Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Hazai Pálya > Mi vár az NB I-re a téli szünetben? – ez várható az átigazolási piacon

Mi vár az NB I-re a téli szünetben? – ez várható az átigazolási piacon

Az NB I utolsó őszi fordulója után a zöld gyep helyett február végéig a fehér asztal szolgáltatja az izgalmakat a magyar labdarúgásban. Kiket igazolnak a bajnoki címért küzdő együttesek? Tervez-e nagybevásárlást valamelyik kiesőjelölt? Sikerül-e valamelyik magyar játékosnak erősebb bajnokságba szerződnie? A közelgő téli átigazolási időszakot ezúttal nem szakmai, hanem pénzügyi oldalról közelítette meg a Nemzeti Sport. A kérdések megválaszolásában Dénes Ferenc sportközgazdász vállalkozott, aki többek között elmondta, hogy “az NB I évről évre rosszabb feltétellel lép ki a piacra”.

„A Transfermarkt értékelése egyre meghatározóbbá válik – mondta a Nemzeti Sportnak Dénes Ferenc. Az elmúlt évtizedek alatt hatalmas adatbázis gyűlt össze az értékeléshez, sokat finomodott a rendszer, az ottani számok nagyjából fedik a piaci értékeket. Sem az eladónak, sem a vevőnek nem éri  meg önállóan beárazni a játékosokat, az említett oldal viszonyítási ponttá vált, az ottani összegekhez  képest már csupán az esetleges eltéréseket kell egyeztetni. Konkrét példával élve: ha a honlap nyolcvanmillió euróra becsüli a játékost, a vevő megindokolhatja, miért kínál hetvenötöt, az eladó pedig azt, miért kér érte nyolcvanötöt. De az nem fordulhat elő, hogy valaki tízmillió eurót kínál, miközben a másik fél kilencvenet kér. – mondta a sportközgazdász a labdarúgók és csapatok pénzbeli értékét megállapító német honlapról.

A Nemzeti Sport első körben arra kereste a választ, mekkora mozgás várható a télen a magyar játékospiacon.

„A hazai futball nagyjából követi a külföldi irányvonalakat, nyilván más nagyságrenddel. A magyar csapatok költségvetését a nyári időszakra hegyezik ki, ami nem meglepő, elvégre az számít főszezonnak. A télen drágábban lehet csak vásárolni, ugyanazért a teljesítményért a klubok nem szívesen fizetnek többet. Ha télen jelentkezel be a játékosért, nyilvánvalóvá válik, hogy nagy szükséged van rá, ezért az árát is magasabbra szabják, mint nyáron, amikor mindenki kínálja a labdarúgókat.” – mondta Dénes Ferenc.

Az árak tehát nem kedveznek a téli bevásárlásnak, adva van ugyanakkor a kérdés, könnyebb helyzetnek számít-e, ha a kiszemelt labdarúgó szerződése 2018 nyarán jár le, és klubja csak a télen juthat pénzhez az eladása után?

„Nem feltétlenül könnyebb megszerezni ezeket a kiszemelteket. Ehhez az kell, hogy a játékosra hosszú és rövid távon se tartson igényt a klubja, és a viszony se mérgesedjen el a felek között. Némileg új helyzetet teremthet, ha valamelyik egyesületnek feltétlenül el kell adnia néhány játékosát ahhoz, hogy újakat szerződtethessen. Ha valamiért mégis szabaddá válik a minőségi labdarúgó, többeket is érdekel majd, licitálnak rá, így ebben az esetben sem  lesz olcsóbb. A szerződésből hátralévő idő befolyásolja az összeget, de semmire sem jelent garanciát.” – jön a válasz.

Ha nagy jövés-menés nem is várható az élvonalbeli csapatoknál, a bajnoki címért harcoló együttesek, illetve a kiesés elől menekülők olykor kénytelenek a zsebükbe nyúlni, és bízni abban, hogy éppen a télen vásárolt  futballista megmozdulásai szállítják a fontos pontokat. De vajon az aranyért vagy a bennmaradásért harcoló klub szerződtet-e több játékost?

„Mindkettő igazol, de csak a saját szintjén. Vegyük a bajnoki címre hajtó csapatot. Az aranyéremért, illetve a második helyért járó jutalom más összeget jelent, és a Bajnokok Ligája-, valamint az Európa-liga-indulásért kapott UEFA-támogatás is eltérő. Ezek előre kalkulálható összegek, addig az értékig érdemes játékost szerződtetni, és állni a juttatásait, amíg a pluszbevételekből futja rá. Ha a kiesés ellen harcol a csapat, azt kell mérlegelnie, mennyivel csökken a költségvetése, ha kiesik az NB I-ből. Annyi pénzből érdemes igazolnia, amelyet azzal nyerhet, hogy a szezon végén az első osztályban marad.”

Az ősszel több labdarúgó is kiemelkedően teljesített az NB I-ben, ennek köszönhetően az értéke is emelkedett. A Ferencvárosban a ghánai Joseph Paintsil esete a legszembetűnőbb, a nyáron kölcsönbe érkező középpályás neve mellett júliusban nem szerepelt összeg, ám mostanra 400 ezer euróra becsüli a transfermarkt.de weboldal. A másik húzóember, Varga Roland ára 750 ezerről egymillió euróra emelkedett, míg a bajnoki címvédő Budapest Honvédban Eppel Márton értéke kis híján a duplájára nőtt a bajnoki aranyéremnek, valamint a gólkirályi címnek köszönhetően – 350 ezer euró helyett immár 650 ezret ér. A magyar válogatottban ősszel bemutatkozó Ugrai Roland vételára 250 ezer euróról 400-ra emelkedett, míg a Debrecenbe berobbanó Varga Keviné 75 ezerről 250 ezerre.

Az ősszel tehát több magyar labdarúgónak is emelkedett a piaci értéke jó teljesítményének köszönhetően, ám a sportközgazdász szerint néhány jobban sikerült mérkőzés után sem kapkodnak az NB I legjobbjaiért.

„A külföldi klubok nem neveket, hanem posztokat és értékeket pötyögnek be a keresőjükbe. A hiányposztot és az árkategóriát nézik meg, az egymillió euróra becsült játékos abba a bajnokságba kerülhet, amelyben ekkora összegből minőségi játékost lehet venni. Csakhogy ennyiből egyetlen topligában sem lehet jelentősen erősíteni. Ráadásul az azonos poszton és árkategóriában szereplő játékosokat összehasonlítják, a magyar pedig többnyire a szerb vagy éppen a horvát mögé szorul. Miért? Mert ezek az országok az utóbbi tíz-húsz esztendőben több labdarúgót adtak a világ élvonalába, miközben a magyar műhelyek nem termeltek Nemanja Matics vagy Luka Modric kaliberű futballistákat. Lehet, hogy a magyar a jobb, de nincs lehetősége, hogy ezt megmutassa. Ördögi kör, mert nem tudunk eladni, labdarúgóink nem bizonyíthatnak, folyamatosan romlanak a mutatóink, így évről évre rosszabb feltételekkel lépünk ki a piacra.” – hangzik Dénes Ferenc keserű megállapítása.

A fő fotó forrása: 24.hu

Top
%d blogger ezt szereti: