VIDEÓVAL – Folytatódik a Sportudvar darts-világbajnokságot fölvezető sorozata, amelyben jövő csütörtökig, vagyis a torna kezdetéig minden hétköznap bemutatok egy-egy topjátékost, aki főszereplő lehet az idei eseményen. Ma a világranglista-10., korábbi ifjúsági világbajnok Michael Smith van soron, aki a legutóbbi vébén a későbbi győztes Rob Crosstól drámai csatában kapott ki a legjobb 32 között, az év folyamán azonban két nagy tornán is döntős volt. Sokak szerint a mostani, hivatalosan 2019-es világbajnokság hozhatja el az igazi áttörést az angol számára, hiszen bárkit képes lehet legyőzni.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
Ha egy tizenöt éves fiú otthonról az iskola felé tartva akkorát esik a biciklijével, hogy eltöri a csípőjét és a következő 16 hetet folyamatos mankózással tölti, akkor valószínűleg nem élete legszebb napjaként gondol majd vissza a baleset idejére. Michael Smith esetében azonban némileg árnyaltabb a kép, ugyanis az angol dartsos tulajdonképpen egy ilyen esésnek köszönheti karrierjét. Nevetségesen hangzik, de Smith annyira unatkozott ezekben a hetekben, hogy keresett magának valami mankóval is kivitelezhető elfoglaltságot, és életében először nyilakat fogott a kezébe.
Mivel édesapja a helyi kocsma csapatának oszlopos tagja volt, így az ő nyilaival kezdte a gyakorlást, és első 180-át is a “mankós-korszaknak” köszönhette. Saját elmondása szerint eleinte nem igazán ment neki jól a játék, de olyan természetes érzés volt számára dobálni, mintha mindig is ezt csinálta volna. Épp kezdett belerázódni a játékba, amikor egy újabb baleset érte: ezúttal a jégen elcsúszva eltörte mindkét csuklóját, ami új lendületet adott ahhoz, hogy igazán komolyan vegye a dartsot. Smith félt, hogy a karrierje még azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődött volna. Ez olyan plusz motiváció volt számára, hogy 19 évesen ott is hagyta a főiskolát, és inkább minden erejével a dartsra kezdett koncentrálni. Vallomása szerint élete legjobb döntésének tartja, hogy kihagyta a főiskolai vizsgáját, és helyette inkább egy dartsversenyen vett részt.
A döntése igazából 2013-ban érett be, amikor a junior-világbajnokságon egészen a végső yőzelemig menetelt. A döntőig vezető úton öt meccset is 6:0-s legkülönbséggel nyert meg, míg egyszer 6:1-re, az elődöntőben pedig 6:3-ra győzött. A fináléban Smith egy újabb sima, 6:1-es sikerrel hódította el a címet Ricky Evans elől.
Az első komoly trófea olyan önbizalmat adott neki, hogy a következő PDC-világbajnokságon a torna legnagyobb meglepetését okozta. Az ezt megelőző két felnőtt-világbajnokságán azonnal az első körben el is hasalt, ezúttal azonban két győzelem is összejött számára, a második fordulóban nem más, mint a 16-szoros és éppen regnáló világbajnok, Phil Taylor búcsúztatásával. Smith a szettek tekintetében 4-3-ra nyerte meg azt a mérkőzést, ráadásul egy igen szép, 128-as kiszállóval, melyet a sima 18 – tripla 20 – bull kombinációval ért el. Azzal, hogy a tábla közepébe fúródó nyíllal nyerte meg azt a találkozót, csak igazolta, miért is Bully Boy, azaz Bullfiú a beceneve. Az alábbi videón 7:30-tól látható a fergeteges győztes kiszálló:
Smith azóta szépen, fokozatosan halad előre, 2016-ban például a negyeddöntőig jutott a világbajnokságon, ahol többször is előnyben volt Raymond van Barnevelddel szemben, ám végül a holland döntő szettben, 5-4-re győzött. Ez Smith mindmáig legjobb vb-eredménye. Ennek köszönhetően 2016-ban bekerült a Premier League-be, de nem igazán tudott hozzászokni ahhoz a nagy terheléshez, amit az eredményezett, hogy több héten át a péntektől vasárnapig tartó hétvégi tornák előestéjén, tehát csütörtökönként is már színpadra kellett lépnie, ráadásul a legnagyobb nevek ellen. Akkori szerepléséből a leginkább nem is az ő, hanem Michael van Gerwen teljesítményére emlékezhetünk, aki az ellen vívott mérkőzést úgy nyerte meg a legek tekintetében 7:1-re, hogy 123.4-es körátlagot produkált, ami mindmáig a valaha volt legmagasabb meccsátlagnak számít televízió által közvetített mérkőzésen.
Smith végül a tizedik, vagyis az utolsó helyen fejezte be a PL-t, de azért így is akadtak nagyon jó eredményei abban az évben, hiszen a vb-t közvetlenül követő Mastersen negyeddöntős volt. A UK Openen a negyedik fordulóban búcsúzott, míg a World Matchplayen a második, a Bajnokok Ligájában, a World Grand Prix-n, az Európa-bajnokságon és a Players Championship Finals-ön is az első forduló jelentette a végállomást.
A 2017-es vébén a legjobb tizenhat között James Wade ejtette ki egy 4-3-as sikerrel. A tavalyi esztendő nem volt annyira sikeres Smith számára, mint a 2016-os, hiszen a Mastersen ezúttal az első forduló jelentette a búcsút számára. A Premier League-be nem válogatták be. A UK Openen az ötödik fordulóban esett ki, a World Matchplayen, a World Grand Prix-n és a Players Championship Finals-ön pedig az első meccsén elvérzett. A Grand Slam of Dartson a második fordulóig jutott, az Európa-bajnokságon pedig a negyeddöntőig.
A 2018-as világbajnokságnak a 13. kiemeltként vághatott neki, és látva igen jó őszi teljesítményét, többen is esélyesnek tartották arra, hogy minimum megismételje a 2016-ös negyeddöntős szereplését. Amennyiben 2017-ben nem toppan be a profik világába egy bizonyos Rob Cross, akkor ez jó eséllyel meg is valósulhatott volna, csakhogy a kopasz angol megérkezett és ha már ott találta magát az Alexandra Palace-ban, akkor úgy gondolta, hogy haza is viszi a világbajnoki címet és az érte járó potom 400 ezer fontot. Ehhez azonban a második fordulóban Michael Smith-t kellett legyőznie, a Bullfiú azonban nem adta könnyen magát, döntő szettre kényszerítette Crosst, és csak ott szenvedett vereséget.
Bár a második fordulós búcsú azt jelentette, hogy a legjobb 32 között esett ki a vb-n, de mivel a Premier League több oszlopos tagja (Adrian Lewis, Dave Chisnall és James Wade) is már a legjobb 64 közötti meccsét követően utazhatott haza Londonból, így egy év kihagyás után ismét szabadkártyát kapott a tavaszi sorozat mezőnyébe. Ezúttal pedig megmutatta, hogy mire is képes valójában, hiszen a lámpalázas első év után idén egészen a fináléig menetelt, ahol csak van Gerwen tudta megállítani egy 11:4-es győzelemmel. Ez volt Michael Smith első döntője major tornán, s ezután sokan azt gondolhattuk, hogy az egykori ifi-világbajnok még több hasonlóan jó, akár még jobb eredménnyel fog megörvendeztetni minket 2018-ban.
De nem így lett. Ugyan megnyerte a World Series-sorozatba tartozó Sanghaj Darts Masterset, míg Melbourne-ben döntős volt, ám az a széria inkább egy promóciós célokat szolgáló, meghívásos verseny, így az ott elért eredmények és pénzdíjak a világranglistába sem számítanak bele. A ranglista szempontjából fontosabb European Tour-állomásokon is hasonló volt a szereplése, hiszen egy versenyen itt is sikerült döntőbe jutnia, ám a saarbrückeni viadal utolsó mérkőzését úgy bukta el 8:7-re a német Max Hoppal szemben, hogy a hazai színpadon játszó, és egyébként szintén ifjúsági világbajnok dartsos egy 121-es kiszállóval, tripla 20 – sima 11 – bull kombinációval zárta le a mérkőzést.
Ami a major tornákat illeti, a júliusban megtartott World Matchplayen a legjobb 16-ig jutott, mint ahogy az Európa-bajnokságon és a Grand Slam of Dartson is. A World Grand Prix-n az első fordulóban búcsúzott, míg a Players Championship Finals viadalán a második körben.
November első hétvégéjén került sor a World Series 24-es döntőjére Bécsben, ahol Smith egészen a fináléig menetelt, ahol meccsnyilai is voltak James Wade ellen, ám a szemüveges és balkezes angol játékos végül 11:10-re nyert, tehát Bullfiúnak csak a gratuláció jutott a meccs végén.
Michael Smith a 2019-es világbajnokságon a 10. kiemeléssel fog játszani és a Ron Meulenkamp – Diogo Portela mérkőzés győztesével fog kezdeni a második fordulóban. Ha onnan továbbjut, akkor John Henderson, majd a legjobb 16 között egy másik top 10-es játékos, Mensur Suljovic jöhet szembe vele, a legjobb nyolc között pedig akár megismétlődhet a Rob Cross elleni ütközet. Persze odáig el is kell jutni. Hogy ez sikerül-e Michael Smith-nek, az december 13-ától kiderül.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A kiemelt kép forrása: skysports.com