Itt vagy
Főoldal > Visszapillantó > Ilyen volt 2018: Július legfontosabb történései

Ilyen volt 2018: Július legfontosabb történései

Befejeződött a labdarúgó-világbajnokság, lezajlott a Forma-1-es Magyar Nagydíj és tiltakozó gazdák akasztottak meg egy Tour de France-szakaszt – röviden így lehetne összefoglalni július sporttörténéseit, amelyeket a Visszapillantó rovat mai cikkében azért ennél részletesebben veszünk górcső alá.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A torna talán legnagyobb meglepetését hozta a labdarúgó-világbajnokság első július 1-jei nyolcaddöntője. A mérkőzés előtt a hazaiakon kívül mindenki spanyol győzelmet várt, előnybe is kerültek a hispánok, azonban az oroszok egyenlítettek, majd kibekkeltek mindent a tizenegyespárbajig. Ott Koke és Iago Aspas is hibázott, az oroszok közül azonban senki sem, így a házigazda, amelyet előzetesen minden idők leggyengébb hazai csapatának tituláltak, már a legjobb nyolc között járt, ahol a horvátokkal kellett megmérkőznie.

Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy az idei labdarúgó-világbajnokság eddigi legnagyobb drámájának lehettünk szemtanúi július 2-án este. Japán már két góllal is vezetett Belgium ellen, amely azonban négy perc alatt egyenlített, majd a 94. percben a csereként beállt Naszer Chadli találatával meg is fordította és meg is nyerte a mérkőzést. A belgák zsenialitását mutatja, hogy közel egy órányi semmittevés után, kétgólos hátrányban tudtak beindulni, s fordítani. Ez a siker ráadásul minden bizonnyal a későbbi szereplésükre is rányomta bélyegét, hiszen a negyeddöntőben az akkorra sokak által már a vb legnagyobb favoritjának kikiáltott Brazíliát könnyed támadójátékkal sikerült kiejteni.

Július 3-a is hozott egy olyan mérkőzést, amelyre sokáig emlékezni fogunk.A világbajnokság utolsó nyolcaddöntőjében ugyanis fény derült arra, hogy Anglia tud tizenegyeseket rúgni. A háromoroszlánosok korábban soha nem tudtak büntetőpárbajt nyerni nagy tornákon, így idén nyárra rájuk égett az a megállapítás, hogy nem képesek 11-eseket rúgni. Ez a tézis azonban a Kolumbia elleni mérkőzésen megdőlt, ugyanis az angoloknak sikerült megnyerniük a büntetőzést, s ezzel bejutottak a legjobb nyolc közé.

A horvát válogatott a nyolcaddöntőben 11-esekkel ejtette ki Dániát, mint ahogy az oroszoknak is büntetők kellettek a spanyolok legyőzéséhez. Így tehát két igen fáradt társaság csapott össze Szocsiban a negyeddöntő keretében, ám szerencsére a mérkőzésen ez nem látszódott. Az oroszok egy bombagóllal előnybe kerültek, ám a horvátok fordítottak. A házigazdának ugyanakkor még a rendes játékidőben sikerült kiegyenlítenie, így ismét jöhettek a tizenegyesek, amiket a horvátok rúgtak jobban, így húsz év után ismét bejutottak a világbajnoki elődöntőbe. A szbornaja ugyan búcsúzott, ám egyáltalán nem szégyenkezhetett elért eredménye miatt, hiszen a torna előtt szinte mindenki előre lesajnálta a mezőnyben a leggyengébb világranglistás helyezéssel bíró együttest, amely azonban bebizonyította, hogy a hazai pálya nagy előnyt jelenthet.

Ami a többi negyeddöntőt illeti: Franciaország 2:0-ra legyőzte Uruguayt, Anglia ugyanilyen arányban Svédországot, Belgium pedig 2:1-re Brazíliát, vagyis négy európai csapat jutott be a legjobb négy közé, amire régen volt példa. Az egyik párharcban francia-belga, a másikban horvát-angol párosítás jött össze. A franciák Samuel Umtiti fejesgóljával 1:0-ra verték a belgákat, így 2006 után jutottak be ismét a döntőbe. Az, hogy ott ki lesz az ellenfelük, igen nagy harc árán dőlt csak el. Az angolok vezetéshez jutottak Horvátország ellen, amelynek azonban sikerült egyenlítenie, így jöhetett a 30 perces hosszabbítás. Ott már egyre inkább a horvátok kerültek fölénybe, s a 109. percben Mario Mandzukic megszerezte azt a gólt, amely a kis balkáni ország történetének első világbajnoki döntőjét eredményezte.

A bronzérmet Belgium szerezte meg, miután 2:0-ra felülmúlta Angliát. A két válogatottnak ez volt a második találkozója a vébén, miután a csoportkörben is összefutottak. Ott is a belgák nyertek, mégpedig 1:0-ra. A finálét tehát Franciaország és Horvátország játszotta július 15-én a Luzsnyiki Stadionban. Előzetesen a szakértők és az újságírók többsége a gallok győzelmére tett volna nagyobb tétben, hiszen a horvátok három túlórázáson keresztül jutottak el a döntőbe, miközben Mbappéék mindannyiszor a rendes játékidőben verték meg ellenfeleiket. A mérkőzés úgy is indult, hogy itt sima francia győzelem születhet, hiszen a kékek előnybe kerültek, amit azonban nem akármilyen módon tettek: a 18. percben szabadrúgást végezhettek el, aminek végén nem másról, mint a csapatot döntőbe lövő Mandzukicról pattant a saját kapujába a labda. Arra korában nem volt példa, hogy egy csatár vb-döntőben öngólt szerezzen. Mandzukic azonban más szempontból is történelmet írt: ő lett az első labdarúgó, aki egy világbajnoki aranycsatában a saját és az ellenfél kapuját is bevette, ugyanis a 69. percben akciógólt is szerzett, igaz, ezt sem akárhogyan tette, hiszen Hugo Lloris kapus bohóckodása is kellett a találathoz. Ez viszont csak szépségtapasznak volt elegendő, hiszen addigra a franciák már 4:1-re vezettek, a végeredmény pedig 4:2 lett. Franciaország kereken kettő évtized után lett ismét világbajnok és a tornán látottak alapján megérdemelten ülhetett föl a labdarúgás trónjára.

Az alábbi cikkben számvetést adtam a világbajnokságról olyan szempontból, hogy mi volt számomra a tíz legjobb és legrosszabb történés a torna során.

Alig ért véget a vb, máris elstartolt a hazai bajnokság, az NB I új idénye, amelyben rekordgyorsasággal, mindössze kettő forduló után meg is történt az első edzőváltás. Az abszolút újonc Kisvárda két 4:0-ás zakóval kezdte meg szereplését a legjobbak között (a Honvéd és a MOL Vidi ellen), s ez annyira kiverte a biztosítékot a vezetőségnél, hogy az együtteset az élvonalba segítő Kondás Elemért július végén el is küldték a vezetőedzői posztról. A klubvezetés indoklása szerint egy más habitusú szakemberre van szükségük, ezért küldték el a korábban a Debrecennel veretlenül bajnokságot nyert trénert. Ha csak a kisvárdai együttes addigi eredményeit nézzük, jogos a váltás, ráadásul 1968 óta nem kezdett olyan rosszul egy csapat az élvonalban, mint most, de a korai edzőváltáson így is sokan fölkapták a fejüket, s a szurkolói reakciók többsége nem volt éppen pozitív a klubvezetés döntését illetően és a csapatról a közösségi oldalakon kialakult negatív képet is tovább erősítette, hiszen már azon is sokan fönnakadtak, hogy szinte csak idegenlégiósok alkották a keretet. Vajon tényleg megérte a csapat 80%-át külföldiekből összerakni? Helyes döntés-e akkor edzőt váltani, amikor a szezon szinte még el sem kezdődött, ráadásul az utóbbi két év bajnoka ellen kellett pályára lépni? Ezekre a kérdésekre igyekeztem válaszokat találni az alábbi írásban.

A hónap utolsó hétvégéjén került sor Mogyoródon a Forma-1-es Magyar Nagydíjra, amely a nyári szünetet megelőző utolsó versenyhétvége volt. A fölvezetés azonban nem volt a legpozitívabb, hiszen a Force India istálló nem sokkal a program kezdete előtt csődbe jutott, mivel egyik pilótája, Sergio Pérez – menedzserével együtt – csődeljárást kezdeményezett a csapat ellen a fölhalmozott adósságok miatt. A mexikói azzal indokolta döntését, hogy csak ilyetén módon tudja megmenteni a csapat több száz alkalmazottjának munkáját, hiszen egy csődeljárás esetén könnyebb új tulajdonost találni. Mint ismert, Vijay Mallya addigi tulajdonos ellen Indiában több ügyben is büntetőeljárás indult és már lakhelyén, Nagy-Britanniában is szorongatták a hatóságok. Végül belement abba, hogy eladja az istállót, amelyet Lawrence Stroll, a Williamsnél versenyző Lance édesapja vásárolt meg, megmentve ezzel a csapatot a megszűnéstől. A Force India folytathatta a szezont, ám addigi konstruktőri vb-pontjaitól a szabályok értelmében megfosztották.

Ezután jöhetett a Magyar Nagydíj, amelyet – pályafutása során immár hatodszor – Lewis Hamilton nyert meg, aki ennek a sikernek köszönhetően megnyugtató előnyre tett szert Sebastian Vettellel szemben a nyári szünetre. Vettel lett a második, míg a dobogó harmadik fokára az a Kimi Räikkönen állhatott föl, akinek úgy kellett teljesítenie a futamot, hogy a csapat elfelejtette a rajt előtt bekötni az italos palackot a finn sisakjába, így frissítő nélkül ment végig a közel 35 fokos kánikulában.

Nem mindennapi jelenetsor zajlott le a francia kerékpáros körverseny, a Tour de France egyik szakaszán. A mezőny a több mint 200 kilométeres etapból harminc kilométeren már túl volt, amikor az útvonal mentén tüntető gazdák szalmabálákkal torlaszolták el az utat, s emiatt a csendőrséggel is összetűzésbe keveredtek. Mindkét fél könnygázt vetett be a másik ellen, amit a szél a kerékpárosok arcába és szemébe fújt, ami miatt sok versenyzőnek meg kellett állnia, hogy megmosakodjon. Emiatt a szervezők leállították a szakaszt, amely mintegy negyedórányi szünet után indulhatott tovább a Pireneusok felé. Nem ez volt az első eset a világ legnagyobb kerékpár-versenyének történetében, hogy különböző tiltakozó akciók miatt le kellett állítani egy szakaszt. Az akkori incidensről és a korábbiakról is szó esett eme cikkben.

Ez volt a júliust összefoglaló cikk, holnap augusztus kerül sorra.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum

Top
%d bloggers like this: