Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > Vízilabda Eb: Amíg a nők szárnyalnak, addig a férfiak bukdácsolnak

Vízilabda Eb: Amíg a nők szárnyalnak, addig a férfiak bukdácsolnak

Magyar szempontból felemásan indult a barcelonai vízilabda Európa-bajnokság, hiszen amíg a címvédő női válogatott egy vereség mellett négy győzelemmel, összességében magabiztos teljesítménnyel jutott be a legjobb nyolc közé, addig a férfi nemzeti együttes egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel, nullás gólkülönbséggel és a harmadik németeket csak jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzve jutott tovább a negyeddöntőért vívandó rájátszásba, ahol ugyan legyőzte Hollandiát, ám a legjobb nyolc között Szerbiával kell összecsapnia, s az eddig látottak alapján nem sok sansza lesz onnan is továbbjutni.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Még a labdarúgó-világbajnokság ideje alatt, július 14-én vette kezdetét a férfi és női vízilabda Európa-bajnokság Barcelonában. A női torna nyitómérkőzését a házigazda spanyol és a címvédő magyar válogatott játszotta. A mieink 2016-ban abszolút megérdemelten lettek Európa-bajnokok, s a szakértők egyetértettek abban, hogy ezúttal is a favoritok között van a csapat. Ugyanakkor női vízilabdában Spanyolország is erős nemzetnek számít (a férfiaknál kevésbé), és sajnos ezt rögtön meg is mutatták nekünk, hiszen 13:9-es győzelmet arattak az első találkozón.

Az első két negyedben még szoros volt az állás, ám a harmadik és a negyedik játékrészben elhúztak a spanyolok, s behúzták a meccset. A mieink részéről Leimeter Dóra, Szilágyi Dorottya és Bíró Attila szövetségi kapitány is azt emelte ki, hogy az emberelőnyös és az emberhátrányos helyzeteken úszott el a győzelem, hiszen nem sikerül a fórok többségével élni, miközben az emberhátrányos védekezés sem működött olajozottan.

A második mérkőzést a pofozógépnek számító Törökország ellen vívta a nemzeti együttes, és végül 32:5-re ki is ütötte ellenfelét. Bíró kapitány a meccs után elmondta, hogy az egyik cél az volt, hogy minden mezőnyjátékos lőjjön gólt, ami össze is jött. Edzőmeccsnek tökéletesen beillett a találkozó, mint ahogy a következő, Szerbia elleni összecsapás is. Amíg az uraknál a szerbek talán a legerősebbek, addig a hölgyeknél nem tartoznak az erős országok közé, s ez ellenünk is megmutatkozott, hiszen a magyar együttes 23:6 arányban diadalmaskodott.

Ezután jöhetett az Oroszország elleni csoportdöntő. Aki nyeri a mérkőzést, az lesz a második Spanyolország mögött a végén. Szerencsére a magyar válogatott lett az, mivel szoros küzdelemben 8:7-re sikerült felülmúlni a riválist, s mivel a németeket 26:1-re verték az utolsó körben, az oroszok pedig a spanyoloktól is kikaptak, így meglett a második hely, ami azt jelenti, hogy ma 18:30-tól Olaszországgal fognak összecsapni a négy közé jutásért. A soros ellenfél harmadik lett a másik csoportban Görögország és Hollandia mögött, s a papírforma alapján meglepetés lenne, ha sikerülne győznie a magyar csapat ellen. Reméljük, nem fog borulni a papírforma, s akkor az elődöntőben Hollandia jöhet szembe, amellyel viszont már nehéz ütközetet vívhatnak majd Gangl Edináék.

Ennyit a nőkről, s térjünk át a férfiakra, akiknek eddigi szerepléséről többet kell beszélnünk, de sajnos nem azért, mert szárnyalna a csapat. A mieink a nem túl acélos Grúzia ellen kezdték meg a barcelonai kontinenstornát. A kaukázusiak számítottak előzetesen a legkönnyebb ellenfélnek, s ezt a 12:5-ös végeredmény igazolta is, ám ha jobban megnézzük a meccs képét, akkor azt azért nem árt kiemelni, hogy a grúzok sem véletlenül jutottak ki a tornára. Jól példázta ezt az, hogy a félidőben még csak 5:3-as magyar vezetés állt a Bernat Picordell uszoda eredményjelzőjén, s ekkor sokunknak eszébe juthattak Szabó Zoltán szakértő szavai, miszerint a magyar válogatott bármelyik csapatot le tudja győzni, de mindegyik veszélyes is lehet rá.

A harmadik negyed kezdetén egy gólra zárkózott fel az ellenfél, ám mielőtt túl közel került volna, Manhercz Krisztián szép lövéssel értékesítette az emberelőnyt, majd Bátori is belőtt egy fórt.

„Nyugi, nyugi” – biztatták egymás a játékosok, jelezve, Bedő Krisztián és társai olykor kapkodnak támadásban. Mielőtt a grúzok vérszemet kaptak volna, Vámos Márton a 23. percben óriási bombával ismét három gólosra növelte a különbséget, majd a szünet után Zalánki Gergő gólja meg is válaszolta az érdemi kérdéseket. Az utolsó negyedre elfáradó grúzokat végül jelentős különbséggel győzte le a csapat. Az újoncok átestek a tűzkeresztségen, a csapat begyűjtötte a kötelező győzelmet, így szerda este következhetett a folytatást alapjaiban meghatározó, olaszok elleni mérkőzés.

Märcz Tamás szövetségi kapitány a grúz-meccs után a taljánokról a következőket mondta: “Láttuk már az utóbbi időben lejátszott meccseket, nem változtatnak a tőlük megszokott stíluson. Kemény, agresszív vízilabdát játszanak, a szoros emberfogásban szinte a végsőkig elmennek, és ezt valamelyest támogatja nekik a játékvezetés, picit többet engedhetnek meg maguknak, mint a többi csapat. Nekünk is fel kell vennünk ezt a mentalitást, sőt akár elébe is kell menni ennek a játéknak, alkalmasak vagyunk rá. Szeretném, hogy az utolsó negyedben dőljön el a meccs, és akár a magunk javára fordítsuk. Az biztos, hogy nem olyan mérkőzés lesz, amelyen az egyik csapat bedarálja a másikat”.

Mindenki biztos volt abban, hogy a kiemelt utolsó mondat igaznak fog bizonyulni, végül azonban alapos pofára esés lett belőle. A magyar csapat kezéből már az első negyedben kicsúszott a mérkőzés. Sérülés miatt az olaszok nem számíthattak a center Matteo Aicardira, ám hogy mennyire nem állnak rosszul ezen a poszton, azt jól mutatta, hogy centerből előbb előnyből Michael Bodegas, majd Guillermo Molina egyenlő létszámnál lőtt gólt. A nem túl jó emlékű, 10–5-ös olasz sikerrel végződő Európa-kupa-nyolcasdöntős találkozón az ellenfél szó szerint lepofozta Vámos Mártont, most megelégedett azzal, hogy nem hagyta levegőhöz jutni. Olyannyira, hogy emberhátrányban is külön őrizték (!), de még így is jól védekeztek, a magyar legénység az első negyedben a háromból egy fórt sem tudott értékesíteni. Az olaszok viszont éltek a lehetőségekkel, ennek révén az első nyolc perc 5–0-val zárult, kicsivel a fordulás után pedig már 6–0-t mutatott az eredményjelző.

A sokkból nehezen ébredt válogatottunk, viszont a 10. percben Bátori Bence végre meglőtte az együttes első gólját, majd Erdélyi Balázs és Manhercz Krisztián is betalált, ráadásul Nagy Viktor is kezdte elkapni a fonalat.

A fiatal, jó értelemben véve gátlástalan csapat megmutatta, nemcsak árkot tud ásni, de várat építeni is, ezért Manhercz újabb góljával felcsillant a remény. Sőt ha néhány másodperccel a félidő vége előtt Marco Del Lungo nem tolja kapufára Jansik Dávid lövését, akkor nagy izgalmaknak lehettünk volna szemtanúi a második félidőben.

A harmadik negyedben két és fél perc alatt egyenlíthettek volna a mieink, azonban kétszer Del Lungo fogta Bedő Krisztián ziccerét, egyszer pedig a lécre csavart a center. A sok kihagyott helyzetet törvényszerűen megbüntették az első negyed parádéja után a roppant nagyot javuló magyar játék miatt visszaeső olaszok: Valentino Gallo 8–4-re alakította az állást, s már csak kevesebb mint másfél negyed maradt kimászni a gödörből.

Az első után a harmadik felvonás is magyar gól nélkül telt el, így pedig nem lehet meccset nyerni az olasz válogatott ellen. S ezen a ponton – a végeredményt nézve – szívesen nosztalgiáztunk a tavalyi vb-mérkőzésen, amikor a Margitszigeten 9:9-es döntetlen született.

12:5 lett a vége, amivel eldőlt, hogy nem lehet csoportelső a magyar válogatott, s így szinte biztosan a bivalyerős Szerbia kerülhet a mieink útjába a negyeddöntőben. Csakhogy a legjobb nyolchoz még két mérkőzést kellett teljesíteni: a Németország elleni utolsó csoportmérkőzést és a negyeddöntőért vívandó rájátszás-találkozót.

A németek nem számítanak vízilabda-hatalomnak. Általában ott vannak az Eb-ken, s többször a világbajnoki szereplés is összejön nekik, de kimagasló eredményt egyszer sem tudtak fölmutatni. A magyarok ellen is legfeljebb a tisztes helytállás lehetett a cél, ez azonban sajnos túlzottan jól sikerült a germánoknak…

Az első öt percben fel-alá úsztak a felek, majd Julian Real felavatta fiatal kapusunkat, Vogel Somát. Ekkor Märcz Tamás szövetségi kapitány sort cserélt, kicsivel később az érkező Bátori Bence pedig ötméterest hibázott. Szó se róla, jól védett Moritz Jerome Schenkel, de ez inkább a magyar támadójáték kritikája volt, semmint az ő dicsérete. Az olaszok elleni meccset is ideszámítva a legutóbbi öt negyedéből háromban nem lőtt gólt a magyar együttes…

A 11. percben végre megrezzent a német háló, Zalánki Gergő talált be, de ezzel nagyjából el is meséltem a negyed történéseit. A látottak alapján – legalábbis a gólmennyiséget illetően – a Szolnok és az Eger bajnoki elődöntőjének első fordulója ugorhatott be, amikor a Szolnok egy félidő után 1–0-ra vezetett, majd a rendes játékidő 3–3-mal ért véget.

A fordulás után ötven másodperc alatt annyi gól esett, mint két negyedben, Bedő Krisztián, majd megint Real köszönt be, aztán Bátori, majd megint – blokkról bepattanó lövéssel – Real jegyzett gólt. A magyar sarok láthatóan egyre idegesebben viselte, hogy ennyire küszködős a mérkőzés. a negyedik negyed második percében pedig mindenkiben megállt az ütő, amikor Marko Stamm sikerrel bombázott.

Az egyenlítésért küzdött a magyar válogatott, amely legutóbb 1989-ben, a bonni Európa-bajnokságon kapott ki (11–9-re) a németektől. Akkor egyébként a kilencedik helyen zárt.

Kicsivel több mint három perccel a vége előtt a németek kihagyott emberelőnye után megúszott Pohl Zoltán, és a fiatal bekk élt is a lehetőséggel. 4:4-es döntetlen lett a vége. Ezt az eredményt jól minősíti egy sporttal foglalkozó Facebook-oldal reakciója, miszerint fociban nagyon tudnánk örülni egy németek elleni iksznek, vízilabdában viszont ez katasztrófa. Az.

Hagen Stamm, a német válogatott szövetségi kapitánya így értékelt a találkozó után: “Jó volt a taktikánk, és jobb csapat is voltunk, de sok helyzetet kihagytunk a negyedik negyedben. Ez most olyan, mintha elveszítettük volna a meccset, hiszen a végeredmény nem elég, hogy a második helyre soroljon minket, de holnap már biztosan mindenki a német vízilabda nagy sikereként éli meg a magyarok elleni döntetlent”.

Märcz Tamás pedig így: „Abból indulok ki, hogy profi sportolókkal dolgozom, egy vereséget legkésőbb másnap le kell zárni. Az biztos, hogy döcög valami. Előfordul ez a legnagyobb csapatokkal is, de azt várom, hogy reakciók jöjjenek a következő napon. Mindenki hozzá tud ehhez tenni, most extrát Vogel Soma és a védők nyújtottak. Ha megjönnek a gólok, akkor sok gól jön”.

Märcz Tamásnak van még mit tennie a magyar férfi válogatottal. (Forrás: Koncz György/Nemzeti Sport)

A sok gól pedig meg is jött Hollandia ellen, a negyeddöntőért vívott rájátszásban. A vasárnap este vívott mérkőzés előtt még vízbe sem ugrott a válogatott, amikor szembetűnő volt, hogy valami megváltozott: a csapat összekapaszkodva hallgatta és énekelte a Himnuszt.

Kapitány és játékos egyaránt elmondta, az olaszok elleni vereség (5–12) és a németek elleni döcögős döntetlen (4–4) után megakadt valami a gépezetben. A csapat és a pólósok sem lettek azonban rosszabbak, azaz képesek a jó teljesítményre – például összekapaszkodva, a gödörből egymást kihúzva.

Már az első ráúszás mutatta, ez a csapat nem az, amelyet eddig láttunk, Kovács Gergő elől majdnem elcsenték a labdát, de nagyot küzdött, így mégis a csapaté lett a kezdés. Ráadásul alig másfél perc elteltével betalált Bátori Bence, ami üdítően hatott azután, hogy a legutóbbi két mérkőzésen az első negyedben gólképtelen maradt a csapat. Igaz, Jesse Koopman pazar bombával egyenlített, majd Milos Filipovic labdája csúszott be emberelőnyben. A másik oldalon viszont Vámos Márton bombázott, és az ő labdája is a gólvonal mögött pattant le, majd Pohl Zoltán nem hibázott. Angyal Dánielre sikeresen kijátszott figura azt jelentette, hogy a válogatott már a nyolcadik percben annyi gólnál járt, mint legutóbb a teljes meccsen a németek ellen, s bár a hollandok sem maradtak adósak, Zalánki Gergőnek köszönhetően 5–4-es magyar vezetéssel zárult a negyed.

Miközben a támadás egyértelműen feljavult, a védelem az első másfél negyedben nem remekelt, távolról és centerből is szereztek gólt a hollandok (5–6).

„Harcoljatok” – zúgott fel a lelátó, és a csapat tényleg foggal-körömmel küzdött. Vámos távolról szerzett gólját nem adták meg, hát kicsivel később belőtte újra – immár érvényesen, majd Pohl sem jött zavarba öt méteren. Vámos újabb góljával már hárommal vezetett a válogatott (9–6).

A harmadik negyed Zalánki-lökettel indult, majd Nagy Viktor nem védésért, hanem a kapu megszerelésért kapott nagy tapsot. Koopman 12 perces holland gólcsendet tört meg, de mert korábban Erdélyi Balázs is megszerezte első gólját, a magyar vezetést nem fenyegette veszély.

Lars Gottemaker háromra zárkóztatta fel a hollandokat, de Vámos nem engedte feléledni az ellenfél reményeit. A magyar válogatott 12–9-re győzött, és negyeddöntőbe jutott, amelyben kedden az olimpiai bajnok és Eb-címvédő Szerbia vár rá.

Nem kérdés, ott mindent bele kell majd adni, hiszen a világ talán legerősebb együtteséről beszélünk déli szomszédunk személyében. Az eddig mutatott játék biztosan nem lesz elég a szerbek ellen, akik mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték, és csak a második helyen végző oroszok ellen kellett jobban megizzadniuk a sikerért.

Bízzunk abban, hogy a kedden 17 órakor kezdődő mérkőzésre összeszedi magát a magyar csapat, s minden erejét bevetve képes lehet szoros küzdelemre a favorit ellen, s akár a győzelemre is, hiszen egy magyar-szerb vízilabdaderbiben bármikor bármilyen eredmény születhet.

A kiemelt kép forrása: 24.hu

A kiemelt képen Gyöngyössy Anikó (b) és Csabai Dóra látható a július 19-ei, Oroszország-Magyarország (7-8) Európa-bajnoki csoportmérkőzésen.

Top
%d bloggers like this: