Itt vagy
Főoldal > Visszapillantó > A Magyar Nagydíj története 1936-tól napjainkig – 1. rész

A Magyar Nagydíj története 1936-tól napjainkig – 1. rész

VIDEÓKKAL – A hétvége talán legérdekesebbnek ígérkező sporteseménye lesz a Forma-1-es Magyar Nagydíj, amelyet immár 33. alkalommal rendeznek meg a Mogyoród mellett található Hungaroringen. Bár csak 1986 óta tartanak évente futamot hazánkban, a legelső (és utána kerek öt évtizedig az utolsó) Magyar GP-re már 1936-ban sor került. A Visszapillantó rovat az eddigi versenyek legfontosabb momentumait eleveníti föl. Nagy csatákból, nagy diadalokból, nagy bukásokból, nomeg történelmi pillanatokból nem lesz hiány! A kétrészes cikksorozat első részében az 1986 és 2009 közötti időszakra tekintünk vissza.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A Forma-1-es Magyar Nagydíjat 1986 óta rendezik meg évente a Hungaroringen. A pálya születésének történetéről az alábbi, tavalyi cikkben emlékeztem meg:

Forró és poros

Előtte egy alkalommal, 1936-ban rendeztek Grand Prix-versenyt a Népligetben, mely még nem volt hivatalos világbajnoki futam és nem is osztottak a verseny végén pontokat. 1935 októberében kapta meg a rendezés jogát a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) az Automobil Clubok Nemzetközi Szövetségének (AIACR) párizsi ülésén. Eredetileg május elején szerepelt a versenynaptárban ez a futam, de végül a rendezők kérésére júniusban került sor rá. 1936 februárjában a KMAC a verseny helyszínét a Népligetben jelölte ki. A versenyt június 25-én tartották.

Az első sorból a két Auto Union: Hans Stuck és Bernd Rosemeyer indult. Mögülük Tazio Nuvolari Alfa Romeójával és Brauchitsch Mercedesével rajtolt. Az első kör után Rosemeyer vezetett Stuck és Caracciola előtt, majd Stuckot megelőzte Brauchitsch és Nuvolari is. A 11. körben Caracciola átvette a vezetést, amit Brauchitsch 13 forduló után vett vissza a célegyenesben. A 28. körben Nuvolari vette át a harmadik helyet Caracciolától, aki nem sokkal később olajcsőtörés miatt kiállt a versenyből. A 30. körben a Rosemeyert egyre jobban szorongató Brauchitsch kicsúszott. A második helyen álló Nuvolari körről-körre csökkentette a hátrányát Rosemeyerrel szemben. A 35. körben pedig a célegyenesben meg is előzte őt és előnyét egyre jobban növelte. A 48. körben Brauchitsch feladta a küzdelmet, Nuvolari előnyét tovább növelve futott be elsőként a célba. A magyar Hartmann László 6 kör hátrányban, a hetedik helyen végzett jóval gyengébb Maseratijával. A verseny eredménye nem számított bele az 1936-os Grand Prix-szezon világbajnokságába.

Ezt követően azonban kerek öt évtizedet kellett várni a következő Magyar Nagydíjra, amelynek számos politikai, gazdasági, valamint néhány sportszakmai oka is volt. 1986-ra viszont sikerült odáig eljutni, hogy Bernie Ecclestone-nak, a Forma-1 akkori urának megvalósult az egyik fő álma: versenyt tudott vinni a vasfüggöny mögé. A brit kisember eredetileg Jugoszláviában gondolkodott, ám szerencsére a magyar lobbi erősebbnek bizonyult, így került hozzánk a rendezés joga.

Az első F1-es Magyar Nagydíjra 1986. augusztus 10-én került sor. A pole pozíciót Ayrton Senna szerezte meg a Lotus-Renault-val, mellőle honfitársa, Nelson Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Nigel Mansell és Alain Prost sorakozott fel. A rajt után Senna megtartotta a vezetést, míg Mansell feljött a második helyre, Prost és Piquet elé. A brazil azonban hamarosan megelőzte Mansellt, akitől átvette a második pozíciót. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, majd egy fordulóval később Piquet átvette a vezetést Sennától, aki elkezdett visszaesni a francia felé. Prost nem sokkal később műszaki probléma miatt kiállt. Ezután Mansell harmadik, Johnny Dumfries negyedik, Gerhard Berger pedig ötödik volt. Féltávnál Piquet kereket cserélt, míg Senna kint maradt, és előnyre tett szert, így amikor ő állt ki, sikerült az élre visszatérnie. A különbség azonban a két brazil között gyorsan csökkent, Piquet pedig az 57. körben visszaelőzte Sennát. Ezután a két autó végig szorosan együtt haladt, de Piquet-nek sikerült Sennát maga mögött tartania. Öt futammal a szezon vége előtt négy pilótának volt jó esélye a világbajnoki cím megszerzésére: Mansellnek, Sennának, Piquet-nek és Prostnak. Végül a francia lett a bajnok.

1987-ben a verseny hétvégéjén Ayrton Senna közölte csapatával, a Lotusszal, hogy a következő évtől nem marad náluk, és a McLarenhez igazol, Alain Prost mellé. A Lotusnál gyorsan léptek, és leszerződtették Nelson Piquet-t. Az időmérőn a williamses Nigel Mansellé lett az első rajtkocka, Gerhard Berger a második, Piquet a harmadik, Prost a negyedik lett. A rajtot követően Mansell az élen maradt, Berger viszont nem startolt jól, így Piquet elment az osztrák mellett, aki azonban az első kanyarban, a külső íven visszavette pozícióját. A brazil ezután Alboretónak köszönhetően elvesztette harmadik helyét, s a két Ferrari elkezdte üldözni Mansellt. Berger rövidreszabott versenye a 14. körben a differenciálmű meghibásodása miatt végetért. Ezáltal Alboreto feljött a második helyre, míg Piquet a harmadikra, aki a 29. körben megelőzte az olaszt. Ekkor Senna a negyedik, Boutsen az ötödik, Prost pedig a hatodik helyen autózott. A sorrend a 44. körig nem változott, ekkor Alboretónak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Ezt követően Prost megelőzte Boutsent, majd a 71. körben, öt körrel a leintés előtt az élen álló Mansell elvesztette autója jobb hátsó kerekét rögzítő csavarját, így kiállni kényszerült. A győzelem így Piquet ölébe hullt, akit Senna, Prost, Boutsen, Riccardo Patrese és Derek Warwick követett.

1988-ban Senna indult az első helyről immár a Mclarennel, Mansell előtt, míg Prost csak a hetedik helyet szerezte meg. A rajtot Mansell jobban kapta el, de Senna erősebb motorjának köszönhetően előbb tudott befordulni az első kanyarba. Bár a bárányhimlőben szenvedő brit egy ideig üldözte a brazilt, ám megcsúszása után visszaesett a mezőnyben, majd kimerültség miatt kiállt a versenyből. Prost egyre előrébb került, a 32. körben már a harmadik volt, majd a 47. körben Boutsen megelőzésével már Senna mögött autózott. Yannick Dalmas és a manapság a túraautó-sorozatokból jól ismert Gabriele Tarquini lekörözésénél megelőzte Sennát is, de kissé kicsúszott az első kanyarban, így Senna visszaelőzte. Prost ezután vibrációval küzdött, ezért csak csapattársa mögött ér célba, Boutsen, Berger, Gugelmin és Patrese előtt.

1989-ben Riccardo Patrese szerezte meg a pole-t Senna és a Dallarát vezető Alex Caffi előtt. Boutsen a negyedik, Prost pedig az ötödik rajtkockából vághatott neki a futamnak, Mansell csak a tizenkettedik helyen végzett. A rajtot követően Patrese, Senna és Caffi is megtartotta pozícióját, de az olaszt hamarosan Berger, Prost és a gyorsan felzárkózó Mansell is megelőzte. A brit egyre feljebb lépett, és sokáig a harmadik helyen autózott, majd miután Patrese vízszivárgás miatt az 55. körben kiállni kényszerült, a második helyre jött fel, Senna mögé. Az 58. körben a két élen haladó az Onyxot vezető Stefan Johanssont próbálta lekörözni, amikor a váltóhibával küszködő svéd autója váratlanul lelassult. Senna egy pillanatra beragadt az Onyx mögé, amely alkalmat kihasználva Mansell jobbról elment a McLaren előtt. A brit megnyerte a versenyt, Senna második, Boutsen harmadik, Prost pedig negyedik lett. Eddie Cheever az ötödik, míg Nelson Piquet a hatodik pozícióban ért célba.

1990-ben a Williamsek alkották az első sort, Thierry Boutsen indult a pole-ból Patrese előtt. A rajt Bergernek sikerült a legjobban, Boutsen mögé jött fel. Senna Prosthoz hasonlóan visszaesett a rajtnál. A brazilnak a 21. körben sikerült megelőznie Alesit, de ekkor defekt miatt kiállt a boxba. Később Nannini és Prost is megelőzte Alesit, de Prost erőátviteli probléma miatt kiesett. Senna boxkiállása után gyorsan zárkózott fel az élen haladó öt autóra. Miután Berger, Mansell és Patrese is mögé került, a brazil Nanninit próbálta megelőzni a sikánnál a 64. körben. A két autó összeütközött. Míg Nannini a sóderágyban ragadt, Senna továbbhajtott és utolérte Boutsent, de megelőzni nem tudta. A belga versenyző pályafutása harmadik győzelmét szerezte meg, Senna második, Piquet harmadik lett.

1991-ben Senna indult a pole-ból, Patrese, Mansell és Prost előtt. Bár Patrese jobban rajtolt, nem tudott az élre állni. Ezután nem történt változás az első négy között, a boxkiállások idején sem. Prost motorja a 28. körben meghibásodott és kiállni kényszerült. Patrese a célegyenesben elengedte Mansellt, hogy a britnek esélye legyen Senna megelőzésére, ami nem sikerült. A meglehetősen eseménytelen futamot Senna nyerte Mansell, Patrese, Berger, Alesi és Ivan Capelli előtt.

1992-ben Patrese indult a pole-ból, Nigel Mansell előtt, aki az évad első tíz versenyéből nyolcat megnyert. A rajtnál az olasz megtartotta a vezetést, míg Mansellt Senna és Berger is megelőzte. Mansell a 8. körben megelőzte Bergert, de nem sikerült Senna elé kerülnie. A 31. körben a brit hibázott, Berger megelőzte, de Mansell néhány kör múlva visszaelőzte az osztrákot. A 39. körben Patrese kicsúszott, a 7. helyre tért vissza, de motorja ezután tönkrement. Patrese kiesésével Mansell a második helyen haladt, ami elég volt bajnoki címe bebiztosításához, ezután nem üldözte tovább Sennát, aki végül megnyerte a versenyt. Mansellnek problémája akadt, majd boxkiállása után a hatodik helyre tért vissza. A brit megelőzte Mika Häkkinent, majd Martin Brundle-t és Bergert, míg az előtte haladó Michael Schumacher balesetezett, így Mansellnek sikerült a bajnoki címéhez szükséges második helyen célbaérnie. Ez volt a történelmi Brabham-csapat utolsó versenye.

1993-ban a domináló Williams-Renault-k: Alain Prost és Damon Hill végzett az időmérő edzés első két helyén. Prost autója a felvezető körben megállt, ezért az utolsó helyről kellett indulnia. A rajtnál Hill megtartotta vezetését. Senna a 18. körben gázadagolójának meghibásodása miatt kiesett. Prost hátsószárnyával probléma akadt, amelyet boxban hosszú ideig szereltek, a francia hét kör hátrányban tért vissza. Damon Hill első futamgyőzelmét szerezte meg a benettonos Patrese és a ferraris Berger előtt.

Az 1994-es időmérőn Michael Schumacher szerezte meg a pole-t Hill és David Coulthard Williams-Renault-ja előtt. Mivel a német nem rajtolt jól, Hill elé húzódott, így megtartotta a vezetést. Schumacher háromszor, Hill kétszer állt ki a boxba, de a sorrend nem változott meg közöttük. A verseny végén Jean Alesi Ferrarijából folyni kezdett az olaj, emiatt Coulthard balesetet szenvedett. A harmadik helyet Martin Brundle szerezte meg, de az utolsó körben motorhiba miatt kiesett. A harmadik hely így végül Jos Verstappené, Max édesapjáé lett Schumacher és Hill mögött.

Az 1995-ös versenyen Hill magabiztos győzelmet aratott. A brit az első helyről indulva végig vezette a futamot és megszerezte a leggyorsabb kört is. Schumacher első kiállásánál probléma adódott az üzemanyagtöltő berendezéssel, majd elektronikai hiba miatt kiesett. Hill mögött Coulthard ért célba, így a Williams kettős győzelmet ünnepelt. A harmadik Berger már egy kör hátrányban ért célba.

1996-ban Schumacher indult az első helyről a Ferrarival Hill és az újonc Jacques Villeneuve Williamse előtt. Villeneuve a rajtnál nem tudta megelőzni a németet, csak az első kiállásokkor tudott elé kerülni. Hill a rajtnál több pozíciót visszaesett, de második boxkiállásánál megelőzte Schumachert. Villeneuve utolsó boxkiállásánál néhány másodpercet veszített, mivel nehezen tudták rögzíteni a hátsó kerekét. Hill felzárkózott Villeneuve mögé, de a kanadai megőrizte pozícióját, így harmadik győzelmét szerezte az évadban. Schumacher 7 körrel a leintés előtt kiesett gázpedáljának hibája miatt. Berger motorhiba miatt kiesett, így a harmadik helyen csapattársa, Alesi ért célba.

1997-ben Schumacher indult az első helyről, míg a címvédő Damon Hill a versenyképtelen Arrows-Yamahával a harmadik helyet szerezte meg. Miután a brit lerajtolta Schumachert, a verseny nagy részében vezetett. Az utolsó körökben gázadagolója hibája miatt autója lelassult és Villeneuve átvette tőle a vezetést, Hill 9 másodperc hátrányban ért célba a második helyen. Ekkor hangzott el Palik László mindmáig szállóigének számító “Hova tűnt Damon Hill?!” felkiáltása. Johnny Herbert szezonbeli legjobb eredményét szerezte harmadik helyével, Michael Schumacher negyedik lett.

1998-ban a McLaren-Mercedesek (Mika Häkkinen és David Coulthard) indultak az első sorból, Schumacher előtt. Féltávig nem változott az első három sorrendje, ekkor Schumacher háromkiállásos stratégiára váltott Ross Brawn utasítására. A döntés nagyon jónak bizonyult, a német ennek köszönhetően győzni tudott, miközben finn riválisa csak a hatodik helyen ért célba sebességváltó problémák miatt. A verseny végén rendbontás történt, mivel a nézők ellepték a versenypályát. A szervezőkre 250 000 dollár büntetést szabtak ki emiatt. Rendbontás azóta nem történt a Hungaroringen.

1999-ben Schumacher nem vehetett részt a futamon, a Brit Nagydíjon szerzett korábbi sérülése miatt. A bajnokságot ekkor csapattársa, Eddie Irvine vezette Häkkinen előtt. A finn a pole-ból indult, Irvine és Coulthard előtt. A skót rossz rajtot vett, Giancarlo Fisichella és Heinz-Harald Frentzen is megelőzte. Häkkinen előnyét egyre növelte, Coulthardnak sikerült visszatérnie a harmadik helyre első boxkiállása után. A verseny végéhez közeledve utolérte Irvine-t, aki a nagy nyomás alatt hibázott, és a 62. körben kicsúszott. A futamot Häkkinen nyerte Coulthard és Irvine előtt.

2000-ben Schumacher indult a pole-ból, de a harmadik helyről jól rajtoló Häkkinen az élre állt és dominálva győzött a versenyen. Schumacher nem tudta utolérni a finnt, de sikerült megőriznie második helyét a verseny végén Coulthard előtt.

2001-ben a pole-ból induló Michael Schumacher győzött a Hungaroringen. A német pályafutása 51. győzelmét szerezte, ezzel beállította Alain Prost korábbi rekordját és bebiztosította negyedik világbajnoki címét. Rubens Barrichello David Coultharddal harcolt a második helyért, végül a boxkiállásoknál sikerült megelőznie a skótot. A brazil második helyének köszönhetően a Ferrari bebiztosította 2001-es konstruktőri címét is.

2002-ben ismét a Ferrarik domináltak, Rubens Barrichello győzött csapattársa, Schumacher előtt. Az olasz csapat itt biztosította be konstruktőri címét, míg a Magyar Nagydíjat ez évben a legjobban megrendezett versenynek választották.

2003-ra átépítették a pályát, ahol a gyakorláson Ralph Firman súlyos balesetet szenvedett, helyette a magyar Baumgartner Zsolt indult a versenyen a Jordannel. Ő lett ezzel az első magyar, aki rajthoz állhatott a száguldó cirkuszban, s ezt hazai pályán tehette meg. Az időmérőn a Michelin gumis autók domináltak, Fernando Alonso szerezte meg a pole-t Ralf Schumacher és Mark Webber előtt. A rajt után mindkét Williams visszaesett, míg Räikkönen a harmadik helyre ért fel. A 19. körben Barrichello látványos balesetet szenvedett, amikor bal hátsó kereke a célegyenesben leszakadt és a Ferrari az első kanyarban kirepült. A futamot Alonso 18 másodperces előnnyel nyerte Räikkönen és Montoya előtt, a spanyol ezzel a legfiatalabb futamgyőztes lett. Michael Schumacher körhátrányban, a nyolcadik helyen ért célba.

A 2003-as verseny rajtrácsa. (Forrás: Wikimedia Commons)

2004-ben a rajtrács első sorát az évadban domináló Ferrarik foglalták el, Schumacher, Barrichello sorrendben. Mögülük a második sorból a két BAR-Honda, Szató Takuma és Jenson Button rajtolt. Schumacher rajt-cél győzelmet szerzett, Barrichello pedig második lett. A versenyt 2003-ban megnyert Fernando Alonso harmadikként végzett.

2005-ben a pole-t Michael Schumacher szerezte meg Montoya és Trulli előtt. A versenyt a 4. helyről induló Räikkönen nyerte meg. Michael és Ralf Schumacher állt fel a dobogó második és harmadik fokára. Alonso az első kanyarban történt rajtbaleset miatt csak a 11. lett.

Az esős 2006-os Magyar Nagydíj időmérő edzésén Schumacher (előzés piros zászló alatt) és Alonso (feltartás) is büntetést kapott, mindkettejük legjobb idejéhez 2 másodpercet adtak hozzá. Az időmérőt így Kimi Räikkönen nyerte Massa előtt. Alonso a 15., Schumacher a 11. helyet szerezte meg. A start nedves pályán zajlott, ahol Räikkönen remek rajtot vett, Schumacher a negyedik, Alonso a hatodik helyre jött fel. Alonso nem sokkal ezután megelőzte csapattársát, Fisichellát, majd körbeautózta Schumachert is (aki Fisichellával való ütközése miatt első vezetőszárnya cseréjére kényszerült).

Amikor a vezető Kimi Räikkönen a 26. körben Vitantonio Liuzzit próbálta lekörözni, összeütköztek és mindketten kiestek. A biztonsági autós fázis után Alonsóra felzárkózott Jenson Button. Miután a pálya kezdett felszáradni, Alonso is kiállt száraz gumira cserélni, azonban egy rosszul rögzített csavar miatt kiesett a versenyből. Ekkor már Button vezetett az élen. Schumacher kockáztatott és nem váltott szárazpályás gumira, Heidfelddel való ütközése után kiállni kényszerült. Jenson Button élete első futamgyőzelmét aratta a Hondával, a második Pedro de la Rosa, a harmadik Nick Heidfeld lett. Bár Kubica a hetedik helyen ért be első versenyén, a futam után diszkvalifikálták a lengyelt, mert autója két kilogrammal könnyebb volt a megengedettnél. Az eredetileg kilencedik Schumacher így egy pontot szerzett.

A 2007-es időmérőn Alonso szerezte meg a pole-pozíciót, de utolsó boxkiállásánál a harmadik szakaszban olyan sokáig tartotta fel a mögötte kerékcserére várakozó Hamiltont, hogy ő már nem tudott mért kört futni. Néhány órával az időmérő edzés után Alonso öthelyes rajtbüntetést kapott, ezen kívül elvették a McLaren itt szerzett konstruktőri pontjait is. A második helyről Heidfeld, a harmadikról Räikkönen indulhatott. Hamilton dominálva nyerte meg a versenyt. Räikkönen második, Nick Heidfeld harmadik, Alonso negyedik lett. Felipe Massa pont nélkül, a 13. helyen fejezte be a viadalt.

A 2008-ban az élről Hamilton indulhatott, de Massa a harmadik helyről remekül rajtolt, és megelőzte az előtte lévő két McLarent. A brazil sokáig vezette is a versenyt, de motorja 3 körrel a verseny vége előtt tönkrement, így kiesett. Mivel Hamilton Massa balszerencséje előtt defektet kapott, így a 23. magyar nagydíjat a 23-as rajtszámú McLaren MP4-23-mal Heikki Kovalainen nyerte, megszerezve pályafutása első és utolsó győzelmét. A második meglepetésre az ugyancsak első és utolsó dobogós helyezését elérő Timo Glock, a harmadik Kimi Räikkönen lett. Hamilton végül ötödikként ért be.

Felipe Massa motorhiba miatt kiesett 2008-ban. (Forrás: Wikimedia Commons)

2009-ben az időmérő edzésen egy leszakadt alkatrész fejbe találta Felipe Massát, aki súlyos koponyasérülést szenvedett. A brazilt még aznap megoperálták Budapesten, de a világbajnokság hátralévő részét így is kénytelen volt kihagyni. A pole pozíciót Fernando Alonso szerezte meg a Red Bull-os Sebastian Vettel előtt. A spanyol jól rajtolt, és az első boxkiállásig vezetett, de akkor (ugyanúgy, mint három éve) rosszul szerelték fel a jobb első kerekét, ami már a kiállás utáni első körben leesett. Alonso ezután feladta a versenyt. Csapatát, a Renault-t megbüntették, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt. A vezetést Lewis Hamilton vette át, és a boxkiállásokat kivéve végig vezetve nyerte meg a futamot. A második a ferraris Kimi Räikkönen lett, a dobogó első két foka így az előző két év erőviszonyaira emlékeztetett. A vb-esélyesek közül csak a harmadik Mark Webber ért el komolyabb eredményt, mert pontversenyt vezető Jenson Button csak a hetedik lett, Vettel a felfüggesztés hibája miatt kiesett. A futamon mutatkozott be Jaime Alguersuari, aki a legfiatalabban debütáló versenyző lett a Formula–1-ben.

15:00-kor fog megjelenni a visszaemlékezés második része, amelyben a 2010 és 2017 közötti futamokról fog szó esni.

A kiemelt kép forrása: vezess.hu

A kiemelt képen az 1997-es Magyar Nagydíjról látható Damon Hill, Michael Schumacher és Mika Häkkinen.

Vélemény, hozzászólás?

Top