 1899-ben avatták fel. A stadion nyugati, vendégszurkolókat fogadó lelátóját azonban csak az 1966-os angliai világbajnokságra húzták föl, az akkori szabványoknak megfelelően kizárólag állóhelyekkel. Évtizedes szokássá vált, hogy az FA-kupa elődöntőit semleges helyszíneken rendezik meg. A Hillsborough nem először adhatott otthont az egyik párharcnak a kettőből, hiszen 1988 áprilisában is játszottak itt mérkőzést a világ legrégebbi kupasorozatának döntőjébe való bejutásért. Akkor nem történt semmi baj, ami a korszak angliai lelátói “kultúráját” tekintve csodával határosnak volt mondható.

A kerítés megóvta a játékosokat, de megölte a szurkolókat

Manapság már hihetetlennek tűnhet, de az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a nyolcvanas években szinte nem múlt el úgy hét az angol bajnokságokban, hogy legalább egy stadionban ne történjen komolyabb nézőtéri balhé. Akkoriban gyakoriak voltak a petárdázások és a huligánok, valamint a rendfenntartó erők közötti összetűzések, nem is beszélve egyes magukról megfeledkezett ultrák pályára rohanásáról. A probléma kezelésére abban az időszakban még nem állt rendelkezésre olyan csúcstechnológia, mint az ellentmondásos vénaszkenner vagy az arcfölismerő biztonsági kamera. Emiatt az angol szövetség előírásainak értelmében magas kerítésekkel vették körbe a pályákat, hogy elejét vegyék a rendbontásoknak.

Ezek a kerítések természetesen a Hillsborough-ban is álltak azon a kereken harminc esztendővel ezelőtti áprilisi délutánon, utóbb azonban – sok más tényező mellett – felelőssé lettek téve a bekövetkezett tragédiáért.

A Hillsborough kialakítása lehetővé tette, hogy könnyedén elválasszák egymástól a két csapat szurkolóit, hogy ne alakulhasson ki semmiféle összetűzés közöttük. A Liverpool szurkolói ennek értelmében a nyugati lelátón, az egyik kapu mögött foglalhattak helyet. Az érintett stadionrész mögött fekvő Leppings utat a mérkőzés kezdetét megelőző egy órában és az azt követő néhány percben Liverpool-drukkerek sokasága töltötte meg.

A mérkőzést 15 órára írták ki, azonban a Vörösök sok, busszal utazó szurkolója a Liverpool és Sheffield közötti autópályán beállt dugó miatt csak a meccs kezdő sípszóját követően érkezett meg a stadionhoz. Emellett sok, egyébként időben odaérő szimpatizáns sem jutott be időben a létesítménybe, mivel kevés volt a beléptető kapu, amelyeknél a jegyellenőrzés lassan zajlott.

A rendőrség – látván az egyre csak duzzadó és duzzadó tömeget – 14:45-kor úgy döntött, hogy megnyit egy, eredetileg kijáratnak szánt kaput a lassú beléptetés és az egyre nagyobb tömegnyomor miatt feszültté vált szurkolók előtt. Mivel kijáratról volt szó, így ott értelemszerűen nem voltak fölállítva forgóajtók, s a belépők ellenőrzését sem szervezték meg. Az emberek ezrei így joggal gondolhatták azt, hogy most már akadálytalanul juthatnak be a stadionba. Csakhogy ez a több ezer ember gyakorlatilag egyszerre indult meg a megnyitott kapu felé, ami tömegjelenetet idézett elő. Itt még sikerült elkerülni azt, hogy a tömeg bepánikoljon és ebből fakadóan megkezdődjön egymás halálra taposása, de már ott lebegett a levegőben az a katasztrófa, ami pár perccel később be is következett.

Ez történt odabent

A nyugati tribünt rácsokkal osztották fel szektorokra, és a két középső rész már elérte kapacitásának 100%-át. A Liverpool késve bejutott szurkolói azonban nem a szélső, még csak negyedig-félig telt szektorok felé mentek az oda vezető keskeny alagúton keresztül, hanem ugyanúgy megpróbáltak bejutni a két középső lelátórészre. A több száz, ha nem több ezer, még a kezdés előtt helyet foglalt néző nem is sejthette, hogy mi folyik a hátuk mögött, s perceken belül milyen történéseknek lesznek részesei önhibájukon kívül. Ugyanez igaz volt a kijáraton beengedett, de egy irányba terelt drukkerekre is.

Percek alatt akkorává nőtt a tömeg a nyugati lelátón, hogy a már ott tartózkodókat elkezdték a nézőteret a pályától elválasztó kerítéshez nyomni a késve megérkezők. Ez pánikot okozott az emberek körében. A mérkőzés 15 órakor pontosan megkezdődött, amikor a játékosok, a bírói stáb tagjai és a stadion más részein helyet foglaló nézők sem lehettek tudatában annak, hogy mi folyik a nyugati lelátón.

A mérkőzést élőben közvetítette a BBC. Akik az adást követték a tévében, még annyit sem láthattak a kezdeti történésekből, mint amennyit a stadionban látni lehetett. Számukra csak akkor vált nyilvánvalóvá, hogy valami nagy baj történik, amikor a 6. percben hirtelen rohangáló emberek sokasága jelent meg a nyugati lelátónál a zöld gyepen, s nyomult egyre inkább a pálya belseje felé. Az első pillanatokban még azt gondolhatták sokan, hogy egy újabb nézőtéri balhé vette kezdetét, ám a képeken jól látszódott, hogy a kerítés egy része összedőlt. Ekkor feltehetően már sokan meghaltak, hiszen a legtöbb áldozat azért vesztette életét, mert megfulladt, amikor az exponenciálisan megnövekedett embersereg az elől lévőket valósággal odapréselte a nyomást akkor még bíró rácsokhoz.

A késve érkező liverpooli szurkolók valósággal odapréselték már bent tartózkodó társaikat a kerítéshez (Forrás: bbc.co.uk)

A gyepre berohanókon kívül voltak, akik a kerítés még álló részein átmászva próbáltak ugyancsak a pályán keresztül megmenekülni a halál elől. Megint mások pedig a felső karéjra próbáltak fölmászni, társaik segítségével. A gyepet rövidesen megtöltötték a fulladáshoz közeli állapottól vagy a sérüléseiktől szenvedő, nem egy esetben sokkos állapotba került emberek, akik közül nem egynek holttesteken is át kellett lépnie, hogy mentse a bőrét.

A rendőrség és a mentőszolgálat emberei kevesen voltak ahhoz a stadionban, hogy gyorsan a segítségére siessenek a sérülteknek, ezért több önkéntes néző is beszállt a mentésbe, amíg nem érkezett erősítés a Hillsborough-hoz. Egyeseket a pályán kellett újraéleszteni, míg a töréseket vagy zúzódásokat elszenvedettek szállításához a reklámtáblákat, mint alkalmi hordágyakat is fölhasználták. A sheffieldi sportcsarnok napokra hullaházzá változott.

A következmények

A stadionkatasztrófa mérlege drámai: 96 ember meghalt, 766 pedig megsérült. Az egyik sérült a történteket követően majdnem négy évig feküdt kómában, mielőtt föladta a harcot a szervezete, így ő lett a 96. áldozat. Néhány évvel a tragédia után az Anfielden, a Liverpool stadionjában, illetve a Hillsborough-nál is emlékművet állítottak az elhunytak emlékére.

Az események kivizsgálására Peter Taylor lordbírót, az angol és walesi igazságszolgáltatás akkori második számú vezetőjét kérték fel. Taylor két jelentést is kiadott: az egyik a történéseket leíró előzetes jelentés, a másik pedig a végső jelentés, amely összesen 77 ajánlást fogalmazott meg a stadionok biztonságának javításához. Ennek keretében került sor az angliai lelátói kultúrát gyökerestül átalakító folyamatra. A magas kerítések eltűntek a stadionokból. Az állóhelyes lelátókat átépítették ülőhelyesekké, állóhelyek létesítését pedig teljesen betiltották. A Taylor-jelentésből fakadóan az angol és a skót szövetség is szigorította a stadionépítésekre és a mérkőzések előtti beléptetésre vonatkozó előírásokat.

A Hillsborough-tragédiát a kerítés idézte elő. A történtek hatására eltűntek a magas kerítések az angol stadionokból (Forrás: elpais.com)
27 év kellett a szurkolók felmentéséhez

Ugyan a Taylor-jelentések a kilencvenes évek közepén, vagyis viszonylag gyorsan, csupán néhány évvel a katasztrófa után jelentek meg, sokan nem értettek egyet a bennük foglaltakkal. A kritikusok elsősorban azzal vitatkoztak, hogy a jelentések lényegében minden felelősséget a rendőrökre hárítottak, a szurkolókat pedig fölmentették. Sokan úgy vélték, hogy a Liverpool drukkereinek is nagy, ha nem nagyobb mértékű felelőssége volt a legnagyobb brit stadionkatasztrófa bekövetkeztében.

Mivel a közvélemény egy nem elhanyagolható része elutasította a Taylor-jelentéseket, ezért Gordon Brown akkori brit miniszterelnök 2009-ben egy független vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek annak tisztázása volt a feladata, hogy a Taylor-jelentésekben leírt megállapítások mennyire feleltek meg a valóságnak.

Ez a bizottság végül arra jutott, hogy a nyomozást végző rendőrök szándékosan a Liverpool szurkolóira próbálták hárítani a felelősséget a tragédiáért vallomások cenzúrázásával és álhírek terjesztésével. Brown 2009-ben bejelentette, hogy több mint 400 000 dokumentum titkosítását oldották fel, amelyeket 11 független szakértő, köztük Liverpool akkori érseke vizsgált meg.

Az újabb vizsgálatot lezáró jelentés 2012. szeptember 12-én jelent meg, és megerősítette a Taylor-jelentésekben leírtakat, vagyis a rendőrséget tette felelőssé a Hillsborough-katasztrófáért. Akkor már David Cameron volt a miniszterelnök, aki bocsánatot kért a 96 áldozat családjától az előző 23 év megpróbáltatásaiért. “A kormány és az egész ország nevében szeretném kijelenteni, hogy mélységesen sajnálom azt a kettős igazságtalanságot, amely ennyire hosszú időn keresztül érte a gyászoló családokat, barátokat” – jelentette ki a parlament előtt.

2015. március 12-én David Duckenfield, a Hillsborough-stadion biztonságáért a tragédia idején felelő szakember beismerte, hogy hazudott, amikor azt állította, hogy a rendőrök utasították a rendezőket a kijárat kinyitására a föltorlódott szurkolók beengedésének érdekében. Ez a saját döntésük volt, amihez a rendőrség hozzájárult.

2016. április 26-án, vagyis tizenegy nappal a tragédia huszonhetedik évfordulóját követően a warringtoni bíróság hivatalosan is kimondta, hogy a rendőrség a felelős a 96 ember halálát eredményező eseményekért. Ezzel egy időben fölmentette a szurkolókat annak vádja alól, hogy az ő viselkedésük vezetett volna a katasztrófához.

A tragédia utóélete máig tart

A Hillsborough-tragédia bizonyos aspektusai mindmáig megosztják Nagy-Britannia lakosságát. Ezek közül leginkább a sheffieldi rendőrség azon intézkedése képezte és képezi vita tárgyát, hogy megnyitották az egyik kijáratot a föltorlódott, bejutni szándékozó szurkolók számára, amivel nagyban hozzájárultak a percekkel később bekövetkezett szörnyűségekhez.

A Liverpool szurkolóit többen azzal vádolták, hogy sokan közülük jegy nélkül akartak bejutni a mérkőzésre, így történhetett meg az, hogy az összesen 1600 fő befogadására alkalmas szektorokban mintegy 2200 drukker gyűlt össze a legnagyobb tömegjelenet idején. Erre a hivatalos nyomozás semmilyen bizonyítékot nem talált. Taylor lordbíró végső jelentésében ugyancsak visszautasította ezt az állítást.

A katasztrófa körüli legnagyobb botrányt ugyanakkor a Sun című napilap idézte elő. Az akkoriban a befolyásos és ellentmondásos médiavállalkozó, Rupert Murdoch tulajdonában állt újság a történteket követő szerdán “AZ IGAZSÁG” címmel jelent meg. A vezércikkben az szerepelt, hogy a Liverpool szurkolói ittasak voltak és a dráma közepette rátámadtak a rendőrökre és a mentősökre. Az újság egy neve elhallgatását kérő rendőrre hivatkozva közölte mindezt, aki azt nyilatkozta, hogy “a Liverpool FC szurkolói bántalmaztak egy halottat, és levizeltek minket, valamint az áldozatok holttestét is”. A nyomozás eredményei ellent mondtak ezeknek a kijelentéseknek, hiszen a vizsgálatot lezáró jelentés konklúziója így hangzik: “A hillsborough-i tragédiát egy masszív tömeg idézte elő, legfőbb kiváltó oka pedig az volt, hogy a rendfenntartó erők képtelenek voltak kezelni ezt a tömeget”.

Az a nem túl szívélyes mód, ahogyan a Sun ezt az ügyet kezelte, természetesen nem maradt következmények nélkül. A napilapot Liverpool több újságárusa is levette kínálatából. Sokan közülük odáig mentek, hogy mind a mai napig nem hajlandók árulni a Sunt. A régióban számos olvasó mondta fel előfizetését, s tagadta meg azt, hogy bármiféle reklámokkal bombázza az újság.

A cikk megjelenéséért felelős szerkesztő 1993-ban tulajdonképpen beismerte, hogy négy évvel korábban forrásuk – az anonim rendőr – megtévesztette őket, s tisztában vannak azzal, hogy ez sem jelenthet mentséget az elhunyt szeretteiket gyászoló családok szemében. Mint utóbb kiderült, ez a megtévesztés minden bizonnyal irányítottan, a rendőri vezetők utasítására történt…

Ennek ellenére Liverpoolban és környékén még ma, pontosan harminc évvel a tragédia után is jóval alacsonyabbak a Sun eladásai, mint az ország más részén, s ennek oka Hillsborough-ban, illetve az azzal kapcsolatos botrányos cikkben keresendő.

A Sun szerkesztője ugyan bevallotta, hogy hibáztak, de arra, hogy a lap bocsánatot is kérjen emiatt, egészen 2004. július 7-éig kellett várni. Az akkori számban története “legszörnyűbb hibájának” nevezte, hogy a Liverpool-szurkolókat tette felelőssé a tragédiáért, s bocsánatot kért mindenkitől, akit megbántott írásával. Az újság a bocsánatkérés mellett azzal is igyekezett visszaszerezni egykori liverpooli olvasóinak bizalmát, hogy ezen a napon megjelentetett egy mélyinterjút az angol foci liverpooli születésű sztárjával, Wayne Rooney-val, aki a város másik Premier League-csapatában, az Evertonban nevelkedett. Ez a lépés a Liverpool szurkolóinak körében érthetően nem aratott nagy sikert.

Annak idején más újságok is átvették a névtelen rendőr által elmondottakat, de a Sun kapta a legnagyobb osztást a közvéleménytől, mivel szenzációhajhász címmel (“AZ IGAZSÁG”) jelentette meg írását, s 15 éven át a bocsánatkérést is megtagadta, szemben a többi orgánummal.

Film is készült

Az ITV brit médiatársaság 1996-ban Charles McDougall rendezésében, egy 101 perces dokumentumfilmben örökítette meg a Hillsborough-tragédiát, Pokoli stadion (eredetileg Hillsborough) címmel. A forgatókönyvet a liverpooli születésű Jimmy McGovern írta. A film világosan rámutat a rendőri erők és a mentők tehetetlenségére, valamint azokra a hibáikra, amelyek 96 ártatlan ember életébe kerültek. Emellett a brit igazságszolgáltatásnak az ügyhöz való hozzáállását is kritizálták az alkotók.

A film hat díjat nyert (közte 3 BAFTA TV-díjat), 2000-ben pedig fölkerült a Brit Film Intézet “100 legjobb televíziós műsor” elnevezésű rangsorába. Ez a film ihlette a Manic Street Preachers walesi rockbanda S.Y.M.M. (South Yorkshire Mass Murderer = Dél-Yorkshire-i tömeggyilkos) című dalát, amely az 1998-ban kiadott “This Is My Truth Tell Me Yours” című albumon jelent meg.

A Hillsborough-katasztrófa élő televíziós közvetítése:

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: liverpoolecho.co.uk

Leave a Reply