VIDEÓKKAL – Már csak tizenkét nap van hátra az esztendő legjobban várt sporteseményéig, midőn útjára indul a labda az oroszországi labdarúgó-vb-n. A Visszapillantó rovat az olvasók elé tárja az eddigi húsz világbajnokság eseményeit és eredményeit. A sorozat ötödik részében az 1966-os angliai és az 1970-es mexikói torna történéseit elevenítem föl röviden.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
Anglia 1966
Érződött, hogy új szelek fújnak a brazil válogatott háza táján, a kétszeres címvédő ugyanis számos ifjonccal érkezett az angliai világbajnokságra. Fidélis 22, Jairzinho 21, Alcindo 20, Tostao 19 éves volt csupán, Edu pedig még a 17-et sem töltötte be.
A fiatalos lendület mellett azonban nagy adag tapasztalatot is magával vitt a garnitúra: az egyformán 30-on túli Gilmar, Djalma Santos, Bellini, Zito és Garrincha, valamint a még mindig csak 25 esztendős Pelé személyében hat kétszeres vb-győztes szerepelt a selecao keretében.
„Vajon mire lesz képes ez a furcsa játékosegyveleg Angliában? Mire jutnak a brazilok ellenünk?” – morfondíroztak a magyar válogatott tagjai a rajt előtt, együttesünket tudniillik épp a brazilokkal (továbbá az újonc portugálokkal és a vb-n másodszor részt vevő bolgárokkal) sorsolták össze.
| …a mexikói kapus, Antonio Carbajal már az ötödik vb-jén szerepelt Angliában, és hogy rajta kívül csak Lothar Matthäus dicsekedhet öt vb-részvétellel? |
| …az olaszokat kiejtő Koreai NDK a nyolc között háromgólos előnyről bukott el Portugáliával szemben? |
| …elsőként a BBC tv-közvetítése jutott el a tengerentúlra, sőt a világ más pontjaira is a labdarúgás csúcseseményéről? |
| …az All Star-gárdába beválasztott Albert Flórián óta egyetlen magyar játékos sem került be a torna álomtizenegyébe? |
| …a nyitó találkozón 100 ezer néző előtt bíráskodó Zsolt István már a harmadik világbajnokságán (1954, 1958, 1966) vett részt? |
Nos, bár bemutatkozásuk nem sikerült valami fényesre – 3:1-re kikaptak a Benficára épülő luzitán társulattól –, kár volt izgulniuk a mienknek, akik, a magyar focitörténelem egyik legszebb győzelmét aratva, a második fellépésükön 3:1-re nyertek a címvédő ellen! Igaz, az első meccsen szerzett sérülését kúrálgató Pelével, illetve a „Királyt” négy évvel azelőtt nagyszerűen pótló, ezúttal viszont már a torna előtt kidőlő Amarildóval nem kellett számolniuk.
A Magyarország-Brazília (3-1) csoportmérkőzés összefoglalója:
Az angol sajtó ettől függetlenül szuperlatívuszokban írt a „kis Aranycsapatról”. A szenzációsan cselező és osztogató Albert Flóriánról, a tokiói olimpián feltűnt veszedelmes újpesti csatárról, Bene Ferencről, az elnyűhetetlen, önfeláldozó hátvédünkről, Mészöly Kálmánról és a többiekről. És ki ne felejtsük (miért is tennénk…): a második magyar találat szerzőjét, Farkas Jánost, aki olyan kapásgólt ragasztott a sokat látott Gilmar hálójába, hogy csak na. (A Vasas-csatár a hajrában lemásolta mutatványát, de azt a bombagólját a bíró les címén érvénytelenítette.)
És a helyi fogadóirodák 100:1-hezről máris 10:1-hezre javították a magyarok világbajnoki esélyszámait.
Brazília, a felépült Pelével a soraiban, az utóbb bronzéremmel záró portugálok ellen is kapitulált (1:3) – és nem jutott tovább a csoportból. Ilyen csúfság azóta sem fordult elő a selecaóval, s addig is csupán egyetlenegyszer, még 1930-ban.
A brazil gárda után Bulgáriát is két vállra fektető (3:1) magyar alakulatra ellenben újabb nagy csata várt. Nevezetesen: a Szovjetunió elleni negyeddöntő.
Habár már 3:1-hez adták fiaink oddsait, beütött a krach. A válogatott „rancaguai formában” (lásd 1962) focizva megannyi gólhelyzetet puskázott el, és sajnos lógó orral (1:2) távozott a sunderlandi Roker Parkból.
A vb-t a házigazda angolok nyerték meg, miután a fináléban – hosszabbítást követő drámai csatában – 4:2-re legyőzték az NSZK válogatottját. A találkozó hőse a mesterhármast szerző, azóta már lovaggá ütött Geoff Hurst volt. Ki siránkozott már az Aranycsapat elleni ’53-as 3:6 miatt?…
A döntő (Anglia-NSZK 4-2) összefoglalója:
| A-CSOPORT | ||
| Anglia–Uruguay 0:0 | ||
| Franciaország–Mexikó 1:1 | ||
| G: Hausser, ill. Borja | ||
| Uruguay–Franciaország 2:1 | ||
| G: Cortez, Rocha, ill. Bourgoing | ||
| Anglia–Mexikó 2:0 | ||
| G: B. Charlton, Hunt | ||
| Uruguay–Mexikó 0:0 | ||
| Anglia–Franciaország 2:0 | ||
| G: Hunt (2) | ||
| A csoport végeredménye | ||
| 1. Anglia | 5 | (4:0) |
| 2. Uruguay | 4 | (2:1) |
| 3. Mexikó | 2 | (1:3) |
| 4. Franciaország | 1 | (2:5) |
| B-CSOPORT | ||
| NSZK–Svájc 5:0 | ||
| G: Haller (2), Beckenbauer (2), Held | ||
| Argentína–Spanyolország 2:1 | ||
| G: Artime (2), ill. Pirri | ||
| Spanyolország–Svájc 2:1 | ||
| G: Sanchis, Amancio, ill. Quentin | ||
| Argentína–NSZK 0:0 | ||
| Argentína–Svájc 2:0 | ||
| G: Onega, Artime | ||
| NSZK–Spanyolország 2:1 | ||
| G: Seeler, Emmerich, ill. Fuste | ||
| A csoport végeredménye | ||
| 1. NSZK | 5 | (7:1) |
| 2. Argentína | 5 | (4:1) |
| 3. Spanyolország | 2 | (4:5) |
| 4. Svájc | 0 | (1:9) |
| C-CSOPORT | ||
| Brazília–Bulgária 2:0 | ||
| G: Garrincha, Pelé | ||
| Portugália–Magyarország 3:1 | ||
| G: Augusto (2), Torres, ill. Bene | ||
| Magyarország–Brazília 3:1 | ||
| G: Mészöly, Bene, Farkas, ill. Tostao | ||
| Portugália–Bulgária 3:0 | ||
| G: Eusébio, Torres, Vucov (öngól) | ||
| Portugália–Brazília 3:1 | ||
| G: Eusébio (2), Simoes, ill. Rildo | ||
| Magyarország–Bulgária 3:1 | ||
| G: Mészöly, Bene, Davidov (öngól), ill. Aszparuhov | ||
| A csoport végeredménye | ||
| 1. Portugália | 6 | (9:2) |
| 2. Magyarország | 4 | (7:5) |
| 3. Brazília | 2 | (4:6) |
| 4. Bulgária | 0 | (1:8) |
| D-CSOPORT | ||
| Szovjetunió–Koreai NDK 3:0 | ||
| G: Malofejev (2), Banyisevszkij | ||
| Olaszország–Chile 2:0 | ||
| G: Mazzola, Barison | ||
| Chile–Koreai NDK 1:1 | ||
| G: Marcos, ill. Pak Szeung Zin | ||
| Szovjetunió–Olaszország 1:0 | ||
| G: Csiszlenko | ||
| Koreai NDK–Olaszország 1:0 | ||
| G: Pak Dos Ik | ||
| Szovjetunió–Chile 2:1 | ||
| G: Parkujan (2), Marcos | ||
| A csoport végeredménye | ||
| 1. Szovjetunió | 6 | (6:1) |
| 2. Koreai NDK | 3 | (2:4) |
| 3. Olaszország | 2 | (2:2) |
| 4. Chile | 1 | (2:5) |
| NEGYEDDÖNTŐ | ||
| Anglia–Argentína 1:0 | ||
| G: Hurst | ||
| NSZK–Uruguay 4:0 | ||
| G: Haller (2), Beckenbauer, Seeler | ||
| Portugália–Koreai NDK 5:3 | ||
| G: Eusébio (4), Augusto, ill. Pak Szeung Zin, Li Dong Voon, Jang Szung Kook | ||
| Szovjetunió–Magyarország 2:1 | ||
| G: Csiszlenko, Parkujan, ill. Bene | ||
| ELŐDÖNTŐ | ||
| NSZK–Szovjetunió 2:1 | ||
| G: Haller, Beckenbauer, ill. Parkujan | ||
| Anglia–Portugália 2:1 | ||
| G: B. Charlton (2), ill. Eusebio | ||
| A HARMADIK HELYÉRT | ||
| Portugália–Szovjetunió 2:1 | ||
| G: Eusébio, Torres, ill. Banyisevszkij | ||
| DÖNTŐ | ||
| Anglia–NSZK 4:2 (1:1, 2:2, 3:2) – hosszabbítás után | ||
| Anglia: Banks, Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson, Stiles, B. Charlton, Peters, Ball, Hurst, Hunt | ||
| NSZK: Tilkowski–Höttges, Schulz, Weber, Schnellinger, Beckenbauer, Overath, Haller, Seeler, Held, Emmerich | ||
| G: Hurst (3), Peters, ill. Weber, Haller | ||
| 1. Anglia |
| 2. NSZK |
| 3. Portugália |
| 4. Szovjetunió |
| 5. Argentína |
| 6. Magyarország |
| 7. Uruguay |
| 8. Koreai NDK |
| 9. Olaszország |
| 10. Spanyolország |
| 11. Brazília |
| 12. Mexikó |
| 13. Franciaország |
| 14. Chile |
| 15. Bulgária |
| 16. Svájc |
| Gólkirály: Eusébio (portugál) 9 góllal. |
| A világbajnok angol csapat tagjai: Alan Ball, Gordon Banks, Ian Callaghan, Bobby Charlton, Jackie Charlton, George Cohen, John Connelly, Jimmy Greaves, Roger Hunt, Geoffrey Hurst, Robert Moore, Terence Paine, Martin Peters, Norbert Stiles, Ramon Wilson. |
Mexikó 1970
Magyarország válogatottja az 1969. december 3-ai marseille-i csapás nyomán (1:4 a csehszlovákok ellen) először hasalt el a világbajnoki selejtezőkben. Bár 1930-ban és húsz évvel később, Brazíliában sem volt ott a sportág csúcseseményén, azoktól nem azért maradt távol, mert elbukta a kvalifikációt, hanem azért, mert eleve nem is akart részt venni rajtuk.
Míg idehaza vészharangokat kongattak, illetve néhány „illetékes” máris levonta a konzekvenciát (Népszava: „A magyar labdarúgás feltétlen átszervezésre szorul!”; Mészöly Kálmán: „A mi időnk lejárt”), Brazíliában örömtüzeket gyújtottak az Azték Stadionban rendezett finálét követően.
Az ok: 1970. június 21-én végleg brazil kezekbe került a 3800 gramm tömegű Jules Rimet-kupa (amelyet aztán 1983-ban elloptak a brazil szövetség vitrinjéből…), ugyanis a selecao brasileira harmadszor is megnyerte azt. Az aranysárga-kékek szenzációs focival rukkoltak ki Mexikóban, játékuk nyomaiban sem emlékeztetett a négy évvel korábbi gyengécske focijukra. Alkalmasint azért nem, mert megváltozott a csapat összetétele – olyan klasszisok váltották a Djalma Santos-, Garrincha-féle kiöregedett generációt, mint az új csapatkapitány, Carlos Alberto, vagy Everaldo, Clodoaldo és Rivellino – no és a kapitány személye is.
Miközben ott volt még a keretben az 1966-os világbajnokságon már látott Gérson, Jairzinho és Tostao, továbbá természetesen a Fekete Gyöngyszem, azaz Pelé is. Pelé, aki régi fényében tündökölt a vb-n – nem utolsósorban azért, mert ezúttal megúszta sérülés nélkül. Hat meccsen négy gólt rámolt be az ellenfelek hálójába, nála eredményesebb csak a mind a hat mérkőzésén beköszönő, összesen hét találatot jegyző Jairzinho volt minden idők egyik, ha nem a legjobb csapatából.
| …Salvador, Izrael és Marokkó abszolút vb-újoncnak számított, míg Peru, amelynek a brazil Didi ült a kispadján, 1930 után másodszor vett részt a tornán? |
| …a 10 találatával gólkirály Gerd Müllernél csak Just Fontaine (13) és Kocsis Sándor (11) szerzett több gólt egy vb-n? |
| …az olasz–nyugatnémet (4:3) elődöntő hosszabbításában esett öt gól a mai napig vonatkozó vb-csúcs? |
| …Mexikóban Pelé és az NSZK-beli Uwe Seeler is már a negyedik vb-jén szerepelt – és a negyedik vb-jén is talált kapuba? |
Csehszlovákia, a címvédő Anglia, Románia, majd az egyenes kieséses szakaszban Peru, Uruguay és végezetül Olaszország sem tudott pontot elvenni a braziloktól. Pelé – 1958 és 1962 után – harmadik világbajnoki címét gyűjtötte be (világcsúcs!), sőt övé lett a kitüntető torna játékosa titulus is.
Mário Zagallo is „triplázott”: 1958-ban és 1962-ben még játékosként, 1970-ben pedig már mint szövetségi kapitány ért fel a csúcsra.
A torna amúgy a nagy újítások tornájaként vonult be a focitörténelembe. Először lehetett cserélni világbajnoki mérkőzésen, a játékvezetők pedig első ízben fegyelmezhettek a sárga és piros lapok felmutatásával (addig csak „könyveltek”). Az első vb-cserét a szovjetek hajtották végre: Viktor Szerebrjanyikovot Anatolij Puzacs váltotta a nyitó összecsapás, a Mexikó–Szovjetunió meccs 46. percében. Ami pediglen a vb fegyelmi egyenlegét illeti: a sárga kártya 33-szor, a piros viszont egyszer sem villant a bírók kezében.
A döntő (Brazília-Olaszország 4-1) összefoglalója:
| A–CSOPORT |
| Mexikó–Szovjetunió 0:0 |
| Belgium–Salvador 3:0 |
| G: Van Moer (2), Lambert |
| Szovjetunió–Belgium 4:1 |
| G: Bisovec (2), Aszatiani, Hmelnyickij, ill. Lambert |
| Mexikó–Salvador 4:0 |
| G: Vantolra, Valdivia, Fragoso, Basagueren |
| Szovjetunió–Salvador 2:0 |
| G: Muntyjan, Bisovec |
| Mexikó–Belgium 1:0 |
| G: Pena |
| 1. Szovjetunió | 5 pont (6–1) |
| 2. Mexikó | 5 (5–0) |
| 3. Belgium | 2 (4–5) |
| 4. Salvador | 0 (0–9) |
| Uruguay–Izrael 2:0 |
| G: Mujica, Maneiro |
| Olaszország–Svédország 1:0 |
| G: Domenghini |
| Olaszország–Uruguay 0:0 |
| Svédország–Izrael 1:1 |
| G: Turesson, ill. Spiegler |
| Svédország–Uruguay 1:0 |
| G: Grahn |
| Olaszország–Izrael 0:0 |
| 1. Olaszország | 4 (1–0) |
| 2. Uruguay | 3 (2–1) |
| 3. Svédország | 3 (2–2) |
| 4. Izrael | 2 (1–3) |
| Anglia–Románia 1:0 |
| G: Hurst |
| Brazília–Csehszlovákia 4:1 |
| G: Jairzinho (2), Rivellino, Pelé, ill. Petras |
| Románia–Csehszlovákia 2:1 |
| G: Neagu, Dumitrache, ill. Petra |
| Brazília–Anglia 1:0 |
| G: Jairzinho |
| Brazília–Románia 3:2 |
| G: Pelé (2), Jairzinho, ill. Dembrowski, Dumitrache |
| Anglia–Csehszlovákia 1:0 |
| G: Clarke |
| 1. Brazília | 6 (8–3 |
| 2. Anglia | 4 (2–1) |
| 3. Románia | 2 (4–5) |
| 4. Csehszlovákia | 0 (2–7) |
| Peru–Bulgária 3:2 |
| G: Chumpitaz, Cubillas, Gallardo, ill. Bonev, Dermendzsiev |
| NSZK–Marokkó 2:1 |
| G: Seeler, G. Müller, ill. Dzsarir |
| Peru–Marokkó 3:0 |
| G: Cubillas (2), Challe |
| NSZK–Bulgária 5:2 |
| G: G. Müller (3), Seeler, Libuda, ill. Nikodimov, Kolev |
| NSZK–Peru 3:1 |
| G: G. Müller (3), ill. Cubillas |
| Bulgária–Marokkó 1:1 |
| G: Zsecsev, ill. Gazuani |
| 1. NSZK | 6 (10–4) |
| 2. Peru | 4 (7–5) |
| 3. Bulgária | 1 (5–9) |
| 4. Marokkó | 1 (2–6) |
| NEGYEDDÖNTŐ |
| Uruguay–Szovjetunió 1:0 (h.u.) |
| G: Esparrago |
| Olaszország–Mexikó 4:1 |
| G: Riva (2), Rivera, Pena (öngól), ill. Gonzales |
| Brazília–Peru 4:2 |
| G: Tostao (2), Rivellino, Jairzinho, ill. Cubillas, Gallardo |
| NSZK–Anglia 3:2 (h.u.) |
| G: Seeler, Beckenbauer, G. Müller, ill. Mullery, Peters |
| ELŐDÖNTŐ |
| Olaszország–NSZK 4:3 (h.u.) |
| G: Burgnich, Rivera, Boninsegna, Riva, ill. G. Müller (2), Schnellinger |
| Brazília–Uruguay 3:1 |
| G: Clodoaldo, Rivellino, Jairzinho, ill. Cubilla |
| A HARMADIK HELYÉRT |
| NSZK–Uruguay 1:0 |
| G: Overath |
| DÖNTŐ |
| Brazília–Olaszország 4:1 |
| G: Carlos Alberto, Gérson, Jairzinho, Pelé, ill. Boninsegna |
| Brazília: Felix – Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo, Clodoaldo, Gérson, Rivellino, Jairzinho, Tostao, Pelé |
| Olaszország: Albertosi – Cera, Burgnich, Bertini (Juliano), Rosato, Facchetti, Domenghini, de Sisti, Mazzola, Boninsegna (Rivera), Riva |
| 1. Brazília |
| 2. Olaszország |
| 3. NSZK |
| 4. Uruguay |
| 5. Szovjetunió |
| 6. Mexikó |
| 7. Peru |
| 8. Anglia |
| 9. Svédország |
| 10. Románia |
| 11. Belgium |
| 12. Izrael |
| 13. Bulgária |
| 14. Marokkó |
| 15. Csehszlovákia |
| 16. Salvador |
| Gólkirály: Gerd Müller (NSZK-beli) 10 góllal |
| A VILÁGBAJNOK BRAZIL CSAPAT TAGJAI |
| Hercules Brito Ruas, Carlos Alberto, Clodoaldo, Edu, Everaldo, Félix, José Fontana, Gérson, Jairzinho, Marco Antonio, Paulo César, Pelé, Piazza, Roberto Rivellino, Roberto, Tostao. Szövetségi kapitány: Mário Zagallo |
A Visszapillantó rovat korábbi vb-cikkei:
Foci VB 1934-1938: Az olasz duplázás
Foci VB 1950: Amikor kétszázezer ember zokogott a Maracanában
Foci VB 1958-1962: Pelé aranykorszaka
A kiemelt kép forrása: Close-Up Film
A kiemelt képen Bobby Moore, az angol válogatott játékosa látható, kezében a világbajnoki trófeával az 1966-os vb-döntő után a londoni Wembley Stadionban.