A német Der Spiegel című újság pénteken folytatta a Football Leaks sorozatot, amelynek keretében világszerte számos sajtóorgánum rántja le a leplet a labdarúgásban zajló, sok esetben tisztességtelen vagy akár törvénytelen üzleti folyamatokról. Ennek keretében derült fény korábban pl. Cristiano Ronaldo és José Mourinho adóelkerülési módszereire is. Most nem játékosok vagy edzők, hanem európai élklubok kerültek a német újságírók kereszttüzébe. A Der Spiegel szerint 16 nagycsapat 2021-ben kiválna az UEFA-ból és a nemzeti szövetségekből is, s egy önálló szuperligában küzdene meg egymással. Az új sorozat létrehozatalának persze inkább anyagi, mintsem sportszakmai indokai volnának, hiszen a mai nemzetközi kupákhoz képest is nagyobb pénzdíjakat osztanának szét a résztvevők között. Egyelőre tagad az érintettek egy része, de a Der Spiegel hozzájutott egy, a Real Madridhoz október 22-én érkezett e-mailhez, amelyben az új szuperliga lebonyolításának terve szerepel, s a Borussia Dortmund vezetője is elismerte, hogy zajlanak tárgyalások egy ilyesfajta sorozat megvalósításáról.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A Der Spiegel a Bayern Münchenre összpontosítva számol be arról, hogy a legnagyobb európai labdarúgóklubok már két éve dolgoznak azon, hogy kilépjenek az UEFA égisze alól, és létrehozzanak egy szuperligát, amelynek teljes bevételét szétosztják egymás között.
Az ötletnek 11 klub a gazdája, ezek a következők:
Real Madrid
FC Barcelona
Bayern München
Juventus
Milan
Manchester United
Chelsea
Arsenal
PSG
Manchester City
Liverpool
Rajtuk kívül további öt meghívott lenne a ligában (ezen klubok száma emelkedhet):
Atlético Madrid
Borussia Dortmund
Olympique Marseille
Internazionale
AS Roma
Ezek a csapatok vállalnák, hogy elhagyják az UEFA-t, valamint saját nemzeti bajnokságukat, és csakis a saját szuperligájukban szerepelnek – a sorozatot felvázoló tanulmány szerint a klubok 500 millió eurónál is nagyobb bevétellel kalkulálhatnak évente, ami 420-szal több mint a BL-győztes Real Madrid előző szezonbeli UEFA-bevétele. A 11 alapító húsz évig garantált hellyel bírna a sorozatban.
Minderről a szándéknyilatkozatot már idén novemberben aláírhatják, s a kedd-szerda-szombat meccsütemű liga 2021-ben elindulhat. A tervek szerint a 34 fordulós alapszakasz után amerikai mintára rájátszás következne.
A tényfeltáró írásból kiderül, hogy a Bayern München nemcsak annak a lehetőségét vizsgálta meg, hogyan léphet ki a Bundesligából, hanem annak is, miképpen mentheti fel játékosait a válogatottban való szereplés kötelezettsége alól.
A kutakodás egyik fontos alakja Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern ügyvezető igazgatója, aki a több mint 200 európai klubot tömörítő ECA szervezet első embereként az egyesületek tudta nélkül tárgyalt a szuperliga megalapításáról, illetve az UEFA-nál a nagy európai klubok bevételének növeléséért – azaz a labdarúgóklubok közötti szakadék elmélyítéséért – lobbizott. Az ő utasítására kutatták ki a megbízott ügyvédek, hogy milyen akadályai lehetnek egy új szuperliga létrehozásának.
Míg a Der Spiegel a Bayern München jogi vezetőjére, Michael Gerlingerre hivatkozva azt írja, a klub megvizsgálta a Bundesliga elhagyásának lehetőségét, de ennek nincs realitása, sőt, a szuperliga létrehozása sincs közel; a Real Madrid október 22-én kapott egy e-mailt, mely a szuperliga fent vázolt tervét tartalmazza. Ehhez egy 13 oldalas dokumentumot csatoltak, mely egy kötelező érvényű szándéknyilatkozatot tartalmazott a 11 szuperliga-alapító klubról és az öt meghívottról. A dokumentumot szigorúan bizalmasnak minősítették.
A Bayern München közleményben reagált a Der Spiegel riportjára, amely szerint a klub egyike az UEFA-tól való elszakadást és saját szuperligát tervező 11 európai egyesületnek.
„A Spiegel azt állítja, hogy Karl-Heinz Rummenigge elárulta az UEFA-t és a klubok érdekeit képviselő ECA szervezetet – írja a Bayern München a közleményében. – »Ezt teljes mértékben elutasítom. Az UEFA és az ECA közösen reformálta meg az európai labdarúgást«, állítja Rummenigge, aki a Bayern Münchenhez hasonlóan mindig is az ECA javát akarta.”
„A Bayern München nem tud szuperliga szerveződéséről, nem is vett részt ennek tervezésében. Az sem világos, mi volt az oka annak, hogy a Der Spiegel egyáltalán kapcsolatba hozta ezzel az üggyel” – állítja a Bayern, amely közleménye végén ismét Rummeniggét idézte.
„A Bayern München kiáll a Bundesliga-tagsága mellett, s amíg én vezetem a klub elnökségét, a klub az UEFA és az ECA által szervezett sorozatokban szerepel majd” – mondta Rummenigge.
A 11 alapító Spanyolországban jegyezne be egy céget, mely a leendő Európai Szuperligát szervezné, és természetesen értékesítené annak jogait is. A ligának egy csoportköre és egy kieséses szakasza lenne, és elképzelhető egy „másodosztály” alapítása is – de csak a meghívott vendégklubok eshetnének ki, az alapítók, melyek egyben résztulajdonosok is lennének, semmiképpen. Az elképzelést a kosárlabda Euroliga alapján vázolták fel, mely a csapatsportokat tekintve a legsikeresebb európai szakadár szervezet volt eddig.
A Der Spiegel anyaga szerint az Európai Labdarúgó-szövetséget (UEFA) egyszer sem említik meg a dokumentumban. A Real Madrid, a levél küldőjeként feltüntetett Key Capital Partners és a Borussia Dortmund ügyvezetője, Hans-Joachim Watzke sem kommentált, amikor a lap erre kérte őket. Watzke azt a tényt megerősítette, hogy vannak megbeszélések egy jövőbeni európai szuperligáról a kontinens nagy klubjai között, ám „még nem igazán konkrétak a tervek”. A Bayern München kommunikációs osztálya válaszában azt írta a Der Spiegelnek: a klub nem kommentál bizalmas üzenetváltásokat, és nincs tudomása sem a dokumentum létezéséről, sem annak tartalmáról.
Akármi is legyen az igazság, úgy tűnik, hogy az őrület, sőt talán azt is mondhatnám, hogy az elmebaj biznisze tovább gyűrűzhet a labdarúgásban. Folyamatosan nőnek a sportágban a pénzek. Elég csak az átigazolásokat megnézni, ahol Neymar PSG általi, 222 millió euróért történt szerződtetése valóságos árbombát robbantott tavaly nyár óta, hiszen a legnagyobb klubok azóta sok esetben úgy igyekeznek legértékesebb játékosaikat megtartani, hogy akár 500-700 millió eurós kivásárlási záradékot raknak a szerződésekbe. Egyelőre még messzinek tűnik az, hogy a leggazdagabb egyesületek ekkora összegeket mernének ajánlani egy labdarúgóért, de ha tovább folytatódik a sportág már most sem kismértékű elanyagiasodása, és valóra válik a szuperliga ötlete is, akkor nem lepődnék meg azon, ha öt-tíz év múlva már olyan híreket olvashatnánk, amelyben arról esik szó, hogy egy sztárjátékost 700 millió euróért kivásároltak szerződéséből vagy hogy egy távozni szándékozó focistáért alapból kifizetnének mondjuk úgy 500 milliót.
Amennyiben megvalósul a szuperliga, akkor annak gyakorlatilag semmilyen sportszakmai indoka sem lehetne. Szerintem a mostani rendszer (nemzeti bajnokság-nemzeti kupa-nemzetközi kupa-válogatott tornák) teljesen rendben van, de legalábbis szakmailag sokkal jobb, mint amire a topklubok – hangsúlyozom: állítólag – készülnek. Minden bizonnyal szurkolóik nem elhanyagolható részéből, de főleg az adott országok közvéleményéből komoly nemtetszést váltana ki, ha a legerősebb csapatok nemes egyszerűséggel hátat fordítanának a hazai sorozatoknak, sőt még azt is kicsikarnák, hogy játékosaiknak ne kelljen a nemzeti csapatban se szerepelniük. Úgy vélem, egy ilyen helyzetben sok rajongó elfordulna az érintett csapatoktól. Persze a szurkolók többségét valószínűleg nem fogja érdekelni, hogy milyen sorozatban láthatják kedvenc csapatukat, csak az lesz számukra lényeges, hogy láthassák őket és hogy a kedvencek sikereket érjenek el.
Lehet, hogy én vagyok túlzottan konzervatív beállítottságú (egyébként alapból konzervatívnak tartom magam), de abban biztos vagyok, hogy ha valaha létrejönne egy ilyen, a nemzetközi labdarúgás jelenlegi rendszerét teljesen kikerülő, ha úgy tetszik, szakadárliga, s abban néhány kedvenc csapatom is részt venne (bőven vannak ilyenek a listában), akkor azoknak nem tudnék a továbbiakban tiszta szívvel szurkolni. Ennek az lenne a prózai oka, hogy nem vagyok híve a pénznek, mint hatalmi eszköznek. Márpedig az állítólagos tervek alapján az rajzolódik ki, hogy elsősorban a nagyobb haszon, a minél inkább anyagias, kommercializálódott jellegű „versengés” lenne a cél, nem pedig az, hogy a szurkolók folyamatosan csúcsfocit kapjanak a pénzükért, amit jegyre vagy a tévé-előfizetésre költenek. Gondoljunk csak bele: Hány olyan csúcsrangadót tudunk említeni az elmúlt évekből – akár klub-, akár válogatott szinten -, ahol a színvonal nagyjából a fák, növények gyökerének szintjét súrolta a csillagos ég helyett, és a meccs után – jogosan – olyan hangok voltak hallhatók/olvashatók akár a médiában, akár a közösségi oldalakon, akár az utcán, hogy a sok pénz, vagy ha úgy tetszik, a modern labdarúgás tönkreteszi azokat az értékeket, amelyek miatt emberek minden bizonnyal milliárdjai szerették meg ezt a játékot?
A nálam idősebbek közül, akik már a magyar foci szempontjából még értékelhető korszaknak tekinthető ’70-es, ’80-as években is követték a sportág történéseit, sokaktól hallottam azt, hogy régen sokkal jobb volt a foci, mert a játékosok keményebben hajtottak és nem a pénz számított, és még csak nem is az, hogy ki hogyan zselézte a haját vagy hány és milyen tetoválása volt.
Jómagam már közel húsz éve követem a labdarúgást, úgyhogy talán nyugodtan gondolhatom azt, hogy ennyi idő már följogosít arra, hogy számot vessek a mondjuk tíz évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva a mai viszonyokkal kapcsolatban.
Ha ezt megteszem, akkor nem túl pozitív az a kép, ami kirajzolódik lelki szemeim előtt. Persze már tíz éve, sőt az ezredforduló tájékán is volt példa arra, hogy csaknem eurószázmilliókat fizettek ki játékosokért, de akkoriban még kisebb, nyilván nem elhanyagolható szempont volt pusztán maga a pénz, a bevétel, a profit. Tíz-húsz évvel ezelőtt a sztárfocisták még inkább sportszakmai szempontból voltak sztárok: Elképesztő teljesítményre voltak képesek és nagy sikereket értek el nekik köszönhetően klubok, válogatottak.
Napjainkban viszont egyre inkább, ha úgy tetszik, hollywoodi értelemben tekinthetők sztárnak egyes labdarúgók. A közösségi média megjelenésével ugyanis már szinte a játékosok hálószobájába nyerhetünk betekintést, hiszen életük szinte minden fontos (vagy általuk annak tartott) pillanatát megosztják követőikkel a Facebookon, a Twitteren vagy az Instagramon. Tíz-húsz évvel ezelőtt még csak a hollywoodi sztárok és a híres énekesek mindennapjairól akartak gyakorlatilag mindent tudni az emberek, amelyhez akkoriban még főleg az írott és az elektronikus bulvársajtó volt a legjobb eszköz. A közösségi oldalak megjelenését azonban nem csak a popkultúra nagyjai vagy „nagyjai” használták ki a rajongókkal való kapcsolattartás szorosabbra fűzésére, hanem az élsportolók igen nagy százaléka is világszerte. Ennek köszönhetően pedig egyre inkább ráragadtak bizonyos sztársportolókra, köztük jónéhány focistára is a sztárallűrök. A sztárfocista kifejezés pedig ezáltal egyre kevésbé sportszakmai, s mindinkább hollywoodi értelmet nyert. Persze napjaink sztárjátékosai között is sokan vannak, akik csúcsteljesítményre képesek, s ez alapján sportszakmai értelemben is sztároknak tekinthetők, de közben hollywoodi értelemben is sokan azzá váltak közülük. Tisztelet a kivételeknek, akik manapság úgy tudnak sztárjátékossá válni, hogy eközben közösségi médiás jelenlétük, mondjuk úgy, racionális mértékű.
Tudom, hogy nem kicsit elkanyarodtam eme írás konkrét témájától, de amikor először olvastam a Der Spiegel írásait a hétvégén, egyből tudtam, hogy ki kell adnom magamból mindazt, amit az elmúlt tíz év labdarúgásáról gondolok. Tartok tőle, hogy ha nem is a most fölvázolt formában, de valamilyen módon sor kerülhet az élklubok kiszakadására a labdarúgás több mint fél évszázada jól bevált rendszeréből, s ha ez megtörténik, annak elsősorban anyagi, mintsem sportszakmai indokai lesznek.
Akik csatlakozni fognak egy ilyen „ligához”, azokat én árulónak fogom tekinteni, akár szurkolójuk vagyok, akár nem. És szerintem nem leszek egyedül, mivel úgy látom, egyre több ember kezd kiábrándulni az ún. modern labdarúgásból, a hajukat havonta átfestő, átszabó sztárok és a hajukat zseléző akadémisták generációjából.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A kiemelt kép forrása: AFP