Tényleg Brazília a topfavorit? – a vb-negyeddöntők esélylatolgatása

Miközben a szurkolók egy kicsit fújhatnak az elmúlt két és fél hét hajtása után a labdarúgó-világbajnokság szünnapjain, addig az állva maradt csapatok keményen készülnek a negyeddöntős ütközetükre. Az eddig látottak alapján egyik párosítást sem lehet előre eldönteni. A felső ágon négy sztárcsapat jött össze, míg az alsón olyan válogatottak kaptak helyet, amelyektől nem sokan vagy éppenséggel szinte senki sem várta, hogy ennyire messzire jutnak a tornán. A Sportudvar esélylatolgatása következik a focivébé negyeddöntőire.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Uruguay – Franciaország (péntek 16:00, Nyizsnyij Novgorod)

A 2018-as labdarúgó-világbajnokság első negyeddöntőjére pénteken délután kerül sor a nyizsnyij novgorodi stadionban, ahol az uruguayi és a francia csapat is először fog fellépni. Igazából mindkét gárdára azt lehet mondani, hogy nem a legszebb és leggólerősebb játékkal, de a kötelezőt hozva jutott tovább csoportjából. Uruguay az A jelű négyest nyerte meg a házigazda oroszok, a szaúdiak és az egyiptomiak előtt, mindhárom mérkőzését megnyerve. Ezeken összesen öt gólt szerzett, ebből hármat a házigazdák ellen az utolsó körben, amikor már mindkét együttesnek megvolt a továbbjutás, s az oroszok nem nagyon izgatták magukat a csoportelsőség miatt. (Lehet, jól jártak vele…)

Egyiptom és Szaúd-Arábia ellen is nehéz meccse volt Luis Suárezéknek, hiszen az afrikaiakat a 87. percben szerzett góllal tudták megverni, míg az ázsiaiakkal szemben ugyan hamar összejött a vezetés, de utána eléggé szenvedős meccset vívtak. A legjobb tizenhat között szintén egy izzadtságszagú mérkőzésen sikerült két vállra fektetni a Cristiano Ronaldo gyenge teljesítménye miatt szinte tehetetlen Portugáliát egy 2:1-es győzelemnek köszönhetően. Edinson Cavani duplázott a mérkőzésen, azonban később megsérült, ami miatt le kellett cserélni (emlékezetes, hogy a most már Torinóba tartó CR7 segítette le a gyepről), s mostanra kiderült, hogy nem állhat az együttest immár a negyedik világbajnokságon irányító Oscar Tabárez rendelkezésére a gallok ellen.

Így is ott van persze a csapatban Luis Suárez, de eddig a szaúdiak elleni győztes gólt leszámítva nem sok mindent mutatott meg remek képességeiből, igaz, legalább eddig még nem harapott meg senkit… Most azonban alighanem rá fog hárulni egy személyben az a teher, hogy valakinek gólt kell rúgnia a franciák ellen. Persze számos jól fejelő védője van Uruguaynak (elég a csapatkapitány Diego Godínra vagy az Egyiptom elleni győztes gólt szerző José Maria Giménezre gondolni), de a támadószekcióban jó kérdés, hogy ki lehet az Suárez mellett, aki képes lehet gólt szerezni.

Összesen öt csatárral vágott neki Uruguay a vébének. Cavani és Suárez mellett ott van még a keretben Jonathan Urretaviscaya (Monterrey, Mexikó), Cristhian Stuani (Girona, Spanyolország) és Maxi Gómez (Celta Vigo, Spanyolország), de nekik eddig nem sok lehetőség jutott Oroszországban a bizonyításra. A középpályások közül is jó kérdés, hogy ki lehet esetleg nyerőember.

Franciaország a C-csoport első helyezettjeként jutott be az egyenes kieséses szakaszba. Hét ponttal nyerték meg kvartettjüket a gall kakasok: Ausztráliát és Perut legyőzték, Dániával pedig a torna mindezidáig egyetlen gól nélküli meccsét hozták össze egy bűnrossz találkozón. Antoine Griezmann és társai nem nyűgöztek le minket a csoportmeccsek során, hiszen az auszik és a peruiak ellen is kínkeservesen jött össze a siker. Ezeken a találkozókon tartaléklángon működött a csapat, ami minden bizonnyal annak volt betudható, hogy tudatosan az egyenes kieséses meccsekre készültek. Dánia ellen még csak takaréklángon sem pörögtek a franciák, de arról a mérkőzésről kár is beszélni…

Kylian Mbappé lehet a franciák következő nemzeti focihőse.

A tudatos visszafogottságra vonatkozó elképzelést látszanak igazolni az Argentína elleni nyolcaddöntőn látottak, ahol már (egy kis kihagyást leszámítva) teljes gőzzel mentek előre az európaiak, s itt elsősorban Kylian Mbappéra kell gondolni, aki duplázott és kiharcolt egy 11-est is, ezzel pedig egyértelműen a 4:3-ra megnyert mérkőzés embere volt. Sokan már most a világ legjobb focistájának tartják a még mindig csak 19 éves támadót, s amennyiben az uruk ellen is ő bizonyulna nyerőembernek, akkor ez a kijelentés csak tovább erősödhetne.

Persze nem csak Mbappéból áll a világ a kékeknél, hiszen ott lesz minden bizonnyal Antoine Griezmann és/vagy Olivier Giroud is a pályán, akik eddig szintén jól teljesítettek. Giroud mondjuk adós még a gólokkal, de benne van a pakliban, hogy éppen Uruguay ellen nyílik ki a gólzsák nála, persze ez nagyban függ attól, hogy Didier Deschamps szövetségi kapitány kezdőként vagy csereként számít rá, esetleg be sem küldi.

Érdemes még kiemelni az általam a torna egyik legkellemesebb meglepetésének tartott Benjamin Pavard-t, a Stuttgart jobbhátvédjét, aki alapembere ennek a francia gárdának. Sokan meglepődtek, meglepődtünk azon, hogy eddig szinte valamennyi mérkőzésen kezdőként számított rá Deschamps kapitány, de Pavard abszolút rászolgált a játékosként világbajnok tréner bizalmára. Amellett, hogy védőfeladatait eddig nagyrészt tökéletesen látta el, Argentína ellen megmutatta, hogy bekk létére a góllövés sem esik nehezére, a találkozó egyik (ha nem a legszebb) gólja az övé volt.

A franciáknál ott lesz a kezdőben nagy valószínűséggel Paul Pogba és Lucas Hernandez is. Előbbi játékában is mindig benne van egy nagy egyéni villanás, amely meccseket dönthet el, utóbbi pedig szintén jól teljesített eddig, ráadásul (Griezmannhoz hasonlóan) jól ismerhet több uruguayit is az Atlético Madridból.

Az erőviszonyok alapján inkább francia továbbjutást várok ettől a párharctól, úgy érzem, Uruguay Cavani nélkül nem lesz képes felülkerekedni ellenfelén. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha Suárez jó napot fogna ki, s vállára venné a csapatot. A franciák szerintem ellenállhatatlanok lesznek ezen a mérkőzésen, mivel sok tartalék van még bennük az argentin-meccs után is.

Brazília – Belgium (péntek 20:00, Kazany)

A felső ág és egyben a pénteki nap másik mérkőzésén Brazília és Belgium fog összecsapni. A nyolcaddöntők után sok elismert szakember és egykori játékos is arról kezdett beszélni, hogy ilyen erőviszonyok mellett a selecao a torna legfőbb favoritja. Mindenképpen van alapjuk ezeknek a kijelentéseknek, hiszen a Svájc és Costa Rica elleni döcögős kezdés után Szerbia, és a 16 között Mexikó ellen már a brazil csapat legszebb korszakait idéző játékot láthattunk Neymaréktól több esetben is.

Sok szüksége lesz még Brazíliának Neymar ehhez hasonló megoldásaira a világbajnokságon.

És ha már Neymar! Mexikó elleni fetrengése sokakból komoly ellenérzéseket váltott ki, elég csak Peter Schmeichel kijelentésére utalni, aki szíve szerint nem akarja többé játszani látni a brazilok legjobbját. Tény és való, hogy a PSG sztárjának (aki állítólag egy év után már el is vágyódik a francia fővárosból) megmozdulása tényleg nem volt túlzottan szimpatikus, de akár tetszik, akár nem, mint négy éve, most is ő a brazil válogatott szíve.

Ugyan most korántsem az a helyzet, mint a csúfos véget ért hazai rendezésű világbajnokságon, hogy Neymarhoz kellene igazodnia mindenkinek a csapaton belül, de ha esetleg most is a negyeddöntőben szenvedne súlyos sérülést (mint 2014-ben Kolumbia ellen), a csapat pedig közben bejutna a legjobb négy közé, ott lehetnek problémák egy Franciaország vagy egy Uruguay ellen is. Azt is látni kell azonban, hogy amíg négy esztendővel korábban Neymaron kívül nem tudtunk olyan játékost mondani, aki képes lett volna sikerre vezetni a brazilokat, most akad egy-két olyan ember, aki megteheti ugyanezt.

Közülük leginkább az eddig két gólt jegyző Philippe Coutinhóra célzok, de lehetne említeni Roberto Firminót, a Szerbia ellen csodás gólt szerző Paulinhót, vagy az eddig gólt még nem szerző, de a közvélemény által agyonsztárolt Gabriel Jesust is. Rajtuk kívül is akadnak még olyan emberek szép számmal ebben a brazil csapatban, akik akár egyetlen egy egyéni villanással is eldönthetnek mérkőzéseket.

Nem lesz azonban könnyű ellenfele Brazíliának a legjobb nyolc között, s akkor még nagyon finoman fogalmaztam… Belgium valós formájáról nem sokat árultak el a Panama és Tunézia elleni csoportmérkőzések, hiszen két igen gyenge csapat ellen sikerült 3:0-ra, valamint 5:2-re győzni. Anglia ellen a csoportdöntőn ugyancsak meglett a három pont, de azon a találkozón igen csak felforgatott csapatok léptek pályára, a belgák győztes gólját is az az Adnan Januzaj szerezte, aki nem minősül alapembernek a legénységben.

Japán ellen azonban a torna eddigi legnagyobb föltámadását mutatták be a vörös ördögök. A 70. percben még a távol-keletiek vezettek 2:0-ra a nyolcaddöntőben, azonban a lefújás pillanatában már 3:2-es belga győzelmet olvashattunk az eredményjelzőn, amely egy 94. percben született góllal jött össze. Ezt is egy cserejátékos, Nacer Chadli szerezte, ezzel is mutatván azt, hogy nem csak az egyébként bivalyerős kezdőegyüttes tagjai tudnak mérkőzéseket nyerni Belgiumnak, hanem a padról beszálló focisták is.

Azért arra nem sok pénzt tennék föl a Tippmixen, hogy Chadli kezdő lesz a brazilok ellen, hiszen Roberto Martinez szövetségi kapitány minden bizonnyal a Romelu Lukaku, Dries Mertens, Yannick Carrasco (esetleg Michy Batshuayi) csatártriónak szavaz bizalmat, akik mögött ott lesznek az ugyancsak gólerős középpályások, Eden Hazard és Kevin De Bruyne is. Látni kell azonban, hogy nem kizárólag Januzaj és Chadli tudnak az utolsó percekre beugorva fontos gólt szerezni, hiszen Marouane Fellaini és Michy Batshuayi is bármikor utat találhat a labda számára a kapuba.

Véleményem szerint ez a sok minőségi játékos a belgák egyik legfőbb esélye a brazilok ellen, nomeg az a taktika, amely Panama és Tunézia, az utolsó 25 percben pedig Japán ellen is működött. A labdatartásra és a támadásépítésre irányuló játék nagyon jól megy a közel két éve veretlen belgáknak, de mindennek eddigi legnagyobb fokmérője lesz a Brazília elleni vb-negyeddöntő.

A selecao ellen nem valószínű, hogy három-négy gólt fog szerezni a belga csapat, hiszen Brazília védelme stabil lábakon áll (négy mérkőzésen 7:1-es gólkülönbség a vébén), amelyet pokoli nehéz lesz feltörnie bármely csapatnak is. Belgium azonban esélyes lehet rá, amennyiben nem alussza végig ismét a meccs első hetven percét. Ha ez esetleg mégis bekövetkezne, akkor valószínűleg nem sikerülne megismételni a Japán elleni csodát. Japán teljesen szétesett az első bekapott gól után, amely leginkább az együttes kicsi vb-tapasztalatának volt köszönhető, de a brazilok esetében tapasztalathiányról nem érdemes beszélni.

Erre a meccsre nehezebben tudok tippelni, úgy vélem, az a csapat fog diadalmaskodni, amely rá tudja erőltetni akaratát a másikra. Nem tartom kizártnak a 11-es rúgásokat sem, de az már – hogy stílszerű legyek – orosz rulett-kategória.

Svédország – Anglia (szombat 16:00, Szamara)

A világbajnokság kezdete előtti tippeldékben nagyon csekély lehetett azoknak a száma, akik svéd-angol és orosz-horvát alsó ági negyeddöntőket vizionáltak. Nos, akármennyire is hihetetlen lehet még most is, de nekik lett igazuk. Azután, hogy Németország tovább sem jutott csoportjából, a nagyon halovány Spanyolország pedig elvérzett Oroszország ellen a legjobb tizenhat között, igazából már bármi elképzelhető ezen az ágon.

Az, hogy Anglia idáig eljutott, múltjából kiindulva nem annyira nagy meglepetés, azonban mégis sokan arra számítottak, hogy a nagyon fiatal csapattal érkezett háromoroszlánosok elbuknak a világsztárokkal teletűzdelt Kolumbia ellen. Amikor eljutottunk a büntetőkig, sokan valószínűleg már keresztet is vetettek az angolokra, hiszen addig egyetlen világbajnoki büntetőpárbajt sem sikerült megnyerniük. Kedden este Moszkvában azonban megtört a jég: Anglia 4:3-ra nyerte a 11-es rúgásokat, ezzel pedig készülhet a Svédország elleni ütközetre.

A skandinávok 2006 után jutottak ki ismét a vébére, azonban már a csoportból való továbbjutásra sem adtak sok esélyt nekik Németország és Mexikó mögött. Dél-Koreát a papírformának megfelelően (a torna egyik legalacsonyabb színvonalú meccsén) sikerült legyőzni, majd a címvédő ellen is közel állt a győzelemmel felérő döntetlenhez a gárda, csakhogy jött a 95. perc és Toni Kroos, s az a hajó elment. Ekkor minden bizonnyal még többen gondolták úgy, hogyha ez a svéd csapat még le is győzi Mexikót, a németek biztosan verik Dél-Koreát, s akkor nincs miről beszélni. Végül azonban ez a svéd csapat legyőzte Mexikót (mégpedig fölényesen), a németek pedig kikaptak Dél-Koreától a ráadás perceiben, így kezdődhetett az első örömünnep Stockholmban és a többi svéd nagyvárosban, ugyanis nem csak a továbbjutás, hanem a csoportelsőség is meglett.

A második örömünnepre hétfőn este került sor, amikor Svájcot 1:0-ra verték Toivonenék egy szerencsés góllal, s ezzel 1994, a bronzérmet hozó torna után sikerült ismét világbajnokságon a nyolc közé jutniuk.

Andreas Granqvist (bal szélen) a svédek húzóembere. Az lesz Anglia ellen is?

A svédek a tömörüléses védekezésüknek és a magabiztos labdajáratásuknak, nomeg csapatkapitányuknak, Andreas Granqvistnek köszönhetően jutottak el idáig. Az orosz viszonyokat jól ismerő FK Krasznodar-játékos ugyanis védő létére kettő góljával pillanatnyilag a csapat házi gólkirálya! Az igaz, hogy mindkétszer büntetőből talált az ellenfelek, egészen pontosan Dél-Korea és Mexikó hálójába, de kapitányként komoly irányító szerepet is vállal, amelyet eddig tökéletesen megvalósított.

Ő lehet az egyik erénye a svéd csapatnak az angolok ellen, de az a tény sem elhanyagolandó, hogy a svédek eddigi öt góljából csak egyet szerzett egy vérbeli csatár. A kétgólos védőn, Granqviston túl még az ugyancsak hátvéd szerepkörben játszó Ludwig Augustinsson és a középpályás Emil Forsberg ért el gólt. Az egyetlen csatárgól tulajdonosa Ola Toivonen, aki Németország ellen egy zseniális megoldást választott, amivel előnyhöz jutatta csapatát. Mindannyiójukra és persze a többi alapemberre is nagy szüksége lesz Janne Andersson szövetségi kapitánynak, amennyiben azt szeretné, hogy a svéd menetelés tovább folytatódjék.

A feladat persze ezúttal sem lesz könnyű, hiszen Anglia mind a négy eddigi mérkőzésén bebizonyította, hogy történetének legfiatalabb vb-kerete nagyon összeszedett, s sok mindenre képes lehet. Egyes statisztika-fetisiszták már a világbajnoki címet is odaadnák az angoloknak, de úgy gondolom, hogy akkor sem lesz nagy csalódottság a csapatnál, ha nem sikerül a döntőbe jutni. Írom most ezt úgy, hogy sokkal könnyebbnek tűnő ágon van Anglia, mint amilyen a felső része az ágrajznak.

Először azonban tekintsünk vissza röviden az angolok eddigi meccseire! Tunézia ellen kezdődött meg a torna a háromoroszlánosok számára, s elég döcögősre sikeredett a rajt, hiszen csak a 91. percben sikerült megnyerni a mérkőzést a nagyon szívós afrikaiak ellen. Ezután Panama kiütése nem okozott gondot a csapatnak: sima 6:1 lett a vége, s ezzel meglett a továbbjutás is, ami négy éve szégyenszemre nem sikerült az együttesnek.

A belgák elleni csoportdöntőn lehet, hogy eleve jobban örültek volna a vereségnek az angolok, hiszen így a vb góllövőlistáját hat találatával toronymagasan vezető Harry Kane nevével fémjelzett együttes egyrészt a könnyebbnek tűnő ágra kerülhetett volna, másrészt sokkal kevesebb utazáson esett volna túl, ami kulcsfontosságú a játékosok fizikai állapotát illetően, márcsak azért is, mert mind a 23 labdarúgó a Premier League-ből került be, ahol nincs téli szünet, s a legjobb klubok játékosai egy idényben akár 50-60 mérkőzést is játszhatnak, ami borzasztóan nagy terhelést jelent.

Végül teljesült minden: Anglia második lett, így kevesebb utazás vár rá, mint csoportriválisára, s ez eddig nagyon jónak bizonyul, hiszen Kolumbiát sikerült kiejteni a nyolcaddöntőben. A mérkőzés ráadásul lélektanilag két igen fontos momentumot is magával hozott. Az egyik a rendes játékidő hosszabbításának legvégén, a 94. percben jött el, amikor Kolumbia egyenlített, holott az angolok talán már kezdték elhinni, hogy ez a meccs zsebben van. A kétszer 15 perc első felében erősen látszott is az angolokon, hogy megfogta őket a bekapott találat, így a rövidke szünetben Gareth Southgate szövetségi kapitány egy nagy összeölelkezés keretében bíztatta játékosait, hogy ne adják fel, s tegyenek meg mindent a siker érdekében. A folytatásban jobbak is voltak az angolok ellenfelüknél, de az újabb gól már nem jött össze, így jöhettek a tizenegyesek.

Korábban három alkalommal is elvérzett a büntetőzésben Anglia úgy, hogy közben egyszer sem tudott egy ilyen helyzetből győztesen kijönni. Most azonban összejött a hőn állított győzelem: Jordan Pickford, az angol csapat kapusa kivédte az utolsó kolumbiai kísérletet, miközben csapatánál csak Jordan Henderson hibázott az öt rúgó közül. 4:3 lett a vége.

Harry Kane nem akkora király a csapaton belül, mint Messi vagy Ronaldo, mégis sokkal sikeresebbek az angolok.

Mindezek a történések komoly lelki támaszt adhatnak annak a csapatnak Svédország ellen, amelynek tagjain jól látszik, hogy nagy a kohézió a kereten belül, s ugyan Harry Kane eddig egyértelműen a legjobb közülük, de semmivel sem kap nagyobb mozgásteret a többieknél, mint Lionel Messi az argentinoknál, vagy Cristiano Ronaldo a portugáloknál.

Angliát a csapategység vezetheti sikerre, de a svédeket legyőzni rendkívül nehéz lesz. Könnyen lehet, hogy ez a meccs is eljut a büntetőpárbajig, de az is előfordulhat, hogy egy egyéni villanás eldönt mindent. A svédeknek természetesen Harry Kane-re kell a legjobban figyelniük, hiszen erre az egyéni villanásra egyértelműen tőle lehet leginkább számítani. A svédek viszont abban bízhatnak, hogy eddig alapvetően jól bevált taktikájuk most is működni fog, s akkor egy küzdelmes, s lehet, hogy gólszegény mérkőzést fogunk látni, amely torkollhat 11-esekbe is. Meglátjuk. Itt is azt tudom leírni, hogy aki jobban a másikra tudja erőltetni a saját játékát, az lehet a győztes, de a büntetők esetén természetesen minden lutri lesz.

Oroszország – Horvátország (szombat 20:00, Szocsi)

Önmagában abban nincs nagy meglepetés, hogy a horvát válogatott eljutott a negyeddöntőig. A csoportkörben ellenállhatatlan volt, Argentínát megalázó módon győzte le 3:0-ra, s Nigéria és Izland sem jelentett akadályt. A Dánia elleni nyolcaddöntő azonban már egy elképesztő kínszenvedés volt játékosnak, edzőnek, szakértőnek, kommentátornak, szurkolónak és semleges nézőnek egyaránt.

Pedig öt perc után már 1:1 állt az eredményjelzőn, akkor joggal hihettük, hogy egy gólzáporos meccset fogunk látni. Végül azonban egyik csapat sem mert bátran focizni, Luka Modrics pedig a 116. percben 11-est rontott. Így jutottunk el a büntetőpárbajig, ahol a horvátok és a dánok is hibázgattak, de végül az északiak neve mellé került több iksz a jegyzőkönyvbe, így a horvát csapat 1998, a számukra bronzérmet hozott torna után került be ismét a legjobb nyolc közé vébén.

Délnyugati szomszédunknál egyértelműen Luka Modrics az ész, a szív. Vezeti a házi góllövőlistát, s eddig ő teljesített a legjobban a horvát játékosok közül. Az elmúlt évek nagy tornáin az volt a horvátok talán legfőbb gondja, hogy oké, hogy van egy Modrics, aki a világ legjobbjai közé tartozik, s az is oké, hogy rajta kívül is több nemzetközi klasszis található a keretben, de valahogy nem sikerült ebből egy ütőképes, bárkit legyőzni tudó együttest faragni.

A sikeresen megvívott pótselejtezőt követően azonban egyre inkább az látszódott ezen a horvát csapaton, hogy ez bizony egy összeérett és nagy dolgok elérésére képes társasággá vált. Ezt a vébén először Argentína ellen láthattuk. A 3:0-ás diadal abszolút megérdemelt volt a semmittevő Messi miatt teljesen tanácstalanul bohóckodó gauchók ellen, s nyilvánvalóan komoly lökést adott a horvátok szekerének. Modrics mellett Ante Rebics és Ivan Rakitics találtak a kapuba, akik a mezőnyben is remek teljesítményt nyújtottak azon a találkozón. Azonban nem csak őket lehet azon labdarúgók közé sorolni, akik eddig is nagy nevei voltak a horvát focinak, de valamiért a válogatottban nem tudtak annyira jó teljesítménnyel előrukkolni nagy tornákon. Mindenképpen ide sorolandó Mario Mandzsukics, Ivan Perisics és a kapus, Danijel Szubasics is, valamint még jópár másik focista.

Vajon a döntő végén is lesz módja Luka Modricsnak a társak nyakába ugrani?

Argentína legyőzése tehát komoly lökést adhatott a horvátoknak. Legalábbis ezt gondolhattuk a Dánia elleni nyolcaddöntő előtt. Ott azonban a már említett kínszenvedés következett, ám végül a büntetőket jobban rúgták a horvátok, így most ők készülhetnek a házigazda ellen.

Elsőre simán rávágnánk, hogy egyértelmű favoritjai az oroszok elleni találkozónak. Ez a játékoskeretek minőségét nézve teljesen nyilvánvaló, de ha a nyolcaddöntőben mutatott játékot vesszük alapul, akkor már korántsem lehetünk ennyire biztosak a dolgok alakulásában.

Mint emlékszünk rá, az oroszok a spanyolokkal nyolcaddöntőztek. Hátrányba kerültek, azonban sikerült egyenlíteniük, majd totális antifociba kezdtek. Ennek meglett eredménye, hiszen eljutottak a tizenegyesekig, s végül 4:3 arányban meg is nyerték azokat, így persze a meccset is. Az oroszoknak nyilvánvalóan az volt a taktikájuk, hogy a lényegesen erősebb spanyol együttest lefárasszák a 120 perc alatt. Ez teljes mértékben sikerült, hiszen egy több mint ezer(!) passzt és 23 lövést produkáló, de ezekből csak egyetlen egy apró kis gólocskát összehozó Spanyolországot sikerült a büntetőkben két vállra fektetni.

Horvátország semmivel sem gyengébb, sőt, jelenleg szerintem erősebb csapat is, mint Spanyolország, így aztán az oroszoknak nem nagyon maradhat más választásuk, minthogy megismételjék az antifocira épülő, rendkívül egyszerű taktikájukat. Persze a horvátok biztosan készülnek erre is, de úgy gondolom, megtalálhatják a rést az orosz védelmen. Mandzsukics, Rebics, Modrics, Rakitics, de akár Kramarics és az Izland ellen gólt szerző Milan Badelj is képes lehet megforgatni az orosz védőket, s ilyen esetekben kizártnak tartom, hogy legalább egy alkalommal ne jönne össze a gólszerzés a horvátok számára.

Amellett sem szabad ugyanakkor elmenni szó nélkül, hogy ennek az egyébként a legjobb nyolc között egyértelműen a leggyengébb kerettel rendelkező orosz válogatottnak olyan csatárai vannak, akik európai szinten is megállják helyüket. Gondolok itt Artyom Dzjubára és Gyenisz Cserisevre. Mindketten megmutatták ezen a tornán, hogy kiváló játékosok, akiknek simán helyük lenne egy, jelenlegi csapatuknál magasabb szintet képviselő együttesben is. Dzjuba a hazai Arszenal Tula, míg Cserisev a spanyol Villarrel játékosa.

Előbbi esetében szinte biztosra veszem, hogy az őszt már egy erősebb orosz, vagy akár külföldi csapatban fogja megkezdeni. Egy magas játékos Dzjuba, aki a rögzített helyzeteknél minden bizonnyal nagy légicsatát fog vívni az egyébként alacsonynak szintén nem nevezhető horvát hátvédekkel (Domagoj Vida, Sime Vrsaljko, Ivan Strinics vagy Dejan Lovren). Nem csak fejjel, lábbal is veszélyes persze, amit már többször bizonyított a világbajnokságon. Vele valószínűleg meg fog gyűlni a baja a horvátoknak, de ugyanez igaz utóbbira, tehát Cserisevre is, aki a nyitómeccsen egyből megmutatta, miért is a Villarreal játékosa. Nagyon technikás focista, aki könnyedén a védelem mögé tud kerülni, s ezzel komoly problémákat idézhet elő az ellenfél számára. A spanyolok ellen ő lőtte be az utolsó orosz tizenegyest, vagyis ilyen helyzetekben is lehet rá számítani. Eddig jobbára csereként küldte pályára Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány, ami elsősorban a védekező fölfogású összeállításnak köszönhető, amelyben Dzjubán kívül más támadónak nem jut hely.

Meglátjuk, kik fognak játszani egyik és másik oldalon, de annyi biztos, hogy ez sem lesz egy sima meccs. Legfeljebb akkor lehet az, ha az oroszok szétesnek hátul, de ez a spanyolok elleni mérkőzésen látottakból kiindulva erősen kétséges. Az viszont jó kérdés lesz, hogy a horvát támadógépezet föltudja-e törni az orosz páncélt, vagy ismét jönnek a büntetők. Ha jönnek, akkor a két együttes eddigi büntetőzéseit figyelembe véve nem esélytelenül fognak odaállni az oroszok a labda mögé, de hát mint minden ilyen helyzetben, itt is orosz rulettezés lesz.

A Sportudvaron természetesen beszámolok majd a világbajnokság negyeddöntőiről, úgyhogy a meccsek miatt is érdemes az oldalt követni!

A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum

Leave a Reply