Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > Van remény

Van remény

Elég hektikusan kezdte Európa-bajnoki selejtezősorozatát a magyar labdarúgó-válogatott. A csütörtöki, szlovákok elleni mérkőzésen lényegében semmit sem mutatott az együttes, és abszolút megérdemelten kapott ki 2:0-ra. Vasárnap a vb-döntős horvátok ellen ugyanakkor azt az arcát húzta elő a kalapból a csapat, amelyet utoljára talán a 2016-os Eb-n, a portugálok elleni 3:3 alkalmával láthattunk. A Modricék fölött aratott 2:1-es siker ráadásul nem csak azért nagy dolog, mert hatalmas fegyvertény, hanem azért is, mert a szlovákok Wales elleni veresége azt jelenti, hogy pillanatnyilag teljesen nyitott a csoport, hiszen az ötből négy csapatnak is három pontja van, míg az eleve leggyengébb Azerbajdzsánnak nulla. Persze ettől még önmagában nem lesznek könyebbek a hátralévő selejtezők, de a horvátok elleni harciasság és küzdeni akarás azt jelzi, hogy jóval több potenciál van a mostani csapatban, mint a vb-selejtezőkön látott társaságban.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Ahogyan szerdán fogalmaztam, nagy bravúr kellene a “hazai” rendezésű Európa-bajnokságra való kijutáshoz. Ez az állítás a szlovákok elleni első mérkőzés után annyiban módosult, hogy most már csoda kellene, viszont a vb-ezüstérmes horvátok elleni fantasztikus győzelem után már inkább azt lehet kijelenteni, hogy ha képes így játszani a magyar válogatott, akkor bármi megtörténhet.

A képlet persze továbbra is ugyanaz: Horvátország és Wales erősebb, talán Szlovákia is, így az Eb-részvétel kiharcolásához elsősorban a pótselejtezőbe kellene beférni, ami viszont a Nemzetek Ligája rangsora alapján fog eldőlni, ott pedig a C-liga csapatai között a hatodik helyen állunk, vagyis legalább három válogatottnak kellene egyenes ágon kivívnia az Eb-szereplést ahhoz, hogy egyáltalán bekerülhessünk a pótselejtezőbe.

Ez a képlet simán valósággá válhat, amennyiben a szlovákok elleni tökölést fogja produkálni a nemzeti együttes sok mérkőzésen. Ez a képlet ugyanakkor teljesen borulhat, ha a mieink képesek lesznek az azeriek elleni oda-vissza kötelező győzelem mellett a szlovákok és a walesiek, akár idegenben a horvátok ellen is a tegnap este látottakat megismételni. Ilyen esetben ugyanis bármi megtörténhet, akár a két biztos kijutó hely valamelyikének megszerzése is reális eséllyé válhat.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, már csak azért se, mert a következő selejtezőkre június elején kerül sor. Az első kettő mérkőzésből azonban sok tanulságot le lehet vonni. Az egyik legfontosabb – s ezzel talán megosztó leszek -, hogy Dzsudzsák Balázsra szüksége van a magyar válogatottnak.

Az utóbbi években, sőt az elmúlt napokban is rengeteg kritika érte a szurkolók részéről a Debrecen és a PSV Eindhoven korábbi játékosát elsősorban azért, mert a nagy pénz nála a legfőbb érv, amikor klubot vált. A jelenleg az Egyesült Arab Emirátusokban focizó középpályás havonta bizonyára sokszorosát keresi meg annak a pénznek, amit egy magyar élcsapatban, de akár egy topligás középcsapatban egy jobb játékos zsebre tesz, akár egy év alatt is. Az emirátusokbeli bajnokság nem tartozik a legerősebbek közé még csak regionális szinten sem, és elsősorban anyagi szempontból lehet vonzó sok európai játékos számára.

Dzsudzsák tegnap este 100. alkalommal léphetett pályára a magyar válogatottban. Ennek alkalmából – de lehet, hogy Szalai Ádám csütörtöki kifakadása is szerepet játszott ebben – megkapta a csapatkapitányi karszalagot, amit korábban már sokszor viselt. Ő volt az egyik legjobban teljesítő játékos a mezőnyben, és szabadrúgása is olyan veszélyes volt, amilyet tőle megszokhattunk az elmúlt 13 évben. Vezére volt a csapatnak lecseréléséig, amikor pedig az őt mostanság jobbára kritizáló szurkolók vastapssal köszönték meg neki játékát.

Dzsudzsák a szlovákok ellen csereként állt be. Kár persze azon morfondírozni, hogy mi lett volna, ha, de számomra érdekes élmény volt ma reggel eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi történt volna, ha Dzsudzsi ott is kezdőként kap lehetőséget Marco Rossi szövetségi kapitánytól…

Egy a lényeg, Dzsudzsák Balázs még mindig nagy hasznára tud lenni a csapatnak, s tapasztalatára, játéktudására és technikájára a közeljövőben is nagy szükség lesz.

A másik igen fontos tanulság, hogy Marco Rossi merjen rotálni! A kapitány összesen öt helyen változtatott a szlovákok elleni kezdő tizenegyhez képest vasárnapra. Dzsudzsák Balázs Kalmár Zsoltot szorította ki a csapatból, aki csütörtökön gyakorlatilag semmit sem mutatott, egyszerűen nem igazolta Rossi azon döntésének jogosságát és helyességét, hogy neki a kezdőben van a helye.

Baráth Botond sem volt kezdő az első mérkőzésen, holott új csapatában, a Sporting Kansasben igen gyorsan sikerült fölvennie az észak-amerikai liga nem kis iramát. Rossi ezen változtatása is tökéletesen sikerült, hiszen Baráth mind a hat párharcát megnyerte a horvátok ellen, miközben a Nagyszombaton helyette kezdett Lang Ádám Kalmárhoz hasonlóan szinte semmi jót sem csinált.

Marco Rossi legsikeresebb húzása azonban Pátkai Máté pályára küldése volt. A MOL Vidi játékosa a szlovákok ellen nem jutott szóhoz, azonban az átvariált taktikának (3-3-3-1-ről a horvátok ellen átálltunk 4-2-3-1-re) köszönhetően vasárnap kezdőként végig játszotta a mérkőzést, amelyet ő döntött el. Pátkai egyébként a gólt leszámítva nem mutatott sokat ezen a mérkőzésen, inkább csöndesen megbújt a mezőnyben, de amikor tennie kellett a dolgát akár az egyik, akár a másik kapu előtt, akkor azt ő is szinte hibátlanul valósította meg.

Kovács István helyett Nagy Dominik került be a három előretolt középpályás közé. Itt elsősorban a taktika változásából fakadó cseréről beszélhetünk, hiszen Nagy jobban beleillett a tegnapi 4-2-3-1-es hadrendbe, mint Kovács, aki a 3-3-3-1-es fölállásban a három szűrő középpályás között játszott csütörtökön. Nagy Dominik azonban sajnálatos módon nem tudott sokat bizonyítani, mivel sérülés miatt a 40. percben le kellett cserélni. Ettől függetlenül ez a húzás is alapvetően jól alakult Rossi részéről.

A szlovákok ellen Kleinheisler László volt a három előretolt középpályás egyike, akin azonban látszódott, hogy csapatában, az Eszékben nem sok játékpercen esett túl odaigazolása óta, így erősen formán kívül volt. Ezzel szemben a helyére betett Szoboszlai Dominik egyre jobb formába lendül: az Európa Ligában gólpasszt adott a Napoli ellen, s teljesítményét annyira jónak értékelték a Salzburg vezetői, hogy néhány hete 2022 májusáig szóló szerződést kötöttek vele, s minden bizonnyal számítanak is rá, tehát nem akarják állandóan kölcsönadni kisebb csapatoknak. A magyar foci talán legnagyobb tehetségét sokan a kezdőbe követelték már Szlovákia ellen is. Végül 35 perchez jutott, de érdemben nem tudott lendíteni a szinte teljesen enervált társaságon. Horvátország ellen már betette őt a kezdőbe Rossi kapitány, s azt mondhatjuk, hogy Szoboszlai is joggal került be oda. Kevés hibával játszott, remekül helytállt annak ellenére is, hogy nincs még sok tapasztalata a felnőttek között. Nagyon fontos, hogy minél több rutint szerezzen annak érdekében, hogy néhány éven belül akár egy Salzburgnál magasabban jegyzett csapatban találhassa magát, a magyar válogatottnak pedig alapemberévé váljon. Szabadrúgás-technikája egészen brilliáns, így, amikor Dzsudzsák már nem lesz a csapatban, minden bizonnyal ő lesz az ügyeletes szabadrúgás-elvégző.

Ami még szintén egy komoly tanulság a két mérkőzés alapján, az az, hogy ha a csapat nagyon akar, akkor semmi sem lehetetlen. A szlovákok ellen nekem elsősorban a tűz hiányzott a játékosokból. Gyakorlatilag minden mozdulatukon a küzdeni akarás hiánya és az enerváltság látszódott. A horvátok ellen pályára küldött társaság ezzel szemben az elejétől a végéig nagy kedvvel, óriási bizonyítási vágytól fűtötten, megingathatatlanul és ami a legfontosabb, ellenállhatatlanul játszott. Nagyon pozitív, sőt, a legpozitívabb momentumnak azt találtam tegnap este, hogy a viszonylag korai bekapott gól után sem esett vissza az együttes, és mindent elkövetett a szlovákiai csúfos kudarc után érthetően csalódott és kiábrándult szurkolók kiszolgálása és hitüknek helyreállítása érdekében. Ez a misszió pedig tökéletesen sikerült, amit a meccs utáni közös Himnusz-éneklés bizonyított a legjobban.

Őszintén szólva sajnálom, hogy most júniusig várni kell a következő mérkőzésre, mert sokunkban benne lehet az az aggodalom, hogy mire lehet képes a csapat a szezon végére jócskán kifacsarodó, elfáradó játékosokkal. Ki mennyi játékperccel a lábában utazik majd Bakuba, az azeriek elleni következő összecsapásra, illetve tér majd vissza onnan, hogy itthon megküzdjön a Gareth Bale fémjelezte walesiekkel?

Ezt most még nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy egy ilyen csapatnak, amely egy világsztárok egész sorát fölvonultató, “regnáló” világbajnoki ezüstérmes válogatott ellen ekkora diadalt képes aratni az eredmény és a mutatott játék tekintetében is, annak joggal van esélye arra, hogy jövőre ismét részt vehessen az Európa-bajnokságon, s ott elkápráztassa a Puskás Ferenc Stadion soktízezres közönségét is. Mert ha kijutunk, akkor két csoportmeccset biztosan ott fogunk játszani. Legyen így!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: infostart.hu

Top
%d bloggers like this: