Amint arról a Sportudvar is beszámolt, leomlott a vendégszektor korlátja az Amiens-Lille francia bajnoki mérkőzésen szombat este. A balesetnek 29 sérültje van. Kisebb csoda, hogy senkinek sem került életébe ez az incidens. A múltban azonban sok példát találunk arra, hogy egy-egy szurkolói rendbontás, vagy lelátóomlás rengeteg ember halálát okozta a labdarúgópályákon. Ezekből mutatunk most egy kis válogatást.
1964. május 24. – Lima (Peru), Nemzeti Stadion
Peru és Argentína amatőr válogatottjai csaptak össze ezen a napon a tokiói olimpia selejtezőtornájának keretében. A találkozón 47 és 60 ezer közé tették a nézők számát. Miután a peruiak egyenlítő gólját érvénytelenítették, amely a hazai csapat olimpiai kvalifikációját eredményezte volna, dühbe gurultak a jelen lévő perui szurkolók, akik közül ketten is betörtek a pályára, hogy italos üvegekkel dobálják meg a játékvezetőt. A két renitenst gyorsan letartóztatták a biztonsági erők és a közönség szeme láttára hurcolták őket az öltözőfolyosó felé. Ezen még jobban felháborodva rengeteg perui huligán úgy határozott, hogy berohan a pályára, hogy összecsaphasson a rendőrökkel. Tömegjelenet alakult ki a stadionon belül és kívül is. Több rendőrt bántalmaztak, emellett számtalan utcabútort és boltkirakatot is megrongáltak a dühöngő emberek. A hatóságok attól tartva, hogy akár államcsínyre is sor kerülhet, harminc napos ostromállapot elrendelésére kötelezték a kormányt. Az összecsapásoknak 318-an estek áldozatul, a sebesültek számát 500 és 4000 közé teszik. Ez volt a labdarúgás történetének legnagyobb drámája.
1971. január 2. – Glasgow (Skócia, Egyesült Királyság), Ibrox Park
A tradicionális Old Firm-derbit, azaz a Glasgow Rangers és a Celtic Glasgow összecsapását játszották az 1971-es esztendő második napján. A meccs vége felé, amikor a Celtic állt nyerésre, és sok Rangers-szurkoló indult el a kijáratok felé, Colin Stein berúgta a hazaiak egyenlítő gólját. A kifelé tartó nézők gyorsan megpróbáltak visszajutni a nézőtérre, amikor a 13-as lépcső kapui összeomlottak, és a tömegben pánik alakult ki. A hivatalos vizsgálat ugyanakkor arra is rávilágított, hogy az egyenlítést ünneplő szurkolók akadályozták a távozni szándékozó drukkereket, és mindez tömegjelenetet idézett elő. A kialakult incidensnek összesen 66-an estek áldozatul, és több mint kétszázan megsérültek, köztük sok tinédzser.
1982. október 20. – Moszkva (Szovjetunió), Luzsnyiki Stadion
A Szpartak Moszkva és a holland Haatlem csapatainak, az UEFA-kupa legjobb 32 együttese között vívott párharcának odavágója nem sokkal a meccs lefújása előtt tragédiába torkollott. A szovjet együttes 1-0-ra vezetett, s sok hazai néző már a stadion elhagyására készült, a kijáratoknál tömeg alakult ki. Ekkor megszületett a hazai gárda második találata is, s sokan a kifelé tartók közül gyorsan visszafordultak a nézőtér felé, miközben rengetegen a kijáratok felé indultak meg. A két tábor feltorlódott, s pánik tört ki, sokan megfulladtak a levegőhiány következtében. A szovjet rezsim eleinte mindössze három ember halálát ismerte be, néhány nappal később viszont már 66 halálos áldozatról szóltak a hírek. Egészen 1989-ig kellett várni egy független vizsgálatra, amely 340 személy halálát állapította meg a Luzsnyiki Stadionban történtekkel összefüggésben. Ez az adat mind a ma napig vita tárgyát képezi Oroszországban.
1985. május 29. – Brüsszel (Belgium), Heysel Stadion
Rendkívül paprikás volt a légkör a Heysel Stadionban (ma Baudouin Király Stadion) a Liverpool-Juventus mérkőzés, a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1984-1985-ös szezonjának döntője előtt. 1984-ben a Vörösök az AS Romával vívták ugyenezen sorozat fináléját. A meccset büntetőkkel a Liverpool nyerte, azonban a római találkozó után az olasz huligánok rátámadtak az angol drukkerekre a városban. Számos pletyka szólt arról, hogy a liverpooli huligánok egy másik olasz csapat, nevezetesen a torinói Zebrák szurkolóin akarnak elégtételt venni az egy évvel korábbi történésekért. Az 1985 május végén rendezett finálét rengeteg biztonsági és ellenőrzési hiányosság előzte meg. Sok angol huligán jegy nélkül jutott be a stadionba. A Liverpool számára fönntartott X és Y-tribün mindössze tizenöt méterre volt a Juventus-ultrák Z jelzésű lelátójától. (Ez utóbbinak a fele ún. neutrál rész volt, a két csapat szurkolóinak elválasztására, ez jelentett mindössze tizenöt méter távolságot.) A két tábor gyorsan egymásra talált. A Liverpool szurkolói elkezdték betörni az olaszok tribünjének kapuját, akik menekülni kezdtek. Néhányan a gyepen keresztül próbáltak meglógni az angolok elől. Rengeteg embert agyontapostak, 39-en meghaltak közülük. A mérkőzést, amelyet az erőszak továbbterjedésétől való félelem közepette kezdtek el, Michel Platini Juventusa nyerte meg. A francia legenda az öltözőben vehette át a trófeát.
1989. április 15. – Sheffield (Anglia, Egyesült Királyság), Hillsborough-stadion
A nyolcvanas években a huliganizmus szinte a mindennapok része volt az angol labdarúgó-stadionokban, szinte nem telt el úgy hétvége, hogy ne lettek volna petárdázások, vagy ne rohantak volna be szurkolók a pályára. A Liverpool-Nottingham Forest mérkőzésre sok Liverpool-drukker késve érkezett. A stadionba való bejutáshoz tornácokon kellett átkelni, a nézők ezek előtt gyülekeztek. A tömeget látva a rendőrség úgy döntött, hogy megnyitja az egyik rácskaput, amelynél nem volt tornác, és hatalmas tömeg tódult be egyszerre. A szurkolók egy kis alagúton keresztül bejutottak a stadion már nézőkkel teli részére. A sok ember érkezése következtében a helyet foglaló szurkolók elkezdtek menekülni, s megpróbálták áttörni az útjukba kerülő kerítést. Néhányan megpróbálták kinyitni a kerítést, miközben mások megkíséreltek átmászni rajta. A hatalmas nyomulás, a levegő hiánya és a különböző sérülések 96 ember halálát idézték elő, 766-an megsebesültek. Rengeteg vita folyt arról az eltelt években, hogy a rendőrségnek, a stadion személyzetének (amely a kerítést bezárta), vagy pedig a szurkolóknak van nagyobb felelőssége a tragédiában. Választ mindmáig nem találtak erre a kérdésre és lehet, hogy már nem is fognak.
1992. május 5. – Furiani (Franciaország), Armand-Cesari Stadion
Franciaország történetének legnagyobb sporteseményen bekövetkezett tragédiájának volt színhelye a korzikai Furiani városa és az Armand-Cesari Stadion. A Bastia és az Olympique Marseille játszott egymással a Francia Kupa elődöntőjében, telt ház előtt. Mivel azokban a hónapokban építési munkálatok zajlottak a stadionban, a szakértők szerint nem voltak megfelelőek a biztonsági körülmények. A stadion mindenféle szabályszerűség nélkül, a francia szövetség biztonsági bizottságától kapott vélemény, tehát gyakorlatilag engedély nélkül telt meg. Mielőtt a meccs elkezdődött, több tisztségviselő is aggódott az északi lelátó állapota miatt, amely az építkezés miatt lazán összetákolt fagerendákon és szeméttel teli konténereken nyugodott. A csavarok meghúzására semmilyen kísérlet nem történt. A stadion műsorközlője próbálta nyugtatni az északi tribünön helyet foglaló nézőket, akik azonban nem engedelmeskedtek a kéréseknek. Néhány pillanattal a televíziós közvetítés kezdete után az északi lelátó felső része összeomlott. Sok néző lezuhant, mások végtagi töréseket szenvedtek, amikor a pályán keresztül próbáltak menekülni. Egyik csapat játékosai sem voltak hajlandók pályára lépni a tragédia után, amelynek 18 halálos áldozata és több mint 2300 sérültje volt.
2001. május 9. – Accra (Ghána), Accra Sports Stadium
Az accrai Hearts of Oak FC és a Kumasi városából érkezett Asante Kotoko csapatai mérkőztek meg egymással ezen a napon a ghánai bajnokságban. Az accrai együttes vezető gólján feldühödött kumasi drukkerek pirotechnikai eszközöket és székeket dobáltak a pályára. A rendőrök megpróbáltak föllépni a randalírozó nézők ellen. Megindultak feléjük, aminek hatására ezrek kezdtek menekülni, azonban a stadion kapui zárva voltak. Erőszakos összetűzés alakult ki, amiben 127-en életüket vesztették, főleg fulladásban és taposásban. Több százan megsérültek. Ez volt a legnagyobb stadiontragédia az afrikai labdarúgás történetében.
A fő fotó a furiani Armand-Cesari stadiont mutatja madártávlatból az északi lelátó 1992. május 5-én bekövetkezett összeomlása után. A fotó forrása: AFP-archívum