Ma este, nagyjából 20 óra magasságában veszi kezdetét a 2019-es darts-világbajnokság a londoni Alexandra Palace-ban. A Sportudvar a vb lehetséges főszereplőit fölvonultató sorozatának záró részében a legutóbbi tornát nagy meglepetésre, de a mutatott játék alapján teljesen megérdemelten megnyerő Rob Crosst mutatja be, aki annak ellenére, hogy címvédőként érkezik a brit fővárosba, nem tartozik a három legnagyobb favorit közé, miután év közben elkerülték a tornagyőzelmek, ősszel pedig egészen szürkén teljesített. A világbajnoki színpad persze egészen más terep, itt bármi előfordulhat, ahogy azt Cross egy éve bebizonyította. Vajon most is meglephet minket jó játékával?
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
Az 1990. szeptember 21-én született Rob Cross életét lényegében már születésétől fogva a család mellett a darts töltötte ki, hiszen szülei éltek-haltak a sportágért, és egyévesen levitték a kis Robot egy dartseseményre. Tizenegy évesen vett részt az első versenyén, és rögtön meg is szerezte a 15 éven aluliak között az első helyet, míg az idősebbek mezőnyében az elődöntőig jutott, így játszhatott egy meccset a legendás Tony Daviddel.
Cross mindenáron profi dartsos akart lenni, 15 évesen csatlakozott a helyi dartsligához, és több csapatban is megfordult. Hétfőnként játszott az Edenbridge és Oxted bajnokságban, keddenként a The Sevenoaks Charity Dartsban, míg péntekenként a Crawley Friday Darts ligában hajígálta a nyilakat. A rengeteg gyakorlás meg is hozta az eredményt, megdobta az első 170-es kiszállóját, és az első kilencnyilas is összejött neki, illetve a későbbiekben számtalan helyi versenyt nyert meg. A tehetségét és az elhivatottságát senki sem kérdőjelezte meg, de mégis sok időbe telt, mire elindult a profivá válás rögös útján. Ennek fő oka az volt, hogy Cross már húszas évei elején családapává vált és akkoriban még azt látta jobbnak, ha az anyagi szempontból sok rizikóval járó dartskarrier helyett inkább szakmájára, a villanyszerelésre összpontosítson, mert így stabil megélhetést tudott teremteni családjának. A mára már három gyermeket nevelő Rob Cross amatőrként indult a 2016-os UK Openen, ahol eredményével 3000 fontot (1 millió 50 ezer forintot) tehetett zsebre, ami az első komolyabb lökést adta, hogy végképp búcsút intsen a villanyszerelői munkának, és már csak a “Voltage” (Feszültség) beceneve emlékeztesse eredeti szakmájára.
Teljesítette a PDC Challenge Tourt – három versenyt megnyert – és Pro Tour-kártyát szerzett a 2017-es és 2018-as szezonokra, így már nem csak a UK Openen, hanem számos, kizárólag profik számára kiírt tornán is részt vehetett. A darts FA-kupájának is becézett UK Openen 2017-ben is jól szerepelt, egészen a nyolcaddöntőig masírozott, ahol a későbbi végső győztes Peter Wright állította meg. Cross néhány héttel később megszerezte első profi tornagyőzelmét, amikor Barnsley-ban megnyerte a Players Championship egyik fordulóját. Ezért már tízezer font, mai árfolyamon 3,5 millió forint ütötte a markát. Sorra sikerült kvalifikálnia magát a European Tour versenyeire, amelyeken rendre eljutott legalább a negyeddöntőig. Rohamléptékben jött előre a világranglistán, és nyárra már elérte, hogy olyan rangos viadalokon főtáblás lehetett, mint például a World Matchplay.
A következő nagy áttörést a világbajnokság előtti versenyek hozták számára. Az október végi Európa-bajnokságon pályafutása első major döntőjét játszhatta, ahol ugyan mindent megtett a trófea elhódításáért – parádésnak számító 102,39 pontos körátlagot dobott -, de pechjére Michael van Gerwen parádés napot fogott ki. Crosst a következő két versenyen is csak a világelső holland tudta megállítani, ezzel pedig egy komoly rivalizálás vette kezdetét.
Van Gerwen letarolta az őszi versenyeket, és toronymagas favoritként, ráadásul címvédőként várta a 2018-as világbajnokságot. A legnagyobb kihívói között a kétszeres vb-győztes Gary Andersont, a világranglista-második Peter Wrightot és a nagy legendát, az utolsó versenyére készülő Phil Taylort emlegették. Cross neve természetesen föl sem merült, hiszen az angol hiába versenyzett varázslatosan az első profi évében, senki sem tudta, hogy újoncként mire lehet képes az Ally Pally közönsége előtt. Voltage már azzal történelmet írt, hogy 20. kiemeltként vágott neki a versenynek, ugyanis korábban ennyire magas ranglistás helyezéssel nem debütált senki a PDC-világbajnokságon. Még az a Raymond van Barneveld sem, aki 2007-ben az első PDC-vb-jét kapásból megnyerte, mivel ő a 32. kiemelt volt akkor. Ez alapján esetleg titokban lehetett arra gondolni, hogy Cross meglepetést okoz, de ez alighanem igen kevesek fejében fordult meg.
Rob Cross a japán Aszada Szejgo ellen kezdett, és nyoma sem látszódott a megilletődöttségnek, nagyon magabiztos játékkal vette az első akadályt, holott eközben kiemeltek egész tucatja hullott el már az első fordulóban. A második körben a titkos esélyesnek kikiáltott Michael Smith már jóval keményebb diónak ígérkezett. Kihozták egymásból a maximumot, és egy végletekig kiélezett meccsen Cross tudott nyerni, de megcsapta a kiesés szele, miután honfitársának két nyila is volt a győzelemért. A tar fejű angol hasonlóan kemény csatát nyert meg aztán a nyolc között a belga Dimitri van den Bergh ellen is (a legjobb 16 között John Hendersont 4-1-re verte), ám ezúttal nem kellett azért imádkoznia, hogy ellenfele meccsnyilakat rontson, mivel többszettes előnybe került, ám van den Bergh kiegyenlített és csak a döntő szettben vérzett el Cross-szal szemben.
Az elődöntőben így összejött a van Gerwen-Cross ütközet, ami csodás küzdelmet ígért. A világelső és a trónkövetelővé előlépett újonc nem is okozott csalódást a közönségnek, hiszen az év meccsét hozta össze. Csúcsra járatták egymást, és a világbajnokságok történetének egyik legizgalmasabb mérkőzését vívták. A holland keze ezúttal megremegett a fontos pillanatokban, így hiába volt hat nyila a találkozó lezárásához, végül Rob Cross diadalmaskodott a döntő szettben, és egy maratoni, magyar idő szerint éjjel negyed kettőig elnyúlt csata végén bejutott a világbajnokság döntőjébe. Gyermekkori példaképe, Phil Taylor várt rá, aki egy világbajnoki trófeával készült megkoronázni hosszú karrierje végét. Bár a tapasztalat a “The Power” mellett szólt, honfitársa olyan teljesítményt nyújtott a tornán, hogy az esélyeket ötven-ötvenre adták a fogadóirodák. A kiegyenlített csata azonban elmaradt. A Feszültség keze ezúttal pokolian sült el, és 107,67 pontos körátlaggal lemosta a színpadról a stoke-i legendát. Cross hihetetlen hőstettet hajtott végre, ám nagyon visszafogottan ünnepelt. “Nagyszerűen érzem magam, megnyertem életem első vb-címét, de ez most egy legenda visszavonulásáról szól. Tizenöt évvel ezelőtt az volt az álmom, hogy játsszak ezzel a fickóval, most megtettem. Fenomenális volt” – mondta a friss világbajnok.
Cross a sportág történetének legnagyobb meglepetését produkálta azzal, hogy első PDC-világbajnokságán rögtön elfoglalta a sportág trónját. Ugyan nem ő volt az első, aki első nekifutásra nyerte meg a profi játékosok szervezetének világbajnoki címét, de van Barneveld 2007-ben négyszeres BDO-világbajnokként ért föl a csúcsra a PDC-nél.
Sokan föltették azt a kérdést, hogy vajon egyszeri csodát láthattunk-e Crosstól vagy ő lesz majd a jövő világklasszisa? Ugyan saját elmondása szerint az a célja, hogy világelső legyen és megnyerje az összes nagy tornát, de 2018-as teljesítménye összességében véve arra sem jogosítja föl, hogy a ma kezdődő 2019-es világbajnokság három legfőbb favoritja között emlegesse magát. Ugyan a Premier League-ben elődöntős, a Mastersen és a UK Openen negyeddöntős volt, de elsősorban az év második felében mutatott teljesítménye miatt még annak ellenére is meglepetésnek számítana címvédése a vb-n, hogy az év eleji harmadik helyről feljött a másodikra a világranglistán (Peter Wrightot előzte meg), ugyanis azok után, hogy a csapat-világbajnokságon Dave Chisnall oldalán már a negyeddöntőben kiesett a belga párossal szemben, a World Matchplayen és a Grand Slam of Dartson a nyolcaddöntő, a World Grand Prix-n és a Players Championship Finals-ön az első forduló, míg a Bajnokok Ligájában a csoportkör jelentette számára a végállomást. Az őszi nagy tornák közül legjobb eredményét az Európa-bajnokságon érte el, de az is csak egy negyeddöntős szereplés volt, tehát a legjobb négybe az utóbbi jó néhány tornán nem tudott eljutni.
Amennyiben az őszi gyengélkedés nem lett volna elég Crossnak, a vb-sorsolása sem nevezhető a legkönnyebbnek, hiszen a második fordulóban (amikor be kell kapcsolódnia a küzdelmekbe) minden bizonnyal azzal a Jeffrey De Zwaannal kell összecsapnia, aki idén két nagy tornán is kiejtette Michael van Gerwent és a World Matchplayen produkált elődöntős szereplésével bebizonyította, hogy bárkire veszélyes lehet. Crossnak már ma este színpadra kell lépnie a vébén, és biztosak lehetünk abban, hogy De Zwaan mindent el fog követni azért, hogy legyőzze a világbajnokot. Cross minden bizonnyal örömtáncot járna, ha végül mégsem a hollanddal, hanem az indiai Nitin Kumarral kellene játszania, hiszen a világbajnokság névadó szponzorának számító fogadóirodánál neki a legmagasabb, 10000/1-es az esélye a világbajnokság megnyerésére.
Amennyiben Rob Cross sikerrel veszi a ma esti első akadályt, akkor a következő fordulóban a 31. kiemelt spanyol Cristo Reyes, az angol Ricky Evans vagy az osztrák Rowby-John Rodriguez lesz az ellenfele. Egyikőjük sem nevezhető könnyű riválisnak, Reyesszel kapcsolatban ráadásul nem lehetnek a legszebb emlékei a regnáló világbajnoknak, hiszen a Players Championship Finals első körében éppen tőle kapott ki. Továbbjutás esetén a legjobb 16 között újból összecsaphat Dimitri van den Bergh-gel, de akár a jó évet futó Jonny Clayton, vagy az évek óta az élmezőnyhöz tartozó Stephen Bunting is az útjába kerülhet. A negyeddöntőben ismét egy tavalyi legyőzött, Michael Smith lehet Cross ellenfele, de Mensur Suljovic, vagy akár az általa egy éve ugyancsak legyőzött John Henderson is odaérhet.
Van Gerwennel legfeljebb a döntőben futhat össze, ám az oda vezető út utolsó állomásaként a legjobb négy között Gerwyn Price vagy Peter Wright várhat rá, úgyhogy nem lehet mondani, hogy Rob Cross számára egyszerű út vezet a címvédés felé. Tavaly sem volt könnyebb dolga, mégis a csúcsra ért. Idén kicsit gyengének tűnik, de hogy ténylegsen milyen formában érkezett meg Londonba, az csak ma este fog kiderülni.
A darts-világbajnokságot fölvezető sorozat korábbi cikkei:
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum