
2019. február 12.: a Paris Saint-Germain magabiztos játékkal 2:0-ra győz az Old Traffordon az addig szárnyaló Manchester United ellen, ezzel szinte biztossá téve továbbjutását a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéből. 2019. március 6.: a Manchester United 3:1-re győz a Parc des Princes-ben a PSG ellen három, a franciák védelme által összehozott góllal, így idegenben lőtt több góllal továbbjutott a legjobb nyolc közé. Lényegében ég és föld a különbség a párharc két mérkőzése között, legalábbis az eredmény tekintetében. A mutatott játék alapján viszont a PSG mindkét meccsen jobb volt. Akkor mégis hogyan sikerült zsinórban harmadszor is kiesni a legjobb 16 között? Hogyan sikerült három éven belül másodszor igen kedvező helyzetből csúnyán elbukni? Ezekre a kérdésekre talán senki sem tudja a választ, de egy biztos: a párizsi kirakatcsapat végleg kiírta magát Európa topklubjai közül, s az öreg kontinens tán legnagyobb vesztesének nem túl szívderítő címét aggatta magára, amit jó kérdés, hogy sikerül-e valaha levetkőzni.
HIRDETÉS

1, 2, 3, 4, 5, 5,5 – ilyen osztályzatok születtek a tekintélyes francia napilap, a Le Figaro sportrovatának fociszakértői által a Paris Saint-Germain tegnap esti produkciójával kapcsolatban megírt értékelésben.
Kitaláljátok, hogy ki kapott elégtelent? A kérdést nehéz megválaszolni, amivel röviden minősíthető is a PSG játéka, hiszen nem egy labdarúgó égett le nagyon csúnyán a Manchester United ellen, hazai pályán.
Akik végig nézték a mérkőzést, akár három párizsi nevet is említhetnének az egyest kapott játékos kilétét firtató kérdésre válaszolván, hiszen a 40+-os öreg róka Gianluigi Buffon, a még igen fiatal Presnel Kimpembe és a nemrég érkezett Thilo Kehrer is kulcsszerepet játszott abban, hogy a francia kirakatcsapat kétgólos előnyt elherdálva kiesett a kilenc hiányzóval rendelkező, emiatt enyhén tartalékos Manchester United ellen.
Nos, azok tippeltek jól, akik Kehrerre gondoltak magukban. A német vezetőedző, Thomas Tuchel által Párizsba csábított ugyancsak germán védő az egész mérkőzésen mutatott lámpalázas teljesítményével, de elsősorban korai bakijával megalapozta azt a szerencsétlenség-sorozatot, amely végül a PSG búcsújához vezetett. A 2. percben Kehrer hátra akarta tenni a labdát Thiago Silvának, azonban passza olyan rövidre sikeredett, hogy az előző kettő mérkőzésén egyaránt duplázó Romelu Lukaku köszönte szépen, és bevette a kiszolgáltatott és tehetetlen Buffon kapuját. 0:1. Ez még francia továbbjutást jelentett, úgyhogy ekkor még mindnyájan azt gondolhattuk, hogy egyszerűen nem melegedtek még be a párizsiak az egyébként hűvös, esős időben, vagy pedig az öltözőben maradt a fejük, de ez a találat fölébreszti őket. Ez meg is valósult, hiszen a gólt követő nagyjából 30 perc egyértelműen a franciákról szólt.
Az egyenlítésre ennek megfelelően nem is kellett sokat várni, hiszen Juan Bernat (vagyis egy védő) a 12. percben könyörtelenül kihasználta a manchesteri védők elbambulását, s belőtte azt a gólt, amellyel mindenkit, de tényleg mindenkit – tehát a társakat és a szakmai stábot (élén Tuchel mesterrel) – lenyugtatott. Innentől fogva még én is azt gondoltam, hogy ebből a helyzetből már nem áll föl a Manchester. Bevallom, el is kapcsoltam a Porto-Roma mérkőzésre, amely szintén nem volt tét nélküli, de érthetően a nagy rangadónak kikiáltott összecsapás hátterébe szorult.
Nem sokáig néztem azt a meccset. Már menet közben is kapcsolgattam az M4 Sport és a Spíler 2 között, de szerencsémre éppen az előbbi adót követtem figyelemmel, amikor Gianluigi Buffon Marcus Rashford nagyjából 20 méterről leadott, közepes erejű lövésének végén kiejtette a kezei közül az esőzés miatt alapból nedvessé, csúszóssá vált labdát, amire Romelu Lukaku kíméletlenül lecsapott, s így ismét a Vörös Ördögök vezettek, összesítésben azonban továbbra is a párizsiak álltak jobban egy góllal.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy a sokat látott olasz kapus kapta a 2-es osztályzatot a Le Figaro szakértőitől. Ennek az az alapja, hogy a Manchesternek igazából két gólveszélyes szituációja volt, de Buffon mindkettőben kapitulált. Az ő hibájából született gól esetében én valamennyire védelmembe venném őt, mivel egyfelől még a legjobb kapusokkal is megesik száz mérkőzésből egy vagy kettő során hasonló hiba, másfelől pedig az időjárási körülmények is kihívást jelenthettek számára, hiszen a nedves fű és a nedves labda is nehezíti a játékosok, de különösen a kapusok dolgát. A Le Figaro szerzői viszont azt a benyomást élték át ennél a találatnál, hogy Buffon nem tudta eldönteni, mit tegyen: megfogja a labdát vagy pedig kiüsse szögletre. Ez a felvetés is helytálló lehet, mindenki döntse el magának, hogy mennyire hibáztatja a kapust ezért a gólért. Az első angol találatnál egyértelműbb volt a helyzet: Kehrer elrontott hátrapasszára Lukaku a 16-os vonalának magasságában csapott le, s onnan Buffonnak már nem volt ideje arra, hogy bemutasson egy nagy bravúrt, a belga pedig remekül célzott, így a portásnak esélye sem volt.
Ezzel tehát 1:2 állt az eredményjelzőn, de ekkor már inkább gondolhattuk azt, hogy a manchesteriek képesek lehetnek arra, amit egy nappal korábban az Ajax mutatott be a Real Madrid ellen a Bernabeuban: az elvesztett hazai odavágó után idegenben kiénekelni a sajtot az ellenfél szájából.
Ezután viszonylag eseménytelenül telt a mérkőzés. A Manchester United természetesen igyekezett bevinni a továbbjutást jelentő harmadik gólt, a PSG viszont érthetetlen módon mintha inkább arra törekedett volna, hogy megőrizze ezt az eredményt. Nem sikerült komoly helyzeteket kialakítani, mivel a támadó alakzat tagjai is fásultak voltak. Ez az értékelésben is meglátszik, hiszen Kylian Mbappé és Julian Draxler egyaránt 3-as, az ezúttal szélsőként bevetett Dani Alves pedig 4-es osztályzatot kapott. Angel Di María 5-öst ért el, amivel a második legjobb jegyet kapta, holott a Le Figaronál is tízes skálán osztályozzák a játékosok teljesítményét…
Mbappé esetében azt emelik ki a szerzők, hogy Manchesterben fegyelmezetten, a taktikát tiszteletben tartva focizott, nem volt önző, s ez nagy tényező volt a PSG sikerében. Ezzel szemben most egy szétszórt Mbappét láthattunk, akinek a játékkal kapcsolatos elképzelései közül lényegében semmi sem jött be. Mi tagadás, nehéz ezzel vitatkozni… Voltak helyzetei, de azokat kihagyta. Ezek közül is kiemelkedik a 84. perc eseménye, amikor David De Gea, az MU kapusa állt már csak vele szemben, de elcsúszott a lövés pillanatában, így odalett a szinte biztos gól. Ugyan a 12. percben ő adta a gólpasszt Bernatnak, de utána becsődölt.

Draxler védekező munkáját jól látta el, de támadásban többet vártak tőle a franciák, hiszen a középpálya magasságában tud igazán technikásan játszani. A 70. percben egy, a combját ért rúgás után le kellett cserélni, a helyére beállt Thomas Meunier pedig próbálta átvenni a német feladatait, de nem sok sikerrel.
Di María egész jó osztályzatot kapott, ami viszont a Le Figaro skáláján közepesnek felel meg. Ez is jól mutatja a párizsiak tegnapi teljesítményét. Az argentin volt a legveszélyesebb PSG-játékos a helyzetek kialakításának szempontjából egykori klubja ellen. Az 54. percben rúgott egy lesgólt, szabályosan azonban ő sem volt képes mattolni De Geát.
Dani Alves 4-est kapott. A brazilon meglátszott, hogy nem 20 éves már. Ugyan csak neki összesen 130 passza volt a meccsen, de nem igazán tudta fölvenni ellenfelei tempóját egy-egy párharc során. A 95. percben jött be a helyére Edinson Cavani, aki persze nem nagyon tudott már mit tenni. Számomra érthetetlen is volt, hogy Tuchel miért csak a legvégén küldte be az uruguayi csatárt. Ha korábban teszi, lehet, másképp alakul minden…
Már a 89. perc végén jártunk, amikor a megsérült Eric Bailly helyére még a 36. percben beállt Diogo Dalot beadását Presnel Kimpembe a karjával, egész pontosan a könyökével blokkolta. A bíró szabad szemmel nem vette észre a kezezést, a VAR azonban szándékosnak ítélte meg azt, így jelzése alapján Damir Skomina jó öt perc visszanézés után a 11-es pontra mutatott. Ekkor persze fölrobbant a Parc des Princes, hiszen már sokan kezdték elkönyvelni a párizsi szurkolók közül a második félidei viszonylagos eseménytelenség láttán, hogy a továbbjutás végre valahára meglehet.
Ekkor azonban jött Marcus Rashford, aki kegyetlenül bevágta a büntetőt Buffon hálójába, ezzel pedig a Manchester United 3:3-as összesítéssel, idegenben lőtt több góllal továbbjutott. Az angol rekordbajnok ezelőtt még egyszer sem volt képes úgy továbbjutni egy nemzetközi párharcából, hogy az első mérkőzésen kétgólos hátrányba kerül. Az egyik brit fogadási cég emiatt Ole Gunnar Solksjaert, az MU menedzserét csodatevőnek nevezte. Szerintem nehéz vitatkozni ezzel a jelzővel. Amióta ő a tréner az Old Traffordon, a csapat csupán a PSG elleni hazai mérkőzést veszítette el, de ez a tegnap este után már nem igazán számít. Kimpembe egyébként 3-ast kapott, aminek fő oka, hogy kezezése szándékos volt.
Ami a többi osztályzatot illeti: nem meglepő módon a legjobbat, 5,5-öt Juan Bernat kapta a góljáért. Di María mellett Thiago Silva és Marco Verratti részesültek 5-ösben, Marquinhos pedig 4-esben. Nem meglepő az a tény, hogy hosszú idő után lehet ismét ennyire gyenge jegyeket látni a PSG labdarúgóinak neve mellett.
„Ez most a sz*revés időszaka”
Ha már Marquinhos szóba került, érdemes kicsit kitérni a brazil játékos meccs utáni nyilatkozatára, mivel kíméletlen őszinteséggel beszélt csapata játékáról. „Egy olyan meccset játszottunk le, amelyen elfogadhatatlan teljesítményt nyújtottunk. Hihetetlen, hogy megint ugyanazokat a hibákat követtük el, ráadásul a szezon ugyanazon szakaszában. Mi birtokoltuk a labdát, kontrolláltuk a meccset. A Manchester védekezni jött ide és várni a hibáinkra, amikből végül profitálni tudott. Elemeznünk kell, hogy mi miért történt, de az az egy biztos, hogy újból fölfaltuk magunkat, s ismét a szezon ezen szakaszában. Ez már csak azért is elfogadhatatlan, mert az öltözőben csupa olyan játékost lehetett látni, akikből áradt az, hogy megtudják nyerni ezt a meccset.”
„Brazíliában úgy mondják, hogy ez most a sz*revés időszaka. Ezzel arra utalok, hogy most magunkba kell néznünk, s rá kell jönnünk, hogy mit, hol és miért rontottunk el. Ez most egy nehéz pillanat, s korai még arról beszélni, hogy mi fog történni. Megadtuk a lehetőséget a Manchesternek, amely élt is azokkal. A szurkolóink hittek bennünk, de mi újból csalódást okoztunk nekik, ráadásul ezúttal hazai pályán.”
„Hittem és most is hiszek abban, hogy egyszer megnyerhetjük a Bajnokok Ligáját. Jó érzéssel állok hozzá a projekthez. Idén több dolgon is igazán jól tudtunk változtatni, de úgy látszik, ez továbbra sem elég. Sokat elemeztünk és sokat változtattunk, azonban nem tudom, hogy miért, de megint a szezon ezen részében felfaltuk és kiejtettük magunkat. Otthon kikaptunk 3:1-re. Ez elfogadhatatlan! Ha kiértékeljük a meccset, azt fogjuk látni, hogy mi irányítottunk, de nem voltunk elég hatékonyak sem támadásban, sem védekezésben. Ismét hagytuk elveszni ezt az esélyt, és ez még egyszer nem következhet be a jövőben”.
Tuchelnek kettő nap pihenésre van szüksége, Al-Helaifi a 11-es miatt háborog
Párizsi részről egyébként lényegében mindenki, még Thomas Tuchel vezetőedző és Nasszer Al-Helaifi elnök is azt mondta, hogy végig uralták a meccset, s emiatt érthetetlen, hogy miért az lett a vége, ami lett.
Tuchel mester, akit Al-Helaifi elnök tavaly nyáron azzal a nem titkolt céllal hívott Párizsba, hogy a csapat idén végre valahára megnyerje a BL-t, érthetően nem nagyon talált szavakat arra, ami történt:
„Szükségem van egy-két nap pihenőre, arra, hogy ne gondoljak semmire se és ne csináljak semmit. Amennyiben változtatni kellene most valamin, akkor az azért lenne, mert a PSG volt ma este a rosszabb csapat. Csakhogy ez nem így volt! 180 percen keresztül mi voltunk a jobb csapat. Megvédem a játékosaimat, mivel ők elszántak voltak, hittek a továbbjutásban. Bevallom, a meccs előtt nekem is az járt a fejemben, hogy milyen különleges érzés lenne végre bejutni a negyeddöntőbe. Korai lenne levonni a konklúziókat, ehhez pár napra szükség lesz.”

Természetesen a PSG kiesését eredményező 11-es is szóba került Tuchel meccs utáni sajtótájékoztatóján. A német szakember nem értett egyet Skomina sporttárs ítéletével:
„Én a VAR nagy szurkolója vagyok. Az én szemszögemből úgy látszódott a szituáció, hogy Dalot labdája elmegy a keresztléc fölött. A játékvezetőnek a videózás során ezt észre kellett volna vennie. Sok részlet van, amiről hosszasan lehetne értekezni. Vannak emberek, akik szerint ez 11-es volt, s vannak, akik szerint nem. Számomra ez nem volt büntető, mert a lövés nem kapura irányult, így nem lehetett volna befújni. Nem vagyok boldog. Ez a kezezés nem tiszta számomra.”
Thomas Tuchel hozzátette, hogy szerinte nem érdemes ezt a kiesést összehasonlítani a Barcelona elleni 2017-es BL-búcsúval, amikor a párizsiak a 4:0-ás hazai győzelem után a Camp Nouban 6:1-re kaptak ki, ezzel a focitörténelem talán legégőbb kupakiesését bemutatva. Védelmébe vette felfedezettjét, Kehrert, mivel ő nem volt ott a katalánok elleni mérkőzésen, így most tapasztalta meg, milyen egy fájó kudarc és egy súlyos hiba. Meglátása szerint a mostanihoz hasonló helyzet minden 100. mérkőzésen lejátszódik, de ezen túl kell lépni.
Nasszer Al-Helaifi edzőjéhez hasonlóan szintén mutogatni kezdett a bíróra a tizenegyes miatt, még úgy is, hogy közben ő is érthetetlennek nevezte, hogy elvesztették a mérkőzést.
Arra a kérdésre, hogy mit kell tenni azért, hogy még egyszer ne történhessen meg ugyanez, a katari milliárdos annyit felelt, hogy „a labdarúgás nem matematika, nem arról szól, hogy 1 + 1 = 2”. Elmondása szerint mindenkit sokkoltak a történtek és már az első gól után azt látta játékosain, hogy kétségbe vannak esve.
Természetesen egy ilyen helyzetben rendre fölmerül az a kérdés, hogy mi lesz az edzővel, a játékosokkal? Al-Helaifi már napra pontosan egy éve, a Real Madrid elleni BL-búcsú után is azt mondta, hogy nem most kell döntéseket hozni. Ezt a mondatot most megismételte, de hozzátette azt is, hogy bízik Tuchelben. „Tiszta fejjel kell döntéseket hoznunk. Ez nem az a pillanat, amikor bármiben is dönthetnénk, akárcsak beszélhetnénk is ilyesmiről. Az elemzésre úgy kerül sor, ahogy az edző gondolja. Ez nagyon fontos. A bizalom továbbra is él vele szemben, hiszen a labdarúgás már csak ilyen”.
A 11-essel kapcsolatban annyit közölt, hogy szerinte a PSG ellen a 90. percben sokkal könnyebben befújják a büntetőt, mint más csapatok ellen. Ő úgy látta (fogalmam sincs, hogyan), hogy Kimpembe fejét érte a labda az ominózus szituációban, vagyis a tizi teljesen jogtalan volt, videóbíró ide vagy oda. „Nem könnyű a bíró számára sem egy ilyen helyzet, ezt megértem. De a 90. percben meghozni ezt a döntést… Nagyon csalódott vagyok miatta”.
Túl sok a változtatás a kereten
Franciaországban az az általános vélekedés, hogy a mostani BL-kiesés fájóbb, mint a Barcelona elleni 2017-es tragédia, hiszen akkor egy bombaformában lévő katalán csapatot sikerült otthon kiütni, ám idegenben a négygólos előny is kevésnek bizonyult. A mostani Manchester United azonban csak néhány hónapja, Solskjaer érkezése óta játszik kiemelkedően, játékban viszont a párharc mindkét mérkőzésén alulmaradt a PSG-vel szemben. A Vörös Ördögöknek azonban ilyen körülmények között, s a sok hiányzó ellenére is sikerült kiharcolniuk az idegenbeli továbbjutást.
Volt már nem egy olyan csapat az európai labdarúgás történetében, amelytől egy korszakban szinte mindenki BEK/BL-győzelmet várt, remélt, de végül ez az álom soha nem teljesült be. Viszont napjainkban, amikor egyre nagyobb pénzek mozognak a sportágban, ráadásul éppen maga a PSG a rekordköltekező, általában azok érnek a csúcsra, akik ki tudnak emelkedni a mezőnyből. A PSG-t játékoskerete már hosszú évek óta följogosítja arra, hogy BL-győzelemre esélyes csapatként pozicionálja magát, de valami hiányzik.
Ez a valami pedig minden bizonnyal a csapategység. Szinte nincs olyan átigazolási időszak, amikor ne venne nagy neveket a Paris Saint-Germain. Télen érkezett például Leandro Paredes, aki egyre inkább alapemberré válik a csapatban, de még látszik rajta, hogy nem szokott össze teljesen a társakkal. Ez a sok igazolás azonban azzal jár, hogy a párizsiaknál nem tud kialakulni hosszú távon egy olyan alapcsapat, amelynek tagjai között majdnem teljes az összhang. A nagy sikerekhez általában mindig az kell, hogy legyen egy „mag”, amely hosszú éveken keresztül együtt marad, s ezáltal jó sok rutint és tudást képes átadni az újonnan érkező vagy fiatal játékosok számára.
A PSG-nél ez a mag nem igazán van meg. A mostani keretből Thiago Silva, Dani Alves, Cavani és Verratti azok, akik már kettő évnél hosszabb ideje erősítik a csapatot, s alapembernek is számítanak. A tegnap este fölállt védelemből (Kehrer – Thiago Silva – Kimpembe – Bernat) tehát csak Silva tartozik ehhez a körhöz. A vereségben nagy szerepe volt annak, hogy nem volt meg a kellő összeszokottság a hátsó alakzat tagjai között, s ehhez a kapust, Buffont is hozzá kell venni. Talán ha Kehrer is már évek óta PSG-s lenne, akkor pontosan tudta volna, milyen ütemben kell passzolnia hátrafelé Thiago Silvának, s akkor nem történik meg a labdaeladás, amiből Lukaku előnyhöz juttatta a Manchestert.
Talán a támadások is jobban alakultak volna, ha Mbappé mellett ott lett volna Neymar, s nem Draxlernek és különösen nem Dani Alvesnek kell lényegében támadó középpályásként működnie Di María mellett.
Nem csak a játékosok, hanem az edzők frontján is sok volt a változás az utóbbi években, hiszen amióta a katariak 2011-ben átvették az uralmat a Parc des Princes-ben, Thomas Tuchel már az ötödik vezetőedző. Ez a szám nyolc év leforgása alatt bizony sok, hiszen ahány edző, annyiféle játékstílus, játékfilozófia. Vagyis ezen a téren sem alakulhatott ki sok éve alkalmazott séma, ami pedig a sikeres csapatoknak a másik nagy ismérve.
Nasszer Al-Helaifiről pontosan tudjuk, hogy nem egy türelmes ember, amin persze nem csodálkozhatunk, hiszen eurómilliárdokat áldozott már a párizsi projektre, amely a számokat tekintve nem eredménytelen, hiszen hazai szinten 18 trófeát nyert az együttes az elmúlt nyolc évben, azonban a nemzetközi szereplés a közelébe sem érhet ennek az adatnak. A katari befektetők annak idején hosszú távú célként fogalmazták meg a BL-trófea megszerzését, de gyanítom, hogy ez alatt nem 9-10 évre gondoltak. Márpedig jövőre már 9 esztendeje lesz annak, hogy Al-Helaifi átvette az irányítást az ebben a formában 1970-ben létrejött klubnál.
Azóta öt BL-negyeddöntő, három BL-nyolcaddöntő és még 2011-12-ben egy Európa Liga-csoportkör jött össze a PSG-nek. Önmagában még ez az eredménysor is igen jónak mondható, de nem egy olyan csapatnál, amelynél csillagászati összegek állnak rendelkezésre, s amely játékospolitikáját is aszerint alakítja, hogy végre valahára Európa és a világ legjobb gárdájává váljon.
Amíg viszont szakmailag nem sikerül megállapodnia a párizsiaknak a játékoskeret összetételét, valamint az edző kilétét illetően, és nem sikerül kiírtani az olyan gyermeteg hibákat, amelyek tegnap és kettő éve, a Barcelona ellen is a kieséshez vezettek, addig a PSG biztosan nem tudja levakarni magáról az Európa lúzere címet.
HIRDETÉS

A kiemelt kép forrása: AFP/MARTIN BUREAU