Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > Téli olimpia: Egy magyar síakrobata “produkciója” szolgáltatja a röhögőgörcsöt

Téli olimpia: Egy magyar síakrobata “produkciója” szolgáltatja a röhögőgörcsöt

VIDEÓKKAL – Swaney Elisabeth sporttörténelmet írt ma hajnalban Pjongcsangban. Ő lett ugyanis az első magyar síakrobata, aki olimpián rajthoz állhatott. Más miatt azonban sajnos nem írhatom, hogy történelmet írt volna. Az édesanyja révén magyar gyökerekkel is rendelkező sportoló utolsó lett a félcső selejtezőjének 24 fős mezőnyében. Ezzel önmagában még nem is lenne hatalmas gond, azonban ha megnézzük Swaney két gyakorlatát, s azokat összevetjük a legjobbak teljesítményével, akkor még a sportághoz egyébként hozzám hasonlóan semennyire sem értők is megállapíthatják, hogy sem só, sem bors nem volt a 33 esztendős hölgy produkciójában. A hazai és a nemzetközi sajtó, valamint a közösségi médiumok népe talán még sosem cikizett úgy magyar sportolót, mint ahogy azt most Swaney-vel teszi. Sokat mond az ügyről, hogy még a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) is csak annyit tudott érdemben mondani a síakrobatázó szereplésére reagálva, hogy “szükségesnek tartjuk a nevezési módszertan újragondolását”.

Magyar idő szerint ma hajnalban lezajlott a női síakrobaták félcsőversenyének selejtezője a Pjongcsangban zajló téli olimpián. Ebben a szakágban Swaney Elisabeth révén először indulhatott magyar versenyző az ötkarikás játékok történetében.

A huszonnégy sportoló két-két gyakorlatot mutathatott be, s a ponterősebbet vették figyelembe a selejtezőben, amely alapján a legjobb tizenkettő jutott be a keddi fináléba. A legjobban a kanadai Cassie Sharpe szerepelt, megelőzve a francia Marie Martinod-t és az amerikai Brita Sigourneyt.

Az amerikai születésű, de édesanyja révén magyar származású Swaney nem bonyolította túl első programját, de azt hiba nélkül teljesítette, így az első kör után 30 ponttal a 24 induló közül a 22. helyről várta a folytatást. Az a két ember, akit meg tudott előzni, bukott az első körben, vagyis nulla ponttal állt… Swaney-nek a második sorozatban sikerült még 1.4 ponttal megfejelnie a teljesítményét, azonban a két mögötte álló másodszorra sokkal jobban teljesített, így a 24. helyen végzett a magyar versenyző. A döntőbe kerüléshez 72 ponton felüli teljesítményre lett volna szükség.

„Csak részben vagyok elégedett… Szerettem volna magasabbra ugrani, és amikor nem vagyok ennyire ideges, ez szokott is menni. Annyiban vagyok elégedett, hogy Magyarországot képviselhettem egy olimpián, és bízom benne, hogy ott is felfigyelnek erre a sportágra, és többen kezdenek el foglalkozni vele” – mondta Swaney a Nemzeti Sport helyszíni tudósítójának a vegyes zónában.

Csak összehasonlításképpen: a kvalifikációt megnyerő Sharpe 93.40 pontot ért el, vagyis a (félig) magyar hölgy kereken 62 egységgel maradt el tőle, s a döntőbe jutáshoz szükséges 72 ponttól is “csak” 41 választotta el.

Íme Swaney Elisabeth “produkciója”:

Freestyle ski

VITA!!! Szerintettek szükség van arra, hogy valaki ilyen tudással képviselje Magyarországot az olimpián?

Közzétette: Eurosport – 2018. február 18.

És aki “esetleg” nem lenne tisztában azzal, hogy mi is ennek a versenyszámnak a lényege, tekintse meg ezt a videót is, amelyen a mai selejtezőt megnyerő kanadai hölgy egy korábbi félcsövezése látható:

Cassie

Highlighting our Freestyle Canada Olympic Team Member: Cassie Sharpe, Halfpipe! Can't wait to see her tricks! We're proud to cheer her on! #GoCanadGo! Feb.18 @5pm PST/8pm EST. Full schedule here: http://bit.ly/2s3LLS4 | #RiseAbove.Pleins feux sur Cassie Sharpe athlète olympique et membre de Freestyle Canada en demi-lune. Nous sommes fiers d'elle et nous avons hâte de la voir en plein action le 18 février à 20 h HNE. #GoCanadaGo! Cliquez ici pour le calendrier olympique complet : http://bit.ly/2s5PCxQ | #RiseAbove

Közzétette: Freestyle Canada – 2018. február 18.

Nos, ha megnéztük a két videót, akkor gondolkodjunk el azon, hogy mi is lehetett a legfőbb különbség a két gyakorlat között!

Az az igazság, számomra, mint aki életében talán ötödjére nézett síakrobatikát, néhány jobban sikerült produkció után nyilvánvalóvá vált, hogy az interneten miért folyik még a csapból is Swaney Elisabeth szereplése. Ha figyeltünk a két videóban a technikai elemekre (tehát nem csak azt néztük, rendesen végig siklanak-e a félcsövön), akkor laikus szemmel is rögtön világossá válhat, hogy amíg a kanadai mutatványa tele volt a szép, magas ugrásokkal és a trükkökkel, addig a magyartól csak annyit láthattunk, hogy szépen, tisztességesen végig csúszik a pjongcsangi félcsövön – persze ügyelve arra, hogy váltogassa az oldalait -, de egyszer sem ugrik a cső teteje fölé, olyan az egész, mint ha a biztonságra törekedne leginkább. Persze, mint ahogy a legtöbb sportban, úgy itt is fontos a biztonság, de, mint ahogy a legtöbb sportban, itt is fontos, hogy belevaló legyen az ember, merjen rizikót vállalni, hiszen a síakrobatikában (a többi extrém sporthoz hasonlóan) elsősorban a látványt és azok veszélyességét jutalmazzák magas pontszámokkal. Aki egy kockázatos manővert tökéletesen meg tud csinálni, az lehet egy ilyen viadal győztese.

Nos, nem kell nagy levegőt vennünk ahhoz, hogy utána beismerjük: Swaney Elisabeth nem vállalt semmiféle rizikót, s így mindkét csúszásából hiányzott a só és a bors.

A föntebb idézett nyilatkozatban a magyar síakrobata az idegességének számlájára írta, hogy nem tudott magasakat ugrani, de azt is elismerte, legfőbb célja nem a döntőbe jutás volt, hanem hogy Magyarországon népszerűsítse ezt a sportágat. Úgy vélem, nem mondok nagyot azzal, hogy ha népszerűbbé is válik hazánkban a síakrobatika, az legfeljebb pirinyó részben lesz Swaney Elisabeth érdeme.

Amit ugyanis láthattunk tőle, az kb. egyenlő volt a semmivel, az utolsó hely gyakorlatilag borítékolható volt.

Külföldön is fölfigyeltek Swaney-re

Az MTI helyszíni tudósításában megjegyzi, Swaney külföldi stábok érdeklődését is felkeltette, „minden bizonnyal a Calgaryban szereplő brit síugrót, Michael Edwardsot, ismertebb nevén Eddie-t, a Sast látták benne.”

A Denver Post – talán előre megsejtve, hogy mi fog történni másnap –  nagy cikket szentelt még vasárnap a 33 éves amerikai-magyar versenyzőnek, aki, idézem „a kvalifikációját inkább a versenyek szorgalmas látogatásának, mint versenyzésének” köszönhette. Swaney először Venezuela színeiben versenyzett, aztán váltott magyar színekre, felkészülését online adománygyűjtő-kampányokkal is segítette (inkább csak próbálkozott), illetve saját zsebből (is) fedezte utazásait. A síakrobatika előtt műkorcsolyában és szkeletonban is kipróbálta magát, és a nyári olimpiai sportok közül evezéssel (kormányos volt) is próbálkozott, tagja volt az egyetemi csapatnak. Síelni 25 évesen kezdett, 27 éves korában állt át a síakrobatika szakág félcső versenyszámára.

„A kitartás a legnagyobb erénye valószínűleg, mindig ott van a mezőnyben, minden világkupaversenyre elutazik, rengeteg időt és utazást szentelt erre. A vízi ugratókon jelentősen fejlődött, ám nem feltétlenül tudja ezeket a trükköket havon is bemutatni. Érdekes eset, sokat edzett, az erőnlétén javított, nagyon kitartó, de szeretnénk, ha több kockázatot vállalna. Nem sikerült néhány dolgot végrehajtania, amit szerettünk volna” – idézi a Denver Post Chris Haslock egykori olimpikont, aki a Park City Ski & Snowboard (itt edz Swaney) programigazgatója, egyben Swaney egyik edzője.

A lap felteszi a kérdést: vajon inspiráló-e Swaney indulása, vagy azt mutatja meg, az olimpiai kvalifikációs szisztémát nagyon könnyen ki lehet játszani?

Az olimpia hivatalos hírszolgálata a selejtezőt a második helyen záró francia Marie Martinod-t kérdezte Swaneyről.

„Én nagyon nyitott vagyok mindenre, gondolom, ez a lány csak szeretett volna részt venni az olimpián, úgy, mint néhány magas rajtszámmal induló alpesi síző. Annyira nem tudnak síelni, de itt vannak és részt vesznek. Ezért különleges az olimpia. Nem cserélgethetem az olimpiai kitűzőket mindenféle egzotikus nemzet képviselőivel, ha leszólom ezt a lányt, aki csak részt akar venni az ötkarikás játékokon. Nem tudom, mások mit gondolnak, de engem egyáltalán nem zavar. Ő is az olimpia része.”

A Reuters hírügynökség a kanadai Cassie Sharpe-ot kérdezte Swaney teljesítményéről.

„Ha beleteszed az időt és beleteszed az erőfeszítést, akkor megérdemled, hogy itt legyél, ugyanúgy, mint én” – mondta a döntőbe első helyen kvalifikáló kanadai versenyző.

„Ne kerülgessük a forró kását. Sweney Elisabeth nem jó szabadstílusú síző. Nem tud trükköket, nem tud felmenni a levegőbe, nem tud semmit, csak föl-le csúszkálni a félcsőben, mint bárki, aki egy helyi dombocskán síel. És még is ott volt az olimpián. Nézzük a jó oldalát a dolognak: nem bukott, a helyszíni hangosbemondó udvariasan bánt vele, és még a ruhája is rendben volt” – írja a Yahoo! a mai magyar indulóról, a cikkíró, Kevin Kaduk a mexikói sífutó German Madrazóhoz és a tongai Pita Taufatofuához hasonlítja.

A „valódi olimpiai hőstől” a „rossz viccig” elég széles skálán jöttek a visszajelzések a Twitteren Swaney Elisabeth visszafogott látványvilágú csúszásaira, míg a síakrobaták fórumain éles vita bontakozott ki arról, mennyire jó az olimpiai kvalifikációs szisztéma.

„Ha csak azért csinálja, hogy figyelmet irányítson magára, akkor nem kellene ott lennie, de ha azt akarja megmutatni, hogy mindenki képes elkezdeni és űzni ezt a sportot, akkor miért ne. Még az is lehet, hogy néhány ember miatta kel fel a hátsójáról, és kipróbálja a félcsőt” – mutatott rá a New Schoolers fórumán az egyik hozzászóló az érem mindkét oldalára.

A Nemzeti Sport megkérdezte a Magyar Olimpiai Bizottságot (MOB), hogy ők mit gondolnak erről az egészről.

„Eddig az volt az irányelv – ahogy most is az –, hogy aki a sportágában a nemzetközi szövetségek által meghatározott kvalifikációs feltételeknek megfelelt, azt nevezte a Magyar Olimpiai Bizottság. Akinek tehát a szövetség bizalmat szavazott, annak a MOB is – így Molnár-Bánffy Kata sajtóattasé, a MOB kommunikációs vezetője a Nemzeti Sport Online-nak. – Ez a mai eset azt mutatja, hogy ezt a rendszert felül kell vizsgálni, ezért át is fogjuk gondolni. Erre vannak nemzetközi példák, meg fogjuk ezeket vizsgálni. Továbbá szükségesnek tartjuk a nevezési módszertan újragondolását.

Ebből a megszólalásból látszik, hogy Swaney teljesítménye a MOB-nál sem kápráztatta el a kedélyeket, a sajtóattasé gyakorlatilag burkoltan kifejtette, hogy a korábban venezuelai szkeletonosként és amerikai egyetemi evezősként is próbálkozó olimpikonnak nem lett volna szabad kvótát adni. Csak hát, van egy olimpiai eszme, aminek része az is, hogy nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos. Az is nagyon érdekes, hogy a MOB hivatalos Facebook-oldalán nem gratulált Swaney-nek, csak megköszönték neki a részvételt.

Nem csak a MOB véleménye sokat mondó a ma hajnalban történtekről, hanem a magyar sportsajtó megnyilvánulásai is:

“Eddie, a Sas legenda lett, Swaney csak egy kókler marad” – így az Origo, amelynek cikkírója “botrányosnak és semmire sem jónak” minősítette Swaney produkcióját, amelyet – a nemzetközi sajtó írásai alapján – összevetett Eddie Edwards, alias Eddie, a Sas, az 1988-as calgary-i téli olimpián induló brit síugró teljesítményével. A szerző pontosan ugyanazt rójja föl Swaney-nek, amit én is:

“Eddie, a Sas élete kockáztatásával ment fel a sánc tetejére és ugrott onnan. Pont ezért lett sztár, mert a közönség az első pillanatban felmérte, milyen nagy dologról van szó. Swaney kisasszony pedig pont a kockázatot kerülte el – nem csinált semmit. Még egy nyomorult ugrást sem volt hajlandó bemutatni.”

“Lelkes amatőr, vagy az olimpiai eszme megcsúfolója?” – teszi föl a kérdést a HVG, amely fölidézi, hogy Swaney Elisabeth dizájn szakon diplomázott a Kaliforniai Egyetemen. Legyünk őszinték, az egyetemet végzett sportolók jelentős hányada nem a dizájnból akar majd megélni pályafutása befejezése után. A hírportál azt is megjegyzi, hogy jelentősen lemaradt a 45 ponttal záró utolsó előttitől is, aki mindkét alkalommal elesett. A cikkben Swaney egyik Instagram-posztját is meg lehet tekinteni, amin a föntebb már említett mexikói és tongai sífutóval pózol, akikhez most mindenki hasonlítja őt.

“Swaney szerette volna, ha felfigyelnek a freestyle síre, ez sikerült” – ezzel a címmel jelent meg az Index írása a magyar síakrobatáról. Náluk is az a legfőbb tanúság, hogy nem a helyezéssel van a probléma, hanem önmagában a részvétellel. Egy másik írásukban úgy fogalmaz a szerző, hogy Swaney Elisabeth leégette a magyar sísportot.

“Érthetetlen, miért honosították a Timesba is bekerült hobbisíelőt” – a PestiSrácok.hu jelentette meg ezzel a címmel a Swaney-vel foglalkozó cikkét, utalva arra, hogy a New York Times írt arról, hogy Swaney még a kaliforniai kormányzóválasztáson is elindult Arnold Schwarzeneggerrel szemben. A szerző úgy fogalmaz: Swaney egyetlen valódi akrobatikai gyakorlatot sem hajtott végre, s korábban venezuelaiként szkeletonban kívánt indulni olimpián, de ez talán szerencséjére nem jött össze, mert az egy életveszélyes sport. Az is szerepel az írásban, hogy amíg Pita Taufatofua egyedül képviselte Tongát sífutásban, addig Swaney mostani teljesítménye az egész magyar csapatra, de leginkább a hazai síszövetségre is árnyékot vethet.

Szerencsére azt lehet tehát mondani, hogy a hazai sajtó, de még a Magyar Olimpiai Bizottság is pontosan látja, hogy amit Swaney Elisabeth ma hajnalban művelt, annak a síakrobatikához vajmi kevés köze sem volt. Előbbi erélyesen kifejtette véleményét, utóbbi viszont udvarias módon, inkább csak burkolt formában adta közre benyomásait.

Zárásként ajánlom Swaney Elisabeth figyelmébe megboldogult id. Knézy Jenőnek az egyenlítői-guinea-i úszóval, Eric Moussambanival kapcsolatban, a 2000-es sydney-i nyári olimpián megfogalmazott “véleményét”:

A fő fotó forrása: MOB/mob.hu/Szalmás Péter

Top
%d bloggers like this: