Mivel hétfőn véget ért a decemberben startoló és az újév napján esedékes döntővel záruló, éppen ezért már 2019-es darts-világbajnokság selejtezője, ezért még aznap el is készítették a torna sorsolását Londonban. A mostani viadaltól kezdve már nem 72, hanem 96 játékos vehet részt a sportág csúcseseményén, emiatt a lebonyolítás úgy változott, hogy a 32 kiemelt játékos, vagyis a legnagyobb nevek csak a második fordulóban szállnak be a küzdelmekbe. Így egyelőre csak annyit tudhatunk, hogy a kiemeltek mely első körös mérkőzések győzteseivel csaphatnak össze. A világelső Michael van Gerwen az Alan Tabern-Raymond Smith, míg a címvédő Rob Cross a Jeffrey De Zwaan-Nitin Kumar találkozó továbbjutóját fogja kapni. Az ágrajzból már most kitűnik, hogy a torna igen korai szakaszában összejöhet jó néhány olyan mérkőzés, amely akár elődöntőnek, sőt döntőnek is beillene.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A múlt hétvégén rendezett Players Championship Finals elnevezésű tornával lényegében lezárult a 2018-as évad a darts legnagyobb szervezete, a Professional Darts Corporation (PDC) játékosai számára. A következő nagy megmérettetés, a világbajnokság ugyan még idén el fog kezdődni, de mivel a fináléra január elsején kerül sor, ezért hivatalosan már a 2019-es évhez fog tartozni. Hétfőn sor került az utolsó selejtezőtornára, ahonnan még hárman kvalifikálhatták magukat a londoni Alexandra Palace-ban december 13-án kezdődő világeseményre.
A kvalifikáción több olyan nyíldobáló is érdekelt volt, aki a korábbi években még az élmezőnyhöz, vagy legalábbis annak közvetlen közeléhez tartozott. Részt vett a hétfői tornán a háromszoros világbajnok kanadai John Part, aki manapság elsősorban televíziós szakértőként dolgozik. Lehet, hogy ez befolyásolta teljesítményét. Ugyan az első fordulóban legyőzte a 2008-as vb-döntő visszavágóján Kirk Shepherd-öt (ez anno is sikerült neki), ám az elődöntőben sima 6:2-es vereséget szenvedett a korábban szintén jobb napokat látott, ám a drogfogyasztás miatti másfél éves eltiltása következtében alaposan hátraesett walesi Richie Burnett ellenében.
Burnettnek sem jött össze ugyanakkor a kvalifikáció, hiszen selejtezős csoportjának fináléjában, amely a kijutásról döntött, 7:4-re kikapott Adam Hunttól, aki élete első világbajnokságára készülhet. Az egyes számú csoportban szerepelt még a vb-kre rendszeresen eljutó, ám a 2018-as tornán ellenfelét alaposan megzavaró erőltetett köhögése miatt sokak által megutált Justin Pipe is, akinek azonban most véget ért nagy sorozata: 2011 óta minden világbajnokságon részt vett, most azonban legfeljebb az Alexandra Palace nézőteréről bámulhatja a torna mérkőzéseit, mivel a második fordulóban 6:3-ra kikapott Richie Burnett-től. Szintén nem sikerült kijutnia a vb-re annak az Andrew Gildingnek, illetve Steve Hine-nak sem, akiket néhány héttel ezelőtt még láthattunk a Grand Slam of Darts versenyén.
A kettes számú csoportban szerepelt a másik szervezetnél, a BDO-nál 2008-ban világbajnokságot nyert walesi Mark Webster, aki szintén ott volt a Grand Slam of Dartson, ám mindhárom csoportmeccsét elvesztette, így simán búcsúzott. A vb-selejtező neki sem jött össze, hiszen azok után, hogy az első fordulóból erőnyerőként automatikusan a következő körbe jutott, ott 6:1-re kiütötte őt a lett Madars Razma, aki egészen a csoportdöntőig menetelt, és ott meccsnyilai is voltak Aden Kirk ellen, ám a végkifejletet az angol bírta jobban, aki 7:6-ra, vagyis döntő legben győzött, s Hunthoz hasonlóan élete első világbajnokságára készülhet. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy eddigi egyetlen, televízió által is közvetített PDC-tornáját még 2014-ben vívta, amikor a UK Openre kvalifikálta magát. Razma búcsúja több szempontból is fájó lehet, hiszen ő lehetett volna az első lett játékos a PDC-világbajnokság mezőnyében (a BDO-nál többször is volt vb-résztvevő), valamint először lehetett volna két balti játékos az indulók között, hiszen az észak-európai térség selejtezőjét a litván Darius Labanauskas nyerte meg.
Végül nézzük a hármas csoportot, ahol ott volt a legutóbbi vb-n nagy meglepetésre nyolcaddöntőig menetelő James Richardson, akinek azonban a 2018-as szezonja pocsékul sikerült, emiatt nem tudta magát automatikusan kvalifikálni az Alexandra Palace-ba. Richardson az első fordulóban ugyan 6:3-ra verte Robert Owent, ám a második körben sima 6:1-es zakóba szaladt bele a holland Jimmy Hendriks ellenében, így nem lesz ott Londonban az év utolsó napjaiban, a vébé színpadán legalábbis semmiképp sem. Ugyanebben a csoportban kapott helyet a kilencszeres major-döntős Terry Jenkins is, akinek karrierjét alaposan megtépázta autóbalesete, amelynek következtében alopecia, vagyis hajhullás állt be nála, aminek köszönhetően alaposan megváltozott kinézete. Jenkins a 2017-es világbajnokságot követően bejelentette visszavonulását, ám az idei év elején visszatért, azonban úgy néz ki, egyelőre nem tudott vb-formába lendülni, mivel az első fordulóban 6:3-ra kikapott Scott Taylorral szemben. Ugyancsak elbukta a kijutást a 2004-ben vb-döntőt játszó, s a tornán 2002 óta rendre szereplő Kevin Painter is, aki az elődöntőben 6:3-ra kapott ki Stephen Burtontől. A sportágtól a 2018-as világbajnokság után visszavonult a tizenhatszoros világbajnok legenda, Phil Taylor, ugyanakkor volt rá esély, hogy az idei vébén is lássunk egy Taylort, hiszen Scott beverekedte magát a döntőbe, ám ott 7:6-ra kikapott Burtontől, aki szintén az első világbajnoki részvételének néz elébe.
Így jutottunk el a magyar idő szerint kora este megtartott sorsoláshoz, amelyen tehát 96 játékos volt érdekelt.
A lebonyolítás jócskán változott az elmúlt évekhez képest, hiszen egészen 2018-ig 72 játékos szerepelhetett a sokak által csak Ally Pally-nek becézett versenyhelyszínen. Az első fordulóban a világranglista első 32 helyezettje, aki kiemelést élvez, még nem lesz érdekelt, csupán a további 62 úriember és 2 hölgy fog tábla elé állni, akik a különböző selejtezőkből jutottak ki. A PDC 2010-ben szervezett egy külön női világbajnokságot, ám mivel annak nem volt túlzottan nagy sikere, ezért hamar meg is szüntették a viadalt. Most azonban Barry Hearn, a szervezet elnöke úgy gondolta, hogy érdemes újból esélyt adni a szebbik nem képviselőinek, hogy részt vehessenek PDC-eseményen. Ez talán némi kompenzációt is jelent a hölgyek felé, miután a legutóbbi világbajnokságot követően száműzték a walk-on girlöket, azaz a játékosokat a színpadra fölkísérő lányokat arra hivatkozva, hogy családbaráttá akarják tenni a dartsversenyeket.
Egyszer volt már példa arra, hogy férfi PDC-világbajnokságra is eljutott egy női versenyző, mégpedig az orosz Anasztaszja Dobromiszlova, aki 2009-ben a selejtezőkörben 4:3-ra alulmaradt a holland Remco van Eijdennel szemben. Dobromiszlova a 2010-es női vébén is indult, ahol az elődöntőben Stacy Bromberg verte a szettek tekintetében 4-3-ra. A 34 éves orosz megnyerte a nemzetközi női selejtezőtornát, ezzel szerzett jogot arra, hogy immár másodszor szerepelhessen a férfi vb-n. Rajta kívül a brit és ír játékosok számára szervezett külön selejtezőt megnyerő angol Lisa Ashton képviselheti a nőket az Ally Pally-ben. Róla mindenképp érdemes tudni, hogy az elmúlt két évben megnyerte a másik szervezet, a BDO női világbajnokságát, s a PDC Challenge Tour-ján is indult, ahol az egyik versenyen egészen a negyeddöntőig menetelt, vagyis az urak között is megállta a helyét.
Mindketten érdekeltek lesznek már az első fordulóban: Dobromiszlova az angol Ryan Joyce-t, míg Ashton a holland Jan Dekkert kapta. Dekker a legutóbbi vébén a legjobb 32-ig jutott, a világranglistán pedig a rossznak nem nevezhető 44. helyet foglalja el, vagyis nem ígérkezik könnyű ellenfélnek Ashton számára. Joyce debütálni fog a PDC-vb-n, a BDO-nál neki is legjobb 32 közötti szereplés volt a legjobb eredménye. A PDC-ranglistán a 78. helyen áll, tehát Dobromiszlova egyáltalán nem lesz esélytelen vele szemben.
Az egész világon rendeztek selejtezőket, amelyekről ki lehetett jutni a világbajnokságra. Természetesen a magyar játékosok előtt is nyitva volt az Ally Pally kapuja, s a legmagasabban jegyzett hazai dartsosnak, Székely “Penge” Pálnak kis híján össze is jött a részvétel, hiszen bejutott a regionális selejtező döntőjébe, ahol azonban 6:4-re kikapott a cseh Karel Sedlacekkel szemben, annak dacára, hogy többször is vezetett a találkozón. Így tovább kell várni arra, hogy 2008, Bezzeg Nándor szereplése után újból legyen magyar nyíldobáló a sportág legnagyobb viadalán.
Sedlacekre egyébként nem vár könnyű feladat az első körben, hiszen a korábbi ifjúsági világbajnok Keegan Brown lesz az ellenfele, akit igen nagy bravúr lenne legyőzni. Aki ezt a mérkőzést megnyeri, az a második fordulóban a 24. kiemelt Jelle Klaasennel fog szembe kerülni.
A magyar válogatott az idei csapatvilágbajnokságon a Devon Petersen vezette Dél-Afrikától szenvedett vereséget. Petersent, aki elsősorban remek tánctudása miatt igen közkedvelt játékos, az egyéni vébé színpadán is láthatjuk, mivel simán megnyerte az afrikai selejtezőt. Ellenfele a nyitó körben az a Wayne Jones lesz, akinek neve első hallásra, olvasásra talán nem sokat mond a dartsot kevésbé figyelemmel kísérők számára, holott korántsem akárkiről beszélünk. 2006-ban elődöntős volt a világbajnokságon, 2010-ben pedig Európa-bajnoki döntőt vívhatott. Ezen kívül további egy alkalommal volt major-elődöntős, valamint ötször major-negyeddöntős, illetve egy alkalommal a legjobb 16 jelentette számára a végállomást nagy tornán. Ezen eredményeit azonban 2003 és 2010 között produkálta, azóta nem tudott kiemelkedőt nyújtani. Ki tudja, talán most ismét megvillantja tudását.
A Petersen-Jones meccsre egy kis hangolódás nyomán legyen itt a dél-afrikai méltán híres bevonulása:
Ez várhat a nagyokra
Ahogy föntebb is jeleztem, a világranglista első 32 helyezettje csak a második fordulóban fog bekapcsolódni a küzdelmekbe, ugyanakkor őket is már az első naptól, december 13-ától fogva láthatjuk, hiszen az első napokban három első és egy második körös meccs jut minden napra, vagyis alighanem lesznek olyan játékosok az első körös továbbjutók közül, akiknek egy nap kétszer is jelenésük lesz a színpadon.
A világelső és kétszeres világbajnok (2014, 2017) Michael van Gerwen az Alan Tabern-Raymond Smith mérkőzés győztesét fogja kapni. Alan Tabern Wayne Jones-hoz (és még jó néhány másik játékoshoz) hasonlóan főleg 10-12 évvel ezelőtt volt ott az élmezőnyben, de az utóbbi években visszaesett, idén azonban élni tudott a létszámemelés adta lehetőséggel, s ennek köszönhetően 2012 után tér vissza az Alexandra Palace-ba, ahol eddig egyszer sem bukta el az első körös meccsét. Ellenfele, az ausztrál Raymond Smith újonc lesz a vb-n, így Tabernnek komoly esélyei lehetnek a továbbjutásra.
A világbajnoki címvédő és második kiemelt Rob Cross a holland Jeffrey De Zwaan és az indiai selejtezőből kijutott Nitin Kumar meccsének győztesével fog találkozni. Borítékolható, hogy De Zwaan lesz a győztes, hiszen legjobb évét futja, amit elég annyival alátámasztani, hogy Michael van Gerwent két majorversenyen, a UK Openen és a World Matchplayen is kiejtette az első fordulóban, utóbbi tornán pedig az elődöntőig menetelt. Crossnak föl kell kötnie a gatyát ellene, s nem csak azért, mert a holland egy jó játékos, hanem azért is, mert a szezon második felében elég gyengén muzsikált, a múlt hétvégi tornán például az első körben, vagyis a legjobb 64 között búcsúzott. Jelen pillanatban nem tennék sok pénzt arra, hogy megvédi címét.
A harmadik kiemelt, 2014-ben döntőt játszó Peter Wright a Toni Alcinas-Craig Ross mérkőzés győztesére vár. A meccsnek egyértelműen a spanyol Alcinas az esélyese, aki tavaly nagy meglepetésre, a világranglista akkori 100. helyezettjeként a legjobb 16 közé jutott. Rossról nem sok mindent sikerült megtudni, annyi viszont biztos, hogy neki nem is kellene a vébémezőnyben szerepelnie, de ennek okaira később még visszatérek. Wright és Alcinas egyébként a hétvégén találkozott egymással a Players Championship Finals első fordulójában, ahol a vagáns külsejéről ismert skót 6:2-re győzött. Amennyiben a vébén is összejön az egymás elleni meccs, annak is ő lesz a nagy favoritja.
A negyedik kiemelést az a skót Gary Anderson kapta, aki idén három majortornát (UK Open, World Matchplay, Bajnokok Ligája) is megnyert, valamint behúzta a US Masterset is. Döntős volt ezen kívül a Grand Slam of Dartson is, ám a fináléban nem tudta helyén kezelni Gerwyn Price nem túl tisztességes viselkedését, aki még egy 81-es dobás után is szinte a Repülő Skót becenévre hallgató kétszeres világbajnok (2015, 2016) arcába ordított, s többször is akadályozta abban, hogy egyből eltudja dobni a nyilait. Emiatt Anderson egyszer meg is lökte a rögbis múlttal rendelkező walesit. Mindkettejük ellen vizsgálat van folyamatban. No de visszatérve a vébéhez, Anderson a Paul Nicholson-Kevin Burness meccs győztesével fog kezdeni Londonban. Az angliai születésű, ám ausztrál színekben versenyző Nicholson három év kihagyás után tér vissza a mezőnybe. Eddigi legjobb Ally Pally-s szereplését még legelső vébéjén, 2009-ben érte el, amikor negyeddöntős volt. Azóta legfeljebb a nyolcaddöntőig jutott el. Nagy meglepetés lenne, ha az egyszeres majorgyőztes ezúttal eljutna odáig, hiszen Gary Andersont nemhogy a meccs, hanem az egész torna legnagyobb favoritjának tartják sokan fantasztikus idei eredményei láttán. Kevin Burness idén csatlakozott a PDC-hez tíz évnyi BDO-s játék után. Képességeiről sokat elárul, hogy a jóval gyengébb színvonalat produkáló szervezetnél az a legjobb eredménye, hogy a World Mastersen négy egymást követő évben jutott el a legjobb 80-ba… Azzal kvalifikálta magát a vébére, hogy megnyerte az ír selejtezőtornát. Ezek alapján elég nagy tétben mernék fogadni rá, hogy Nicholson lesz Anderson ellenfele a második körben, de mint tudjuk, a sötét lovak tudnak a legveszélyesebbek lenni.
Az ötödik kiemelt északír Daryl Gurney igen jó előjelekkel várhatja a világbajnokságot, hiszen vasárnap megnyerte a vébét megelőző utolsó versenyt, a Players Championship Finalst, amelynek döntőjében a háromszoros címvédő Michael van Gerwent egy bullos kiszállóval győzte le 11:9-re. A tavalyi vébén csalódást okozott szurkolóinak és a szakértőknek is, hiszen ugyancsak ötödik kiemeltként már a második körben búcsúzott John Henderson ellen. Legjobb eredménye a 2017-es negyeddöntő volt, ahol van Gerwen búcsúztatta. Jó kérdés, hogy mire lehet képes az északírek első számú dartsosa. Sokan nem tartják esélytelennek a végső győzelemre sem, de szintén nem kevés azoknak a száma, akik úgy látják, hogy Gurney nem tartozik a pszichésen legerősebb játékosok közé, ezért megint könnyen elbukhat ideje korán. Ellenfele a Paul Lim-Ross Smith mérkőzésről kerül ki, amelynek inkább a rangidős, már 64.(!) életévét taposó szingapúri Lim lesz az esélyese. Nem járt messze attól, hogy sporttörténelmet írjon a tavalyi vébén, hiszen a Gary Anderson elleni mérkőzésen a kilencedik nyilat rontotta el a tökéletes leghez vezető úton. Amennyiben összejött volna a kilencnyilas, akkor ő lett volna az első dartsjátékos, aki mindkét szervezet, tehát a PDC és a BDO világbajnokságán is tud tökéletes leget produkálni, hiszen a BDO-vb-n 1990-ben ez sikerült neki. Ross Smithnek a mostani lesz a második világbajnoksága, első, 2014-es szereplése alkalmával az első körben 3-0-ra kikapott Simon Whitlocktól.
A már emlegetett Gerwyn Price lesz a hatodik kiemelt. A Grand Slam-döntőn tanúsított viselkedése miatt sok ellenséget szerzett magának (köztük engem is), amit nem csak a meccs utáni reakciók bizonyítottak, hanem a Players Championship Finals-ön a közönség füttykoncertje is. Price már 5:1-re is vezetett ott a lengyel Krzysztof Ratajski ellen, ám végül 6:5-re kikapott, ami hatalmas ovációt váltott ki a közönségből. Általában rendre “elszabadul a pokol”, ha valaki nagy hátrányból visszatérve nyer meg egy partit, de ez a “pokol” talán most még jobban elszabadult. Price a Nathan Aspinall-Geert Nentjes mérkőzés győztesét fogja kapni ellenfélül. Aspinall 2012 óta a PDC tagja, de a mostani lesz az első világbajnoksága, mint ahogy a holland Nentjesnek is, aki csak 2016-ban csatlakozott a legfőbb szervezethez. A november elején rendezett ifjúsági világbajnokságon negyeddöntős volt, ahol 6:0-ra kapott ki a későbbi finalista Martin Schindlertől. Az esélyek közel azonosak, de akármelyikük is játszhat majd Price-szal, minden bizonnyal a walesi fog továbbjutni onnan.
A hetedik kiemelést az osztrák Mensur Suljovic kapta, aki Magyarországon is számos versenyen állt rajthoz még karrierjének elején. Most már évek óta a PDC élmezőnyének oszlopos tagja. Tavaly megnyerte a Bajnokok Ligáját, míg idén döntős volt a World Matchplayen, ahol 21:19-re kapott ki Gary Andersontól. A Grand Slamen elődöntős volt, a Players Championship Finals-ön viszont nem indult családi okok miatt. Remélhetőleg a vébén semmi sem fog közbeszólni, és Suljovic kiállhat majd a Ryan Searle-Stephen Burton mérkőzés győztese ellen. Mindkettejükre azt lehet mondani, hogy a feltörekvő generáció részét képezik. Az is közös bennük, hogy idén ősszel jutottak el először olyan majortornára, amelyen a televízión keresztül is láthattuk őket. Searle a tavalyi és az idei UK Openen is ott volt, de egy tévé által közvetített meccse sem volt, hiszen ott több találkozó zajlik egyszerre. A Grand Slam of Dartson már láthattuk élő egyenesben játékát. Ott mindhárom csoportmérkőzését elvesztette. A Players Championship Finals-ön bejutott a legjobb 32 közé. Burton ugyanezen a tornán szerepelt először tévékamerák kereszttüzében, de ez egyáltalán nem hozta lámpalázba, hiszen egészen a legjobb tizenhatig jutott, ahol van Gerwen búcsúztatta, de az odáig vezető úton csupa nálánál esélyesebb játékost söpört el az útjából. Nehéz tippelni, hogy ki szerezheti meg a jogot arra, hogy Suljoviccsal találkozzon az Ally Pally színpadán, azt viszont nem nehéz, hogy az osztrák sikerrel fogja venni első meccsét.
A nyolcadik kiemelést az ausztrál Simon Whitlock kapta, aki 2010-ben döntős volt a vébén, ám Phil Taylor fölülkerekedett rajta. Irónikus módon eddigi egyetlen majorgyőzelmét az Európa-bajnokságon aratta még 2012-ben, s idén közel járt a duplázáshoz, hiszen csak James Wade tudta megállítani a döntőben. Első ellenfele a már említett Ryan Joyce-Anasztaszja Dobromiszlova mérkőzésről fog kikerülni, vagyis akár az orosz hölggyel is szembe nézhet. Nehéz megjósolni, hogy meddig juthat a vébén, de talán a legnehezebb ágra került, hiszen a nyolcaddöntőben Wade, a negyeddöntőben viszont akár van Gerwen is az útjába kerülhet. Abból a szempontból viszont föllélegezhet, hogy nem szerepel az ágán az a Darren Webster, akitől a legutóbbi két évben egyaránt a legjobb 32 között kikapott.
James Wade a kilencedik kiemelt. Ősszel olyat vitt véghez, amelyre csak nagyon kevesen voltak képesek: két egymást követő majortornát nyert meg. A már említett Eb-döntőben Whitlockot, míg a World Series fináléjában Michael Smith-t győzte le, ráadásul nyolc nap leforgása alatt. A Grand Slam és a Players Champinoship Finals nem sikerült annyira jól, de a vébén mint mindenki, ő is tiszta lappal indul. Wade-nek van mit javítania, hiszen 2018-ban igen komoly meglepetést okozva már az első fordulóban elvérzett Keegan Brown ellen. Most a Krzysztof Ratajski-Aszada Szejgo lengyel-japán párharc győztesével fog kezdeni. Ratajski Price mellett a kétszeres világbajnok (2011, 2012) Adrian Lewist is legyőzte a Players Championship 64-es döntőjében, ám a két nagy vad elejtése után a legjobb 16 között a holland Danny Noppert útját állta a Lengyel Sasnak. Ha nem borul a papírforma, akkor Ratajski lesz Wade ellenfele, s ott nem tartom kizártnak, hogy borsot tud törni a Masina becenevet viselő angol orra alá.
A tizedik kiemelést a korábbi ifjúsági világbajnok Michael Smith kapta, aki tavaly a legjobb 32 között egy maratoni és drámai csatában kapott ki a későbbi világbajnok Rob Crosstól 4-3-ra. Idén szeretne minél messzebb jutni a Premier League és a World Series finalistája, aki a negyeddöntőben akár vissza is vághat Crossnak a tavalyi fiaskóért, már amennyiben megfelelően alakulnak a dolgok az alsó ág alsó felén, ahol mindketten szerepelnek. Első ellenfele a brazil Diogo Portela és a holland Ron Meulenkamp összecsapásából fog kikerülni. A brazil, ám évek óta Londonban szerelőként dolgozó Portela nagyjából olyan fölénnyel húzta be a dél-amerikai selejtezőt, mint Petersen az afrikait, vagyis lényegében nem volt ellenfele. Tavaly debütált az Alexandra Palace-ban, ahol nem vallott szégyent Peter Wright ellen, ám 3-1-re kikapott. Meulenkampnak kétévente jön össze a vb-szereplés, ám győzelme sem 2015-ben, sem 2017-ben nem volt, hiszen előbbi alkalommal Mark Webster, utóbbi esetben pedig Mensur Suljovic bizonyult jobbnak nála. Most itt az esély a balkezes játékos előtt, hogy megtörje a jeget, és Smith-szel találkozhasson a második fordulóban.
Ami a további kiemelteket illeti, akár már a legjobb 32 között összecsaphat egymással hét világbajnoki cím, ugyanis a kétszeres győztes Adrian Lewis a 16., míg az ötszörös bajnok (4 BDO, 1 PDC), s a 2020-as vébét követően visszavonuló Raymond van Barneveld a 17. kiemelést kapta, vagyis ha mindketten sikerrel veszik első meccsüket, akkor egymással mérkőzhetnek meg. Aki onnan továbbjut, a 16 között alighanem Michael van Gerwennel kell, hogy meccseljen, vagyis igen érdekes dolgok történhetnek a felső ág felső felén. A 28. kiemelt Jamie Lewis tavaly a selejtezőből bejutva egészen az elődöntőig menetelt, ráadásul az odáig vezető úton csupán kettő szettet bukott el. Nem volt a legjobb az idei teljesítménye, de ki tudja, lehet, hogy most is a vébére fogja magát keményen fölszívni. Ha a papírforma érvényesül, akkor viszont nem lesz könnyű ellenfele az első meccsén, hiszen az ifivébén döntőt játszó német Martin Schindler testén keresztül kellene továbbjutnia, márpedig Schindler már a felnőttek között is bizonyította, hogy rövidesen az élmezőny tagjává válhat. Az ő ellenfele az új-zélandi Cody Harris lesz az első fordulóban. A 15. kiemelt Jonny Clayton tavaly éppen Jamie Lewis ellen vérzett el az első fordulóban, azonban a 2018-as szezonja igen jól sikerült, hiszen megszerezte első tornagyőzelmét (a European Tour egyik állomását húzta be), a világranglistán pedig karriercsúcsot jelentő 15. helyen várhatja a világbajnokság kezdetét. Első ellenfele neki az ifivébé győztese és kétszeres címvédője, a belga Dimitri van den Bergh lehet, aki a tavalyi felnőttvébén a negyeddöntőig jutott, ahol Rob Cross döntő szettben győzte le. A Devon Petersenhez hasonlóan látványos táncikálása miatt is igen népszerű belga az amerikai selejtezőt megnyert Chuck Puleo ellen kezd, a papírforma egyértelműen az ő győzelmét vetíti előre.
Voltak problémák a vb előtt
Craig Ross kapcsán említettem föntebb, hogy neki nem is lenne szabad részt vennie a világbajnokságon, hiszen nem nyert egy kvalifikációs versenyt sem, s a ranglistán sem tartozik a legjobbak közé. Csakhogy az igen szigorú brit beutazási rendszer összehozta neki a vb-indulást. Ross az új-zélandi dartsszervezet selejtezőjében indult, ahol a második helyen végzett Tahuna Irwin mögött, aki így kijutott a londoni világbajnokságra. Irwin emellett a novemberi, ugyancsak Nagy-Britanniában rendezett ifivébére is kvalifikálta magát, azonban a manchesteri repülőtéren a bevándorlási hatóság emberei föltartóztatták, mivel gondok voltak a beutazási papírjaival. A PDC megpróbált segíteni Irwinnak, ám a brit hatóságokat ez sem győzte meg, így az új-zélandinak haza kellett fordulnia, s helyette Ross kapta meg az indulási jogot.
Tahuna Irwin mellett egy ausztrál játékos sem vehet részt a vébén, holott eredetileg szerepelt a kijutottak névsorában. Nem másról van szó, mint a korábbi ifjúsági világbajnok Corey Cadbyről, aki idén döntős volt a UK Openen. Cadby Ausztráliában él, és bizony onnan sem egyszerű beutazni az Egyesült Királyságba. Valami az ő beutazási papírjaival sem volt rendben, s emiatt egy jó ideig nem is léphet Nagy-Britannia területére, ami értelemszerűen a vb-részvételét is meghiúsítja. Cadby kapcsán érdemes említést tenni arról is, hogy októberben egy autóbaleset részese volt, s az abban szerzett karsérülésére hivatkozva visszalépett a Grand Slam of Dartstól, amelyen az említett UK Open-döntője jogosította volna föl a színpadra lépésre. Csakhogy állítólag nem sokkal ezek után (még a Grand Slam of Darts ideje alatt) tábla elé állt egy ausztráliai versenyen, ami szemet szúrt a brit hatóságoknak, amelyek könnyen lehet, hogy ebből kiindulva arra a következtetésre jutottak, hogy Cadby visszaélt a beutazási engedélyével (nem utazott be meghatározott időn belül, pedig kellett volna), így azt visszavonták.
Cadbyt egyébként nem kerülik el a balhék, mivel az idei Brisbane Masters során olyan híresztelések kaptak szárnyra, miszerint a verseny helyszínén rendőrökre támadt, akik emiatt őrizetbe vették. A játékos menedzsmentje és a rendőrség is cáfolta ezt a dezinformációt, Cadby viszont azt közölte, hogy a rendőrök nem akarták beengedni az élettársát a csarnokba, s emiatt közbe lépett, főleg akkor, amikor az egyik rendőr lökdösni kezdte a kedvesét, de erőszakot nem alkalmazott.
A közösségi oldalakon sokan kritizálják az érintett játékosok menedzsereit, valamint a brit hatóságokat is a történtek miatt, s teszik föl a kérdést, hogyan lehet egy ilyen nagy versennyel kapcsolatban ennyire amatőr módon intézni az ügyeket a beutazás terén?
Reméljük, hogy a világbajnokság színvonala nem fogja negatív kritikák tárgyát jelenteni, s december 13. és január 1. között ismét egy igazi dartsünnepnek lehetünk szemtanúi az ünnepi időszak keretében. A Sportudvaron folyamatosan beszámolunk majd a világbajnokság eseményeiről, a startig hátralévő napokban pedig a legesélyesebb játékosok részletes bemutatására fog sor kerülni.
A 2019-es darts-világbajnokság első fordulójának sorsolása ágrajz szerint (a pontos menetrend néhány nap múlva lesz ismert):
Alan Tabern (angol) – Raymond Smith (ausztrál)
Danny Noppert (holland) – Royden Lam (hong kongi)
Simon Stevenson (angol) – Ted Evetts (angol)
Matthew Edgar (angol) – Darius Labanauskas (litván)
Ryan Joyce (angol) – Anasztaszja Dobromiszlova (orosz)
Steve Lennon (ír) – James Bailey (ausztrál)
Krzysztof Ratajski (lengyel) – Aszada Szejgo (japán)
Keegan Brown (angol) – Karel Sedlacek (cseh)
Ross Smith (angol) – Paul Lim (szingapúri)
Martin Schindler (német) – Cody Harris (új-zélandi)
Josh Payne (angol) – Jeff Smith (kanadai)
Robert Thornton (skót) – Daniel Larsson (svéd)
Paul Nicholson (ausztrál) – Kevin Burness (északír)
Michael Barnard (angol) – José De Sousa (portugál)
Vincent van der Voort (holland) – Lourence Ilagan (fülöp-szigeteki)
Chris Dobey (angol) – Borisz Kolcov (orosz)
Jeffrey de Zwaan (holland) – Nitin Kumar (indiai)
Ricky Evans (angol) – Rowby-John Rodriguez (osztrák)
Dimitri Van den Bergh (belga) – Chuck Puleo (amerikai)
Luke Humphries (angol) – Adam Hunt (angol)
Ryan Searle (angol) – Stephen Burton (angol)
William O’Connor (ír) – Yordi Meeuwisse (holland)
Ron Meulenkamp (holland) – Diogo Portela (brazil)
Gabriel Clemens (német) – Aden Kirk (angol)
Nathan Aspinall (angol) – Geert Nentjes (holland)
Jeffrey de Graaf (holland) – Noel Malicdem (fülöp-szigeteki)
Wayne Jones (angol) – Devon Petersen (dél-afrikai)
Richard North (angol) – Robert Marijanovic (német)
Toni Alcinas (spanyol) – Craig Ross (új-zélandi)
Mickey Mansell (északír) – Jim Long (kanadai)
Brendan Dolan (északír) – Liu Zsuán-zsun (kínai)
Jan Dekker (holland) – Lisa Ashton (angol)
A második forduló sorsolása ágrajz szerint:
(1) Michael van Gerwen (holland) – Alan Tabern/Raymond Smith
(32) Max Hopp (német) – Danny Noppert/Royden Lam
(16) Adrian Lewis (angol) – Simon Stevenson/Ted Evetts
(17) Raymond van Barneveld (holland) – Matthew Edgar/Darius Labanauskas
(8) Simon Whitlock (ausztrál) – Ryan Joyce/Anasztaszja Dobromiszlova
(25) Alan Norris (angol) – Steve Lennon/James Bailey
(9) James Wade (angol) – Krzysztof Ratajski/Aszada Szejgo
(24) Jelle Klaasen (holland) – Keegan Brown/Karel Sedlacek
(5) Daryl Gurney (északír) – Ross Smith/Paul Lim
(28) Jamie Lewis (walesi) – Martin Schindler/Cody Harris
(12) Dave Chisnall (angol) – Josh Payne/Jeff Smith
(21) Kim Huybrechts (belga) – Robert Thornton/Daniel Larsson
(4) Gary Anderson (skót) – Paul Nicholson/Kevin Burness
(29) Jermaine Wattimena (holland) – Michael Barnard/José De Sousa
(13) Darren Webster (angol) – Vincent van der Voort/Lourence Ilagan
(20) Steve Beaton (angol) – Chris Dobey/Borisz Kolcov
(2) Rob Cross (angol) – Jeffrey de Zwaan/Nitin Kumar
(31) Cristo Reyes (spanyol) – Ricky Evans/Rowby-John Rodriguez
(15) Jonny Clayton (walesi) – Dimitri Van den Bergh/Chuck Puleo
(18) Stephen Bunting (angol) – Luke Humphries/Adam Hunt
(7) Mensur Suljovic (osztrák) – Ryan Searle/Stephen Burton
(26) James Wilson (angol) – William O’Connor/Yordi Meeuwisse
(10) Michael Smith (angol) – Ron Meulenkamp/Diogo Portela
(23) John Henderson (skót) – Gabriel Clemens/Aden Kirk
(6) Gerwyn Price (walesi) – Nathan Aspinall/Geert Nentjes
(27) Kyle Anderson (ausztrál) – Jeffrey de Graaf/Noel Malicdem
(11) Ian White (angol) – Wayne Jones/Devon Petersen
(22) Steve West (angol) – Richard North/Robert Marijanovic
(3) Peter Wright (skót) – Toni Alcinas/Craig Ross
(30) Benito van de Pas (holland) – Mickey Mansell/Jim Long
(14) Joe Cullen (angol) – Brendan Dolan/Liu Zsuán-zsu
(19) Mervyn King (angol) – Jan Dekker/Lisa Ashton
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum