Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > Lille, West Ham: Balhé balhé hátán – 2. rész

Lille, West Ham: Balhé balhé hátán – 2. rész

VIDEÓVAL – Ritkán fordul elő, hogy az európai topligákban egy nap leforgása alatt két csapat stadionjában is komoly rendbontásokra kerüljön sor. Szombaton viszont ennek lehettünk szemtanúi. Előbb a West Ham United néhány, magáról megfeledkezett ultrája gondolta úgy, hogy meccs közben berohan a pályára, s közvetlenül a londoni együttes játékosain kéri számon a gárda borzalmas formáját. Mások a VIP-páholyba próbáltak behatolni, mivel azonban itt – a lelátó többi részével ellentétben – szembekerültek biztonsági őrökkel is, így ez a próbálkozásuk kudarcba fulladt. Aztán az este folyamán a Lille-Montpellier francia találkozó végén a hazai csapat nagyjából száz drukkere tört be a pálya gyepére, hogy szintén nekirontson a gárda labdarúgóinak. Nekik sem sikerült végül megütniük senkit, de a West Hamhez hasonlóan komoly büntetésre számíthatnak. Hogyha nem lenne mindkét klub számára erősen gondterhelt ez a szezon, akkor nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget ezeknek az eseményeknek, azonban mind a Kalapácsosok, mind a franciák háza táján botrány botrányt követ, s ezek bizony alaposan rányomják bélyegüket mindkét csapat teljesítményére, hiszen a West Ham zuhanórepülésben tart a kiesőzóna felé, a Lille pedig hetek óta ott tartózkodik. Mindezt úgy sikerült összehozniuk, hogy mindketten komoly reményekkel vágtak neki az idénynek. A két részből álló cikksorozat második felében a Lille kálváriáját elevenítem fel.

Ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk arról, hogyan került mostani igen nehéz helyzetébe a Lille, egészen tavaly január 26-áig kell visszamennünk az időben. Ekkor vált ugyanis hivatalossá, hogy Gérard Lopez spanyol-luxemburgi üzletember megvásárolta az észak-franciaországi nagyváros labdarúgócsapatát az addigi tulajdonostól, Michel Seydoux-tól. Lopez ezzel együtt a klub elnöki posztját is átvette, s több, közismert sportvezetőt vitt magával az egyesülethez, hiszen vezérigazgatónak Marc Inglát, az FC Barcelona korábbi marketingvezetőjét nevezte ki, míg fél évvel később beválogatta az igazgatótanácsba Charles Biétryt, a Paris Saint-Germain és a BeIn Sports médiavállalat korábbi vezetőjét.

Persze nem csak a fejesek terén voltak jelentős személyi változtatások Lille-ben, hanem sportszakmai oldalon is. A mostani idényt ugyanis a sokak által nagyra tartott argentin vezetőedzővel, Marcelo Bielsával kezdte meg a csapat. Természetesen a játékoskeretben is voltak mozgolódások, a cél az volt, hogy a sok fiatal játékosból egy ütőképes csapatot hozzanak létre, azonban ma már jól látszik, hogy nem igazán sikerült minőségi igazolásokat végrehajtani.

Pedig a bajnokságot remekül kezdte az együttes, hiszen a nyitófordulóban 3-0-ra verte a Nantes csapatát. Akkor nem sokan gondolták, hogy 2018 márciusában teljesen ellentétes helyzetben lesz a két együttes ehhez az eredményhez képest. A Nantes stabil felsőházi csapattá vált, s még az Európa Ligára is van esélye, a Lille azonban a 19., vagyis biztos kiesést jelentő pozícióban van.

A Nantes legyőzése után a következő bajnoki sikerre egészen november elejéig kellett várni, amikor a jelenleg is utolsó helyezett Metz otthonából sikerült elhozni a három pontot. A két meccs között hat vereség és három döntetlen volt az északiak mérlege. A metzi diadal után jött a Saint-Étienne elleni hazai siker, majd Amiens-ban és Montpellier-ben is 3-0-ás vereség következett. Az utóbbi találkozó után a klub felfüggesztette Marcelo Bielsát (az okokról később), s egy négytagú edzői csapatra bízta a legénység irányítását. Velük sikerült november végén komoly meglepetést okoznia a gárdának azzal, hogy Lyonban 2-1-re győzött. Azonban ez a siker sem tudta hosszabb távon növelni a játékosok önbizalmát, hiszen ugyan a Toulouse ellen is sikerült begyűjteni a három pontot, ám a következő három találkozón a maximálisan megszerezhető kilenc egységből csak egy került a konyhára.

December végén találta meg a klubvezetés az általa megfelelőnek tartott szakembert a vezetőedzői posztra Christophe Gaultier személyében, aki korábban hosszú évekig irányította a Saint-Étienne gárdáját. Gaultier győzelemmel tudott debütálni január közepén, amikor Caen-ban sikerült 1-0-ra győznie a Lille-nek. Ezután egy hazai vereség következett az idén igen jól teljesítő Rennes ellen, majd egy, a kiesés szempontjából hatpontos meccset is sikerült elbukni a Troyes otthonában. A Strasbourgot sikerült odahaza 2-1-re legyőzni, ami a Lille mindmáig utolsó sikere a Ligue 1-ben. A találkozót január 28-án rendezték, vagyis most már másfél hónapja várnak az újabb sikerre a csapat szurkolói. Az azóta eltelt időszakban három-három döntetlen és vereség volt az együttes mérlege. A PSG és a Nice ellen alulmaradni nem szégyen, azonban az ugyancsak a bennmaradásért küzdő Angers-től otthon kikapni már elég nagy baj, hiszen egy újabb nagyon fontos találkozót zárt pont nélkül a csapat.

Így érkeztünk el a Montpellier elleni szombat esti mérkőzéshez, amelyen újfent győzelem nélkül maradt a Lille, mivel 1-1-es döntetlen született. Ez volt az a meccs, amelyen betelt a pohár a piros-feketék ultráinál. A lefújás után közel száz hazai drukker tört be a pályára, s próbálta megtámadni a játékosokat, akiket azonban még idejében sikerült az öltözőbe menekíteni. A fiatalabb focisták közül többen is igazán megrémültek a történtektől, teljesen érthető módon…

A feldühödött ultrák a vezetést sem kímélték: “Ha bemegyünk, ti is bementek” – utaltak ezzel arra, hogy a VIP-páholy szinte azonnal kiürült, amint kitört a balhé.

„Elfogadhatatlan, ami történt – mondta Marc Ingla, a Lille ügyvezető igazgatója. – Szeretném megköszönni a biztonsági szolgálatnak a munkáját, jól kezelték ezt a rendkívül feszült helyzetet. Nagyjából 200 biztonsági kameránk van, ki fogjuk elemezni a történteket. A zéró tolerancia elvét alkalmazzuk majd az elkövetőkkel szemben. Folytatjuk a munkát és a harcot, biztosak vagyunk benne, hogy ha szenvedve is, de bennmaradunk az élvonalban.”

A Lille ma bejelentette, feljelentést tesznek több renitens drukker ellen is a történtek miatt, s további felelősségre vonások is várhatóak a felvételek kielemzésének függvényében.

Az ügy természetesen nem hagyta érintetlenül a francia Professzionális Labdarúgó Ligát sem, amely csütörtökön kezdi meg az események kivizsgálását. Várhatóan három héten belül tud döntést hozni a szervezet, ami minden bizonnyal fájó lesz a Lille számára. A liga kilátásba helyezte, hogy a vizsgálat idejére felfüggesztik a Pierre-Mauroy Stadiont, vagyis még zárt kapuk mögött sem léphetne ott pályára az északi csapat. Az, hogy milyen további szankciók kerülhetnek bevezetésre, egyelőre a jövő zenéje.

Offshore cégek, anyagi gondok és pereskedés Bielsával

Végig vettük tehát, hogy milyen eredményeket produkált eddig a Lille a Ligue 1-ben. Most pedig rátérünk arra, hogy milyen események zajlottak a klubházban az idény kezdete óta, hiszen nem állíthatjuk, hogy nyugodtak lennének a kedélyek. Ez persze egy kiesőhelyen álló csapatnál nem szokatlan, de ami Lille-ben történt, történik, az valami olyasmi, amit kiesés esetén a bukás legfőbb okának fognak tartani sokan.

Ahogy említettem a cikk elején, tavaly januárban Gérard López vásárolta meg a klub többségi tulajdonát, s ő lett az új elnök is. Róla tudni érdemes, hogy számos jelentős érdekeltsége van az új technológiákban, az energetikában és a sportban is. 2009 és 2015 között elnöke volt a Lotus F1 csapatnak, miután a részben általa irányított Genii Capital befektetői és tanácsadói csoport lett az istálló többségi tulajdonosa. Ő maga csak kisebbségi tulaj volt. A csapatnak több igen neves szponzora is volt, mint például a Microsoft, az Unilever és a Coca-Cola, azonban mindennek ellenére a Lotusnak anyagi problémái támadtak. Több sikertelen eladási kísérlet után 2015-ben a Renault jelképes egy fontért vette meg az istállót, amelyet mind a mai napig üzemeltet is.

Feltehetőleg ez a történet vezette arra Lópezt, hogy lille-i székfoglaló sajtótájékoztatóján kijelentse: középtávon szüksége lesz új befektetőkre, mert jelenlétük, nomeg támogatásuk elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy megvalósítsa azt a projektet, amelyet a fociklub számára megálmodott. Franciaországban létezik egy szervezet, amelyhez minden labdarúgóklub új tulajdonosának be kell nyújtania egy részletes üzleti tervet, amiben ismertetnie kell a bevétel és a kiadás terén elképzelt összegeket, s mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a klub érdekében szeretne megvalósítani. Csak ennek jóváhagyása esetén kaphat zöld utat egy csapat megvásárlása a galloknál. Lópezék ezt az összesen 25 oldalas anyagot a potenciális befektetőtársaknak is eljuttatták, azonban egyelőre senki sem akadt, aki hajlandó lenne támogatni a Lille-t, vagy csak nem tudunk még róla.

López egy évvel ezelőtt azzal számolt, hogy regnálásának első két évében még nem lesz szüksége befektetőkre, azonban elég hamar kiderült, hogy ez az elképzelése nehezen lesz tartható. Később kitérek a részletekre, előtte azonban nézzük meg jobban a tervet!

A hatósághoz beterjesztett anyag az “LOSC: A labdarúgócsapat megerősítése a siker érdekében” címet viselte. López ebben fölvázolt egy szervezeti ábrát, amelyben “technikai tanácsadóiként” nevezte meg Marcelo Bielsát és Luis Campost. Az új tulaj sosem tagadta, hogy nagyon szeretné, ha az elismert argentin tréner ülne le a Lille kispadjára vezetőedzőnek. Bielsa nem csak “tanácsadóként” szerepelt az anyagban, López ugyanis azt írta róla, hogy “egy olyan edző, aki példát mutat az edzésmódszerek és a taktika felállításának tekintetében”. Luis Camposról azt érdemes tudni, hogy az AS Monaco sportigazgatójaként ténykedett évekig. Vele kapcsolatban a luxemburgi-spanyol üzletember azt írta: “300 millió eurós profitot termelt munkájával, amelynek egyik sarokköve az, hogy a klubot a legtöbbet érő játékosok eladásának platformjaként kell értelmezni”.

Gérard López egy évvel ezelőtt még úgy gondolta, két év múltán lesz szüksége plusz befektetőkre. (Forrás: Michael Baucher/Panoramic)

López szerint Campos sikerességének legfőbb titka, hogy fölismeri azokat a fiatalokat, akik képesek nagy karriert befutni. Éppen ezért a tervezetben az is szerepelt, hogy a Lille az addigi 200-al szemben legalább 600 utánpótláskorú játékost akar megfigyelni a jövőben, s közülük a legjobbak kiválogatása és képzése, valamint későbbi viszonteladásuk igazi üzletnek fog bizonyulni. A pénzember székfoglalójában azt hangoztatta az újságíróknak, hogy mindezzel nem az a célja, hogy a Lille egy “átjáróház” legyen. Első lépésben egy “átmeneti klub”-ként kellene működnie, s amint idővel megerősödik, újból egy olyan “zászlóshajó” lehet, amilyen a 2000-es évek végén, a 2010-es évek elején volt, amikor francia bajnokságot és kupát is tudott nyerni.

Már a klubba hosszú távon befektetni hajlandó személyek és csoportok érdeklődésének felkeltése céljából terjesztett elő további érveket a “francia labdarúgás csendőrségének” is nevezett szervezethez beterjesztett anyagában, amikor többek között arról értekezett, hogy ingatlanfejlesztést tervez megvalósítani a Luchin-ben található edzőközpontban egy labdarúgó akadémia felhúzásával, és ezen kívül nemzetközi szinten, elsősorban Kínában is terjeszkedni akar, valamint szeretné megszerezni hosszú távon a Pierre-Mauroy Stadiont is, mivel az jelenleg nem a Lille tulajdona. “Ezek jelen pillanatban egyáltalán nem léteznek” – bosszankodott Gérard López, akinek azonban önerőből nem telne ennek az összes tervnek a megvalósítására, hiszen például a stadion megvétele csak önmagában 324 millió euróba, mai árfolyamon 101 milliárd 88 millió forintba kerülne.

Ezek mind-mind igen csábító projektek lehetnek a dúsgazdag befektetők számára. S hogy Lópeznek miért nincs minderre önerőből pénze? Egész egyszerűen azért nincs, mert ő nem Katar, amely milliárdokat pumpál bele a Paris Saint-Germainbe évek óta. Az üzletember azt mondta annak idején, hogy 80 millió eurót képes saját zsebből a klub rendelkezésére bocsátani, ami meglátása szerint elég lesz ahhoz, hogy a Lille anyagilag elmozduljon arról a szintről, amelyen a tulajdonosváltáskor állt. Nem véletlenül emelem ki ezt a részt, hiszen ma már pontosan láthatják a francia labdarúgásban jártas sportrajongók, hogy ez egyszerűen nem igaz.

S hogy miért nem igaz? Arra talán a Mediapart francia hírportál egyik tavaly januári, tehát a lille-i tulajdonosváltás idején megjelent oknyomozása adhat választ.

A Mediapart arról számolt be 2017. január 16-án, hogy Gérard López egy Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cégen keresztül, kétes módszerekkel vette meg az észak-franciaországi klubot. A nyomozásra a “Football Leaks” néven elhíresült, a labdarúgásban fellelhető pénzügyi viszásságok, csalások és bűncselekmények feltárására hivatott kutatássorozat keretében került sor. Ennek keretében derült ki többek között Cristiano Ronaldóról is, hogy kapcsolatban állt vagy még most is áll offshore hátterű cégekkel, s az ő segítségükkel igyekszik elkerülni minél több adó megfizetését Spanyolországban és Portugáliában azáltal, hogy bevételeinek jelentős részét az ezen cégek által létrehozott bankszámlákra menekítette.

A Mediapart kíváncsi volt a López által a tranzakció lezárására kidolgozott pénzügyi csomagra. Ennek bonyolultsága és homályossága erős kételyeket ébresztett annak tekintetében, hogy mennyire lehet a luxemburgi-spanyol üzletembert tekinteni a Lille valódi tulajdonosának, vagy ő sokkal inkább csak amolyan “erős ember” az egyesületnél. A Lotus F1 egykori kisebbségi tulajdonosa a Chimera Consulting nevű, Hong Kongban bejegyzett holdingon keresztül intézte a Lille megvételét. A Chimeráról kiderült, hogy egyezik azzal a cégcsoporttal, amelyet megtaláltak a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Incredible Wealth névre keresztelt offshore vállalathoz tartozó cégek között.

“Ennek a virgin-szigeteki struktúrának köszönhetően, szinte képtelenség kideríteni, hogy Gérard López-e az Incredible Wealth, s ezáltal az LOSC (a lille-i focicsapat – a szerk.) tulajdonosa” – állt a Mediapart honlapján megjelent írásban. López reagált a médium állításaira, s megerősítette, hogy valóban vannak offshore érdekeltségei, de ezek létrehozásában nem motiválták “fiskális okok”, kizárólag a “hatékonyság” és a “jogbiztonság” jegyében ment bele ilyen üzletekbe. Az üzletember azt is állította, hogy tiszteletben tartja a “szigorú szabályozást és az etikát”.

A Mediapart megpróbálta meghatározni a rendkívül diszkrét embernek számító, és az üzleti ügyei terén a háttérben maradó Gérard López vagyonának nagyságát is. Két társával közösen megalapította a Mangrove Capital Partners kockázati tőkealapot, amely Európa három legnagyobb, az új technológiákba befektető ilyen jellegű cégének egyike. Első üzletük az volt, amikor 1,35 millió eurós befektetés keretében megvásárolták a Skype-ot, amelyet aztán 3,2 milliárd dollárért adtak el az eBaynek még 2005-ben. Ez mai árfolyamon csaknem 26 millió eurónak felel meg. Pedig állítólag akár 135 millió euróért is túladhatott volna a szolgáltatás tulajdonjogán (mivel akkoriban ennyi volt az értéke), de hivatalosan ennél jóval alacsonyabb összegért adta el a Skype-ot. Ez a körülmény is arra enged következtetni, hogy offshore cégek lehettek a dologban. A Mediapart azt is állította, hogy számlájának felülvizsgálata azt mutatta, López “szinte soha nem tett bele pénzt a vállalkozásába”. Vagyis amikor befektetett, azt mások pénzével csinálta, ezzel eladósítva saját magát. Tette mindezt úgy, hogy senkinek sincs rálátása arra, honnan származhattak ezek a pénzek. Ezek a zavaró tények azonban önmagukban még nem jelentik azt, hogy bármilyen illegális tevékenység is történt volna.

A Mediapart átvilágította az üzletember első, egy fociklub megvásárlására irányuló befektetését is. 2012-ben meg tudta vásárolni Esch-sur-Alzette kis csapatát, amely abban az évben Luxemburg bajnoka volt. Néhány hónappal később a ma a francia második vonalban szereplő RC Lens-t is igyekezett megszerezni, ám ott kudarcba fulladtak próbálkozásai. Ez a csalódás azonban nem vette el kedvét attól, hogy a sportágban maradjon, s további üzleteket üssön nyélbe. Ezután López a harmadik tulajdonos szerepkörében ténykedett a labdarúgáson belül, ami annyit tett, hogy neki, illetve egészen pontosan a föntebb már említett Mangrove Capital-hoz tartozó Mangrove Sport Business Intelligence nevű vállalkozásnak bizonyos mértékű tulajdonrésze volt labdarúgók játékjogaiban. Ez egy rendkívül ellentmondásos módszer volt, hiszen nagyon bonyolult tranzakciókat eredményezett a játékos eladása során, éppen ezért a FIFA 2015-ben be is tiltotta a harmadik tulajdonos intézményét. Azelőtt viszont ez a tevékenység teljesen jogszerű volt.

Gérard López stábja persze a Mediapart oknyomozó cikkének megjelenése után kapásból kiadott egy közleményt, miszerint “A Mediapart a neki átadott információkat csonkultan és elfogultan jelenítette meg. Az LOSC-t semmilyen, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett társaság nem vásárolta meg. Gérard López teljes körű átláthatóságra törekszik, jogilag a különböző ágazatok szabályainak megfelelően jár el. Nem érzünk szükségesnek további megjegyzéseket fűzni ehhez a cikkhez, amelynek tartalmát erősen vitatjuk”.

Ilyen előzmények után szinte borítékolható volt, hogy fogunk még olvasni a Lille anyagi helyzetével foglalkozó cikkeket, s ez így is történt.

De hogyan is jutottunk el ide? Úgy, hogy a Lille vezetése, élén Gérard Lópezzel, november közepén úgy döntött, felfüggeszti Marcelo Bielsát a vezetőedzői pozícióból. A klub nem közölte, miért jutott erre a döntésre, persze ez jórészt a csapat pocsék formájával volt indokolható. De nem csak ezzel!

Híresztelések szóltak arról Franciaországban, hogy Bielsa nem kezelte jól a játékosokat, akik gyakran panaszkodtak arra, hogy számukra idegen poszton szerepelnek. Nem voltak ritkák az edzésekről való késések és a magatartásbeli problémák sem. Az egyik argentin újságíró szerint Bielsea nem sokkal felfüggesztése előtt engedély nélkül két napra Chilébe utazott, hogy egy súlyos betegséggel küzdő barátját, korábbi segítőjét, Luis María Boninit meglátogassa.

Decemberben végül úgy határozott a Lille, hogy szerződést bont vezetőedzőjével, szerződésszegésre hivatkozva. A L’Équipe akkor azt közölte, hogy az északi klubnak 14-16 millió eurójába is kerülhet az, hogy fölbontotta a 62 éves argentin szakemberrel 2019-ig megkötött kontraktusát.

Marcelo Bielsa csak hat hónapig dolgozhatott a Lille edzőjeként. (Forrás: AFP)

November végén, tehát amikor még “csak” felfüggesztve volt feladatai ellátása alól, Bielsa bejelentette, hogy 18,6 millió eurót követel a Lille vezetőitől, amiért szerinte szabálytalanul függesztették fel a munkavégzés alól. Az argentin a francia liga jogi bizottságához fordult, s nem ment el az LOSC vezetői által fölkínált megbeszélésre. A követelt összegből 13,6 millió euró Bielsa fizetésének még teljesítendő részlete, 5 millió pedig kártérítés. Az argentinnak első évében havi nettó 375 ezer eurós bért kellett kapnia, ezen felül terjesztette elő kártérítési igényét.

A Lille elnöke, Gérard López a francia sajtónak azt mondta, klubja igyekszik elkerülni a fizetést, mégpedig azzal, hogy súlyos kötelezettségszegést kíván megállapíttatni az illetékes szervekkel Bielsa ténykedésével kapcsolatban. De mit is ért vajon ezalatt? Február elején a L’Équipe közzétett egy listát, amelyben a klub ügyvédjeinek érvei szerepelnek arra vonatkozólag, hogy az argentin miképpen szegte meg szerződését. Luis Campos sportigazgató arra hivatkozott ebben a listában, hogy a tréner nem figyelt oda a játékosok fegyelmére. Ezt nevezte meg a klubvezető az “El Loco” becenévre is hallgató szakember elbocsátásának közvetlen kiváltó okaként is. Állításuk szerint az argentin hagyta, hogy játékosai egyénileg oldják meg magatartásbeli problémáikat. Bielsa nem határozott meg pontos menetrendet a reggeli vagy az egyéb étkezések tekintetében, és utasította a játékosokat, hogy állapodjanak meg az edzőközpontba késve érkezők esetleges megbüntetéséről is.

Arról is szó van a listában, hogy voltak olyan esetek, amikor Ibrahim Amadou csapatkapitánynak le kellett állítania azt a tolmácsot, aki a Bielsa és a csapat közti kommunikációt igyekezett segíteni, mivel nehezen vagy egyáltalán nem érthetően fordította a mester spanyolul elmondott utasításait. Bielsa állítólag azt is hagyta, hogy a játékosok késő éjszakába nyúlóan videójátékozzanak. A L’Équipe fölfedte azt is, hogy az egyik középpályás, Yves Bissouma az egyik reggel későn ébredt, mivel sokáig játszott játékkonzolján.

A Lille menedzsmentje arra is rámutatott az anyagban, hogy a dél-amerikai szakember nem versenyeztette meg játékosait, s a videóelemzések alapvetően “kényelmetlen, és túlzottan sokszor ismétlődő semmittevések” voltak. Augusztus közepén az egyik ilyen alkalom több mint két órán át tartott a Strasbourg elleni mérkőzés előtt, s a játékosok úgy érezték magukat utána, mint akik “cserélhető robotok”.

Az LOSC jogi képviselői tehát ezekkel az állításokkal próbálják meg bizonyítani a bíróságon, hogy itt valódi szakmai kötelezettségszegés történt, holott Bielsa ezen edzésmódszerei évek óta fémjelzik őt a labdarúgás világában, s érdekes módon korábban sem Marseille-ben, sem Bilbaóban nem okoztak ekkora problémát.

Ügyvédje szerint, Bielsa “megalázottnak érzi magát” Lille-ből történt elküldése óta. “Benne volt egy hosszú távú projektben. Úgy lett vége az ebben való szerepvállalásának, hogy úgy rúgták ki, mint a boltból a tolvajt, aki lopott a pénztárból. Mindezt anélkül tették, hogy megbeszélték volna vele, hogy mi a bajuk” – mondta Carlo Alberto Brusa a Le Parisiennek.

Amennyiben az LOSC-nek ki kell fizetnie a követelt összeget, az újfent anyagi nehézségekbe sodorná a klubot mindössze alig több mint fél évvel azután, hogy a “francia labdarúgás csendőrsége” csak nagy nehezen bólintott rá a csapatnak a 2017/18-as idényre vonatkozó költségvetési tervezetére, mivel abban szabálytalanságok voltak. A francia Nemzeti Sport, a L’Équipe arról is beszámolt, hogy a Crédit du Nord pénzintézet a nála nyitott számlájának megszüntetésével fenyegette meg a Lille-t, s elzárkózott attól, hogy hitelkeretet biztosítson Gérard López klubja részére.

Gérard López lehet, hogy nagy árat lesz kénytelen fizetni, amiért ennyire bízott Marcelo Bielsában. (Forrás: Federico Pestellini/Panoramic)

Állítólag akkora gondok vannak a Lille-nél, hogy fölmerült az élvonalból történő kizárás lehetősége is, amennyiben nem tudják kicsengetni a Bielsa által követelt pénzt, bár egyelőre nincs jogerős ítélet a volt vezetőedző kártérítési perében. A klubot azonban így is kizárták a téli átigazolási piacról, s kizárólag játékosok eladására volt lehetősége. Ebből mintegy 25 millió euró bevételt remélt, végül azonban csak 15 millió jött össze. A Lille ezelőtt még soha nem volt annyira sürgető helyzetben, mint idén januárban, hiszen az, hogy megtiltották számára új labdarúgók szerződtetését a piacról, csak egy preventív szankció volt, amivel a francia labdarúgás csendőrsége arra hívta föl a klub figyelmét, hogy már csak néhány hónapja maradt az adósságrendezésre. Amennyiben a nyárig nem sikerül rendezni az anyagi problémákat, jöhet a másodosztályba sorolás.

Új részvényes érkezhet?

Ez a helyzet komoly dilemma elé állítja Lópezt, hiszen őmaga képtelen több pénzt belerakni a Lille-be, miközben nem tolonganak új befektetők a klubelnök ajtajánál. Ennek ellenére döntenie kell: megpróbál bevonni egy új részvényest a csapat működtetésébe vagy (ami valószínűbb) újratárgyalja a klub adósságát az Elliott befektetési alappal, amely híres az anyagi gondokkal küzdő cégek és államok adósságainak rendezéséről úgy, hogy ezekből még tőkét is tud magának kovácsolni. A Lille-nél abban bíznak, hogy ez az alap rajtuk is tud segíteni, és így teljesíteni tudják a focicsendőrség (hivatalos nevén az Igazgatási Ellenőrző Hatóság) által megszabott határidőket, s nyárra megtudják oldani a problémák nagy részét.

A L’Équipe úgy tudja, Lille-ben 70 millió eurót terveznek új játékosokra költeni a nyári átigazolási időszakban, de kérdéses, honnan lesz keret minderre, miközben a klub januárban újból halasztást kért a lejárt tartozások rendezésére. Az eladósodott Gérard Lópeznek ezt úgy sikerült elérnie, hogy megtudta győzni az amerikai befektetési alapot, hogy játékosai nagy piaci értéket képviselnek (ezzel én azért vitatkoznék…), s állítólag ez vezetett ahhoz is, hogy a januári átigazolási időszak utolsó óráiban hirtelen számos olyan pletyka látott napvilágot, miszerint a csapat több focistája is gyorsan eligazolhat, ezzel is növelve a bevételeket. Ezek végül elmaradtak, persze nem lehet tudni, ténylegesen voltak-e egyeztetések az érintett játékosok és más klubok között.

Mindenesetre lehetetlen pontos képet kapnunk az LOSC által az Elliottnak bemutatott számlák valódiságáról, amikkel sikerült jobb belátásra bírni a befektetési alapot. A Lille február elején kiadott egy közleményt, amelyben nyugtatgatni próbálta a szurkolókat és a közvéleményt a csapatnál kialakult helyzettel kapcsolatban. Az LOSC azzal vádolta meg a “Bielsa-klánt”, hogy a médián keresztül igyekszik zsarolni a klubot, és dezinformációkat terjeszt a valós anyagi helyzetről. A vezetés próbálja félretenni a problémákat, hogy kizárólag a játékosokra összpontosítson, s hangsúlyozza, a partnerekkel közösen “kolosszális munkát” végeznek, amelynek júniusra meg lesz az eredménye. A klub azt ígérte, hogy eddig az időpontig “tökéletesen normális helyzetbe fog kerülni”, és végre hozzáláthat a beígért fejlesztésekhez.

Kíváncsian várjuk, sikerülni fog-e mindez a Lille-nek. Én a magam részéről próbálok szurkolni a klubnak azért, hogy megoldódjanak a problémák, de van egy olyan érzésem, hogy ez a történet nem fog júniusban véget érni…

A kiemelt kép forrása: goal.com/AFP

A kiemelt képen a múlt szombati Lille-Montpellier francia bajnoki mérkőzés utáni szurkolói rendbontás egyik pillanata látható.

Top
%d bloggers like this: