A meccs, amelyen az újonc legyőzte Phil Taylort – visszaemlékezés a 2007-es darts-vb-döntőre

VIDEÓVAL – Sokan mindmáig a sportág legemlékezetesebb mérkőzéseként emlegetik a 2007-es darts-világbajnokság döntőjét. A csatát az azt megelőző tizenkét vb-ből tizenegyet megnyerő Phil Taylor és a PDC szervezetéhez 2006-ban csatlakozó, s korábban a másik szövetségnél, a BDO-nál négy világbajnoki elsőséget begyűjtő Raymond van Barneveld vívta. Előzetesen majdnem mindenki The Power győzelmére fogadott még annak ellenére is, hogy Barney PDC-újonc létére igen meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő a torna korábbi szakaszaiban. A döntő aztán meghozta azt a hollandnak, amire talán még ő maga sem számított: gigászi csatában, hirtelen halál legben győzött a szettek tekintetében 7-6-ra, ezzel első PDC-s világbajnokságán rögtön a csúcsra ért. Ezt a mérkőzést és az oda vezető utat elevenítjük fel a Visszapillantó rovat karácsonyi különkiadásában.

Nem volt túlzottan nehéz dolguk a bukmékereknek 2006 decemberében, amikor meg kellett határozniuk az oddsokat a 2007-es PDC Darts Világbajnokságra. A tornát már akkoriban is az óév utolsó és az újév első napjaiban rendezték, egész pontosan 2006. december 18. és 2007. január 1. között. A főtáblán összesen 64 játékos vágott neki a küzdelmeknek. Már az akkori mezőnyben is megtaláljuk számos olyan dartsos nevét, akik napjainkban is a sportág legjobbjai közé tartoznak, így többek között Adrian Lewis, Darren Webster, Steve Beaton és James Wade is indult, no meg Raymond van Barneveld és a címvédő Phil Taylor is. S hogy miért kezdtem azzal, hogy nem volt nehéz dolguk a bukmékereknek? Taylor, becenevén The Power (Az Erő) a 2007-et megelőző tizenkét világbajnokságból tizenegyet megnyert, s összesen is csak két olyan PDC-vb volt addig, ahol nem ő emelhette magasba a győztesnek járó trófeát. A szervezet legelső, 1994-es világbajnokságán a darts első sztárjainak egyikétől, Dennis Priestleytől szenvedett a szettek alapján 6:1 arányú vereséget, majd pedig 2003-ban a kanadai John Partnak sikerült legyőznie a stoke-on-trenti legendát, mégpedig döntő játszmában, vagyis 7:6-ra. 2004 óta Taylor ült a darts trónján, igaz, nem mindig volt sétagalopp a világbajnoki döntő az angol számára. 2004-ben Kevin Painter ellen ugyancsak döntő szettbe keveredett a fináléban, de az egy évvel korábbiakkal ellentétben akkor már ő volt a jobb, s 7:6-ra győzött. 2005-ben már egy könnyedebb győzelem következett Mark Dudbridge ellen (7:4), majd 2006-ban nemes egyszerűséggel fölmosatta a színpadot Peter Manley-vel, akit 7:0-ra győzött le.

Ezek alapján természetesen Taylornak voltak a legkisebb szorzói a fogadóirodáknál a végső győzelemre vonatkozólag, pedig a 2007-es mezőnyben is ott volt mind Painter, mind Part, mind pedig Priestley, s rajtuk kívül is még számos, akkoriban az élmezőnybe tartozó nyíldobáló állt táblához az év csúcseseményén. A fönt említetteken túl Andy Hamilton, Terry Jenkins, Ronnie Baxter, Wes Newton, Roland Scholten, Andy Jenkins, Alan Warriner-Little, Wayne Mardle és a világranglista-vezető Colin Lloyd is, no meg az egy évvel korábban a döntőben csúnyán elvérző Peter Manley.

S akkor még nem is beszéltünk történetünk másik főszereplőjéről, a holland Raymond van Barneveldről. Neki a 2007-es volt az első PDC-világbajnoksága, hiszen 2006-ig a sportág másik nagy szervezetének, a BDO-nak volt tagja, ahol négy világbajnoki címet tudott gyűjteni (1998, 1999, 2003, 2005), tehát időszerűvé vált, hogy átmenjen a már akkoriban is a legfőbb szervezetnek számító PDC-hez. Az első PDC-s versenye a 2006-os Premier League-sorozat volt, ahol Ronnie Baxter 8-1-es kiütésével kezdett (hiába, a hollandok értenek a nyócegyezéshez…), majd március 23-án megdobta első televíziós kilencnyilasát Peter Manley ellen, s aznap este megvívta első ütközetét Phil Taylorral is, ami 7-7-es döntetlent hozott a két többszörös világbajnok között. Április 20-án, Barney születésnapján került sor a második, Taylor elleni találkozóra, ami viszont már The Power győzelmét hozta, 8:6 arányban. A hollandnak végül sikerült bejutnia a sorozat négyes döntőjébe, ahol azonban meglepően simán, 11-3-ra kikapott honfitársától, Roland Scholtentől. A döntőt pedig Phil Taylor nyerte Scholten ellen, 16-6-ra. Nem kellett azonban sokat várni van Barneveld első PDC-tornagyőzelmére sem. 2006 júniusában ugyanis megnyerte a darts FA-kupájának is becézett UK Opent, ahol a fináléban Barrie Bates-t verte a legek tekintetében 13-7-re, s a döntőig vezető úton teljesült egyik nagy álma is, amelyet célként tűzött ki maga elé a PDC-hez történt “átigazolása” előtt: a negyeddöntőben legyőzte Phil Taylort. Néhány héttel később került sor a Las Vegas Desert Classic elnevezésű tengerentúli viadalra, ahol Barney újból legyőzte Taylort, ezúttal az elődöntőben a szetteket tekintve 4:3-ra. A döntő már nem sikerült túl fényesen a hollandnak, hiszen ott 6:3-ra kikapott John Parttól. Szeptemberben került sor a World Darts Trophy-ra, amelyen a PDC, a BDO és a WDF, a World Darts Federation játékosai is indulhattak. Barneveld is színpadra lépett, de csak egy meccs erejéig, ugyanis már az első fordulóban kikapott egy, a BDO-nál szereplő, mindössze 17 éves tehetségtől, mégpedig egy bizonyos Michael van Gerwentől. A vb-t megelőzően még az októberben rendezett World Grand Prix-n indult, ám ott sem termett sok babér számára. Ugyan az első fordulót még sikerrel vette Alan Warriner-Little 2:1-es legyőzésével, ám a második körben 3:1-re kikapott Phil Taylortól, mégpedig úgy, hogy jobb volt a körátlaga. Ez azonban kb. annyit ér a dartsban, mint a labdabirtoklás a fociban: nem lehet vele meccset nyerni.

Ez volt tehát Raymond van Barneveld útja a világbajnokságig, ahol már első nekifutásra sikerült kiemelést szereznie. A legutolsó, vagyis 32. helyen rangsorolták a szervezők. Így elkerülhette a torna korai szakaszában a többi nagyágyút, köztük Taylort is. Az első fordulóban könnyedén vette az ausztrál Mitchell Clegg elleni akadályt, 3:0-ra győzött. Átlaga nem verdeste az eget (88.99 volt mindössze), de ez is bőven elég volt a sikerhez. Azzal, hogy 32-ként emelték ki Barneyt, lehetőség nyílt számára, hogy rögtön a második fordulóban összecsapjon az első kiemelttel, a világranglistát vezető Colin Lloyddal. Itt már természetesen jóval nehezebb dolga volt a hollandnak, aki végül döntő szettben, 4:3-ra tudott diadalmaskodni, körátlaga pedig századra megegyezett első fordulóbéli teljesítményével. A harmadik fordulóban honfitársával, az odáig meglepetésre eljutó Rico Vonckkal mérkőzött, s jött egy újabb nullázás, hiszen 4:0-ra nyert. A negyeddöntőben papíron nehezebb ellenfél várt rá az angol Alan Tabern személyében, ám Barney nem hagyta levegőhöz jutni riválisát, 5:0-val jutott be a legjobb négy közé. Az elődöntőben a 12. kiemelt Andy Jenkins próbálta megakadályozni van Barneveldet abban, hogy élete első PDC-világbajnokságán rögtön a döntőig meneteljen, ám az ő erejéből se tellett semmire, a holland 6:0-val abszolválta a meccset, így jöhetett a Phil Taylor elleni döntő.

Mielőtt azonban rátérnénk magára a döntőre, gyorsan fussuk át, hogy az angolnak milyen szezonja volt, s kiken kellett átverekednie magát a világbajnokságon!

Azután, hogy 2006-ban megnyerte tizenharmadik világbajnoki címét, az év első fele nem alakult a legsikeresebben Taylor számára. Kikapott az International Darts League elnevezésű versenyen az azévi BDO-világbajnok Jelle Klaasentől és Simon Whitlocktól is, s kétszer is vereséget szenvedett Raymond van Barneveld ellen: előbb a UK Openen, majd a Las Vegas Desert Classicon. Az esztendő második felében azonban visszatalált a győztes útra, s sorra zsebelte be a tornagyőzelmeket: a World Matchplay, a World Darts Trophy és a World Grand Prix trófeáját is elhódította. Ezekkel az előjelekkel érkezett meg a nagy-britanniai Purfleetben található Circus Tavernbe, a világbajnokság helyszínére, ahol már csomószor felcsücsülhetett a világ trónjára. Barneveldhez hasonlóan Taylor számára is sétagalopp volt a döntőig vezető út. Az első fordulóban 3:0-ra verte az osztrák Anton Peint. A második körben az ír Mick McGowant búcsúztatta egy sima 4:1-gyel, majd a legjobb 16 között Chris Masont 4:0-val söpörte el az útjából. A negyeddöntőben Darren Webstert intézte el 5:1-gyel, az elődöntőben pedig Andy Hamiltont ütötte ki 6:0-val. Az Erő tehát összesen kettő szettet bukott a fináléig, teljesítménye alapján szinte mindenki őt kiáltotta ki a döntő favoritjának, már csak azért is, mert 2006 második felében sorra nyerte a nagy versenyeket, s nem igazán akadt komolyabb ellenállást kifejteni képes ellenfele, miközben van Barneveld inkább az év első felében nyújtott remek teljesítményt. A holland azonban a vb-re összekapta magát, igaz, azt is mondhatjuk, hogy Colin Lloydon kívül nem akadt igazán acélos riválisa a tornán.

Így jutottunk el 2007. január 1-jéhez, a döntő napjához. Ahogy föntebb is említettem, korábban már volt olyan döntő, amely hirtelen halál legben dőlt el (2004-ben Taylor így győzte le Kevin Paintert, továbbá a BDO – British Darts Organisation – rendezésében 1992-ben szintén Taylor nyert így Mike Gregory ellen), de ami 2007-ben történt, mindkettőt felülmúlja. Barneveld a BDO négyszeres világbajnokaként és a 2006-os vb döntőseként lépett át a PDC-hez, míg Taylor a PDC-vb előző három kiírásának győzteseként jutott el az utolsó meccsig.

Taylor kezdte jobban a döntőt. Olyannyira, hogy villámgyorsan elhúzott 3:0-ra. Ekkor nagyon sima meccsnek tűnt a párbaj. Azonban a holland is „elkezdte a döntőt”. Három-nullára hozta a negyedik szettet, majd három-kettőre az ötödik játékot, így a szettek tekintetében is felzárkózott 3:2-re. Taylor simán hozta a hatodik szettet, így 4:2-re ismét meglépett, majd az állás 5:3-ra módosult.

Kritikus két szett következett. Barneveld megnyerte az elsőt. Majd a másodikat is, annak ellenére, hogy Taylornál volt a kezdés előnye. Amikor bevágta az utolsó nyilat, a holland óriásit ordított. Ekkor már végképp biztos lehetett benne, hogy van keresnivalója. Különösen azután, hogy a 11. szettet Taylor nyerő helyzetből elbukta. Így 6:5-re már Barneveld vezetett.

A 12. szettben 2:1-es vezetésnél Barneveldé volt a kezdés joga, vagyis tudta, hogyha ezt hozza, akkor a világbajnoki címet is megnyeri. Csakhogy Taylor megoldotta ezt a „problémát” a hátsó pályáról, majd a saját kezdését hozva egyenlített 6:6-ra.

A döntő szettben Barneveld többször is egyetlen nyílra került a vb-címtől, de elhibázta a dupla 20-as kiszállót a negyedik legben, majd a hatodikban kétszer a dupla 20-ra és egyszer a dupla 10-re. Taylor mindannyiszor visszatáncolt a szakadék széléről, s amikor ötödször is egyenlített a legeket tekintve, jöhetett a „hirtelen halál”.

A szabályok szerinti bullra dobást Barneveld nyerte, így ő kezdhetett. El is jutott elsőként a kiszálló lehetőségéig, de a dupla 20-as kifogott rajta. Taylornak 148-ról kellett kiszállnia, de nem jutott el az utolsó dobás lehetőségéig. Barneveld nem kegyelmezett: amikor ismét ő következett, elsőre eltalálta a dupla 20-ast, s ezzel megszerezte a világbajnoki címet.

Abból a szempontból mondhatjuk, hogy Barneveld csodát tett, mivel első PDC-világbajnokságán rögtön a csúcsra ért, azonban legyünk őszinték: a holland már évekkel korábban is átmehetett volna az első számú szervezethez, hiszen akkor is ott lehetett volna a favoritok között. Na de ne morfondírozzunk azon, hogy mi lett, volna, ha, hiszen úgy sincs értelme.

Ennek a fantasztikus döntőnek köszönhető, hogy manapság csak szimplán a darts El Clasicójaként emlegetik Phil Taylor és Raymond van Barneveld mérkőzéseit. A két játékos már közel százszor meccselt egymással, s ugyan az örökmérleg terén magasan Taylor vezet (s ez így is fog maradni, hiszen az angol legenda a mostani vb után visszavonul), de kettejük párharcának legemlékezetesebb, egyben legmagasabb színvonalú mérkőzését, amelyet sokan minden idők legnagyobb dartspartijaként tartanak számon, van Barneveld nyerte.

A jelenleg is zajló 2018-as világbajnokságon nem egy ágon szerepel a két játékos, vagyis simán összejöhet most is egy Taylor-van Barneveld finálé, azonban ehhez mindkét játékosnak kemény próbákat kell kiállnia, hiszen, ha a papírforma nem borul, The Powernek Gary Anderson, Barney-nak pedig Michael van Gerwen testén keresztül kell eljutnia a döntőig. Szerintem sokan vannak úgy vele, hogy Taylor utolsó világbajnoksága remekül zárulna, ha ismét döntőzhetne van Barnevelddel, még akkor is, ha a 2007-es finálé visszavágójára 2009-ben már sor került. Akkor az angol 7:1-re lemosta a hollandot. Meglátjuk, lesz-e még El Clasico a dartsban, vagy sem…

Amennyiben sikerült fölkeltenem az érdeklődést a 2007-es vb-döntő iránt (remélem, hogy igen), akkor ajánlom mindenki figyelmébe a mérkőzés teljes, magyar nyelvű közvetítését:

A fő fotó forrása: Action Images

Leave a Reply