Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > Egy focicsapat, amely kispályás hobbiból indult, de ma már nagypályán is vitézkedik – bemutatjuk a Sinter FC-t!

Egy focicsapat, amely kispályás hobbiból indult, de ma már nagypályán is vitézkedik – bemutatjuk a Sinter FC-t!

VIDEÓVAL – Magyarországon manapság megszámlálhatatlanul sok kispályás labdarúgócsapat létezik. Közülük sok csak baráti alapon működik, s jellemzően pár év múltán feloszlik. Van néhány, amely több éve szerepel különböző bajnokságokban, s ma már a közösségi médián keresztül is gyűjt szurkolókat, és esetleg még szponzorokkal is rendelkezik. De olyan csapat, amely egy egyetemi kispályás focibajnokságban négy együttest is ki tud állítani, amely támogatók sokaságával büszkélkedhet, és amely mára már a fejlődésnek olyan szintjére jutott, hogy a megyei harmadosztályú nagypályás pontvadászatban is részt vesz, és ott is komoly célokat fogalmaz meg magának, csak egy van. A Sinter FC. A klub 2009-ben egy középiskolai osztályban kialakult baráti körből jött létre amolyan hobbiként, de napjainkban a Debreceni Egyetemen már igen profi módon működik, s a Nagyhegyes együttesével együttműködésben a Hajdú-Bihar megyei harmadosztályban is jelen van. Az eredmények pedig nem maradnak el egyik fronton sem. Arról, hogy mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a Sinter FC ekkora magasságokba jusson el, és mit kell tenni annak érdekében, hogy a jövő még több sikert hozzon, nomeg persze milyen eredményeket sikerült eddig felmutatni, Móré Bendegúzt, a Sinter FC alapítóját, vezetőjét kérdeztem. Interjú.

Én is abba a gimnáziumba jártam, ahol a Sinter FC annak idején létrejött. Volt szerencsém látni a csapat jó néhány ottani mérkőzését, mivel csak egy évfolyammal voltak fölöttem a fiúk. Az első évükben még volt náluk egy jobb együttes, de a második szezonban már nem találtak legyőzőre, s az iskolában senki sem lepődött meg azon, hogy abban a tanévben, amikor a srácok elballagtak a középiskolából, megszerezték a bajnoki címet. Megmondom őszintén, akkor nem gondoltam volna, s az interjúból ki fog derülni, hogy Móré Bendegúz sem gondolta volna, hogy ez a csapat 2018-ban is létezni fog, mégpedig már-már vérprofi környezetben. A klubalapító kitartása azonban meghozta eredményét, s mára egy olyan együttes jött létre, amely mintaként szolgálhat mindenki számára, aki saját focicsapat létrehozásán és működtetésén töri a fejét.

Hogy mi minden kell ehhez? Mennyire rögös az idáig elvezető út? Ez is kiderül az interjúból! Jó olvasást!

Hogyan jött létre a Sinter FC?

“Ez egy nagyon-nagyon hosszú történet, és messziről indul a sztorink. Azt tudni kell, hogy én annak idején egy olyan közösségből érkeztem Téglásról Debrecenbe, a Medgyessy Gimnáziumba, ahol voltunk 30-an és 15 fiúból 12 focizott a téglási utánpótláscsapatokban. Én így érkeztem meg friss kilencedikesként Debrecenbe, a Medgyessy Ferenc Gimnáziumba, ott pedig azzal szembesültem, hogy 32 lány ellenében van 8 fiú, és a 8 fiúból csak én szeretek focizni. Így nem a foci volt a fő profil, és van is egy nagyon érdekes sztori ezzel kapcsolatban, hogy focicsapat helyett majdnem rock and roll-együttes lettünk, ugyanis van nekem egy nagyon jó barátom, Tatár Dénes, akit a Medgyessyben ismertem meg az első pár napban, és ő volt az, aki hátra fordult teljesen ismeretlenként az előttem lévő padba, s megkérdezte, hogy nem alapítunk-e egy rockzenekart, merthogy ő szereti a rockzenét. Mondtam neki, hogy ‘figyelj Dénes, én se gitározni, se dobolni, se énekelni nem tudok, nem tudom, hogy ez mire vezetne’. Aztán végül nem lettünk rockzenekar, hanem focicsapat lett ebből a történetből. Viccelődni is szoktunk sokszor, hogy lehet több platinalemezünk lenne, mint kupánk a labdarúgásból.

Hogy is alakult ki ez a történet? Valahogy a labdarúgás szeretete ráragadt a többiekre is az én vonalamról, és azt vettem észre, hogy a tesiórák végén, a szünetekben egyre többen az osztályból szerettek kijönni velem focizni, rúgni a bőrt, és így kialakult a Medgyessyben, az osztályban egy olyan kis focit szerető közösség, akik elkezdtek érdeklődni a kispályás foci és a nagypályás foci iránt is. A meccseken azt vettem észre, hogy azoknak az embereknek, akik addig nem szerették a focit, most már van kedvük játszani. Heti rendszerességgel elkezdtünk együtt focizni, hobbi szinten megmaradva. Volt egy diákönkormányzati nap, amire az osztályokat kellett nevezni és akkor még nem Sinter FC néven indultunk, hanem egy évfolyam-válogatottszerűség indult a többi osztállyal szemben, de az volt az első hivatalos alkalom, hogy összeálltunk, és azt követően határoztuk el, hogy akkor ez egy kicsit szervezettebb formában menjen tovább, és akkor kapta meg ezt a Sinter FC fantázianevet a klub. Ennek már röpke kilenc éve. Ilyen körülmények között formálódtunk, alakultunk. Nehezen indult és hosszú folyamat volt ez a történet, mivel két év, a 9-10. osztály kellett ahhoz, hogy ez beinduljon. Nagyon ritkán volt olyan, hogy konkrétan tétmeccset vagy edzőmeccset játszottunk. Az elején nem is gondoltuk, hogy ez így kinövi magát, mert ez abszolút hobbinak indult, aztán láss csodát, most itt ülünk, és erről beszélgetünk”.

A Sinter FC elnevezés hogyan lett kitalálva?

“Nagyon vicces a sztori, és most már egy kicsit komolytalan is a történet, de ezt fel szoktam vállalni, mert ezek is mi vagyunk, nem fogok bújkálni, hogy ‘nem, nem onnan van’. Akkoriban a közmédiában volt egy valóságshow, és ott hangzott el ez a Sinter kifejezés, ami megtetszett mindenkinek, és egyedi volt a maga módján, viszont ma már ennyi év távlatából azt szoktam mondani, hogy a Sinter FC saját magunkat definiálja, tehát ha most azt mondom valakinek itt a DEAC-pályán vagy az egyetemen, hogy Sinterek, akkor ő fogja tudni azt, hogy kikre gondolok. Ma már ez a szó saját magunkat jelenti és önmagunkat definiálja”.

A középiskolai bajnokságban milyen eredményeket értetek el?

“A középiskolai bajnokság azért volt érdekes, mert nagyon sokáig nem volt szervezett bajnokság. Aztán 2011-ben, amikor diákönkormányzati elnök lettem, akkor nekem nagy misszióm volt az, hogy egy egész éves, szervezett keretek között történő kispályás focibajnokságot létrehozzunk, és szerencsére ebben voltak is partnerek, úgy mint az igazgató, úgy mint a tesitanárok, és összejött 13 csapat. Tudni kell, hogy egy olyan iskoláról beszélünk, ahol nem a labdarúgás a fő profil, és így is összejött 13 csapat egy egész éves focibajnokságra, és volt egy kupasorozatunk is. A 2011-2012-es tanévben indult el az első hivatalos bajnokság. Akkor ezüstérmesek lettünk a Sinterrel, volt egy jobb csapat, azt el kell ismerni, de csak három ponttal előztek meg minket. Milyen érdekes az élet, hogy egy-két játékos ellen még az egyetemen is szoktunk játszani, és találkozunk velük azért heti szinten. Az első szervezett év ezüstérme után az utolsó évünkben, amikor ballagtunk, sikerült elhódítanunk a Medgyessy Liga trófeáját, illetve van egy Medgyessy Ligakupa-győzelmünk és egy Medgyessy Ligakupa-harmadik helyünk. A gimnázium alatt ezek a kisebb sikerek születtek. Még abban a korszakban megnyertük a hajdúbagosi Karácsony-kupa téli teremtornát, ami ugye nem a gimnáziumhoz köthető, de ugyanaz a csapat volt. Igazából a Sinter FC történetének ez a Karácsony-kupa volt az első nagy trófeája, amit megnyert, de a gimnáziumon belül ez az utolsó éves bajnoki cím volt az, ami feltette a koronát arra a négy évre, amit ott töltöttünk”.

A Sinter FC csapata a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnáziumban. (Forrás: Sinter FC/Facebook)

Aztán ugye eljött a ballagás, elhagytátok a Medgyessyt, és ide kerültél a Debreceni Egyetemre, és itt ez a Sinter-történet tovább folytatódott. Mennyire volt egyszerű az egyetemi kereteken belül is ezt a csapatot megvalósítani és tovább vinni?

“Nem volt egyszerű, sőt olyannyira nem volt egyszerű, hogy egy évet szünetelt is a történet. Ennek több oka is volt: a medgyessys brigádból, a medgyessys csapatból akkor, hangsúlyozom, hogy akkor, csak én jöttem egyetemre abból a tíz főből. Volt, aki tovább maradt a Medgyessyben továbbképzőn, és volt, aki más irányba ment el. Én sportszervező szakra kerültem az agrártudományi centrumban, és elsősként nem az volt az első dolgom, hogy ezzel a Sinter FC-vel villogjak. Hozzáteszem, én egy olyan csoportba kerültem az egyetemen, ahol NB I-es, NB II-es, válogatott labdarúgók is voltak mint hallgatók, és nem a Sinter FC került előtérbe, hanem inkább az, hogy a saját kis életemet próbáljam az egyetemen összehozni. Eltelt egy év, úgy, hogy nem volt Sinter FC, tehát a Sinter FC szunnyadt magában, ott volt az oldal is, de nem volt se hír, se mérkőzések, tehát ez egy szünetnek mondható. Én úgy szoktam definiálni, hogy van egy ős-Sinter FC, meg van egy újkori Sinter FC, az ős a medgyessys, az új pedig már az egyetemi éra. Azonban ez az egy év sem telt foci nélkül, különböző kispályás csapatokban fociztam, és azért lényeges ez a történet, mert én legalább három csapatban megfordultam kispályás szinten az egyetemen, és akkor jöttem rá, hogy annyira nem jó, hogy ezekben a csapatokban focizom, mert én csak szeretném a saját elképzeléseimet, a saját csapatomat vinni tovább. Ugyanúgy, mint a Medgyessyben, az élet itt az egyetemen is összehozott egy számomra nagyon jó és kedves baráttal, Künstler Andrással. Ő volt az egyik olyan mozgatórúgója a sztorinak, aki támogatta ezt az egészet, azt mondta – és ezzel bíztatott is -, hogy kezdjük újra, csináljuk, és végülis az, hogy összefogtunk (ő hozta a saját baráti részét, én hoztam a saját baráti részemet), azzal gyakorlatilag beindítottuk a Sinter FC-t, újból begyújtottuk a kazánt, és elindult a sztori. Nem volt könnyű összeszedni annyi embert, akik az újrakezdéshez kellettek, de 2014 augusztusára egy komplett csapat fölállt, és így újraindult a Sinter FC nagy-nagy örömömre”.

Az egyetemi mezőnyben hogy tudott helytállni a Sinter FC?

“Amikor ide kerültem, egyből szembesültem azzal, hogy erős a mezőny, ami nem meglepő, mivel a legerősebb hazai egyetemi bajnokság működik a Debreceni Egyetemen. Nem volt egyszerű feladat ide beintegrálódni, viszont a debütáló évünkben megnyertük az agrárbajnokságot és megnyertük a Buzánszky Egyetemi Kupa másodosztályát, és feljutottunk az első osztályba, a Szuperligába. Szóval álomszerű volt a kezdés, de azért kemény csapatokat kellett legyőzni, de az is hozzá tartozik, hogy nagyon jó volt a garnitúránk, tehát nem volt gyenge emberekkel felvértezve a kezdeti Sinter FC. Azóta van egy folyamatossági görbe, évről évre ott vagyunk általában a legjobb négyben minden mezőnyben, tehát ez már alapelvárás, hogy az egyetemi első osztályban és a kupasorozatokban legalább az első négyben végezzünk, de mindig a kupagyőzelem a cél”.

Ahogy olvastam, a Sinter FC-nek több csapata is szerepel az egyetemi bajnokságokban. Melyek konkrétan ezek az együttesek?

“Jelenleg négy csapatunk van. Van két első ligás együttes, az egyik a Sinter FC, a másik pedig a Sinter FC Primavera, ami sokáig a második számú csapat volt, de ma már az a csapat is annyira felfejlődött és annyira jó kerete van, hogy nem teszünk különbséget, mindkettő a Szuperligában szerepel, vagyis az első osztályban játszanak. Van egy Sinter FC Akadémia, ami egy kvázi szurkolói csoportként jött létre. Ma már inkább ők is hajlanak az eredményorientáltság felé, de ők a Divízió III-ban szerepelnek. És végül van nekünk egy lánycsapatunk, a Sinter Ladies FC, akik számomra az egyik legkedvesebbek, mert amellett, hogy háromszoros egyetemi bajnokcsapat, az eddigi három egyetemi kiírás alatt eddig csak ők nyertek bajnokságot. Mi voltunk a legelső szervezett csapat ezen az egyetemen, akik női csapatot állítottak ki.

Az egyetemen négy csapatunk van, de most már hozzátartozik, hogy van nekünk egy nagypályás együttesünk is a Sinter FC révén, és én a Nagyhegyes KSE, megyei harmadosztályban szereplő együttest is Sinter-csapatnak tekintem, így lényegében ők az ötödik közösség, csak Nagyhegyes néven, tehát a településnek a nevét viselve szerepelnek”.

A Sinter FC (pirosban) egy mérkőzése a Debreceni Egyetemen. (Forrás: Sinter FC/Facebook)

Mennyire egyszerű öt csapatnak a működését megszervezni, illetve egyben tartani? Mennyire sok munkát igénylő feladat?

“Ez jó kérdés, mert baromi nehéz. Körülbelül, hogyha a nagypályás csapatot is ide veszem, és ide veszek minden olyat, tehát a személyzetet, ide veszem a nagyhegyesi takarítót, a buszsofőrt, a nagyhegyesi elnököt, tényleg mindenkit, aki ebbe beletartozik, lassan-lassan nagyjából 80-90 főről beszélünk, akikkel napi szinten tartani kell a kapcsolatot, de amellett, hogy nehéz, egy remek kihívás, én nagyon szeretem csinálni. Mára kialakult egy olyan rendszerünk, amiben mindenkinek meg van a feladata. (Tatár) Dénes csinálja az akadémiát, a tagdíjakat van, aki szedi külön, van, aki segít az adminisztrációban, van, aki segít a kapcsolattartásban és a sok piciből összeáll egy nagy kép. Az én szerepem ebben az, hogy ezt a nagy képet menedzseljem. Nem könnyű, napi szintű elfoglaltságot igényel, sőt majdhogynem minden órában foglalkozni kell vele, de én ezt szeretem csinálni, méghozzá azokkal csinálni, akiket szeretek, és így ez azért megkönnyíti a történetet. Nyilván ez 2013-ban gyorsabban ment, mert kevesebb csapat volt, de ma már eljutottunk egy olyan szintre, hogy ezt profin kell tudni végezni, merthogy ha nem tudjuk elvégezni, akkor mindaz, amit a Sinter FC jelent, az szertefoszlana, tehát muszáj profin és megállás nélkül ezt végezni”.

Igen, azért ez a 80-90 fő, amit mondtál, ez lehet, hogy picit túlzás, de azért már vetekszik egy majdhogynem vérprofi klubnak a működésével, létszámával. Említetted a tagdíjakat, s erről jut eszembe, meg eleve terveztem ezt a kérdést, hogy a Sinter FC-nek ma már vannak szponzorai is, tehát a szponzoráció is beindult. Konkrétan milyen jellegű szponzorok vannak és ők mennyire tudják segíteni a Sinter FC-t?

“A szponzoráció egy nagyon érdekes dolog a mai világban, mert nem várhatod el senkitől, hogy csak úgy adjon valamit. A Sinter FC-nek az első hat évben lényegében zsebből történt a finanszírozása, ezt elmondhatom, viszont eljutottunk egy olyan szintre, hogy az elért eredmények és ez az emberbázis, illetve az a körítés (Facebook, weboldal, Instagram) már felkeltik különböző szponzorok, támogatók érdeklődését. Jelenleg a Saller Sports Hungary, a Stay Sörbár, a Leroy Café Debrecen, a POCC, Erdélyi Péternek a cége, ők feliratozással, kreatív dolgokkal foglalkoznak, illetve a Debreceni Egyetem van a főszponzorok között. Mindegyik mással támogat, egyik se pénzzel, bár ugye ez csalóka, mert az is pénz, hogy ő ad 50 darab mezt, és azért annak is van pénzbeli értéke, de nem úgy történik a támogatás, hogy ide ad a kezembe 200 ezer forintot, és akkor ezt ‘költsétek el srácok’, hanem ő amit hasznosnak gondol: étkezési utalvány, van Sinter-sör, megkapjuk az eredeti német Saller-mezeket, edzőpólókat, edzőgatyákat, melegítőket, tehát így történik ez a támogatás. Mi ezért mindenkinek reklámfelületet biztosítunk akár a mezünkön, akár a weboldalunkon, akár a Facebook-oldalunkon, de ehhez el kellett telnie kilenc évnek, hogy ez így kialakuljon. Komoly munka volt, kemény munka volt, mert ez egy kétoldalú kapcsolat, amiért nekem nagyon sokat kellett járnom és taposnom, hogy ez összejöjjön, de elvitathatatlan a csapatnak a szerepe, mert ezeket a sikereket a csapat éri el, és a szponzort legfőbbképpen a siker villanyozza fel. A csapatnak sikereket kellett elérnie, hogy egy szponzor azt tudja mondani, hogy ‘igen, ez egy sikeres csapat’, az ő teljesítményükhöz pedig én adom a nevemet”.

A Sinter FC mezbemutatója a Nagyerdei Stadionban 2015-ben. (Forrás: Sinter FC/Facebook)

Próbáltam nézelődni a hozzátok hasonló amatőr, kispályás csapatok környékén, de Magyarországon nem sok példát látok arra, hogy egy ilyen, mondhatni baráti körből kialakult focicsapatnak ekkora háttere legyen, ennyire kiterjedt szponzorációval rendelkezzen, ennyire sok csapattal szerepeljen az egyetemi bajnokságban, és ezzel párhuzamosan a megyei nagypályán is jelen legyen. Gondolom, nem sok példát tudsz te sem ilyesmire idehaza?

“Én is kevésről tudok, de van egy testvércsapatunk, az FC Real Zetor a BME-n. Ők hasonló dolgot álmodtak meg és valósítottak meg, mint mi, csak azért ennek a kispályás és egyetemi focinak van egy olyan véglete, határa, hogy amit én szeretnék megvalósítani, hogy fiatal játékosokkal működtessek egy csapatot, az ne szűnjön meg akkor, ha elballag az összes sportszervező vagy Műszaki Kar-hallgató, aki a csapatban van, hanem a helyükre fiatalokat hozok a csapatba, és így biztosítva van az, hogy megmarad a Sinter FC hosszú távon. Összehozni a Sinter FC-t egy nagyon nagy munka, és senki sem veszi annyira komolyan, hogy ebbe ennyi időt, pénzt, energiát befektettem. Amit mondtam, hogy elvégzed az egyetemen azt a három és fél évet vagy öt évet szaktól függetlenül, akkor elmész az élet más területére és nem az egyetemi foci lesz a legfontosabb. Mi szerencsések vagyunk, mert nálunk mindenki visszajár, hogyha ideje engedi, meg a baráti kötelék annyira köti ezeket az embereket, hogy nem tudják otthagyni”.

Ha már szóba került a jövő: milyen távlati célok vannak a Sinter FC-nél?

“Cél az mindig van. Az aktuálisan elérendő cél a tavaszi szezonban a bajnokságok megnyerése. Hosszú távon a jelenlegi keretek fenntartása, illetve az, hogy az elmúlt két évhez hasonlóan a következő 5-10-15 esztendőben is a Sinter FC képviselje az egyetemi kispályás országos bajnokságon a Debreceni Egyetemet, és a Sinter FC legyen A kispályás csapata az egyetemnek. Ezt szeretném fenntartani, elérni, hosszú távon is ezért dolgozunk, valamint az is célunk, hogy a mi sztorink, történetünk jusson el minél messzebbre, az a történet, ahogyan a gimnáziumi betonpályától az egyetemi sportcsarnokig elértünk. Minél feljebb jutni, minél több bajnokságot tudjunk megnyerni és az, hogy ez a baráti kötelék, az emberi létforma a labdarúgáson keresztül továbbra is megmaradjon”.

A távlati célokhoz kapcsolódóan: a nagyhegyesi nagypályás csapat esetében gondolom szintén az a cél, hogy minél magasabbra jussatok.

“Egy ötéves tervet határoztam meg, amelynek keretein belül vissza kell jutni a megyei első osztályba, minél több nagyhegyesi utánpótlás-játékost kell beilleszteni a csapatba, az utánpótlásbázist bővíteni kell, szeretnénk a körülményeket is javítani, fejleszteni, és öt éven belül egy olyan megyei első osztályú csapatot összehozni, amiben vannak Sinter FC-játékosok és utánpótlás-játékosok is. Ez egy nagyon komoly feladat, nagyon fel van adva a lecke, de úgy gondolom, hogy az önkormányzat támogatásával, illetve a Sinter FC támogatásával ez egy megvalósítható projekt, amiből egy gyümölcsöző kapcsolat tud gerjedni, tehát nagyon sokat várok ettől a történettől”.

Miért jó sinteresnek lenni? Miért javaslod azt a fiataloknak akár itt a Debreceni Egyetemen, akár Nagyhegyesen, hogy lépjenek be a Sinter FC-be?

“Ha ez az egész Sinter FC nem lenne, – én mindig ezt szoktam mondani – akkor ezek az emberek nem ismernék egymást, nem találkoznának az egyetemen, nem kávéznának itt a Teniszkében, nem söröznének, ha mennének a városban, és éppen összefutnak, nem köszönnének egymásnak. A Sinter FC-n keresztül olyan baráti kötelékek és olyan társas kapcsolatok alakultak ki, amik, ha nem lenne a Sinter FC, akkor sokkal szegényebbek lennének az emberek emberileg. Jó érzés ide tartozni, egy családhoz tartozhatnak, egy olyan közösséghez tartozhatnak, akikre számíthatnak bármikor, és ez megnyilvánul abban, hogy ha valaki éppen lerobban az éjszaka közepén, felhívom, ‘gyere már, segíts’, jön, mert a barátom, számítok rá. A futball élményét ne felejtsük el, mert ez a lényeg, de az, hogy mi összejárunk, főzünk, sörözünk, beszélgetünk, együtt vagyunk, ez megfizethetetlen. Azt tudom mondani a fiataloknak, akik az egyetemre jönnének vagy pedig Nagyhegyesre, hogy a foci egy remek összekötő kapocs ahhoz, hogy életre szóló barátságokat kössenek, egy családba, egy közösségbe tartozzanak és egy olyan közösséghez tartozzanak, akik komolyan veszik a munkát, mert ha nem veszed komolyan a munkát, akkor téged se fognak komolyan venni. Jó ehhez a közösséghez tartozni, mert úgy gondolom, a barátság és az összetartozás, ami az életben a legfontosabb, és ez adja meg az egyetemi éveknek a savát-borsát. 20 év múlva majd visszaemlékezünk rá, hogy jaj, de jó volt, de szerettem. Ettől szép ez a futball, ettől szép az egyetemi élet.

Soli Deo Gloria – Istené a dicsőség”.

Az interjú elkészülte után pár nappal, most kedden a Sinter FC újabb trófeát nyert a Debreceni Egyetemen: története során másodszor hódította el a DEK Kupát. Gratulálunk!

A kiemelt kép forrása: Sinter FC/Facebook

A kiemelt kép az Erdélyi Labdarúgó Diákkupán készült a Sinter FC keretéről.

Vélemény, hozzászólás?

Top