Egy hete kezdődött és február 1-jéig fog tartani a labdarúgó Ázsia-kupa az Egyesült Arab Emirátusokban. A tornát egyetlen magyar tévé sem közvetíti, s éppen ezért talán nem is követik annyira a hazai szurkolók. Pedig sportszakmai és diplomáciai szempontból is sok érdekességet szolgáltat a kontinensviadal, hiszen lesz olyan mérkőzés, amelyen két, egymással igen feszült viszonyban álló ország mérkőzik meg, illetve a résztvevők között találjuk az egyaránt háború sújtotta Jement és Szíriát is.
Irán és Japán a favorit, de Dél-Korea is odaérhet
Ha a FIFA-világranglistán elfoglalt helyezéseket nézzük, akkor Iránt tekinthetjük a torna legnagyobb esélyesének, hiszen a 31. helyet foglalja el a rangsorban. Ebben nagy szerepe van a tavalyi világbajnokságon mutatott teljesítményének, hiszen Marokkót legyőzte, Portugáliával pedig ikszelt. A továbbjutás ugyan nem jött össze Oroszországban, de egyáltalán nem vallott szégyent az előzetesen lesajnált perzsiai együttes. A korábban Sir Alex Ferguson mellett a Manchester United másodedzőjeként dolgozó portugál Carlos Queiroz által irányított válogatott remekül kezdte az Ázsia-kupát, hiszen 5:0-ra verte Jement, majd Vietnam ellen egy 2:0-ás diadalt aratott, így már biztosan továbbjutott csoportjából.
Az ázsiai kontinenstorna legeredményesebb nemzetének a nyolcszoros győztes Japán számít, amely Iránnal ellentétben – csupán Szenegállal szembeni kevesebb sárga lapjának köszönhetően – továbbjutott világbajnoki csoportjából, majd a nyolcaddöntőben a 70. percben 2:0-ra vezetett a későbbi bronzérmes Belgium ellen, ám egy 94. percben bekapott góllal 3:2-es vereséget szenvedett. A “kék szamurájok” most sincsenek rossz formában, amit az Uruguay elleni felkészülési mérkőzésen aratott 4:3-as győzelem is jelez.
A dél-koreaiak nem jutottak tovább vb-csoportjukból, de magukkal rántották az enerváltan focizó címvédő német válogatottat, amivel a torna talán legnagyobb meglepetését szolgáltatták. Nem sokkal ezután az U23-as együttes megnyerte az Ázsia Játékokat, s a keretben ott volt Szon Hjung-min, a Tottenham kíválósága, aki ennek a diadalnak köszönhetően mentesült a minden dél-koreai férfi számára kötelező katonai szolgálat alól. Talán ennek is betudható, hogy igen jó idényt fut az angol csapatban, hiszen 16 mérkőzésen 8 gólig jutott eddig. Ugyanakkor mindez elegendő indok volt számára arra is, hogy a nemzeti csapat helyett klubját válassza, így Dél-Korea nélküle kénytelen szerepelni, de eddig ez nem okozott nagy gondot a csapatnak. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy sem a Fülöp-szigetek, sem Kirgizisztán nem sorolható a dél-koreai válogatottal egy szintre (előbbi 113, utóbbi 75. a világranglistán), így az ellenük aratott győzelmek kötelezőek voltak. Az utolsó csoportmeccsen Kína lesz az ellenfél szerdán, róluk később még lesz szó eme cikkben.
A címvédő Ausztrália utolsó lett vb-csoportjában tavaly nyáron, s az Ázsia-kupát sem kezdte jól, hiszen 1:0-ra kikapott Jordániától. Palesztina ellen sikerült a javítás egy könnyed 3:0-ás győzelemmel, de az utolsó fordulóban az a Szíria vár a kengurukra, amely a vb-pótselejtezőben kis híján megviccelte őket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a “Socceroos” két remek játékosa, a 111 válogatottsága alkalmával 56 gólig jutó Tim Cahill és a tavalyi vébén csapatkapitányként működő Mile Jedinak nélkül játszik, mivel mindketten visszavonultak. A szírekről is lesz még szó lentebb.
Kína szeretne fölkerülni a világ focitérképére
Kínában a labdarúgás ezidáig nem tartozott a fontos sportágak közé, aminek főleg az volt az oka, hogy a világ legnépesebb országa volt (és bizonyos mértékben még mindmáig) a bundázás egyik legfőbb melegágya, hiszen fogadási botrányok egész sorozata rázta meg az ország fociéletét, s több nemzetközi bundamaffia-hálózat esetében is találtak kínai szálakat a nyomozó hatóságok az elmúlt években. Mindez erősen lejáratta a kínai labdarúgást a nemzetközi színtéren. Hszi Csin-ping kínai elnök azonban nagy rajongója a sportágnak, amit talán az bizonyít a legjobban, hogy 2011-ben, még alelnökként kijelentette, hogy Kínának az a legfőbb célja, hogy először kvalifikálja magát egy világbajnokságra, majd rendezzen egyet, végül pedig nyerjen is egy tornát. A labdarúgó-válogatottal szeretnének pozitív képet kialakítani az országról a világ szemében. Mi tagadás, igen utópisztikus elképzelések ezek (elsősorban a vb-cím terén), de a kínai bajnokság napjainkban látható exponenciális mértékű fejlődése, amelyet a sportágba pumpált csillagászati összegek alapoztak meg, illetve a fiatalok számára indított akadémiai programok jó eszközei lehetnek a remélt fejlődésnek.
Manapság még nem sokat látni ebből, legalábbis a számok nyelvén: Kína jelen pillanatban a 76. helyet foglalja el a FIFA világranglistáján, és a tavaly márciusban általa megrendezett Kína-kupán Walestől 6:0-ra, Csehországtól 4:1-re kikapott. Az ország legismertebb turistalátványossága után “nagy falnak” becézett kínai válogatottnak bizonyítania kell, hogy képes a legjobbak között a helytállásra és a minél jobb eredmény elérésére. Ezért sokat tehet az évek óta a szövetségi kapitányi posztot betöltő, hazájával 2006-ban világbajnoki címet szerzett olasz Marcello Lippi és Wu Lej, a friss kínai bajnok Sanghaj Sencsin csatára, aki 29 bajnoki mérkőzésen 27 gólig jutott. Kína remekül kezdett az Emírségekben, hiszen Kirgizisztánt 2:1-re, a Fülöp-szigeteket pedig 3:0-ra legyőzte. Az utolsó körben Dél-Koreával a csoportelsőségért szállhatnak harcba a kínai focisták, akik számára nyilvánvalóan hatalmas löketet adna, ha sikerülne megnyerni a kvartettet.
Jemen és Szíria is feledtetné a háborút
Két olyan ország is eljutott az Ázsia-kupára, amelytől már önmagában az is kisebbfajta csodának számít, hogy jelenlegi igen sanyarú helyzetében is képes volt kiállítani egy ütőképes labdarúgó-válogatottat.
Szíriában 2011 tavasza óta tart a polgárháború, amely az Aszád-rezsim elleni békés tüntetések vérbefojtásából robbant ki, ám egyhamar a különböző dzsihadista terrorszervezetek és a nagyhatalmak játszóterévé tette az országot. Közel félmillióan haltak meg a harcokban az ENSZ szerint csaknem nyolc év alatt.
A háború mára lecsengeni látszik, mivel a szír diktatúra – hathatós orosz támogatással – az ellene küzdő lázadócsoportok nagy részét legyőzte és fölszámolta, valamint a korábban az ország igen nagy területén kalifátust hirdető Iszlám Állam terrorszervezet is lényegében szétesett. Elsősorban az északi, főleg kurdok lakta területeken vannak komoly harcok, ahol a kurdokkal szembenálló törökök igyekeznek fölülkerekedni az amerikaiak által támogatott helyi lázadó milíciákon. Bár az ország más részein sem szilárdult meg a béke, de a nyugati hatalmak kivonulása azt jelzi, hogy a háború a végéhez közelít, persze jó kérdés, hogy ez mikor jöhet el ténylegesen.
A szír válogatottat nem sok választotta el a világbajnoki szerepléstől, amiről ebben a 2017 őszi cikkemben részletesen beszámoltam.
Szíria Palesztínával ikszelt, míg Jordániától 2:0-ra kikapott, így az utolsó körben mindenképpen győznie kell Ausztrália ellen, amelyet kis híján ki tudott ejteni a vb-pótselejtezős párharcban annak idején.
A másik háború sújtotta országból érkezett résztvevő a jemeni válogatott, amely története során először vehet részt Ázsia-kupán. Az Irak, Irán és Vietnám által fémjelzett csoportban kívülállónak számít az Arab-félsziget legszegényebb országának nemzeti együttese, amelyet a szlovák Jan Kocián irányít. Céljuk nem is a továbbjutás, hanem az “elfeledett háború” elfeledtetése.
A képzavaros mondat mögött az áll, hogy a szíriai harcok rendre háttérbe szorították a Jemenben zajló háborút, amely még 2014-ben kezdődött az ország igen nagy részét, köztük a fővárost, Szanaat is ellenőrzésük alá vonó, Irán által támogatott húti lázadók és a Szaúd-Arábia vezette arab katonai koalíció által támogatott kormányerők között. Itt is emberek tízezrei, ha nem százezrei estek áldozatául a harcoknak, amelyek mindmáig nem akarnak szűnni, és ezáltal a világtörténelem egyik legnagyobb humanitárius válságát idézték elő Jemenben. Az ország lényegében két részre szakadt és a fegyveres csoportok írják a törvényeket.
A labdarúgó-válogatott több tagja is életét vesztette a háborúban az elmúlt években vagy pedig karrierje föladására kényszerült. A stadionok nagy része romokban hever. Az együttes fölkészülését ráadásul a szaúdi hatóságok is megnehezítették, mivel megakadályozták, hogy a válogatott Katarba utazzon edzőtáborba az Ázsia-kupa előtt (ennek okairól lentebb részletesen). Ehelyett az országtól és a kontinenstornát rendező Egyesült Arab Emirátusoktól is igen messze fekvő Malajziában kellett készülniük a jemeni labdarúgóknak. Mindez pedig oda vezetett, hogy a csapat történetének első Ázsia-kupa-mérkőzése egy súlyos, 5:0-ás vereséggel ért véget az egyik háborús fél, Irán ellen. Ez azonban nem szorította háttérbe a jemeniek legfőbb célját: azt szeretnék, ha ez a szereplés lélegzetvételhez juttatná a lakosságot, amely a háború ellenére is egy emberként igyekszik fölsorakozni a válogatott mögött.
Jemen 3:0-ra kikapott Iraktól, így lényegében már kiesett, ám az utolsó fordulóban Vietnam ellen még tehet azért, hogy szépen búcsúzzon az Ázsia-kupától és ezzel is reményt adjon a szenvedő nemzetnek.
Katar – Szaúd-Arábia az Öböl-krízis kellős közepén
Az Ázsia-kupa diplomáciai szempontból legérdekesebb mérkőzése alighanem Katar és Szaúd-Arábia csütörtöki találkozója lesz. A feszültségek közepette vívandó találkozónak ráadásul igen nagy tétje lesz: aki nyer, az végez a csoport első helyén. Mindkét gárda 6-6 ponttal áll, vagyis a továbbjutásuk már biztos.
De hogy miért is van krízis a két arab ország között? 2017 júniusában Szaúd-Arábia azzal vádolta meg Katart, hogy finanszírozza a nemzetközi terrorizmust, beavatkozik az ő és más országok belügyeibe, és túl közeli viszonyt ápol a rijádi vezetés regionális riválisával, Iránnal. Ezért szövetségeseivel (köztük a házigazda Egyesült Arab Emirátusokkal) együtt lezárta Katarral közös szárazföldi, vízi és légi határait is, lényegében elzárva az országot a külvilágtól, mivel jelenleg csak Irán felől lehet berepülni Katarba. Gianni Infantino, a FIFA elnöke január elején megszólalt az ügyben: “A labdarúgás hídépítő szerepet tölhet be és csodákra képes”. Ezzel nyilván az volt a palesztin-izraeli konfliktustól bezzeg tartózkodó sportvezető üzenete, hogy a sportszakmai érveknek fölül kell kerekedniük a politikai játszadozásokon.
Közel 24 órán keresztül egy olyan hír keringett az információk rengetegében, miszerint Szaúd al-Mohannadi, a Katari Labdarúgó Szövetség alelnöke kijelentette, hogy országa bojkottálni fogja az Ázsia-kupát a rendező országgal fönnálló feszültségek miatt. Szerencsére egy nappal később kiderült, hogy mindez álhír volt, az Ázsia-kupa Szervezőbizottsága ugyanis határozottan cáfolta a katari távolmaradás hírét. Katar ott is van a tornán, sőt, csoportjából is már biztosan továbbjutott, de hogy a szaúdiak ellen milyen mérkőzésre számíthatnak, az egy érdekes kérdés…
Katar a 2022-es vb-re készül
Maradjunk még egy kicsit Katarnál, hiszen az Arab-öböl miniállama 2022-ben a térségben elsőként labdarúgó-világbajnokságnak adhat otthont. A szervezés körül már évek óta botrányok és bizonytalanságok egész sora alakult ki. Már önmagában a rendezés odaítélésének körülményei is fölháborodást okoztak, mivel korrupciós vádak sokasága érte a FIFA döntését, mellyel Katarnak adta a 2022-es tornát. A stadionokat fölhúzó építőmunkások nem éppen paradicsomi körülmények között történő alkalmazása számos jogvédő szervezet és külföldi állam éles kritikáit eredményezte Katarral szemben. Emellett nemrég került nyilvánosságra, hogy a vébé idején 100 százalékos “bűnadót” fizethetnek mindazok, akik egészségkárosító dolgokat, köztük alkoholtartalmú italokat fogyasztanak, míg a nyilvános helyeken történő ivászatért akár börtönbüntetés is járhat. Ez nyilván nem hozza meg a szurkolók kedvét ahhoz, hogy elutazzanak a vb-re. A tornára november-decemberben kerül sor, ami a nagy karácsonyi hajtás miatt szintén sok nyugati drukkert tántoríthat el a rendkívül drága meccsjegyek beszerzésétől, és még azt sem tudni, hogy hány csapat vehet részt a tornán. Elvileg 32 ország kvalifikálhatná magát, azonban a FIFA vezetői már 2022-től bevezetnék az eredetileg 2026-tól alkalmazni kívánt eszement őrültségüket, miszerint 48 válogatott állhatna rajthoz egy csapatsportág világbajnokságán.
Egyelőre sportszakmai szempontból is erősen kérdéses a katari focivébé sikeressége, hiszen az ország válogatottja csupán a 93. a legfrissebb FIFA-ranglistán. Ráadásul azzal sem tudnak segíteni helyzetükön a katariak, hogy külföldiek sokaságát “importálják” az országba, hogy honosítást követően szerepelhessenek a nemzeti csapatban. Atlétikában és kézilabdában ez jól működik, ám a labdarúgásban szigorúbb szabályok vannak. Ennek ellenére nagy számban toboroznak külföldi játékosokat a katari klubok, amellyel azonban eljelentéktelenítik a hazai tehetségek képzésére létrehozott ultramodern luxusakadémiát.
Paradox módon a katari válogatott kulcsembere mégis egy olyan focista lehet, aki 2014-ben U19-es Ázsia-kupát nyert a korosztályos nemzeti együttessel. Akram Afifról van szó, aki jelenleg a legértékesebb katari labdarúgó, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a spanyol élvonalbeli Villarreallal áll szerződésben. Afif az Észak-Korea ellen 6:0-ra megnyert mérkőzésen nem kevesebb mint négy gólpasszt osztott ki, ami nem akármilyen teljesítmény egy kiütéses siker esetén is. Meglátjuk, meddig juthatnak a katariak a mostani Ázsia-kupán.
A szövetségi kapitányok Európa-bajnoksága
Végezetül érdemes néhány szót ejteni arról is, hogy nemzetiségi összetétel szempontjából mennyire színes az Ázsia-kupán résztvevő válogatottakat irányító szövetségi kapitányok névsora.
A 24 ország közül csupán négy: Ausztrália, Észak-Korea, Japán és Türkmenisztán vágott neki hazai szakvezetővel a tornának. Menet közben azonban a thai és a szír válogatott éléről is eltávolították a szerb, illetve német trénert, s helyükre hazaiak kerültek. A 20 (most már csak 18) külföldi kapitány közül 17 európai, rajtuk kívül pedig 1-1 afrikai, ázsiai és dél-amerikai szakembert találunk a listán. 20 ország esetében a kapitányok a következők (voltak):
Egyesült Arab Emirátusok – Alberto Zaccheroni (Olaszország)
Thaiföld – Milovan Rajevac (Szerbia) (az India elleni vereség után, január 6-án elbocsátották)
India – Stephen Constantine (Anglia)
Bahrein – Miroslav Soukup (Csehország)
Szíria – Bernd Stange (Németország) (a Jordánia elleni vereség után, január 10-én őt is elküldték)
Palesztína – Noureddine Ould Ali (Algéria)
Jordánia – Vital Borkemans (Belgium)
Dél-Korea – Paulo Bento (Portugália)
Kína – Marcello Lippi (Olaszország)
Kirgizisztán – Alekszander Kresztinyin (Oroszország)
Fülöp-szigetek – Sven-Göran Eriksson (Svédország)
Irán – Carlos Queiroz (Portugália)
Irak – Srecko Katanec (Szlovénia)
Vietnám – Pak Hang-szu (Dél-Korea)
Jemen – Ján Kocian (Szlovákia)
Szaúd-Arábia – Juan Antonio Pizzi (Spanyolország)
Katar – Félix Sánchez (Spanyolország)
Libanon – Miodrag Radulovics (Montenegró)
Üzbegisztán – Héctor Cúper (Argentína)
Omán – Pim Verbeek (Hollandia)
A kiemelt kép forrása: KHALED DESOUKI/AFP
A kiemelt kép közepén Saman Ghoddos, az iráni válogatott és a francia első osztályú Amiens játékosa látható, aki éppen Jemen ellen szerzett gólját ünnepli az Ázsia-kupán.