Foci VB 1998: Amikor Zidane feje még aranyat, s nem pirosat ért

VIDEÓVAL – Már csak öt nap van hátra az esztendő legjobban várt sporteseményéig, midőn útjára indul a labda az oroszországi labdarúgó-vb-n. A Visszapillantó rovat az olvasók elé tárja az eddigi húsz világbajnokság eseményeit és eredményeit. A sorozat tizenegyedik részében az 1998-as franciaországi torna történéseit elevenítem föl röviden.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A házigazda francia válogatott úgy vágott neki az 1998-as tornának, hogy a megelőző két világbajnokságra ki sem jutott, úgyhogy hatalmas nyomás nehezedett Aimé Jacquet-ra és fiaira. Muszáj volt kárpótolniuk a közönségüket – a hazai közönséget.

TUDTAD-E, HOGY… 
…ez volt az első világbajnokság, amelyen 32 csapat szállt harcba a Világkupáért?

…a dél-afrikai Simon Gopane úgy lehetett az utolsó két találkozón az együttes harmadik számú  (!) kapusa, hogy előtte ketten is kidőltek a sorból?

…a harmadik világbajnoki tizenegyespárbaját elkönyvelő Roberto Baggio mindháromszor vesztesen hagyta el a pályát?

…a csoportkör után rögvest búcsúzó Szaúd-Arábia, Dél-Korea és Tunézia kispadján is új szakvezető ült már a második nyeretlen meccset követően?

…a nyolcadszor vb-résztvevő Skócia nyolcadszor sem tudta továbbverekedni magát az első körből?

A közvélemény úgy tartotta, a csapatnak elég „lukas” a csatársora, és ha korábban még klasszistámadókkal (Jean-Pierre Papin, Eric Cantona, David Ginola) sem sikerült révbe érnie, akkor most hogyan.

Nos, úgy, hogy előbb a csatárok –  különösen a háromszor is eredményes 20 éves Thierry Henry – jól odatették magukat a csoportkörben, majd jött a kieséses szakasz, amelyben a hátsó alakzat emberei léptek elő főszereplővé. Ja, és a gárdának idővel Fortuna, és ahogy pár héttel ezelőtt Michel Platini, a szervezőbizottság társelnöke mosolygósan bevallotta, a sorsoláskori trükközés is segített, aminek köszönhetően csak a döntőben futottak össze a címvédő brazilokkal…

A 16 között Laurent Blanc söprögető aranygólja (az első a vb-k történetében) döntött Paraguay ellen, míg a negyeddöntőben csak a hosszabbítás utáni 11-esekkel sikerült megverni az olaszokat. Az elődöntőben újfent egy bekk, ezúttal a duplázó Lilian Thuram vállát veregették a franciák – 2–1 a nyolc között a németeket játszi könnyedséggel kiejtő meglepetéscsapat, Horvátország ellen.

A címvédő brazilok magabiztosabban jutottak el a fináléig. Nemigen kérték rajtuk számon, hogy ,,no, és mit csinálnak elöl a csatáraitok?”, a csatáraik ugyanis tették a dolgukat. Ronaldo négy, Rivaldo és Bebeto három-három gólt szerzett az addigi mérkőzéseken; nem volt tehát gond a támadójátékkal.

A párizsi döntőben ezért hajszállal a dél-amerikaiak tűntek esélyesebbnek, csakhogy a találkozó előtt történt valami Ronaldóval. A „valamit” ezúttal szó szerint kell érteni, mivel azóta sem derült fény arra: Mário Zagallo szakvezető miért akarta mellőzni az Internazionale centerét, aztán miért állította be mégis. Állítólag epilepsziás rohamot kapott a támadó, de dr. Bruno Caru neves olasz kardiológus 2012 februárjában azt állította, hogy Ronaldónak szívleállása volt, a francia orvosok azonban készpénznek vették szobatársa, Roberto Carlos „diagnózisát”, aki biztos volt abban, hogy epilepsziás rohammal küzd a focista. Ezért a kórházban olyan nyugtatót adtak neki, ami epilepsziára jó, keringési problémákra már nem annyira. A szakember szerint ez a félrekezelés akár Ronaldo halálát is okozhatta volna.

A csatár végül játszott, azonban már akkor látszott: Ronaldo csak árnyéka önmagának, vergődése pedig bénítóan hat a társaira. A brazilok együtt lélegeztek, együtt szenvedtek, együtt is fociztak – rosszul.

A franciák viszont szinte megtáltosodtak, a legjobbkor hozták a legjobb formájukat. Leginkább a magát a fináléig csupán piros kártyájával észrevétető Zizou, azaz Zinedine Zidane volt elemében, két fejesével tulajdonképpen már az első félidőben eldöntötte az összecsapást (3–0).

Franciaország 1938 után másodszor rendezhetett vb-t, és először játszhatott a döntőben. S mindjárt nyert is. Megérdemelten.

A döntő (Franciaország-Brazília 3-0) összefoglalója:

A világbajnokság eredményei ezen a linken elérhetők!

A Visszapillantó korábbi vb-cikkei:

Szövetségi kapitányok partjelző szerepben, tizenöt napos hajóút és a hazai siker; az első focivébé története

Foci VB 1934-1938: Az olasz duplázás

Foci VB 1950: Amikor kétszázezer ember zokogott a Maracanában

Foci VB 1954: A berni dráma

Foci VB 1958-1962: Pelé aranykorszaka

Foci VB 1966-1970: Anglia először, Brazília harmadszor

Foci VB 1974-1978: A hazai győzelmek korszaka

Foci VB 1982: Rossi a világ tetejére lőtte az olaszokat

Foci VB 1986: Irapuato és Isten keze

Foci VB 1990: A német visszavágás

Foci VB 1994: Negyven év után ismét volt magyar a döntőben

A kiemelt kép forrása: Action Images – archív

Szólj hozzá!